Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

1962. augusztus 26. TOLNA MEGYE! NÉPÜJSA0 7 HARMADIK EMELET, HETVEN Páncéling-kötők Mintha egy kö­zépkori iparág •kelne életre a bá- taszébi kis mű­helyben. Fürge ke­zek aprócska ka­rikákból fűzik, „kötik” a ^kel­mét”, amely ha­sonlít a páncélin- gek anyagához, azzal a különb­séggel, hogy amaz acéldrótból ké­szült, ez pedig alumíniumból. No, meg az akkori technológia is más lehetett — erről ma jóformán nem tudunk semmit —, de biztos, hogy hónapok kellettek, míg egy ingre va­ló anyag elké­szült. Ma Sárközi Istvánnénak har­minc—harminckét óra elegendő, hogy a nyolcezer kari­kát köténnyé fűz­ze. — Mióta dolgo­zik itt? — Majdnemegy éve. — Hányadikkö­tény kerül ki a kezei közül? A Területi Egyeztető Bizottság elnökét, Lőrinc János elvtársat keresem. — Harmadik emelet hetven, — mondja a Megyi Tanács por­tása és fölfelé bök. A három emelet megmászása után megáll­tam az ajtó előtt, amelyikre ez van kiírva: »Területi Egyeztető Bizottság«. Vitákra, osztozkodá­sokra tesznek itt pontot, határo­zatokat módosítanak, munka­adók és munkavállalók érdekeit egyeztetik össze. Idejönnek azok, akik megrövidülve érzik magu­kat, mert nem kapták meg a munkabért, itt dől el, jogos-e, avagy jogtalan a felmondás, az áthelyezés, az elbocsátás, a kár­térítés és a többi és a többi. Rendszerint itt derül ki, hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben, mik az indítékai egy- egy jogtalan, vagy igazságtalan: vállalati döntésnek, határozatnak. Az okok, a miértek gyakran ta­nulságosabbak, izgalmasabbak, Bánt maguk az ügyek. Loric János vaskos dossziét helyez az asztalra. — A múlt heti termés, össze­sen 17 tárgyalást folytatott le az egyeztető bizottság, s ezek között a sütőipartól kezdve a gyógy­szertár vállalatig úgyszólván mindenféle ügy szerepek — Sok, nem? Lőrinc elvtárs bóEnt — Sotej Én szeretném legjob­ban, ha kevesebb lenne — mond­ja, és megmutatja a legfelső iratcsomót. A Szekszárdi Állami Gazdaság 5 dolgozójának 8 hó­napja tartó bérkövetelése pár nappal ezelőtt jutott nyugvó­pontra. Nyolc hónap és a TEB kellett, hogy végre megkapják az. őket jogosan megillető 856 forint 90 fillért, ami nem túl nagy ősz- szeg, mégis januártól idáig há­romszor tárgyalták az ügyet, és rengeteg papír és kimutatás ké­szült. Dehát miért, ha egyszer járt az az összeg, miért tagadták Az eínök, Vayer Mátyás és az agranómus, Sánta Ferenc, meg­nyugodva mondja, hogy náluk, a paksi Aranykalász Tsz-bea nincs különösebb baj Ez a második közös esztendejük, s bár elég sok nehézséggel indul­tak, de elmondhatják, hogy nincs adósságuk, sőt az idei saját erejű beruházás összege eléri a félmil­lió forintot. Fiaztató, hizlaló, gó­ró, borjúnevelő épült, s készpén­zük van a bankban, ami nem kis dolog. — Pedig állatokat Is kellett vennünk, elkészült a halastó is — mondja az elnök. — Igaz, hogy tavaly csak 16 forintot fizettünk, de az idén már 24 forint a terv, amit el is érünk. Csakhogy — te­szi hozzá — ez a 24 forint lesz vagy 30 is, mert mindent premi­zálunk, a prémiumról pedig hall­gat a munkaegység. Mindebből arra lehet következ­tetni, hogy a paksi Aranykalász Tsz egyre jobban leküzdi a kez­deti nehézségeket, s biztosan megalapozott, erős gazdasággá vá­lik. Az igazi biztosíték azonban a tagok szorgalma, mert ahogy a munkaegység-kimutatásokból kiderül, a nyári hónapokban át­lag 2 munkaegység a tagok napi teljesítménye. Nem sok ez egy kicsit? A 2000 hold földre 390 tag jut, — A 390 tag csak papíron van, mondja az agronómus. — Mint meg 8 hónapon keresztül a ki­fizetését? — A gazdaság érintett üzem­egységében néhány ember presz­tízs kérdést csinált a dologból. Meg akarták mutatni, hogy csak azért sem lesz igazuk a panaszo­soknak. — Hát mégis igazuk lett — mondja csendesen Lőrinc elv­társ —, s végeredményben ez a megnyugtató. Nézegetjük a többi aktacsomót. Közben arra gondo­lok, a Szekszárdi Állami Gazda­ságban bizonyára felelősségre vonják majd az érintett üzem­egységben a felelősöket. Ez lenne a természetes, s ezt el is mon­dom Lőrinc elvtársnak, de ő csak mosolyog. E téren rosszak a ta­pasztalatai. A szekrényből leve­let vesz elő, s megmutatja. Az Állami Gazdaságok Megyei Igaz­gatósága küldte, egy nagyon sok szervet megjárt ügyre é levél teszi rá a felmentő pecsétet Werner Ádám a Dalmandi Ál­lami Gazdaságban dolgozott, az egyik kerületvezető elkergette. Werner levelet írt a gazdaság egyeztető bizottságához, amit vi­szont a munkaügyes jogtalanul í-azzal irattározott, hogy elintézte. A históriával annak idején a Népújság is foglalkozott Wer­ner Ádámnak végül igazságot szolgáltattak. De mi lett azokkal, akik embertelenül jártak el vele szemben és a gazdaságot is meg­károsították azzal, hogy ki kel­lett fizetni Wernernek munkadíj .címén néhányezer forintot Sem­mi! Éppen erről szól a levél, és joggal vélekedik úgy Lőrinc Já­nos, hogy az ilyenfajta elvtelen elnézés nem nagyon segíti a lel­kiismeretesebb, az emberek ügyei­nek felelősségteljesebb intézését. Hibát bárki elkövethet De azért — ne többért és ne is kevesebbért — azért, amit rosz- szul csinált, feleljen. Kevesebb lenne a TEB dolga, ha ez a fel­fogás jobban érvényesülne. Lőrinc elvtárs megmutatta a jövő heti ügyeket Ezek is vál­vannafc nyugdíjasod, s 120 olyan öregünk van, akikre nem számít­hatunk. Még mindig maradna 270 tag, s ennyien meg is tudnánk birkózni a 2000 holddal, de saj­nos mindössze 120 olyan szövet­kezeti gazda van, akire mindig, minden körülmények között szá­míthatunk. Fegyelmezettségükre, szorgalmukra jellemző, hogy ko­ra tavasz óta közülük hatvanan egyetlen napon se hiányoztak a munkából. Eddig 35 000 munkaegységet használtak fel az Aranykalászban, s a jelek azt mutatják, hogy a tervezett 61000-et ami 12000-ről több, mint a tavalyi, nem lépik túl. Viszont távolról sem egészA séges jelenség, hogy ez a munka-’3* egység-mennyiség végeredmény­ben 120 ember között oszlik meg. — A szükség arra szorítja as szorgalmasakat, hogy ne csak a munkaidőt nyújtsák meg — foly­tatja az elnök —, hanem arra is, hogy intenzívebben dolgozzanak. Nálunk nincs munkaegység-hígí­tás, ennek nem is lenne értelme, viszont aki rendszeresen két mun­kaegységet tud naponta szerezni, annak ugyancsak meg kell fog­nia a munkát. Van egy komoly nehézség, — folytatja Vayer Mátyás. — Mégpedig az, hogy SZTK-t min­den tag után fizetünk, olyanok után is, akik a szövetkezet felé se néznek. így történt meg, hogy tozatosak: Gyakran a vál­lalatvezetők is sokat tanulnak egy-egy ügybőL Ilyen volt nem­rég a Mezőgazdasági Gépjavító néhány dolgozójának panasza™ Kedden ült össze ismét az egyeztető bizottság, s főleg a miértek szempontjából igen ér­dekes az Alsóhidvégi Állami Gazdaság egyik dolgozójának a kérése, amely szerint helyezzék vissza korábbi munkahelyére. Az Igazgató látszólag jogtalanul járt el vele szemben, amikor felmen­tette munkaköre alóL Zsiga Já- nosné Nagy Gyulánéval a tehe­nészetben dolgozott. Nemrég a két munkakört összevonták: Nagy Gyulánét alkalmazták, Zsiga Já- nosnét nem. Az utóbbi felkereste a TEB elnökét és panaszkodott, hogy rengeteg a kiadás, nagyon kellene a kereset, múlhatatlanul rá vannak utalva a pénzre. Alaposan megvizsgálták a részleteket és megtudta a kö­vetkezőt: Nagy Gyuláné 7 gyer­mekes családanya, Zsiga Jánosné férje brigádvezető ugyanott, a gazdaságban, és a családból még egy sízemély dolgozik: négyen vannak, hárman keresnek. Hogy az egyeztető bizottság kinek ad igazat, Zsiga Jánosnénak, vagy a gazdaság igazgtójának, az a körülmények ismeretében máris világos. Még akkor is, ha a férj brigád vezető. Sokáig beszélgettünk Lőrinc elvtárssal, főleg a miértekről, az okokról. Egy bizonyos. Ma már nem a munkaadók és a munka- vállalók közötti kibékíthetetlen ellentmondás a bajok előidézője. Ma már ilyen nincs. Az esetek túlnyomó többségében inkább a felelőtlenség, a személyeskedő rosszindulat, a még létező hiva­talnok gőg, még gyakrabban a tévedés és nem ritkán a tudatlan­ság — az okj mén, amit munkaegység hiányá­ban le se tudunk vonni az ille­tőktől! Hogy ez mit jelent? Saj­nos azok isszák meg a levét, akik dolgoznak, mert ez a 40 000 forint 10 fillérrel csökkentette egy mun­kaegység értékét. 70 fillér persze nem nagy pénz, de a sok 70 fil­lérből 40 000 forint lett. A dologkerülők anyagi kárt okoznak a szövetkezetnek, vala- . mennyi tagnak, a vezetőség pedig arra kényszerül, hogy szigorú munkaterv alapján dolgozzék. A földek 9 helyen vannak, 10 kilo­méteres körzetben s a heti és a napi terveknek arra is ki kell ter­jedniük, hogy a munkákban „sür­gősségi sorrendet” valósítsanak Wneg. A cséplésnél, betakarításnál például már gondolni kell az őszi vetésekre — 110 hold őszi gabo­nát kell elvetnie a szövetkezet­nek — s az aratás befejezése után folyamatosan szabadítják fel azo­kat at földeket, amelyeket be akar­nak wetni. — iNincs különösebb baj ná-', lünk — ismétli az elnök, aho­gyan ai beszélgetést kezdte, de' azért azt is megtudtuk, hogy a paksi Aranykalászban sem min­den arany. Bizony itt is vanna” ■ kisebb-nagyobb nehézségek, de : szorgalmas szövetkezeti gazt’ kezében arannyá változik bee?- letes munkájuk gyümölcse. \ (U 1 — Azt hiszem, fez a hetvenedik. Sárköziné és a \ többiek — hú­szán dolgoznak aa üzemben — tizennyolc asszony lés két férfi — különleges munkát' végeznek. Az országban egyedül itt, a Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz-nél készí­tik a húsipari védőkötényeket. A kötények szerepe: Megóvni a vá­góhidak, húsüzemek dolgozóit a has-sérülésektől. Ezekben az üze­meikben korábban gyakori volt a baleset. Az élesre fent kés cson­tozás közben megszaladt és meg­volt a baj. A has-sérülés pedig igein veszélyes, nem ritkán halál­lal végződik. Ezért foglalkozott a SZOT Munkavédelmi Tudományos Ku­tatóintézete az efajta balesetek megelőzésének lehetőségeivel. Próbálkoztak többféle megoldás­sal, ez vált be a legjobban. Köny- nyűfém — aluminium — huzal­ból karikákat készíteni, ezek ösz- szefűzésével készíteni a páncél- ing-szerű anyagot. A szövetkezet főkönyvelője ép­pen a negyedévi mérleget vitte be a KISZÖV-höz, amikor ott ta­lálkozott a kutatóintézet embe­reivel. Erre alkalmas ktsz-t ke­restek, a védőkötények gyártásá­ra. — Mi szívesen vállaljuk, úgy­is bővítjük a kárpitos-részleget, ott be tudnánk rendezkedni. Kü­lönben is jól jönne a dolog, mun­kát tudnánk adni az asszonyok­nak — mondta a főkönyvelő. Berendezkedni az új cikk gyár­tására nem volt nehéz, egy-két készüléket kellett előállítani, és megtanítani az asszonyokat a munkafogásokra. Azóta már né­hány újítás is született. A kari­kákat az első időkben is úgy ké­szítették, hogy egy készülékkel spirálisra hajlították az alumí­nium drótot, majd a „rugót’’ hosszában egy másik készülék­kel felvágták. Ekkor azonban a karikákat összefűzés előtt még ki Is kellett hajlítani. Az új megol­dás: Párosával tekercselni a hu­zalt, így a karikák nyílása elég nagy lesz. Az elején még negy­vennyolc óra kellett egy kötény elkészítéséhez, ma már ennek csak kétharmada. Ezerötszáz védőkötényt szállí­tottak . már a húsüzemeknek. Az ér deklődés azonban az új védőesz­köz iránt egyre nagyobb, sőt ki­látás van exportra is. — Kapálni jártam azelőtt, meg a háztartásban dolgoztam — mondja Lehelvári Ferencné, aki részlegvezető, és meós egyszemély- ben. — Két éve még azt sem tud­tam, milyen egy üzem belülről. Ma elsősorban én fe­lelek azért, hogy itt jól menjen a munka, csak hi­bátlan védőköté­nyek kerüljenek ki az üzemből. — Előfordul se­lejt is? — Bizony, elég egy kis figyelmet­lenség, és kész a hiba. Ha a karika nincs jól összezár­va, beleakad a többibe, felfejti azokat. Egy kari­kának négy „szomszéd” kari­kába kell kapasz­kodnia. előfordul, hogy öttel fűzik össze. Ekkor cso­mó keletkezik, fel kell fejteni. De ma már egyre rit­kábban kell visz* szaadnom a mun­kát. A kis kollektíva miniatűr egyedüli — meg­tanulta a mester­séget nálunk is még tayaty kifizettünk oiyaa 40. Sz. P. Szorgalmas szövetkezeti gazdák és dologkerülők a paksi Aranykalász Tsx-ben ezer forintot SZTK-járuiék cí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom