Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-03 / 180. szám
1962. augusztus 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az „öregek” mondták el IA nagyszokolyi j«-meiő!-------—---------— szövetkezet irod ájában arról beszélgettünk, hogyan találták meg helyüket a tsz-ben a fiatalok. Mintegy 40— 50 fiatal dolgozik a közös gazdaságban. A szövetkezet eddigi ered ményei megalapozták a fiatalok jövőjét. A tavalyi esztendőben több mint 40 forintot fizettek munkaegységenként. Ebben az évben is jók a kilátások. Munkaegységenként 15 forint előleget fizetnek. Jó munkakedvvel, biztató perspektívával dolgoznak a szövetkezet tagjai. Szente Mária KISZ vezetőségi tag egymás után sorolja a fiatalok eddigi teljesítményeit. Többségüknek már jóval százon felül van a munkaegysége. Szűcs Erzsébet baromfigondozónak 182, Szabó Ferencnek 166, Jakab Jánosnak 250. — Az állattenyésztésben — mondja Piczil János, a szövetkezet főállattenyésztője — sok fiatal dolgozik. A sertésgondozóknak több mint 60 százaléka fiatal. A baromfiaknál pedig egykét kivételtől eltekintve mind fiatal dolgozik. — Hogy vannak megelégedve a fiatalok munkájával? — Szorgalmasan, becsületesen dolgoznak. A sertésállomány növekedésénél, a hízó sertések súly- gyarapodásánál sokat köszönhet a szövetkezet Jakab Jánosnak és a többieknek. Elsősorban ők azok, akik az állattenyésztésben alkalmazott új módszereket képviselik. Jól gondozzál?, szakszerűen etetik a fiatalok a baromfi-állományunkat, tojástermelési tervünket közel 200 százalékra teljesítettük. — Ha az idősebbek csendben vannak — szól közbe Teszler Vendel, a szövetkezet elnök- «■mtinmimimriTVTt helyettese —, akkor a fiatalok jól dolgoznak, nincs baj. Az idősebbek csak akkor veszik észre őket, ha rosszul csináltak valamit. Pedig a jót el kell ismerni, meg kell dicsérni őket érte. Megérdemlik. Rendes, szorgalmas, becsületes fiatalok dolgoznak nálunk. Tórizs Annával, a KlSZ-szer- vezet vezetőségi tagjával kerestük fel az ifjúsági arató munkacsapatot. Éppen delet harangoztak. A nap hétágra sütött. Árnyékban is meghaladta a 30 fokot. LÜ..I2 ina csapat néni. Neki már nagy gyerekei vannak. A többiek azonban csak 18—20 évesek. Amikor találkoztunk, éppen kepéztek. Olyan gyorsan dolgoztak a fiúk, alig tudtunk velük lépést tartani. A lányok meg a kévét hordták ösz- sze. ök előbb kiértek a föld végére, s velük együtt telepszünk le az akácfák alá, valami kis menedéket nyújtanak a meleg elől. Közben már néhány mama meghozta az ebédet. — Egy meghívót hoztam, kislányom — szólt az egyik édesanya. — Estére ifjúsági nap lesz. — Egész nap dolgoztok, jobb lenne, ha lefeküdnétek — szól a másik. — Nem kell ilyenkor gyű- lésezni. — Már alig vártuk, hogy a KISZ-be mehessünk — szól közbe a szöszke, mosolygós szemű Kajdi Éva. — Ott van az a fene zenegép — szól megint a néni —, ki se bírjátok, hogy ne táncoljatok ... — Hiss te! Az anyád minden- ségét — Bözse néni hangjára lettünk figyelmesek. — Lányok, jön a gólya! Egyenesen felénk tart, ■ u»niirirmniFw«ii«ni el kell zavarni. Nehogy bajt hozzon a nyakunkra... Olyan nevetés tör ki, hogy a gólya ijedtében tényleg elrepült. A lányok szégyenlősen folytatják az evést, a fiúk még közbe-köz- be összenevetnek. — Elégedettek a fiatalok munkájával? — kérdezem Bözse nénit. — Bírják ezek a munkát — mondja. — Ma is túlteljesítettük a normát. Néha egy kicsit játszadoznak, huncutkodnak, de így vidámabban megy a munka. — Csak az a baj — veti közbe V. Papp Ferenc kocsis —, hogy nem kapunk sört. Minden nap hozunk pénzt, de hiába várjuk a söröskocsit. I Közben megebédeltek J“**lány hozzánk csatlakozott. A tábla sarkáig együtt megyünk. — Én szeretek a tsz-ben dolgozni — mondja Kajdi Éva. — Ha szorgalmasan dolgozunk, a tsz vezetősége sem marad adós. Az egyik nap moziba akartunk menni, korábban hazaengedtek bennünket. — Hallottam, hogy nem ez volt a korábbi pályaválasztása — vetem fel. Kicsit elpirul és a kísérőmre pillant, mintha ő árulta volna el a nagy titkot. — Igaz, tavaly szerencsét próbáltam Pesten, ötszáz forint és a koszt volt a munkabérem. Nem szerettem ott. Rövid idő után hazajöttem. Beléptem a szövetkezetbe és azóta mint tag dolgozom ... Dél van. Forró a levegő. Néma csend jelzi, hogy pihennek az aratók. Rövid időre csend honol a szokolyi határban. Kerekes Ibolya &lwe.iztet&l — takaródéig Ketten a Póktanváról — Mákdarálás gitárszóra — Tanár úr a mosóteknőben — Hogyan táncolnak Kubában ? — Zsuzsa úszni tanul Fehéren villan ki a sátrak kupolája az útmenti fák haragos zöldjéből. Lent a fák lábainál zsibongva gyülekezik a tábor ebédosztásra. A déli meleget csak az az enyhe szél teszi elviselhetővé, amely játékos hullámokat fodroz a víz hátán. A zöldbab-leves, a rizseshús, meg a befőtt ízlik a Fadd-Dom- bori kiszes propagandista tábor valamennyi lakójának. . Ki az ebédlő sátor kecskelábú asztalaihoz telepszik, ki pedig a vízparton. ölébe véve a műanyag-tálcát, lakmározik. A szabad levegőn nincs panasz az étvágyra, az ebéd hamarosan eltűnik az éhes gyomrokban. A vízpart azonban nem néptelenedik el, mert hamarosan fürdőruhás fiataloktól tarkállik a fű, meg a tó vize is. A Póktanya elnevezésű sátor lakói közül ketten egymás mellett heverve élvezik a napsütést. Fitmann Marika a Bonyhádi Bőripari Ktsz-ből, Fábián Zsuzsa pedig a bonyhádi kórházból érkezett ide a táborba. Mindketten azzal az elhatározással jöttek, p ^ w> w m 'm1 w m » » ■ 1 meg —, nem árt a virágainak, hogy a laboratórium felé nyíló ablakban tartja őket, folytonos napsütésben? — Ehhez maga nem ért, Lojzi- ka. — De mégis... — Ennyi fény nem árt a növénynek, főként az enyéimnek. Aztán ilyenkor nyitva vannak a labor ablakai is, hadd élvezzék az ottaniak is a virágokat. — Gondolja, hogy ráérnek élvezni? — Miért ne? A szépségre mindig jut ideje az embernek. A fiú léhán nevet. — Ez igaz. A szép nő és a szép virág mindig magára tudja vonni a figyelmet. Keresztesi megrovó pillantást hogy hasonló korú fiatalok között, a tábori élet vidámságával készüljenek fel a kiszes propaganda munkára. Zsuzsának emellett egy igen »komoly'« elhatározása született: az itt töltött idő alatt megtanul úszni. Egyelőre még jó- ízűeket kortyol a holt Duna vízéből, de a lelkes úszómesteri tá. mogatás bizonyossá teszi a táborzárására a sikert. A konyhasátraknál néhány izmos fiatalember társadalmi munkát végez, a holnapi réteshez darálják nagy buzgalommal a mákot. Hogy könnyebben menjen a munka, Péter Jancsi gitárszólóval buzdítja őket és a »Marina« meg a »Benjo boy« rögtönzött előadására szemmelláthatóan ütemesebben forog a daráló kereke. Az idősebb nemzedék is megfiatalodik az általános jókedvben. Az egyik községi iskola igazgató-tanára éppen egy mosóteknőben »vitorlázik« el a partok alatt, kalóz ágyújából hideg vizet fröcskölve a napozó lányok nyakába. Csónak is van a parthoz wm m m m m » — ^ vet rá a szemüvege fölött. Alig észrevehetően megcsóválja a fejét. A fiú észreveszi, és nevet. — Az is eszembe jutott már, hogy vajon magának teljesen elegendők a virágai? — Ne íztelenkedjék — jegyzi meg szelíden az idősebb férfi. — Ne féljen, nem vagyok se beteg, se aszkéta. És tovább öntözi a cserepeket. A fiú felvihog. Aztán az ablak felé néz. A rengeteg virág mögött, alig másfél méterre ott csillog a nagylabor üvegfala. A felső ablakrámák nyitva, egy hosszabb karú ember bizton letéphet az irodából feléje hajló virágokból (Folytatjuk) kötve, de azzal nem olyan érdekes a hajókázás, mert az nem merül el minden öt percben. A röplabda-pályán a különböző járások kiszesei mérik össze tudásukat, de ping-pong asztalok, nál is ádáz küzdelem folyik. Egy másik csoport üdvözlőlapokat ír alá. Az egyik lap az ország határain túlra megy, az NDK-ba. »Liber Horst« kezdődik a levél, a feladási hely: »einen KISZ lager, aus Fadd-Dombori«. Persze, a nap nem most kezdődött. Az ébresztő trombitaszó reg. gél hatkor szólalt meg. Pár órával ezelőtt pedig csillogó szemű hallgatóság figyelte Várnai Ferenc elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága titkárának kubai élménybeszámolóját. Az előadás után nagy derültséget keltett Tölgyesi Lacinak az a kérése, hogy Várnai elvtárs mutassa be a kubai táncot. Siszler Istvánt, a tábor parancsnokát nehéz volt meginterjúvolni, mert a parancsnoki sátort percenként keresték fel a tábor lakói, apró, ügyes-bajos dolgokkal, és Siszler elvtárs. Pista, Pityu- kám, mindenkinek szívesen állt rendelkezésére. A szaggatott beszélgetésből azért sok mindent megtudtam. Az idén 164 résztvevője van a KISZ Fadd-Dombori propagandista táborának, csaknem száz fiatallal több, mint az elmúlt évben. A zászló tövében újra felharsan a trombita. Délután öt óra van, hétig újra foglalkozáson vesznek részt a fiatalok. Ezt vacsora fogja követni, majd este 10-ig újra szórakozásé a szabad idő. A takarodó után elhamvad a tábortűz parazsa is, a sátrakban elhalkul az utolsó viccen nevetők hangja, és reggelig csak az őrök vigyázzák a másfél száz Tolna megyei fiatal álmát. Monostori Miklós Pénteki Szaval az elnök Hallgatom és jegyzem a tsz-elnök felszólalását. Na lám. Ez egy igazi, lelkes, belevaló ember, bátor, és következetes. Éppen a kenyérgabona-felvásárlás jelentőségét méltatja, de oly buzgalommal, hogy arca egészen kipirult, és tekintete szinte átszellemült. Jobb karját előrelendítve mutatott rá a kérdés fontosságára. — Meg kell érteni elvtársak, hogy a népgazdaság érdeke nem választható el az egyén érdekeitől. Sajnos, e téren vannak még a bajok. Nekem az a véleményem, hogy számoljuk fel a káros nézeteket, és igen is, vigyük sikerre a gabonafelvásárlás frontját. A mi dolgunk elvtársak harcolni, a mi feladatunk küzdeni, a mi kötelességünk bizakodni, a mi reszortunk helytállni. Meg kell mondanom, itt, a tisztelt értekezlet színe előtt, hogy nem értek egyet az előttem felszólaló elvtárssal. Tudom, vannak nehézségek. De meg kell érteni elvtársak, hogy o' népgazdaság érdeke nem választható el az egyén érdekeitől... Ez igen. Határozottság, gerincesség, férfiasság. Neki még a szószátyárkodást is meg lehet bocsátani. Lám, az elnöklő elvtárs is szelíd, és jóindulató mosollyal hallgatja, szinte biztatja, bátorítja, látom, tetszik neki az ilyen vágású elnök. Most éppen ezt juttatja szavakban is kifejezésre. — Nagyon jól beszél, Fellegi elvtárs. A gabonafelvásárlás valóban népgazdasági érdek, és a népgazdaság érdeke valóban azonos az egyéni érdekekkel. De mondja már meg, legyen szíves; mit fog csinálni maga azzal a 30 mázsa búzájával. Vgy tudom, ketten vannak. Feszülten várakoztunk. No, most jön majd, ami még nem volt. Hát jött is. Fellegi ismét rázendített és kifejezésre juttatta, hogy „a szocializmusért elvtársak mindenre kész vagyok, meg kell mondanom, mindenre.’’ Hangsúlyozta, aláhúzta, kifejtette, hogy fel kell számolni a helytelen nézeteket így, úgy, és amúgy. Szomszédom is hallgatta, és csendes vihogással hozzámhajolt. „Fellegi szépen szaval, mert a felesleget már eladta feketén.” — súgta a fülembe a szomszéd, s Fellegi még körülbelül 15 percig szavalt. Később már azt lestem, mikor szakad rá a mennyezet. De nem történt semmi — sajnos. — szp — Válaszol az AKÖV Július 31-én lapunkban több olvasónk, levelezőnk véleményét összesítve cikket jelentettünk meg, melyben néhány javaslatot közöltünk a szekszárdi autóbuszforgalom gyorsítása, javítása érdekében. Cikkünkre a 11. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója a következő választ küldte: „Dolgozóink elégedettek az új létesítménnyel. Az impozáns autóbuszmegálló büszkeségünk, és vigyázunk annak állagára. Az autóbusz-pályaudvart egy hónapja üzemeltetjük, s nem mentségképpen, de szeretnénk közölni a nyilvánossággal, mit tapasztaltunk ez idő alatt. S egyben válaszolunk is a Népújság olvasóinak, levelezőinek. A Caray-téri megállóhoz, ahová helyi járatok érkeznek, s innen indulnak, már több alkalommal elhelyeztük a pontos menetrendet. Azonban a menetrend egyik napról a másikra eltűnt. Az alsóváros felől érkező autóbuszainknak a megyei könyvtár környékére megállót létesíteni nem áll módunkban, mert ha ezt tennénk, akkor meg kellene szüntetnünk a kórház előtti megállót, s úgy gondoljuk, hogy fontosabb a kórháznál a megálló, mint 400 méterrel közelebb a város központjához. Az autóbusz-állomáson eredetileg volt vízcsap, azonban a tervben nem szerepelt a vízcsap alá kagyló építése, így miután a csapol ismeretlen tettesek letörték, kénytelenek voltunk leszereltetni. Egy hónapi üzemeltetés alatt az állomáson létesített férfi WC-ről a kilincset, vízöblítő láncokat, a kézmosó kagylóból a dugót ellopták. A váróteremben hamutartókat és műanyagból készített szeméttartó edényeket helyeztünk el, ennek ellenére néhány utas a szemetet és ételhulladékot a váróterem közepére, vagy a szeméttartó mellé dobja. Köszönettel emlékezünk meg azokról az utazókról, akik velünk együtt örködnek, s vigyáznak városunk szép új létesítményére, hogy hosz- szú időn keresztül szolgálhassa az utazóközönség kényelmét.” A 11. sz. AKÖV igazgatójának leveléhez csak annyit teszünk hozzá; megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a cikkünkben felvetettekre válaszoltak és reméljük, intézkednek is a hiányosságok megszüntetése érdekében. Megéri ? ALIGHA ! Mesélik, hogy a közelmúltban egyszer kiesett a kereke, s a vezető csak nagy üggycl-bajjal tudta visszahozni Szekszárdra. Persze a program ismét elmaradt, s ez volt a nagyobbik baj. Ott kinn a pusztán, ahová igyekeztek, akkor este hiába várták. Elmaradt a könyvek kicserélése, s a filmvetítésből sem lett semmi. Reklamáltak, mert a pusztán, Rácegresen, vagy a hasonlókon nincs egyéb művelődési, szórakozási lehetőség. A művelődési autó a könyvtárat, a mozit jelenti a pusztai embernek, s egy kicsit azt is, hogy hírt, tájékoztatást kap a világról. Ha ettől elesik, akkor úgy érzi, mintha kiszakadt volna egy időre az általános vérkeringésből. És megyénk pusztáin tavaly, pontosabban az elmúlt népművelési évadban 66 esetben hiába várták a művelődési autót. Valahol az úton rekedt, vagy el sem indult. Rossz volt. A minap Ireg- szemcsén találkoztam vele. s magamban nagy merészségnek könyveltem el, hogy egyáltalán vállalkozott a vezetője ilyen hosszú útra. Ha könyv lenne, jól Ménének rá Arany János sorai, mert valóban csak az imádság és néhány ernyedt szál tartja össze. Pedig áldoztak rá, nem is keveset. Ha leszámoljuk az eddigi motorcseréket, még akkor is marad 57 ezer forint. Ha pedig már előre számvetést csinálunk, s bekalkuláljuk a 40 ezer forintba kerülő őszi nagyjavítást, bizony joggal sokallják az összeget, s a kérdés is önkéntelen: kinek éri meg, hogy ennyit költsön rá, s ennyit bíbelődjön vele feleslegesen. Azon a pénzen ugyanis, amit már ráköltöttek, régen másikat lehetett volna venni. Ennyit a művelődési autóról, s talán még annyit: Tolna megyében igen sok helyre kellene eljutnia, s ezért nem ártana, ha a Művelödésúavi Minisztérium illetékesei végül is másikat adnának helyette. Egy újjal hatékonyabb lenne a munka, s kisebb a költség. Egyik sem megvetendő szempont. — sz. L —
