Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

1962. augusztus 18. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 OCil&ne to a 900-hM ÓYENIS JÄNOS ÉS LETENYE1 GYÖRGY RIPORTSOROZATA 100000 forintos ágyak — Á megye legnagyobb konyhája V. Ez is bontással kezdődött. Né­hány alsóvárosi felsóhajtott. — Vétek ilyen jó házakat le­bontani... A »jó házak« vert falát bizony elég nehéz volt szétverni, por­felhő ülte meg az utcát, s a fi­nom porszemcsék beosontak a szembenlévő házak ablakain. Bontás után megnőtt a kórház környékének forgalma, növeke­dett a zaj is, autók, építőipari gépek zakatoltak, s a kőművesek alapokat öntöttek betonból, majd falakat emeltek a szilárd ala­pokra. Az alsóvárosiak megnyugodtak, s mind több szekszárdi látogatta, szinte naponta, a rohamosan épülő SZTK rendelőintézetet. Az új rendelő szép vonalú épülete ma már megszokott színfoltja fiatalodó városunknak. Sokan azt hitték, ezzel Szek- szárd egészségügyi fejlesztése egy időre befejeztetett. De alig készült el az új rendelő, máris egyre többet hallottunk a 300 ágyas tüdőpavilon létesítéséről. Ma nemcsak hírekből, hanem a valóságban is megismerkedhe­tünk városunk legnagyobb egész­ségügyi létesítményével. Sétave­zetésre megkérjük dr. Szentgáli Gyulát, a kórház igazgató-főorvo­sát, mutassa be a leendő tbc- pavilont és a kórház többi új lé­tesítményét. — Meg kell dicsérni a komlói­akat — így kezdi az igazgató —, derekasan és gyorsan dolgoznak. Be akarják tartani a határidőket. A tbc-pavilon földmunkái elké­szültek. nézzék mennyi földet mozgattak itt meg. s milyen ha­talmas teraszt építettek a mere­dek hegyoldalra... Valóban nagyszerű látvány. Ezen a teraszon épül majd a pa­vilon, ahonnét ellátni Tolnáig, végig a Sárközön, de látni a Ge- menci erdő sötétkék csíkját, s majdnem a fél várost... No, de adjuk vissza a szót az igazgató főorvosnak. — A pavilon a kórház része lesz. Háromszintes épület, három, száz ággyal. Egy-egy szint egy osztály, külön-külön főorvossal. 1964 tavaszára készül el, s ez lesz a kórház legszebb pavilonja. — Mit gondolnak, mennyibe kerül egy ágy ebben a pavilon­ban? — kérdi váratlanul dr. Szentgáli Gyula igazgató főorvos. összenézünk és találgatjuk. Nevetséges számokat mondunk, leírni sem érdemes. — Százezer forint — mondja mosolyogva az igazgató, három­száz ágy, 30 millió forint. Tes­sék számolni... Megjegyzem, ez még olcsóbb, mert nem önálló tüdőkórház lesz. hanem része kórházunknak, s így megtakarít­hatunk egy csomó kiegészítő léte­sítményt, konyhát, mosodát, var­rodát, irodákat..; Megszűnőben a tüdőbaj, a Mor­bus Hungaricus, a magyar be­tegség, s ennek a pavilonnak az építése a harc utolsó, döntő sza­kaszát jelenti. No, de ne álljunk meg itt, men. jünk csak át a fenyőfás parkon, a fertőző-osztály épülete előtt és nézelődjünk még a kórház hatal­mas, egyre növekvő területén. Utunkba esik a felvonulási épü­let, amelyet a tüdőpavilon építé­séhez emeltek. Megkap bennün­ket szokatlanul szép külseje, s megkérdezzük: miért építenek ilyen gondosan, szépen egy fel­vonulási épületet? Az igazgató­főorvos megmagyarázza. — Állandó épület lesz. ez. csak ideiglenesen felvonulási. Mihelyt elmennek az építők, csekély ta­tarozással 60 nővér birtokába ad­juk az épületet. Ez is része an­nak a programnak, amely a nő­vérek kényelmes elhelyezését hi­vatott megoldani. Ezzel együtt 120 nővérnek adunk otthont a kórház területén. Persze gondo­lunk a fiatal orvosokra is, ne­kik a jelenlegi tüdőosztály pad­lásterének beépítésével biztosí­tunk kényelmes lakást. Miközben ezt megtudjuk, már oda is érünk az új konyha mo­dern épületéhez, amelyet idén szeptemberben adnak át rendel­tetésének. Ez lesz a megye leg­nagyobb konyhája, 2000 ember­nek főznek benne naponta. Az új konyha 8 millió forintba ke­rül... A régi konyha helyén pedig nagyságában is, meg korszerűsé­gében is, a megye legnagyobb mosodáját rendezik be. Nagyobb lesz, mint a Patyolat... Kezdjük megszokni, hogy or­szágos hírű, országos jelentőségű lesz jónéhány létesítmény váro­sunkban. A tbc-pavilon jelentő­sége is meghaladja megyénk ha­tárait, de országos lesz a jelentő­sége az új, urológiai osztálynak is. 1 — Októberben nemzetközi urológiai kongresszus lesz Buda­pesten — tájékoztat az igazgató­főorvos. — A kongresszus záró­napját nálunk tartják, megtekin­tik ezt az új osztályt Ilyen uro­lógiai osztály valóban nem lesz több vidéken, mint a miénk. Kor­szerűségének jellemzésére csak egy példát említek: kondicionáló berendezéssel szabályozzuk a hő. mérsékletet a műtőben. Csak ez a berendezés másfél millió forint... Minden esetre érdemes lesz a kongresszus résztvevőinek eltöl­teni itt egy napot. Az idő sürget, hisz még oly sok mindent kellene megnézni, így az új kórház területén be is fejez­zük a látogatást. Útban a régi kórházhoz tudjuk meg dr. Szent­gáli elvtárstól: iker víztároló épül, 500 köbméteres, hogy szük­ség esetén függetleníteni tudják a kórház vízellátását a várositól. Elektromos centrálé épül, amely szükség esetén áramot fejleszt, hogy a városi hálózat zavaraitól mentesíteni tudják a kórházat. Műszerjavító műhelyt is rendez­tek be, amely a megye összes ilyenirányú igényeit kielégíti. A súlyos betegek részére akut szo­ba létesült a sebészeten, stb, stb... Valóban sok még felsorolni is, mi mindennel gyarapodik ezek­ben az években a kórház. Közben odaérünk a kórház régi épülete elé, ahol nemrég a szek­szárdiak megrémültén nézték, hogyan pusztítják a mohó lángok a tetőt. A leégett tető helyére új emelet épül, ezzel befejeződik a légi korház teljes rekonstrukció­ja, amely már több mint egy éve tart. Megifjul a régi kórház, felújították már a benne elhe­lyezett többi osztályt, s most új emelet építésével bővítik, korsze­rűsítik a szülészetet. Építkeznek régi kórház teljes rekonstrukció, az ideiglenes szülészeti osztály, addig, amíg az új el nem készül. Utána ebben az énületben helye­zik majd el a különböző műhe­lyeket. Summa summárum, a második ötéves terv időszakában államunk 50 millió forintot fordít a szek­szárdi kórház fejlesztésére. A kórházi ágyak száma a jelenlegi 1000-ről, 1500-ra emelkedik. (Folytatjuk) Á dalmcmdiak bejelentették: szeptemberre nem marad tarló Egyszerre több munka jött össze, de hát ez a mezőgazdaság­ban gyakran előfordul. Ezért igaz az nagyon, hogy a nagyüzemek­ben nem elég a szakértelem, pá­rosulnia kell annak magasrendű szervezőkészséggel is. Akiből vagy az egyik, vagy a másik hiányzik, az nehezen boldogul. Ne men­jünk messzire. Maradjunk nap­jaink tennivalóinál. Mit lehet tapasztalni? Azt, hogy a nyári mélyszántás sikeres elvégzése jó­részt szervezésen múlik. A Bonyhádi Gépállomás körze­tében eddig kb. 1500 holdon vé­gezték el a munkát. Júliusban mindössze 500 holdat szántottak fel a traktorosok, augusztusban viszont, jó két hét alatt, 1000 holdat. Az előző hónapban a gé­pek munkáját megnehezítette — több közös gazdaságban ma is ez nehezíti legjobban — a tarlókon lévő keresztek sokasága. Ahogynn gyorsult a Bonyhádi Gépállomás körzetében a hordás, a cséplés, úgy nőtt a felszántott terület nagysága. Erről van szó tehát, arról, hogy az egyik munka gyors elvégzése előfeltétele a másik munka sikeres folytatásának. Ahhoz tehát, hogv Tolna me­gyében a leggyorsabban befeje­ződjék a nyári mélyszántás, kellő szervezettséggel gyorsítani kell a behordást, a cséplést. Fazekas János, a Bonyhádi Gépállomás brigádvezetője elmondotta, hogy az ottani Dózsa Tsz-ben ma, vagy holnap a szántást bcfejezilc. Ila sikerül, akkor a tsz-vezetők nem­csak szaktudásból, de szervezés­ből is jelesre vizsgáznak, s ami a legfontosabb, időt nyernek. Módjukban lesz jól felkészülni az őszi munkákra. Az a cél, hogy szeptember 20-ig egyetlen tsz-ben sem maradjon tarló. Számításba véve az erőket, e cél elérhető. A Dalmandi Gép­állomás igazgatója tegnap dél­előtt közölte, hogy szeptemberre nem marad szántatlan tarló a körzetben. Elég merésznek hang­zik a dalmandiak kijelentése. Miért? Azért, mert sokfajta más munkát is végeznek: nagy terü­leten vágják a kendert, csépel­nek, a műszak dolgozói hasznos­nak Ígérkező ésszerűsítéssel fog­lalkoznak, a szovjet tíousú ga- bonarendrevágót szeretnék kender­vágásra is alkalmassá tenni. Ezzel együtt is reális a gép­állomási dolgozók vállalása. Meg­felelő átcsoportosításokat végez­nek. Szakoson például rengeteg a gabonakereszt és ez akadályozza ott is a szántást. Azt csinálták, hogv egyszerre 7 gabonakombájnt ..állítottak át” cséplésre, csak­hogy dolgozhassanak az erőgépek. Ez jelenti a szervezést. S végül szóvá kell tenni egy helytelen felfogást, ami ma már idejét múlta. Meg kellene szok­nunk, hogy a gabonabetakarítás nem akkor fejeződik be, amikor a termés lekerül a tarlóról — akkor fejeződik be, amikor a tarló is fel van szántva . — szp • ToliSj mlüt 300 ezer formtet fizet vissza a slmoütornyai §CST Néhány nappal ezelőtt szokat­lan, de mégis ünnepélyes röpgyű- lésre hívta össze a Simontornyai Bőrgyár szakszervezeti bizottsága az üzem mintegy 300 dolgozóját, hogy értékelje az üzemben évek óta működő K3T egyéves munká­ját és visszafizesse tagjainak, ka­mataival együtt az egy év alatt összegyűjtött 323 ezer forint KST- betétet. A bőrgyáriak már hetekkel előbb készültek a KST befizetési időszaka végét jelző ünnepi ta­lálkozóra, s Szabó Sándor szb- titlcár javaslatára célul tűzték ki, hogy az üzem dolgozóinak 80 százalékát beszervezik a vala­mennyiük számára előnyös Köl­csönös Segítő Takarékpénztár tagjai közé. Elhatározásukat tett követte. Deli György, az üzemi pártszervezet helyettes titkára aktív segítségével alig két hét alatt a 300 fős KST taglétszáma 500 főre növekedett. Jelentős segítséget nyújtott a felvilágosító munkában a bőrgyá­ri KISZ-szervezet titkára, Szajki László is, aki a KlSZ-vezetőség- gcl egyetértésben célul tűzte ki az „ahány KISZ-tag, annyi KST- tag” jelszó valóraváltásával a fia­talság teljes bekapcsolódását a takarékossági mozgalomba. Elha­tározásuk eredménye, hogy jelen­leg már a bőrgyári KlSZ-alap- szervezet 84 tagjából 61 fő tagja az üzemi KST-nek, s jelentős ré­szük takarékbetétkönyvben is ta­karékoskodik. Újabb elhatározá­sait, hogy takarékoskodással és összefogással a bonyhádi KISZ- fiatalok példájára simontornyán is csoportos családiház építkezést kezdenek. (i-ő) F aAl £& 3 ■ ■ ■ ■ | '»«n IRTA: TÚRI ANDRÄS Újabb 24 lakásos bérház építése kezdődött meg a napokban Szek- szárdon, az újonnan feltöltött Mayer-rétcn. Az építkezésnél talaj­cserét kell végrehajtani. Fcrcncz Albert tíz fős brigádja végzi a föidkitermejési munkálatokat. XV. Keresztesi nem szól semmit, keze még mindig remeg, mikor cigarettára gyújt. Lassan az ab­lakhoz lép, a cserepei fölé hajol. Mindössze három áll egymás mel­lett, mindhármat a napokban vet­te. A többiek némán nézik. A '■fi egyszerre előrehajol, rá a le­velekre. Aztán úgy marad egy ideig, s a kis Sebőkné szinte el­sírja magát. Egy félóra múlva Hevesi is visszatér. Nem szól semmit. Le­ül az asztalához. — Újvári kartárs kérem, legyen szíves azt az elszámolást! Sokáig csak a papír zizegését hallani. Aztán feláll a főnök, megindul. Keresztesi háta mögött lefékez. — Az előbb egy kissé ideges voltam ... Remélem, nem harag­szik. Természetesen itt maradhat­nak továbbra is a virágai. — Köszönöm. Újvári mosolyog, micsoda osto­ba hólyag! Beleszúrnak és szét- Keresztesi az* aJáLakűn át az udvarra néz. Lojzi és a nyo­mozó éppen akkor lépkednek visszafelé, a főépület mellett. Megállnak, a főhadnagy valamit magyaráz a fiúnak, arca komoly, majdnem szigorú. Hevesi még mindig ott horgonyoz a Keresz­tesi háta mögött. Ö is az udvart nézi most. Kicsit összehúzza a szemét. S e pillanatban eszébe jut, hogy szombat délben a tűz­eset előtt Keresztesi javasolta az együttes ebédelést. Persze, alka­lomadtán tudatni kell erről azt a nyomozót. Azok ketten még mindig ott ácsorognak az udvaron és tár­gyalnak. Vajon miről? Egy mun­kás lép be a szobába. — Hevesi elvtársat kéri a fő­mérnök elvtárs, tessék lejönni hozzá. ......................... — Igen, megyek. Amikor Hevesi kilép, megszó­lal Újvári: — Hallották? Úgy látszik, Hol­lón nem volt hajlandó kiparan­csolni a virágokat. Jobbnak lát­szott hát bocsánatot kérni. Mi­csoda alaki — Hagyja el, ez egész rendes dolog volt tőle. — Rendes dolog?! Diplomáciai! Maga nem ismeri őt. Keresztesi fölemelkedik. — Hozok egy kis vizet ezeknek a szegényeknek. Ma még nem kaptak egy cseppet sem. S megy kifelé a kannájával. Lóbálja a kannát, -megy a folyo­són a mosdó felé, gumitalpú ci­pőjének neszét elnyeli a csend. Messzebb, majdnem a folyosó vé­gén félig nyitott ajtó. Egy férfi beszél odabent tompított hangon, majdnem suttogva. De azért hal- , lani, amit mond. —Ne félj semmitől! Éntőlem soha nem tudja meg senki. — S kis csend után forrón: Szeret­lek. Sze-ret-lek... Kattan a készülék, a beszélő letette a hallgatót. Keresztesi gyorsítja lépteit, utálja a gondo­latot, hogy hallgatózás gyanújába keveredjék. Valaki kifordul a fo­lyosóra a háta mögött. ' — Ottó bácsi! Megfordul. Lojzi szól utána. — Hová megy? Ezután a ker­tet is maga fogja öntözni? — A virágaimnak viszek egy kis vizet. A fiú melléje kerül. — Magát is kihallgatták a tűzeset ügyében, Keresztesi kar- társ? — Természetesen. — És mit mondott? (folytatás a 4 okliUonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom