Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

2

TÖLNÄ jWEGTET NÉPTjJSAÖ

1962. július 12.

Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus július 10-i ülésén

(Folytatás az 1. oldalról)

vát képezi és egyre inkább meghatározza ezen tömb politikáját. Nyugat-Berlin jelenlegi megszállása már régen nem olyan megszállás, amely a hitleri Németország össze- zúzása után a négyhatalmi megállapodást aláíró szövetségesek szeme előtt lebegett.

Amellett vagyunk, hogy Nyu- gat-Berlinnek, mint önálló politikai egységnek, megbízható nemzetközi szavatosságot nyújtsanak, lakosságának megadják a jogot, hogy szabadon döntsön életformájáról. A nyugati hatalmakat nem Nyugat-Berlin lakosságának sorsa aggasztja, hanem ottani katonai támaszpontjuk megtartása.

Az idő múlik: abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem

nyilvánítják ki azt a szándékukat, hogy a jövőben együtt kívánnak működni a második világháború maradványainak felszámolásában, akkor a szocialista országoknak és más békeszerető államoknak nem marad más hátra, minthogy békeszerződést kössenek a Német Demokratikus Köztársasággal, az abból folyó minden következménnyel együtt

III. A fegyverek nélküli világ az egész emberiség üdve

Mint azt Martin Andersen Nexő, a világ kultúrájának kiváló képviselője mondotta, a béke arra való, hogy dolgozzunk, hogy örüljünk, hogy az életet széppé tegyük! A leszerelés és a béke az alkotás valóban kimeríthetetlen forrásait nyitná meg, amelyeket eddig elfojtott a militariz- mus.

Az utóbbi időben Nyugaton, így az Egyesült Államokban is a lakosság egyre szélesebb rétegeinek figyelmét kelti fel a leszerelés problémája. Sok esetben a tudósok komoly elemzésnek vetik alá az általános leszerelés lehetséges társadalmi és gazdasági következményeit. Közben a háborús üzlet szolgálatában álló ideológusok, elsősorban az Egyesült Államokban szó szerint tölcsérrel öntik az emberek fejébe azt, hogy az állam által a fegyverkezésre fordított hatalmas kiadások „a gazdasági felvirágzás eszközei, ugyanakkor a leszerelés a gazdasági élet megzavarásához és a munkanélküliség fokozódásához vezet”.

Vajon nem visszataszító, nem iszonyatos-e az az elgondolás, amely a gazdasági élet fejlődésének és a munkafeltételek megteremtéséhez lehetőséget, a munka biztosítását a rombolás fegyvereinek tömeges gyártásától teszi függővé?

A militaristák és a fegyver- gyártáson hallatlan .profitokat szerző monopolisták azzal fenyegetik a tömegeket, hogy leszerelés esetén milliók maradnak

munka nélkül, beköszönt „a gazdasági katasztrófa”. Alaptalan ez az álláspont. Épp ellenkezőleg, a leszerelés reális gazdasági előnyöket hozna a kapitalista országok lakossága minden rétegének és elsősorban a munkásosztálynak, a paraszt- . Ságnak, a városi középrétegeknek, akik megszabadulnának az erejüket meghaladó adóterhektől.

Iskolák és kórházak építésére a nép életének megjavítására nincsenek eszközök,. de dollár- milliárdokat fizetnek ki pusztító eszközökre. A leszerelés lehetővé tenné, hogy megtalálják az amerikai nép elodázhatatlan szükségletei kielégítésének eszközeit. Amerikai közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államok kormánya már a leszerelést követő öt évben 330 milliárd dollárt fordíthatna e célokra. A nyomortanyák lebontásához, lakásépítéshez és a vízellátáshoz 160 milliárd dollárra volna szükség, iskolák építésére és népművelésre 30 milliárd dollárra, egészségvédelemre és kórházi célokra 35 milliárd ra, útépítéshez és más célokra 105 milliárdra.

E számok lerombolják azt á legendát, hogy leszerelés esetén semmi sem pótolhatja az úgynevezett állami katonai piacot.

'n Minden hyugati ország gazdasági élete nyerne a leszerelésen. Csak a fegyvergyárosok csoportja veszít rajta.

Hit lehetne tenni a fegyverkezésre fordított összeggel ?

A leszerelés megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lényegesen nagyobb arányú segítséget kaphassanak a fiatal nem: zeti államok. Ha a világon jelenleg katonai célokra fordított 120 milliárd dolláros összeg csupán nyolc-tíz százalékát ilyen célra hasznosítanák, akkor két évtized leforgása alatt a Föld ínséges vidékein le lehetne küzdeni az éhséget, a betegségeket, és az írástudatlanságot. A katonai szükségletekre fordított összeg mindössze egyötöde elég lenne 96 olyan óriási kohómű megépítésére, mint az indiai Bhilai üzem, amelynek tervezett évi acéltermelése 2,5 millió tonna, vagy 17 olyan óriási duzzasztógát elkészítésére, mint amilyen az EAK- ban épülő asszuáni gát.

Kiszámították, hogy annak az összegnek felhasználásával, amelyet az utolsó tíz évben a világon katonai célokra fordítottak, teljesen meg lehetne szüntetni a lakásválságot minden országban. Általános és teljes leszerelés esetén 20—25 év alatt megkétszerezhető Földünk tényleges gazdagsága. Kell-e bizonygatni, hogy a Szovjetunió és minden szocialista ország népeinek létérdeke a leszerelés. Mint már rámutattunk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország a fegyverkezési versenyben kénytelen nagy összegeket fordítani védelmének erősítésére. A leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközöket nagyon jól fel tudnánk használni békés építő célokra, az emberek boldogsága érdekében,

Áz SZKP programja és a béke

Tavaly ősszel ugyanebben a teremben az SZKP XXII. kongresszusa elfogadta a párt új programját. Ez a program oly roppant munkát irányoz elő anyagi és szellemi értékek megteremtése vonalán, amilyen még nem volt az emberiség sok évszázados történetében. Engedjék meg, hogy csupán néhány olyan számadatot és tényt említsek, amelyekből megítélhetők a szovjet nép által kitűzött feladatok arányai.

Arra törekszünk, hogy húsz év múlva a Szovjetunió ipara majdnem kétszer annyit termeljen, mint ma az egész nem szocialista világ. 1980-ra a villamosenergiatermelés például eléri a háromezer milliárd kilowatt órát. más szóval másfélszer annyi lesz,

mint az egész tőkés világ 1961-es áramtermelése.

Nagyszerű feladatot tűzünk magunk elé — a javak bőségének megteremtését és az áttérés biztosítását a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv megvalósítására.

A világ kommunistái 1960-ban megtartott értekezletükön felhívást intéztek a népekhez, ebben ünnepélyesen kihirdették, szent ügyüknek tartják, hogy harcoljanak a béke fenntartásáért és megszilárdításáért.

Húsz évre szóló építési programunk meghatározza a szovjet 'T'loolitika fő célját is:

I '-torttmi kell a békés feltételeket a Szovjetunió kommunista társadalmának felépítéséhez, a szocialista világ- rendszer fejlődéséhez és az összes békeszerető népekkel vállvetve meg kell szabadítani az emberiséget a pusztító világháborútól. Á mi zászlónkon nagyszerű eszmények állnak: béke, munka, szabadság. Egyenlőség, testvériség és boldogság minden nép számára.

Vlagyimir Iljics Lenin, a leszerelést a szocializmus eszményének nevezte. Országunk képviselői már 1922-ben, Génuában, az első nemzetközi értekezleten, amelyen a szovjet állam részt vett, V. I. Lenin megbízásából javasolták az általános leszerelést, az állandó hadseregek megszüntetését.

Ez volt az emberiség történetében az általános leszerelést sürgető első állami javaslat. És mi büszkék vagyunk arra, hogy ez a javaslat a mi szocialista államunktól, kormányfőjétől, V. I. .Lenintől eredt.

Síkraszálltunk és síkraszállunk a leszerelésért, minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy megszilárdítsuk a világbékét.

A béke megszilárdítására irányuló legradikálisabb javaslatok — a német békeszerződés megkötése, az atomfegyverkísérletek betiltása, az atomfegyverek teljes megsemmisítése, atomfegyvermentes övezetek létesítése, a fegyveres erők csökkentése, békeegyezmény megkötése, az összes vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése és végül a javaslatok javaslata, az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés tervezete — a Szovjetuniótól indultak és indulnak ki. Harcoltunk a békéért és a leszerelésért akkor, amikor katonailag még gyengék voltunk. Harcolunk a leszerelésért most is, amikor — és ezt nyíltan megmondjuk — a legtökéletesebb és olyan fegyverrel rendelkezünk, amellyel nem rendelkezik egyetlen más

hatalom sem. Vajon ez a tény nem legjobb bizonyítéka-e annak, hogy a Szovjetunió nem akar háborút?

1955. és 1958. között egyoldalúan 2 140 000-rel csökkentettük fegyveres erőink létszámát. Lemondtunk katonai támaszpontjainkról. Vajon vállalhatja-e egy állam fegyveres erőinek ilyen nagyarányú csökkentését, ha támadásra készül? Ebbe csak olyan állam mehet bele, amely békét akar. És mi sajnáljuk, hogy példánkat nem követték más országok, azok, amelyekkel a leszerelésről tárgyalunk. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának negyedik ülésszaka 1960-ban úgy határozott, hogy további 1 200 000-rel csökkenti a szovjet hadsereg létszámát. A Szovjetunió megkezdte e határozat valóra váltását és csak a nyugati országok nyílt háborús fenyegetése kényszerített bennünket arra, hogy leállítsuk katonáink és tisztjeink leszerelését.

Az általános és teljes leszerelés megvalósítása valóban történelmi fordulat lenne az emberek életében — a háborúk korszakától a tartós földi béke korszaka felé.

E történelmi fordulat megvalósulhat. Meg kell valósulnia! Minden a néptömegektől, állhatatosságuktól és eltökéltségüktől függ.

IV. A népek kivívhatják és szükségképpen kivívják a leszerelést, megvédik a békét

Az emberiség élhet háborúk nélkül és így is kell élnie. Korszakunkban a háborúk többé nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Ugyanakkor azonban a béke sem végzetszerűen elkerülhetetlen.

Felvetődik a kérdés: van-e lehetőségük a népeknek arra, hogy most megállítsák ezt a halál felé, újabb háború felé való rohanást? Mi egészen határozottan ezt válaszoljuk: igen, van. Reális, hatalmas erők vannak, amelyek megvédelmezhetik a békét: a Szovjetunió és a szocialista világ- rendszer, amely hatalmas akadályt tornyoz az új világháború kirobbantásának útjára, sok fiatal szuverén állam, közöttük olyan nagyhatalmak, mint India és Indonézia, amelyek síkraszáll- nak az egyetemes leszerelés és a béke megszilárdítása mellett, minden ország békeszerető erői, amelyek harcolnak a fegyveres konfliktusok kirobbantásának még a lehetőségei ellen is.

A béke híveinek világmozgalma, élén a Béke-világtanáccsal, a különböző békeharcos szervezetek nagyban kiveszik részüket a béke megvédésének nemes ügyéből. Eljöttek a kongresszusra sok olyan új szervezet képviselői, amelyek most kapcsolódtak bele a békeharcba, és ez azt mutatja, hogy a békemozgalom erősödik és bővül.

Azoknak az embereknek, akik gondolnak a holnapra, gyermekeik boldogságára, meg kell érteniük, hogy jóllehet, ezekben az években sok minden történt a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, még többet kell tenni, százszor, ezerszer többet.

De ha a kezünket a szívünkre tesszük, be kell ismernünk, hogy a nyugati országokban sok ember nincs tudatában a termonukleáris háború mélységes veszélyének és nem vesz részt a leszerelésért és békéért vívott aktív harcban. Sok szakszervezet, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség nagy osztagai nem csatlakoztak a békeharchoz, holott a többi békeharcosokkal együtt képesek arra kényszeríteni a nyugati országok kormányköreit, hogy számoljanak a népeit akaratával. Sok embert megtévesztenek azoknak a pártoknak a jelszavai, amelyek — különösen választási kampányok idején — szép szavakat hangoztatnak ugyan a békéről, de a gyakorlatban e pártok képviselőiből alakult kormányok fegyverkezési versenyt folytatnak. És azok a pártok, amelyek segédkezet nyújtottak az agresszív tömbök — a NATO, a SEATO, a CENTO — megalakításához, ismét és ismét megkapják a választóktól a mandátumot a kormányalakításhoz. Vitathatatlan tény és ebben rejlik a mai nemzetközi helyzet bonyolultsága, hogy a nyugati országokban a fő burzsoá pártok vezető központjai és sok jobboldali szociáldemokrata vezető a fegyverkezési verseny híve.

Nyíltan meg kell mondani* hogy óriási az eltérés az új világháború veszélyét megértő népek akarata között és aközött, hogy a nyugati országokban fokozzák az előkészületeket egy ilyen háborúra. Ä háborús gyújtogatok érdekeit szolgálja a nyugati országok lakossága sok rétegének közismert passzivitása, az, hogy alábecsülik saját lehetőségeiket.

Áz általános és teljes leszerelés valóban nagy cél

és elérése minden nép részéről nagy akciókat és erőfeszítéseket követel. A pillanat minden felelősségének és komolyságának teljes tudatában erről az emelvényről fordulok, társadalmi helyzetüktől és meggyőződésüktől függetlenül minden férfihez és nőhöz, a háború borzalmait átélt nemzedékhez, a fiatalokhoz, akik csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerik a háborút:

ELJÖTT A CSELEKVÉS IDEJE!

A FÖLDI ÉLET, MINDEN EMBER BOLDOGSÁGA NEVÉBEN,

A JÖVENDŐ EMBERISÉG NEVÉBEN SZILÁRDAN ÉS HATÁROZOTTAN KÖVETELNI KELL AZ ATOMFEGYVEREK ELTILTÁSÁT ÉS AZ ÁLTALÁNOS LESZERELÉST!

A szovjet kormányfő itt külön szólott a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiséghez, a tudomány művelőihez és a fiatalokhoz, hangsúlyozta:

A békeharc a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozó és a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű embereket fogja össze.

A vihar előtti helyzet megköveteli a népek valóban világméretű háborúellenes szövetségének, egy olyan szövetségnek a megalakítását, amely minden társadalmi réteg, Európa, Ázsia, Afrika,

Amerikai, Óceánia minden nemzetének akaratát kifejezi.

Egyetlen cél határozhatja meg a legkülönbözőbb békeszerető erők e válóban világméretű ösz- szefogásának programját és egész tevékenységét — meg kell akadályozni a termonukleáris háborút, ostromállapot alá kell helyezni a kardcsörtető őrülteket.

Szeretném biztosítani a kongresszust, hogy a Szovjetunió to- I népeinek barátságai

vábbra is minden erőfeszítését a nagy és szent ügyre, a béke meg- védelmezésére összpontosítja.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a leszerelésért folyó harcban a döntő erő — a néptömegek, aktív cselekvésük. Terebélyesedjék napról napra, hétről hétre az általános leszerelésért és a békéért küzdő világmozgalom. Mozduljon meg minden nép és aktív cselekvéssel torlaszolja el a világháború útját, harcolja ki a leszerelést.

Minél nagyobb lesz a békeharcosok hadserege, minél aktívabb lesz e hadsereg, annál hamarabb megvalósul az általános és teljes leszerelés. Nem kétséges, hogy minden ország népe megtalálja, azokat a hatékony, a konkrét adottságoknak legjobban megfelelő formákat és módszereket, amelyek felhasználásával harcolhat az általános leszerelésért, a béke megszilárdításáért és méltó módon kiveheti részét a feladat megoldásából.

Barátaim! A népek nagy reményeket fűznek e kongresszus munkájához.

E kongresszus szava harsogjon az egész mindenség fölött, lelkesítsen újabb tízmilliókat erélyes, önfeláldozó harcra a tartós békéért. Amikor egyetlen folyammá egyesülnek a kis patakok, amelyekből a termonukleáris háború veszélye ellen küzdő mozgalom összetevődik, ereje lebírhatatlan lesz. Tavaszi áradásként végighömpölyög a szárazföldeken és elsöpri útjából az akadályokat, amelyek gátolják az általános és teljes leszerelés megvalósítását.

Dicsőség a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért küzdő harcosoknak!

Éljen a tartós béke és a világ