Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

TOLNA MEGYÉT NÉPŰJS-ÍG 1963. július i. flz 1961. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) vagy a Hajdú megyeinek. Ha­sonló a helyzet az építőanyag iparban, ahol a tanácsi vállala­tok jövedelmezősége háromszor- négyszer akkora Veszprém, Bács-Kiskun és Győr megyében, mint Somogy, Fejér, vagy Bor­sod megyében. A természeti fel­tételek, vagy a gyártmányössze­tétel különbsége aligha indokol­ják ezeket az eltéréseket, ezért az okokat közelebbről meg kell vizsgálniok az érintett megyei tanácsoknak. A mérlegbeszámo­lók azt mutatják, hogy a múlt évben a tanácsi vállalatok tevé­kenysége még a kelleténél ke­vésbé irányult a lakosság javí­tási-szolgáltatási igényeinek ki­elégítésére. Termelési volume­nüknek csupán 6 százalékát for­dították erre a célra. Indokolt és szükséges, hogy a kisipari szö­vetkezetek és a magánkisipar javító-szolgáltató tevékenysége mellett a helyi tanácsok saját vállalataikat is nagyobb mérték­ben állítsák rá erre a feladatra. Ennek segítésére központi intéz­kedések folyamatban vannak, kívánatos, hogy a tanácsok is keressék a célravezető megoldásokat. Köztudomású, hogy a szocia­lista viszonyok között a terme­lés gazdaságossága és a dolgozó tömegek életszínvonala között közvetlen összefüggés van — mutatott rá a továbbiakban a miniszter. — A gazdaságosság növelése ezért egyik központi célkitű­zésünk a gazdálkodás minden ágában. Fejlődésünk mai szakaszán már nem elegendő, hogy a költség- színvonal csökkenését nagyobb­részt a termelés mennyiségi nö­veléséből eredő automatikus re­zsiköltség-csökkentéssel érjük el. Többre van szükség. Ez a több pedig elsősorban a műszaki-techni­kai színvonal gyorsabb eme­lése. Ennek révén gyorsabban növel­hetjük a gazdaságosságot és végső fokon a nemzeti jövedel­met. A műszaki színvonal emelése szempontjából döntő szerepük van a beruházásoknak. Jól elő­készített, korszerű beruházások­kal —amelyek elérik a legjobb nemzetközi színvonalat —, nagy­ban előmozdíthatjuk a műszaki­gazdaságossági haladást. A műszaki haladásnak nem kevésbé fontos feltétele a folyamatos gyártmányfejlesz­tés, a műszaki-technikai színvo­nal gyorsabb emelésének és a gazdaságosság javításának egy­aránt fontos feltétele a központi és üzemi kutató-, kísérletező­munka szélesítése. Iparunk mű­szaki haladását, versenyképessé­gét azzal alapozhatjuk meg leg­jobban, ha növeljük azon termé­kek arányát, ahol a termelés korszerű magyar találmány, vagy szabadalom alapján folyik. A beruházások kivitelezésében is rengeteg tartalékunk van még. Gyorsabb és jobbminőségű kivitelezéssel előrehozhatjuk az üzembehelyezést, fokoz­hatjuk a nemzeti jövedelmet. Miután gazdasági fejlődésünk szempontjából döntő jelentőségű a beruházások hatékonyságának növelése, az 1961. évi tapasztala­tok alapján indokoltnak látszik, hogy a gazdasági minisztériumok munkályában központibb helyet foglaljon el a beruházások elő­készítése és a kivitelezés koordi­nálása. Az iparirányítás napiren­den lévő továbbfejlesztése során a kormány célúi tűzi ki többek között ezt is. A gazdaságosság növelésével szorosan összefügg a gazdaságo­sabb exportáru-struktúra kiala­kítása. Az elmúlt évben is, je­lenleg is tapasztalhatjuk, hogy mind az iparban, mind a mező­gazdaságban vannak kiemelke- | zások csökkentése, az export fo- dően jó, vannak átlagos gazda- ságosságú, de sajnos vannak ki­fejezetten gazdaságtalan export- termékeink is. Nyilvánvaló érdeke a népgaz daságnak, hogy minél inkább növekedjék a a jó gazdaságosságú export- termékek hányada és szűnjék meg mielőbb a gazdaságtalan termékek exportja. Ezt a célt egyes termékeknél az önköltség gyorsabb leszorításával, más cikkeknél a minőség javítá­sával érhetjük el, de a leadnak olyan termékek is — főként na­gyon anyagigényes termékek — amelyek gyártását célszerűbb be­szüntetni, és a felszabaduló kapa­citással más, gazdaságosabb ex­porttermék gyártását megkezde­ni. Az export-struktúra javítá sát a termelő és a külkereskedel­mi vállalatok fokozott együttmű­ködése eredményezheti. A múlt évi gazdálkodásnak kedvezőtlen tünete volt a terve­zettnél lényegesen nagyobb kész­letnövekedés. Az állami vállala­tok és szövetkezetek készletei a tervezett hét százalékkal szemben tizennégy százalékkal nőttek. Az indokoltnál jobban növekedtek a készletek az iparban és a keres­kedelemben is, mind á bel-, mind külkereskedelmi vállalatoknál. A készletek növekedése önmagá­ban véve még nem káros, hiszen - bővülő termelés és forgalom egyre növekvő készletállományt igényel. A múlt évi készletemel­kedés azonban erősen meghalad­ta azt a mértéket, amelyet a nép­gazdaság fejlődési üteme indokol. Az okok között a vállalatoktól független tényezőket is találha­tunk. Ilyenek a fogyasztás növe­kedésének mérséklése, a beruhá- 1 kozása, amelyek a javak terme­lése és felhasználása között ki­sebb átmeneti összhanghiányt eredményeztek. Ezeknek a lénye­gében népgazdasági okok árnyé­kában azonban sok-sok vállalati hiba is meghúzódik. Meg kell em­líteni a rendelés nélküli gyártást — rendszerint tervtúlteljesílés formájában —, a helyenként túl­zott anyagbiztosítást, a kooperá­ciós szállítások tervszerűtlensé- gét és a vállalati vezetők közöm­bösségét a készletnagyság tekin­tetében. A tavalyi tanulságokat levon­va, az idén népgazdasági síkon is, vállalati síkon is, hatékony intézkedések szükségesek a hely­zet javítására. Már ez évben igyekezni kell a lekötött készle­tek egy részét mozgásba hozni, felhasználni a gazdasági vérke­ringésben. Ennek érdekében a minisztériumok több intézkedést tettek, amelyeket pénzügyi esz­közökkel is alátámasztunk. A Nemzeti Bank csökkentette a vál­lalati készletidőnormákat, meg­szigorította a hitelnyújtási felté­teleket, és emelte a büntetőka­matok rátáját. Az anyagi érdekeltségi rend­szer továbbfejlesztésével is kísér­letezünk, mégpedig olyan irány­ban, hogy megszüntessük a vál­lalatok közömbösségét a legkor­szerűbb állóeszközök kapacitásá­nak kihasználása és a lekötött készleték nagysága tekintetében. Ebben az évben 24 iparvállalat­nál kísérletképpen úgy módosí­tottuk a nyereségrészesedési rendszert, hogy az év végén a többletnyereség mellett figyelem­be vesszük a vállalati álló- és forgóeszközök nagyságát is. Amennyiben 100 forint árbevé­telt az előző évinél kevesebb ál­ló- és forgóeszköz felhasználású- I val érnek el, úgy hozzáteszünk az egyébként járó nyereségrészese­déshez, ellenkező esetben pedig bizonyos részt levonunk abból. Népgazdaságunk eddigi fejlő­déséhez és az 1961. évi eredmé­nyekhez jelentősen hozzájárult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta nácsában részt vevő országok együttműködése és a velük lebo­nyolított külkereskedelem magas szintje. Enélkül gazdasági fejlő­désünk eddig is elképzelhetetlen lett volna. Most új, nagy lehetőségek tá­rulnak fel az együttműködés szé­lesítésére. A KGST országok képviselői által nemrégiben elfo­gadott „A szocialista nemzetkö­zi munkamegosztás alapelvei” cí­mű dokumentum nagy jelentősé­gű hazánk számára is. Az alapelvek érvényesítésé­vel meggyorsulhat hazánk­ban az ipar szerkezetének kedvező átalakítása, a ter­melés és a termékek szako­sítása, s ezek — saját erő­feszítéseinkkel párosulva — biztosítják számunkra a lcg- haladottabb technikával tör­ténő, nagyszériájú termelés­ből fakadó előnyöket. A szocialista nemzetközi munka- megosztásban való részvételünk­kel egyidejűleg fejleszteni kíván­juk gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal és az újonnan függetlenséget nyert országokkal is. A pénzügyminiszter befejezé­sül a képviselőknek elfogadásra ajánlotta az 1961. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szóló je­lentést. A pénzügyminiszter nagy taps sál fogadott expozéja után dr Dabronaki Gyula, a terv költségvetési bizottság titkára, törvényjavaslat előadója szólalt fel. ta rendszerünk lényege. A tőkés rendszerű országokkal szemben nálunk a bevételek és a kiadások teljes egészében népünk érdekeit szolgálják és ennek megfelelően kerülnek felhasználásra. Csergő János felszólalása és A törvényjavaslat vitája Dabronaki Gyula elmondotta, [ez vonta maga után azt, hogy az hogy az 1961. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot az országgyűlés bi­zottságai az elmúlt hetekben részletesen megvitatták. A bizott­ságok ülésein módosító javaslatot vagy észrevételt nem tettek. Az előadó ezután kiemelte, hogy á népgazdaság fejlesztésében elért eredmények számotte­vőek. A kitűzött alapvető gaz­daságpolitikai célok lényegé­ben teljesültek. Egyes nem várt nehézségek elle­nére a népgazdaság egyensúlyi állapota kedvezőbb volt az előző évinél. Az ipar és az építőipar terme­lése a tervezettnél gyorsabb ütemben növekedett. A termelés túlteljesítésének nagyobb hánya­da került kivitelre, mint a meg­előző években. Különösen örven­detes, hogy a termelés emelke­désének több mint kétharmada a munka termelékenységének ja­vulásából származott. Az iparban a termelési költ­ségek színvonala a tervezettnél kedvezőbben alakult, ami az ál­lami bevételek előirányzatainak teljesítésére is kedvező hatást gyakorolt. Dabronaki Gyula á továbbiak­ban hangsúlyozta: a fokozatosan erősödő nagyüzemi gazdálkodás­nak fontos szerepe volt abban, hogy a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése — a hosszú évek óta nem tapasztalt aszály ellené­re — megközelítően elérte az elő­ző évi szintet. Az eredményekhez nagyban hozzájárult, hogy kor­mányunk messzemenő anyagi tá­mogatásban részesítette a terme­lőszövetkezeteket, körültekintő in tézkedésekkel segítette gazdálko­dásuk megszilárdítását, a me­zőgazdasági termelés további fel­lendítését. Az aszály következtében a me­zőgazdaság hozzájárulása a nem­zeti jövedelemhez a vártnál ala­csonyabb volt, emiatt a nemzeti jövedelem az év során a terve­zett 7 százalékkal szemben mint­egy 6 százalékkal nőtt. Jórészt; életszínvonal a tervezettnél va­lamivel alacsonyabb mértékben emelkedett. Bátran el lehet mon­dani azonban, hogy a pusztító aszály ellenére ilyen eredményre csak a szo­cialista társadalom képes. A régi, kapitalista társadalomban hasonló körülmény az ország és elsősorban a dolgozó paraszt tö megek életének súlyos rosszab bodását, eladósodását eredmé- hyezte volna. Az előadó ezután elismeréssel szólott a gazdálko­dás színvonalának, a pénzügyi fe­gyelemnek javulásáról, majd terv- és költségvetési bizottság ne vében javasolta az 1961. évi álla­mi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását fl második ötéves terv első éve eredményes volt Dr. Dabronaki Gyula felszóla­lása után szünet következett. A szünet után Vass Istvánná elnök­letével folytatták a törvényjavas­lat vitáját. Németh Károly kép­viselő volt a következő felszóla­ló. Jó érzéssel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta a többi között—, hogy az 1961. évi állami költség- vetés realizálódott, a bevételek és a kiadások egyensúlyban vol­tak. Ezt szocialista tervgazdálko­dásunk biztosította. A költség- vetésről szóló jelentésből kitűnik, hogy második ötéves tervünk első éve eredményes volt. Befejeződött a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése. 1961. volt az első olyan esztendő, amikor egész dolgozó parasztságunk új terme­lési viszonyok között szövetkeze­tekbe tömörülve dolgozott. Mezőgazdaságunk helyzetének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetek egy része a múlt télen alakult, kevés nagyüzemi tapasztalattal rendel­kezett és egészen az őszi vetésig szétszórt parcellákon folytatta a közös gazdálkodást. Az aszály miatt bekövetkezett többmilliárdos termékkiesés ter­mészetesen sok nehézség elé állí­totta a mezőgazdasági üzemeket és előre nem látható kiadásokat rótt népgazdaságunkra. A leg­nagyobb gondot a takarmány- hiány okozta. A takarmány-ne­hézségek áthidalására az üzemek szigorú takarékosságot vezettek be és kormányunk is a paraszt-1 ság segítségére sietett; nagymeny- nyiségű takarmányt importált. A termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok a takarmányakciók során 35 000 vagon abraktakar mányt kaptak a központi készle­tekből. Mindez lehetővé tette az 1962-es első félévi sertés- és baromfi-felvásárlási tervek hiánytalan teljesítését, a törzs állomány megóvását és hoz­zájárult a termelési kedv, a termelési biztonság erősödé­séhez. Mezőgazdaságunk ez évi hely­zetére az jellemző, hogy szövet­kezeti parasztságunk, az állami gazdaságok és gépállomások dől gozóinak döntő többsége fegyel­mezetten dolgozik, nagy erőfeszí­téseket tesz növénytermesztési és állattenyésztési terveink teljesí­téséért. Országunkban még sohasem ke­rült mag olyan jól megmunkált földekbe, mint ez év tavaszán. A kései kitavaszodás ellenére job­ban végezték el az időszerű me­zőgazdasági munkákat is, mint a megelőző években bármikor. Az előadó ezután az öntözés hasznosságáról,.- beszélt, majd hangsúlyozta, hogy az aszály el­leni küzdelemnek általánosan al­kalmazható bevált módszere a jó talajmunka, különösen a mély­szántás. A mi költségvetésünkben — mondotta a továbbiakban Németh Károly —, mint cseppben a ten­ger — visszatükröződik szocíalis­gép­tovább a gép­A képviselő a beterjesztett je­lentést elfogadásra javasolta. A következő felszólaló Pióker Ig­nác budapesti képviselő volt* majd szünet után Csergő János* kohó- és gépipari miniszter szó­lalt fel. Az 1961 évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló visszatükrözi népgazdaságunk el­múlt évi eredményeit — mon­dotta. Ezekben jelentős része van a kohó- és gépipar vállala­tainak is, mert 1961-ben 13,2 százalékkal termeltek többet* mint 1960-ban. Exportra közel 29 százalékkal* a lakosság ellátását szolgáló fo­gyasztási cikkekből 20 százalék­kal többet állítottunk elő. A termelékenység 1960-hoz viszo­nyítva 9,5 százalékkal növeke- dett. , A termelés növekedesenek 70 százaléka a termelékenység emel­kedéséből eredt. Tavalyi eredményeink reális alapot adtak ahhoz, hogy 1962-re még nagyobb és je­lentősebb feladatokat tűz­zünk kohászatunk és iparunk elé. Ebben az esztendőben növekszik a kohászat és _ _ ipar termelése. Gépiparunké 12,1 százalékkal, kohászatunké pedig mintegy 7 százalékkal. Exporttervünk mintegy 10 szá­zalékkal, a munka termelékeny­sége a gépiparban 9,3 százalék­kal, a kohászatban 4,6 százalék­kal lesz magasabb. 1962. évi tervünk célkitűzései összhangban vannak népgazdasá­gunk fejlődésével, megalapozot­tak és teljesíthetők. Gépiparunk szerkezetének át­alakítását ebben az esztendőben tovább folytatjuk. A lakosság ré­szére több tartós fogyasztási cik­ket termelünk. Növeljük a mezőgazdasági fel­szerelések, gépek, a vasúti die­sel-járművek gyártását és jelen­tős mennyiségben állítunk elő a vegyipar fejlesztéséhez szükséges gépeket, berendezéseket. A gépipar fejlesztését szolgálja az új mérőműszergyár Szekszár- don, a Kontakta szentesi új gyá­ra, az esztergomi szerszámgép- gyár, a debreceni új orvosi mű­szergyár, a csepeli szerszámgép- gyár és még egy sor, elsősorban vidéki üzem bővítése, illetve épí­tésének megkezdése. Gépiparunkban is folytatjuk azokat a beruházásokat, ame­lyeknek megvalósításával gép­iparunk korszerűsödik, termelése bővül, műszaki színvonala emel­kedik. A Központi Bizottság határo­zatainak, segítő útmutatásainak megvalósítása meggyorsítja nép­gazdaságunk e fontos ágának fej­lődését, hogy az eddiginél na­gyobb mértékben járuljon hozzá az igények jobb kielégítéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Ezután a mérnökök és techni­kusok képzéséről beszélt Csergő János, majd kiemelte, hogy a gépipar műszaki színvonalának gyorsütemű emelésében igen nae.v eiedményt érhetünk ;1 a baráti szocialista országokkal való munkamegosztás jobb meg­szervezése és kiszélesítése révén. Befejezésül javasolta a benyúj­tott törvényjavaslat, az 1961. évi költségvetés elfogadását. (Taps). Ezután dr. Sáró András Békés megyei képviselő, majd Hodek József, Komárom megyei kép­viselő szólalt fel, aki a termelő- szövetkezetek termékeinek ön­költségével foglalkozott. Az országgyűlés szerdán foly­tatja az 19JB1. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jó­váhagyására vonatkozó törvény- javaslat tárgyalását, majd az in­terpellációkra kerül sor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom