Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962, Június 12. tavasz végén, a nyár elején Jegyxetek a Gyönki Gépállomás tanácsüléséről Rakodólapos áruszállítás — zsáktaliga helyett A gépállomási tanácsüléseken szövetkezeti vezetők, tanácsi ve­zetők, pártmunkások jönnek ösz- sze a gépállomások vezetőivel, hogy megbeszéljék az eddigi mun kát, a munka során felmerült ta­pasztalatokat, és számbavegyék a feladatokat. Ezeken az össze­jöveteleken, amelyeket most tar­tanak megyénkben, van miről be­szélni. Nehéz, küzdelmes tavasz áll mögöttünk, s az előttünk álló nyári feladatok is bonyolultabbak a tavalyinál. Ezt tükrözte a Gyön­ki Gépállomás tanácsülése is. Fele idő alatt végezték el a tavaszi munkát A késői kitavaszodás a Gyön­ki Gépállomás vezetői, traktoro­sai elé is olyan feladatokat állí­tott, amire a gépállomás történe­tében még nem volt példa. Fele idő alatt kellett elvégezni a mun­kát és dicséretükre legyen mond­va, el is végezték. Kisebb hibák­tól eltekintve, a gépállomásról elismerően beszéltek a termelő- szövetkezetek s a tanácsok ve­zetői is. A leszerződött 4819 hold szán­tás helyett 6758 holdat, 10179 hold vetés helyett 10 412 holdat végeztek el a traktorosok. A ta­vaszi idényre tervezett majdnem 30 000 normálholdnyi munkának eddig 86 százalékát teljesítette a gépállomás, s várható, hogy a nyári munkák megkezdése előtt teljesíti azt is, ami még vissza Van a száz százalékból. Miért a drágább megoldást választják a tsz-ek ? Érthetetlen, hogy a* gépállomás' takarmánybetakarító és növény­ápoló gépeit alig vették igénybe a tsz-ek. A drágább megoldást választották: kézzel kaszálták a pillangósokat, lófogatokkal mű­velik a sorközöket. A kézikaszálás és a fogatos sor- ltözművelés nemcsak drágább a gépi munkánál, hanem lassúbb is. Ez is oka, hogy a Gyönki Gépállomás körzetében megyei viszonylatban is talán a legrosz- szabbul áll a növényápolás. Tévednek a tsz-vezetők, ha azt hiszik: csak a gépállomásnak származik kára abból, hogy áll­nak a gépek, hogy a 7800 hold (Folytatás a 3. oldalról.) ra zárta a légmentes ajtót és ki­nyitotta az oxigénpalack csapját. Amint a levegő összetétele és a légnyomás megfelelő volt, levet­te a gázálarcot. Pajcsadze követte példáját. Melnyikov kezében a filmfelve­vőgéppel néhány lépésnyire állt tőlük. Az űrhajó ablakában Be- lopolszkij arca látszott... Paj- csadze elfordította a fogantyút. A terepjáró teste alig észrevehe­tően megremegett: a hatalmas erejű motor hangtalanul működ­ni kezdett. — Indülás! — mondta Kámov. A terepjáró az űrhajót körülve­vő növények tömör falához ért. — Forduljon kissé balra. — mondta Kámov. A gép a jelzett irányba for­dult, s egyre nagyobb gyorsaság­gal száguldott nyugatnak. Melnyikov abbahagyta a filme­zést és a terepjáró után nézett. Aztán megfordult és lassan visz- szatért az űrhajóhoz. Belépett a kijárati kamrába, felhúzta a lét­rát és megnyomta a gombot. A külső ajtó becsukódott. Tíz má­sodperc múlva kinyílt a belső aj­tó, majd mögötte ismét bezárult. Az újságíró levette gázálarcát és átment az obszervatóriumba. Az űrhajó most kihaltnak tűnt. Belopolszkij még mindig az ab­laknál állt. — Még látom őket — mondta. Messze, a bozótok csúcsa fölött g terepjáró gyorsan zsugorodó, I gépi kapálás helyett például csak 1400 holdat kapáltattak meg gép­pel a termelőszövetkezetek. A gépek elosztásával is segítik a gyenge tsz-ekét A tanácsülés arról is döntött, hogy melyik tsz hány gépet kap a gabonák betakarításához. A tsz-ek saját gépeit is beszámítva, a gabonának 66 százalékát arat­ják le géppel a Gyönki Gépállo­más körzetében. A különböző adottságú tsz-eket — figyelembe véve azok munka­erő-helyzetét, gazdasági erejét, a tagok munkához való viszonyát — különbözőképpen latja el gép­pel a gépállomás. A gyengébb tsz-eknek több gépet adnak. Van olyan tsz is, ahol a gabonának 87 százalékát, de van olyan is, ahol 44 százalékát aratják gép­pel. A gépek elosztása körül min­dig volt és talán mindig lesz is vita, amíg csak lesz gépelosztás. Örvendetes, hogy ezen a tanács­ülésen viszonylag nem volt he­ves vita a gépek elosztása körül. Legalábbis nem merült fel olyan probléma, amit ne lehetett volna orvosolni. Gépállomáson is. Minden felszó­laló említett olyan géphibát, amely a felelőtlen gépjavításból ered. A nyári gépszemlét már Gyün­kön is megtartották. Az észlelt hibákat június 15-ig ki kell javí­tani. A Gyönki Gépállomás mű­szaki gárdája érezzen komoly fe­lelősséget munkájáért, mert a gépjavítás jó minőségétől is függ a nyári mezőgazdasági munkák sikere. S az is, hogy a gépállo­más teljesíthesse 42 ezer normál­holdas tervét. Sok jé ötlet, egészséges kezdeményezés Hasznos tanácskozás volt a gyönki gépállomási tanácsülés. Sok jó ötlet, egészséges kezde­ményezés látott napvilágot, ami bizonyára segíti majd a munkát. Szó esett a nyári mélyszántásról, a másod- és tarlóvetésekről, az aratási és cséplési munkák jó megszervezéséről, silózásról és sok másról. Tanácsokat kaptak a termelőszövetkezetek a kiesé­sek pótlására, a takarmányhiá­A dombóvári vasútállomás rak­tárfőnökségén az idén valamennyi érkező és továbbí­tásra váró áru mozgatását gépe­sítették. Hazai gyártmányú villa­mos emelőtar­goncákat állítot­tak üzembe, me­lyek megszüntetik az addig alkalma­zott módszeri: zsáktaliga helyett gép végzi a nehéz fizikai munkát. Az árukezelés meg­gyorsult, teljesen megszüntették az árusérülést, ol­csóbbá tették a munkát a targon­cák alkalmazásá­val. Képünkön Prokos Attila tar­goncakezelő ládák ba rakott árut szállít a vagonból gépkocsira. Nem vezet jóra az ellentét A Gyönki Gépállomás kapcso­lata általában jó a tsz-ekkel. Ezért sajnálatos dolog, ami ezén a tanácsülésen is kiderült, hogy a gépállomás és a miszlai Búza­kalász Tsz között elégké elmér­gesedett a viszony. Nenéz lenne az ülésen elhangzottakból ítéletét mondani, megállapítani, vajon ki is a hibás? Nem is ez a fontos A fontos az, hogy meg kell ke­resni a zavartalan és gyümölcsö­ző együttműködés útját. A vitás helyzetet fel kell számolni, mert a gépállomásnak is, a tsz-nek is egy a célja, nincs tehát alapja ellentéteiknek. A nyári munkák sikeres el­végzése a gépállomástól is, a tsz- től is erőfeszítéseket kíván. A feladatokat úgy tudják sikeresen megoldani, ha veszekedés helyett barátságosan működnek együtt a közös cél megvalósítása érdeké­ben. Még egyszer a gépjavítók felelősségéről' Igen, sajnos a' gépjavítók fe­lelősségével baj van a Gyönki mi»» fehér teteje látszott. Aztán eltűnt a szem elől. A rádióállomás ellenőrző lám­pájának vörös fénye megnyugta­tóan mutatta, hogy a terepjáró rádiója dolgozik. Kárttov azt ígér­te, hogy fél óra múlva jélfcntké- zik. Ez alatt a tareb járó jókora utat tesz meg. Melnyikov leült a készülékhez, Belopolszkij céltalánul őgyelgfett az obszervatóriumban, azután melléje telepedett. Mind a ket­ten türelmesen várakoztak. Végre letelt a fél óra. A hang­szóróban éles kattanás hallat­szott. — Kámov beszél — hallatszott az ismert hang. — Jól hallanak engem? — Jól halljuk — felelte Belo­polszkij. — Én is jól hallom magukat. Egyelőre semmi újság. Terep­járónk olyan tájon halad, amely semmiben sem különbözik az űr­hajó környékétől. Állandóan egy irányba haladunk. Maguknál mi újság? — Semmi. Minden a régi. — Figyeljék a környéket. A be­szélgetést pontosan egy óra múl­va folytatjuk. Megszakítom az adást A hang elhalt. — Bemegyek a laboratóriumba. Szergej Alekszandrovics megkért, hogy még ma hívjarh elő a film­szalagot. Mindjárt visszajövök — mondta Melnyikov. (Folytatjuk^ Huszonhatezer köteF falálf gazdára az ünnepi könyvhéten nyok megszüntetésére. Az őszinte bírálatok és a ne­hézségek nyílt feltárása mellett is optimista volt ennek az össze­jövetelnek a kicsengése. Mutat­ta, hogy gépállomási, tanácsi és termelőszövetkezeti vezetőink, fa­lusi pártmunkásaink tavaly óta is nagyot nőttek, s egyre jobban tudják megoldani a nehéz fel­adatokat is. —1 Szombaton este megyénk épí­tőipari munkásai ünnepségeket tártották. Megemlékeztek az épí­tők nádjáról Tolnán és Dombó- várott. A megye legnagyobb köz­ségében, Dombóvárott tartott ün­nepségen részt vett Daradics Fe­renc elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára is. A vasutas művelődési otthon­ban tartott ünnepségre eljöttek a három téglagyár és a cementáru- üzem dolgozói. A művelődési ott- hónt zsúfolásig megtöltötték az építőmunkósok. Kiss Ferenc, az építők szakszervezetének megyei elnöke emlékezett meg az építő- munkások több évtizedes harcos A kereskedelmi szervek már felmérték, milyen forgalmat bo­nyolítottak le a könyvesboltok és a könyvet is árusító földműves­szövetkezeti boltok az ünnepi könyvhéten. A könyvhét, mint minden év­ben. az idén is a közönség nagy érdeklődése mellett nyílt meg és ez az érdeklődés megmaradt az munkásmozgalmi múltjáról, szólt a jelen feladatairól is. Az ünnepi beszéd után a késő éjszakai órákig együtt voltak a négy üzem munkásai. Tolnán, az építők művelődési otthonában tizenhét nyugdíjast látott vendégül a szakszervezet. Az idős építőmunkások még nap­jainkban is aktív tagjai a szak- szervezetnek. A szombaton este tartott fogadáson Szűcs György, az SZMT titkára mondott pohár­köszöntőt. A fogadással egyidő- ben a művelődési ház összes he­lyiségében bál kezdődött. Irány Finnországi egész hét folyamán. Különösen a községekben volt jelentős a vá­sárlás. A boltosok tájékoztatója sze­rint Illyés Gyula: Ebéd a kastély­ban című kötete, Pákolitz István új verseskötete, Tóth Árpád ösz- szes művei, Dante összes művei hátit volt a legnagydbb a keres­let, de sokan vásárolták Neruda: Száz szerelmes vers című gyűjte­ményét, Veres Péter: Tiszántúli történetek című kötetét, Sarkadi Imre: Szökevény-ét és Németh László könyvét, a Lányaim-at. Összesen több mint negyed- millió forintot forgalmaztak az ünnepi könyvhéten. A szekszárdi könyvesbolt egyheti forgalma, beleszámítva a harmincöt üzemi bizományos és a könyvsátor for­galmát is, elérte a hetvenezer fo­rintot. A földművesszövetkezetek, a négy könyvesbolt, a bizomá­nyosok és a különböző, könyvet is árusító boltok kétszázezer fo­rint forgalmat bonyolítottak le. Mintegy huszonhatezer kötet talált gazdára megyénkben az ün­nepi könyvhét folyamán. ________________Gy. J. É pítők napi ünnepségek Úpmbóvárott és Tolnán A tejet hordó kislány skőmorú esete az elvetemült öregemberrel A Tamási Járásbíróság dr Csá- ky Árpád tanácsa T. J.-t egy évi és tízhónapi börtönbüntetésre ítélte megfértőztetés és szemérem elleni etajizak bűntette miatt. T. J. lakására járt naponta egy 12 éves kisleány tejért. Egy alka­lommal, amikor egyedül volt ott­hon, T. J. behívta a szobába a kisleáriyt és nemi bűncselek­ményt követett el vele szemben. Ezt követően több alkalommal is hasonlóképpen járt el T. J., s néhányszor pár forintot is adott a kisleánynak. A kisleány egy darabig nem mert szólni senki­nek, de egy -alkalommal elpana­szolt mindent anyjának, aki az­tán megtette a feljelentést. T. J. egyébként 1898-ban született és a tárgyaláson beismerte bűncselek­ményét. A tárgyaláson vitatott volt az erőszak kérdése, mivel a k!sleány az első eset után is el­járt T. J.-hez tejért, és nem szólt szüleinek. A bíróság az ítélet in­doklásában megállapította, hogy mivel a kisleány még nem töl­tötte be a 12. életévét, függetle­nül a beleegyezésétől, T. J. csele­kedete mindenképpen szemérem ellent erőszaknak tekinthető. A látottakat itthon hasznosítani Vaskos könyvek, szétszórt jegyzetek hevernek az asztalon. Vizsgára készül, és ha azt sikerül leten­ni, utazik Helsinkibe, i Vili. Világif- júsági Találkozóra. Hinkel Károly, a me­gyei KISZ bizottság szervező titkára a V1T tapasztalatait közvetlenül szeretné hasznosítani minden­napi munkájában. — Sokat várok a VIT-től. Olyan élmé­nyeket szeretnék gyűjteni, amelyeket munkámban úgy tu­dok felhasználni, hogy az színesebbé, vonzóbbá tegye a mozgalmat az itthoni fiatalok előtt. Ameny nyire időnk engedi, szeretnék megismer­kedni a külföldi fia­talok. és elsősorban a vendéglátó finn ifjú­ság életével. Minden bizonnyal számos ér­dekes vonást fogok találni az ö ifjúsági szervezeti munkájuk­ban, amelyet valami­lyen formában ideha­za tudok gyümöl- csöztetni. — A világifjúsági találkozók legfonto­sabb jelszava a béke megvédésének gon­dolata volt, és lesz a jövőben is. A világ ifjúságának kiállását a béke ügye mellett ismertetni és tuda­tosítani kell idehaza, úgy, hogy abba ben­ne legyen a konkrét élmény, hogy ne érezze azt senki frá­zisnak. — Persze, nem csak ilyen jellegű kérdések érdekelnek. Szeretnék például is­merőseimmel talál­kozni a VIT-en. Ja­nuár végén itt járt megyénkben négy finn fiatal, akik Ma­gyarországon tanul­ták nyelvünket, hogy majd Helsinkiben ők kalauzolhassák « magyar delegációt. Amikor Bonyhádon és Hőgyészen együtt voltunk, barátságot kötöttünk egymással és barátokkal talál­kozni messze a hazai földtől, nagyszerűi érzés lehet. — Abban is re­ménykedem, hogy 1960-ban Moszkvában megismert szovjet komszomolisták vala­melyikével összeta­lálkozom Finnország­ban. — Sokat hallottam erről a testvérnép lakta ország szépsé­geiről, amelyet min­den bizonnyal sikerül az ott töltött idő alatt megismernem. — Egy régi latin közmondás azt mond­ja, hogy minden út Rómába vezet. Az idén, legalábbis a fiatalok gondolatá­ban minden út Hel­sinkiben találkozik. Monostori

Next

/
Oldalképek
Tartalom