Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
> JL Á földvári Csonkatorony alatt A z utcán vidám reggeli forgatag: kacsázó kerékpárosok, diáktáskás csitrik, nagyken- dős bevásárlók és fürge autók, kocsik, motorok. Millet, a neves „Legények! leányok! és virgoncz menyecskék! Hangászink a' vidor muzsikát elkezdték. Fogjatok rugékony inakkal a' lejthöz, Csárdáshoz, köröshöz és penderítőhöz...” Manapság persze versikék ősz- letlen szél az egész utcát lángba angol festő a múlt század végen tönzésénél sokkal erősebb a tör- borította. Pánik tört ki, az embe- csupán kecses mosólányokat iá- pe házak közt szerényen húzódó rek kutakba, pincékbe szórták tott erre, amint tiszta ruhával halászcsárdák csábítása. Nyaran- értékeiket, s fejvesztve menekültéit fonott kosaraikat, mint görög ta halk, magyaros muzsikát hoz tek. „Láttam egy megolvadt nagy vázát, vitték a vállukon, hazafelé. a környező utcácskák felől a üvegpoharat, amely a reáhullott (Rajzai annak idején az amerikai piac térre a szél, g a jámbor ven- faágak nyomait hűen megőrizte" Harpers Magazinban jelentek dég ugyancsak tétovázhat, me- — írta borzadállyal az egykori meg.) Barátját, Poullney Bigelov íyik irányba induljon. krónikás. Ekkor égett le a vár is. írót jóval köznapibb dolog, a reggeli választás jóval egyvari görögdinnye ej . . ■ szerűbb: az óbudai hangulatú, ,,a varos apraj - OVI' 9. ” csendes Rákóczi utcán indulok dinnyét eszik; soha ejnnei juigy- ^ de az ismerős ház ha!TWOS£U1 megállít. Tétován búcsúzom a Janus-arcú épülettől, amelynek szerűbb gyümölcsöt nem kóstoltunk” — írja útijegyzeteiben. amelyet csak félig-meddig építettek újjá: innen a Csonkatorony elnevezés. Amint a szeszélyesen szétszórt bazalt-kockákon kopognak magányos lépteim, próbálom megA mai vendéget a piactéren utcai részére kát varázsolt , , ... ... . Äctu voáüzúuu a XX. század, a inkább a sajátos yimátóld sötétes udvarba tévedő azonban ja meg. Itt találkozik Dunaíold- mintha hirtelen var három arca: a síkság teloii r , , , . . ,,,« , rfz törpe parasztházai a zseUér- évszázaddal visszapergettek volvilágot idézik, s a múlt századi vaskos tanácsháza mintha Jókai- regény illusztráció lenne; a Rákóczi utca felől idecsodálkozó Cson- katorony a törökkel, labanccal, némettel vívó földvári kardforgatókra emlékeztet; s mindehhez bizarr hátteret ad a négyezer éves sírokat rejtő Kálvária, amely alig magasabb egy jókora homokdombnál, innen azonban zeg-zu- gos ösvényeivel, süllyesztett há na a történelem óramutatóját. Emlékszem, amikor először lépkedtem a komor lépcsőkön Panmodern kirakató- í^eni, miért pont ezen az utcán törtek Bottyán kurucai a megerősített várra. Ha például a templom felől jöttek volna, nem kellett volna öles falakat mászniuk, s tán a harc se lett volna olyan véres. (Lehet, épp emiatt ölték meg a bosszúszomjas hajdúk nihoz mennyire meglepett a fe- mind egy szálig az elkeseredet_ EES’ — fii. ten védekező labancokat.) Az is hérre meszelt falop a bizarr fel írás: „A lépcsőházban köpködni tilos!” Csak az emeleten értettem meg a frivol házmesteri felszólí- tás álcát: Panniók mellett — fogorvos lakik... lehet, a Kálvárián felállított ágyúi mellől figyelő Bottyán csak cselnek szánta a támadást, s maga is meglepődött, hogy ezen az úton is fel lehet jutni a várfalakra, s persze képtelenség lett Ehhez az utcához fűződik volna a harcra éhezett kuruco- egyébként Dunaföldvár legka- kát a bástyákról visszaparanesol- zaival, szeszélyes meredélyeivel tasztrofálisabb eseménye. 1853 ni. Mindenesetre nehéz megnyug- valóságos hegynek tűnik. Száz nyarán itt fogott tüzet egy salá- tató választ adni, annyi bizonyos, évvel ezelőtt itt tartották a híres tát öntő asszony lábosában a zsír, hogy az ostromot igen meg- „vízenjárókat billegző vígasságot’, amellyel a szerencsétlen kisza- sínylette a vár. Petőfit már az amely a földvári fiatalság hús- ladt az udvarra. Pillanatok alatt elmúlás gondolata kísértette az hagyó keddi mulatsága volt. 30— meggyulladt a nádtető s, a kimé- omladozó falak láttán: 40 csengős lovat fogtak egy árboccal, csáklyával, evezőkkel fel- -■ -1 torony áll még egyes-egyedül, szerelt dereglyeszerű alkotmány ,s maholnap már halomra dűl. elé, s „a’ hajót teleiilvén, muzsi- Idétlen rom, mogorva, puszta váz, ka és lárma között utszáról utszá- Falai között senki sem tanyáz, ra vontatják. A’ tisztesb házaknál Csak a holt század fekszik oda bent, megállnak, ’s az’ gazdák borral Szemfödele a hosszú, méla csend.” kínálják meg, ’s tányérukra pénzt A szabadságharc bukása után a gyűjtötték. Négyezer éves agyag- kérnek, és ezen szedett pénzből vár nem maradt üres: előbb ura- korsókat, kelta-kori hálónchezé- eslve lánczmulatságot ütnek ma- dalmi magtár, majd — börtön két, római sírköveket, elsüllyedi gulcnak.” A földváriak vígadó lett. A földvári káplán egyik török gályáról előkerült XVII. kedve különben több tollforgatót szentbeszédében a várbörtönt a századi bilincset, Haynau egyik is megihletett. Garay „Csatár” pokolhoz hasonlította: »amint az halálos ítéletének okiratát lesz című eposzában azt írta a várost ide zárt rab hallja a nem messze érdemes megnézniük a látogatók- orstromió kuruc seregekről, hogy fekvő templom orgonájának kel- nak. Igaz, a leletek szinte nap „vígan és szilajon mulatánalc a lemes zenéjét, de nem vegyülhet mint nap szaporodnak: Földvá- harczi leventék Földvárnak me- az ájtatoskodók közé, mert útját ron ugyanis százados hagyomá- zején.” Egy évszázad múltán pe- állja a nagy vasajtó; úgy a po- nyai vannak a régészkedésnek, dig Egyed Antal, Vörösmarty kolban szenvedők is így látják a (1870-ben titkos konzorcium is egyik legjobb barátja jegyzett menyországot-«. alakult az ásatásokra, szerződés le egy vidám verset, amellyel A Csonkatorony jövője sokkal szabályozta, hogy csak éjjel dol- derűs kedvű vőfélyek serkentet- biztatóbb. Nemsokára itt nyílik gozhatnak, s a kocsi-tulajdonost ték táncra a farsangoló fiatalsá- meg a helytörténeti múzeum, illetik a kiásott kövek, a talált amelynek anyagát jórészt diákok kincs pedig közös...) • Szinte észrevétlen kerül mögém a Csonkatorony, s megcsap., a parti séták emlékét ébresztő Duna-illat. A park fái néma őrökként szegélyezik a vizet, a selymes-sárga homok vidor játékok nyomát őrzi, s a hétvégi vi- kendezők otthona, a zöld pázsitpatkó is néptelen. Még korán van. A víz fölött sirályok csaponganak. Vágyakozva nézek vissza a komor Kálváriára, a Csonkatoronyra, s mintha finom fátyol érintene, meglegyint az élválás ösztönös szomorúsága. A pesti hajó, azonban bodor, füst- felleget bocsát ki kéményéből, s türelmetlenül kürtői. Segesdy Miklós AZ ÚRIEMBER Illőbb "'.cg észre sem vették, üvegajtón, mint a drámai hős, hogy ott van. Mikor kifizette a aki tudatában van sikerének, kasszánál azt a kis szimplát, rá Megjátszotta a szerepet, ahogyan se hederítettek. Szerényen állt a a szabályok előírják. Csak kint a sorban^ a többi között és tűrte járdán rúgott bele dühösen egy lökdösődésüket. Azután éppen ott várakozó kutyába. Alaposan ilyen szerényen váltotta ki a ká- belerúgott, úgy, hogy a kutya fáj- vét, egy asztalhoz vitte és meg- dalmasan felvonított. Szegény ku- itta. Csak amikor az üres pohár- tya, igazán nem sejtette, hogy ral és aljával visszaigyekezett a egy úriemberrel volt dolga, aki kiszolgáló pulthoz, történt a vál- előbb nagystílűén kifizetett egy tozás, amely egyszerre felhívta rá tányért! a figyelmet. Szabó Ibolya Ugyanis a kezében tartott pohár alól kicsúszott a tányérka és vészes csörömpöléssel darabokra tört a kőkockákon. Az emberek megrettenve néztek a zaj irányába. A szerény kis ember először elsápadt, de azután felfogta a pillanat nagyságát, áttüzesedett a reá irányzott tekintetek mágneses sugaraitól és főszereplővé lépett elő, Egyszerre megnőtt, szinte fél méterrel emelkedett ki a többiek köstül. — Mit fizetek a tányérért? — kérdezte utánozhatatlan előkelőséggel. A körülötte állók valóban rádöbbentek, hogy fennkölt lellci- világú, igazi úriembert láthatnak. Mert így csak egy úriember tudja elővenni a pénztárcáját és üdvözült mosollyal odavágni belőle öt forintot, amelyet a tán- nyér áraként a kiszolgálónő halkan kért tőle. öt forint... igazán semmiség’ — volt az arcára írva. Legalább is egy úriembernek semmi... Úgy vonult ki azután a nagy Szamben Uszman: Vajúdás Szamben Uszman fiatal szenegáli író, Vajúdás című, a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent művének legnagyobb értéke: húsvér afrikaiakat mutat be. A nagyszámú szereplő közreműködésével bonyolított cselekményben ragyogó jellemeket ismerhetünk meg, igazi afrikaiakat, akiknek titokzatossága a realista ábrázolás nyomán érzékelhető, izgalmas valósággá válik előttünk. Miről szól a regény? 1948-ban Szenegál még francia gyarmat. A fehérek profitéhsége határtalan. A féktelen kizsákmányolás, az embertelen bánásmód a néger munkásokkal, mind elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet. A Dakar-Niger Vasúttársaság néger munkásainak szakszervezete sztrájkot szervez az emberibb életfeltételek kiharcolásáért. Több mint öt hónapig tart a véres harc, amely végül is a munkások győzelmével fejeződik be. Erről a küzdelmes öt hónapról szól a regény. Izgalmas ez a harc, amelynek résztvevői analfabéták, babonás, vallásos munkások, akik most ízlelik az összefogás erejét, akik most esnek át az első nagy tűzkeresztségen. Az öt hónap küzdelme során közülük számosán harcedzett forradalmárrá nőnek Ibrahim Bakojokó, a sztrájk szervezőjének kimagasló egyénisége mellett. Az öt hónap megrázó, történeteinek elbeszélése a szerzőnek lehetőséget nyújt arra, hogy széles freskót- tárjon az olvasó elé a szenegáli társadalom életéről. Megismerjük a francia gyarmat hatalmasságait, az »igazságszolgáltatás« szörnyű rendszerét, s azoknak a bennszülötteknek a színes, izgalmas életét, akik Afrika földjén az elsők közt vettek kezükbe sorsuk intézését. D. J. HEGEDŰS LÁSZLÓ: TÚRÁI LAKODALMASOK Klarinét ujjong, bőgő mordul; futtatja fürgén a vonót, hevít a csüngő hajú prímás tüzes gyorscsárdást, lobogót. Férfi-nőhangok ölelkeznek, a kurjantás égig hasít. Ráncos szoknya repül. A nóta harsog világos bajnalig. Könyöklőn, a zöldlombos sátor ponyvafalánál, üveget, félig ürült poharat őrzőn, ülök, mint ki horgonyt vetett. Nézem a táncra sose fáradt népet, mely magasra csapó hullámokként ujjogja kedvét, ülök, mélázva hallgató. Női tarkaság, ing fehére, hajfonat, kontyok. gyöngy-nyakék. Egy-egy szelídebb fordulóra közéjük vont a láz, a szép. Befont hajú, gyöngysoros lányka, menyecske dolgos szép keze vállamon. Sodort, vitt magával zene és tánc igézete. Most pihenve, kikötve nézem, hogy tombol kedvek mámora. Pogány tor? A múlandó élet, régi kedv, szokások tora? Ahogy fogat már alig zördtil s nehéz vontató dübörög, felváltja a népit a város divatja? Semmi sem örök? Gyérül a vendégsereg. Még egy éjbe nyúló est. Azután vasutasruhát ölt a férfi, kerékpárra ül majd a lány s víg menyecske. Kapa a vázon s kanyargó utcán, lebbenő szoknyával eltűnnek a fényben, amerre zöldül a mező.„ FERNANDEZ MORENO: VERSEK • Tanyák Szegényes tanyák húzódnak ott messze, egymást támogatja a házak sora. Vagy száz esztendőt így maradnak, közömbösen tűrve esőt, s port, csak a beletörődés egyforma szívükben. Es az arany ló moha. Mindent magába zár az alkonyat, csak a szemedet látom, s ajakad. Alkony Vihar Három pillangó nézi arcodat, kettő szemedet, egy az ajakad. Tizenöt napig tartott a vihar, de ma éjszaka a csillagok ragyognak. Mert az esőben megáll minden élet, mint a vonat, mely előtt köd komorlik. Az ég ma éjjel közelebb vah hozzánk, az állatok mind alázatosabbak és szomorúbbak a beázott viskók, a madarak, a fák és a fűszálak részvététől az ember is megenyhül, kutat, eltéved, de vigasztalódik. Holnap már sütni fog a Nap. Mindnyájan szilárdak vagyunk s erősek, mint a kő. CSÄNYI LÁSZLÓ fordításai (Fernandez Moreno, egyik legjelentősebb latin-amerikai költő, 1886-ban született Buenos Airesben, s itt is halt meg 1950 július 7-én. Baráti kapcsolatok fűzték olyan kitűnő kortársaihoz, mint Lorca, Jiménez, Machado. Élete nagyobbik felét Argentínában élte le, s verseiben gyakran felbukkannak az argentin táj szegényemberei). bArdosi Németh János: Ceruzasorok a könyvről Nincs nap, óra, perc, melyben, ha üdvöd keresed vigaszt nem lelsz. Több ő, mint gondolod, simogató kéz, mely a homlokod hús ujjal törli le, vagy, ha láz emészt és búnak betege szegény, gyötört szíved, ő a te árnyad, kísérő dervised. És utat mutat legyúrni a rossz, kusza indás múltat. Szabadság, hajnalos jövő, a szóból indul el, míg egekbe-növő ereje mindent elsodor és pórusodon érzed, itt a kor, mely ott szunnyadt szelíden, mint kisded é a bölcső mélyiben. Itt a villamos szép idő. csak élj vele, mert biztat ő. S emberség, szépség így lehet általa, benned: vér és tett.
