Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

4 TOLVA MEGYEI WEPTTJSÄG 1962. június £• c/tku e a i'íqi tanítoánq is ejfiLíktzik Hazafelé igyekezett, s már nem is volt messze Kölesdtöl, amikor megállt a íjiotorkerékpárja. Elfo­gyott a benzin. A közelben trak­torral dolgoztak, gondolta: meg­nézi, nem tudnak-e kölcsönözni egy kis matériát. S ott érte a meglepetés. — Jó napot igazgató bácsi, de régen láttam... Nézte a cserzett arcú fiatalem­bert, az emlékei között kutatott. — Honnan ismer? — töprengett magában elgondolkodó szótlan­sággal. Aztán eszébe villant. — Ejnye, — csodálkozott rá az agronómusra, mert az volt a le­gény — hogy kerül ide maga? Azt hittem, még mindig Kétyen él... — Elkerültem onnan, nem sok­kal azután, hogy igazgató bácsi eljött. Technikumba mentem, s most itt dolgozom. Megtöltötték a tankot, de Sass Oszkárnak nehezére esett az in­dulás. Egyszerre, különösebb ma­gyarázat nélkül előtúremkedett a múlt, a több mint két évtizedes pálya, minden küzdelmével, haj­dani kevés örömével, s mostani könnyebbségével. Hátrasimította őszülő haját, s miközben kezet szorított volt tanítványával, aka­ratlanul a fiára gondolt. Aztán az apjára, s lassan, akár egy mód­jával pergetett film, elvonult előtte az élete. Már Kölesd alatt járt, amikor még mindig azon töprengett, hogyan lehetséges, hogy nem felejtette el az a fiatal­ember, akit igazgató taüító korá­ban oktatott, jóformán mindenre. Mert akkor mindent kellett csi­nálnia. A számtan épp úgy szakja volt, mint a természetrajz, vagy az irodalom. Most igazgató. A gyönyörű kö- lesdi iskola tantestületének mun­káját irányítja. A faluban ' ÜZT mondták róla: Oszkár bácsi olyan ember, akinek mindenkihez van jó szava. S különösen a fiatalok' azok, akik kivételes figyelmet kapnak föle. Szereti a kezdőket, a pályán el­sőket lépő ifjú pedagógusokat, örömmel figyeli, miként javulnak óráról- órára, s hogy mélyülnek el egyre jobban a tananyagban. — Nekik már azt a szellemet kell meghonosítaniok — mondja kicsit ismét a múltba Tévedve —, amit én a pályakezdésnél elkép­zeltem magamban. Úgy nevelni a mostani gyerekeket, hogy azok mindig emlékezzenek azokra az évekre, amelyeket az iskolában töltöttek. Ez a magyarázata annak, hogy néha erélyes is. Következetessége közismert: pontról pontra adja át módszereit. S amit leginkább sze­retne minden gyakorlóéves peda­gógusnak átadni, az nem több és nem kevesebb ennél: szeretni az embereket, s a munkakört nem csak foglalkozásnak tekinteni, ha­nem hivatásnak. Ez a gondolat egyformán ott rejlik a ritka szemrehányás, a segítő bírálat és a melegszavú, szinte apás dicsé­ret mögött. Fiát is pedagógusnak nevelte. Ö most a fővárosban tanul. Az útravalója ez volt: „becsüld meg magad, minden helyzetben arra törekedj, hogy az emberek barát­juknak tartsanak. Ne a tanár urat, hanem a tanár bácsit lássák benned.” Példára nem hivatkozott. Nem szeret dicsekedni azzal, amit ő csinált. Szerény ember, aki nem hangos szóval, hanem tettekkel veteti észre magát. Ez a magya­rázata annak, hogy Tolna megye egyik legjobb tantestületeként emlegetik a kölesdit. Ezekben a napokban még nem múlt el az első öröm. Az oktatás­ügy kiváló dolgozója címmel tün­tették ki az idei pedagógusnapon Sass Oszkárt, a kölesdi iskola Igazgatóját, akit nem felejtett el az a tanítványa sem, aki már fel­nőtt ember, akit valaha, talán tíz évnél is régebben, a kétyi iskolában tanított. Sz. í. Héíszáz éves gabona a föld alatt Az ukrajnai Rosztov város mel lerombolták, most mégis sok, a lett szovjet régészek a XIII. szá- mindennapi életben használt zadban virágzó Izyaszlav város nyomaira bukkantak. Habár a vá­rost annakidején barbár hordák elfoglalták és jóformán a földig (Folytatás a 3. oldalról.) áradatot zúdítanak a tájra. Va­kító • villámok szántják az eget. Erdőóriások, magas hegyek és élet... még öntudatlan, vak élet, de ifjonti hévvel tör utat magá­nak a jövőbe. Itt rrieg? Egy ki­lométerre ereszkedtünk le és távcsövön jól láthattuk a részle­teket. Homok... homok ... és itt-ott holmi növényzetek világos kékesszürke foltjai. A bolygó forgásával ellentétes irányba repültünk, vagyis nyu­gatnak, óránként 600 kilométe­res sebességgel. A táj jellege fo­kozatosan változott. Egyre gyak­rabban tűntek fel nagy növény­foltok. A terep egyre jobban lej­tett és mi hamarosan mintegy 3 kilométernyi magasságba kerül­tünk. A homoksivatag eltűnt. Is­meretlen növények sűrű szőnye­ge terült el alattunk. Váratlanul egy kisebb tó vize csillant meg előttünk. Aztán egyre több tóval találkoztunk. Csak nem, tenger felé repülünk? De nem! Két óra múlva ismét megpillantottuk a már ismert homoksivatagot. Négyórai repülés után még mindig ugyanazt a képet láttuk: a végtelen, kietlen sivatagot. Úgy látszik, a Marson egyáltalán nin­csenek hegyek, még dombok sem. Az imént látott több mint ezer kilométer széles medence sekély volt. Ebből azt következtettük, hogy a bolygó felszíne oly sima,, mint a billiárdgolyó. A Nap lassan ereszkedett le­felé a látóhatár szélén. Rövidé­tárgy került viszonylag jó álla­potban felszínre. A város csűrei még tele voltak a 700 esztendő­vel ezelőtt aratott gabonával. «it» ^ ^ ^ « sen beköszönt az éjszaka. Éj­szaka az idegen bolygón. Idegen? Hát kié is volna? .. . Élőlények­nek legkisebb nyomát sem láttuk. Talán odalent a növények sűrű leple alatt rejtőzködik a mars­lakók élete? — Még az éjszaka beállta élőt} le kell szánnunk — mondta Ká- mov. A Nap már egészen alacsonyan állt. A gép sebessége csökkenni kezdett. Űrhajónk széles köröket írt le a levegőben, fokozatosan ereszkedett lefelé. A motorzaj csendesedett. Éreztük az űrhajó testének remegését. Itt volt a re­pülés döntő és legveszélyesebb pillanata. Súlyos űrhajónk kis se­bességgel haladva csak nagy ne­hezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkörében. Minden pilla­natban lezuhanhatott. Kámov le nem vette szemét a periszkópról. De közben maga­biztosan kezelte a vezérlőpult, fo­gantyúit és gombjait. Már csak 50 méter választott el bennün­ket a bolygó felszínétől. Hirte­len megnőtt a sebesség. A boly­gó vonzereje legyőzte a repülés tehetetlenségét. Űrhajónk szár­nyain vitorlázva simán szállt le­felé. A motor elhallgatott. Csi­korgás hallatszott. Az ablakból porfelhő gomolygását láttuk és űrhajónk, amely több mint 440 millió kilométeres utat tett meg a világűrben, megállt. Célba ér­tünk. A Marson vagyunk!... (Folytatjuk) Kölcsönös előnyöket biztosít a kncsoial Vörös Csillag Tsz és a Oalmaiti süsüi gazdaság erősödő kapcsolata A kocsolai Vörös Csillag Tsz taglétszáma az elmúlt három év alatt jelentősen megnőtt. 1960- ban 1830 holdon 260 tag gazdál­kodott, a következő évben a jó eredmény, a 45 forintos munka­egység 180 új belépőt csábított a szövetkezetbe, akik azonban mindössze 180 hold földdel gya­rapították a közös vagyont. Az idei esztendőre ismét változott a helyzet, mert a Vörös Csillagba beolvadt a nála bizony sokkal gyengébb Kossuth Tsz, amely­nek 1100 hold földje nemcsak egyszerű területgyarapodást je­lent, hanem azt is, hogy a tava­lyinál jobban tudják foglalkoztat­ni a tagságot. Az elmúlt évben mindössze 5 hold jutott egy tag­ra, az idén pedig meghaladja a 6 holdat, s bár ez is kevés, de a gazdaság úgy igyekezett segíteni rajta, hogy növelte a munkaigé­nyes növények területét. Keller Ádám, a szövetkezet el­nöke és Szabó János, a föagronó- mus egyaránt azt bizonygatja, hogy Kocsolán kevés lett a föld, a munkaerőt pedig nem tudják kellőképpen kihasználni, s bi­zony nem egyszer megtörténik, hogy az emberek azért zúgolód­nak, mert nincs munka. A mun­kaigényes növények, s az idén megvalósított 20 holdas kertészet önmagában nem oldja meg ezt a kérdést, szerencsére azonban ott a szomszédos Dalmandi Állami Gazdaság, s a kocsolai tsz-vezetűk gyorsan rájöttek arra, hogy az állami gazdaságtól nemcsak ta­nulni lehet, hanem az állandó együttműködés kölcsönös előnyö­ket is biztosít. Az állami gazdaságban az év egy részében bajban vannak a gyalog-munkaerővel. Igaz, a mun kaerő-hiányt épp az okozza, hogy Baktériumok, vírusok a növényvédelem szolgálatában Új növényvédelmi módszereit a biológiui egyensúly fenntartására A Növényvédelmi Kutató In­tézet munkatársai »rovarszámlá­lást« tartottak az őszi búzával és lucernával bevetett földeken. Megállapították, hogy az előbbinr száznál, az utóbbin ötszáznál több különféle rovar él. Ezek kö­zül 14, illetve 128 faj kártevő, de ezeknél körülbelül háromszor nagyobb a hasznos rovarfajok száma. A növények kártevői ellen az állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek mind szélesebb kör­ben védekeznek. A növényvédő­szerek többsége azonban egy­aránt pusztítja az ártalmas és hasznos rovarokat. Évtizedekkel ezelőtt történt meg az Egyesült Államokban, de szakkörökben még ma is gyakran emlegetik: a nagyarányú növényvédelem any- nyira kipusztította a lucernások­ban a hasznos darazsakat, hogy repülőgéppel kellett azokat nagy tömegben odaszállítani, nehogy el­maradjon a következő évi ter­mést biztosító beporzás. Nálunk még nem fenyeget ilyen veszély, hiszen a permetezések, porozások nem olyan gyakoriak és intenzí­vek, de máris gondolni kell a biológiai egyensúly fenntartására, arra, hogy ki ne irtsuk azokat a rovarokat, amelyeknek akár a növények beporzásánál, akár a kártevők pusztításánál meghatá­rozott, fontos szerepük van. En­nek érdekében a növényvédelmi kutató intézetben több érdekes kísérletet folytatnak. Éppen a lucernamag-termesz- tésben, ahol különösen nagy sze­repük van a megtermékenyülést elősegítő kis darazsaknak, pró­bálták ki a sávos-szakaszos per­metezést. A módszer azon a ta­pasztalaton alapszik, hogy ezek a darazsak fürgébbek, mozgéko­nyabbak, mint a kártevők, tehát ha sávonként szórják ki a pusz­tító szert, a hasznos rovaroknak még van idejük elmenekülni. Egyes esetekben viszont az is elegendő, ha a kártevőt is csak menekülésre késztetik. Ehhez hasmáiják az úgynevezett riasz­tó szereket, amely ek szagukkal elüldözik az állatot. A burgo­nyabogár ellen például a bordói levet próbálták ki. Ugyancsak a burgonyabogár el­leni védekezésnél kísérleteznek a növényvédelemnek egy teljesen új, s távolabbi tudományos prob­lémákkal is összefüggő módsze­rével. Abból indulnak ki, hogy a rovarok teste olyan anyagokat tartalmaz, amelyek mérgező ha­tással vannak ugyanarra a ro­varfajra, így az elpusztult álla­tok maguk szolgáltatják élő tár­saik pusztító szerét. Ez az eljá­rás azonban még igen sok kuta­tást igényel, s bár a kísérletek már az idén megkezdődnek, egye­lőre a biológiai növényvédelem­nek egy másik területe kerül előtérbe. A rovaroknak megvan­nak a maguk természetes ellen­ségei, nemcsak a többi rovarok, hanem a betegséget okozó bakté­riumok és vírusok között is. Ez újabb fegyver az ember kezében a növények védelmére: mestersé­ges fertőzéssel, járványos beteg­séggel pusztíthatja a kártevőket. Az idén több ilyen kísérlet in­dul: a kukoricamoly ellen a ba­cillus thüringiensist használják fel, az amerikai szövőlepke ellen vírussal fertőzött hernyóit, mivel a vírust nem lehet önállóan te­nyészteni. A növényvédelmi ku­tató intézetben a rovarpatológiai kutatások során felfedeztek egy eddig ismeretlen rovarbetegséget is, amit egy vírus okoz. a fiatal fenyvesek ellenségében, a fésűs darázsban. A Vas megyei jeli fe­nyőerdőben meg is kezdték a permetezést a vírussal fertőzött megőrölt darázslárvákból készí­tett »növényvédőszerrel«. vwwvwvwws<wwwwwwwwwwvwowlu „Csendélet” a a Vörös Csillag jó eredménye visszacsalogatta a faluba azokat, akik korábban az állami gazda­sághoz szegődtek. Most a kocso­lai tsz-ből rendszeresen adnak gyalogos munkásokat az, állami gazdaságnak, mint a tavasszal is, amikor 45 asszony járt át Dal- mandra, hogy segédkezzék a cse­meteültetésnél. Az állami gazda­ság viszont gépeket tud adni: ta­valy a betakarításnál segédkez­tek, s a SO hold aprómagot is az állami gazdaság gépei csépelték el. A tavasszal ugyancsak az ál­lami gazdaság végezte el a szö­vetkezet vegyszeres gyomirtását, s vetette el a hibridkukoricát, aminek Dalmandon különösen jó és tapasztalt szakemberei vannak. — Ez az együttműködés ön­magában nem lenne elegendő — mondja Keller Ádám —, a szö­vetkezetek joggal várnak ennél többet is az állami gazdaságok­tól. Mi mindenképp igyekszünk kihasználni azt, hogy egy ilyen nagy és jó állami gazdasággal vagyunk szomszédosak. A távla­ti ^tervünkben szerepel 50 hold komló telepítése. A komlótelepí­tés bonyolult, szakértelmet kívá­nó munka. A Dalmandi Állami Gazdaságnak viszont nagy kom­lótelepe van, s jelenleg 50 holdat telepítenek ismét. Kézenfekvő te­hát. hogy a mi leendő komló­szakembereinket átküldték az ál­lami gazdaságba, ott töltik az egész gazdasági évet, kitanulják a komlótermelés tudományát, s mint szakemberek kerülnek visz- sza szövetkezetükbe. Az év végé­re szakmunkás-oklevelet kapnak, s egy ilyen közös vállalkozásnak többféle haszna is van. Az álla­mi gazdaság munkaerőhöz jut, a ,mi . embereink mezőgazdasági szakmát tanulnak — tehát min­denki jól jár. A termelőszövetkezet és az ál­lami gazdaság együttműködésé­nek egy magasabb és eredmé­nyesebb formája valósult meg Kocsolán, s az eredmények a tsz gazdáinak magasabb szaktudásá­ban épp úgy mutatkoznak majd; mint a nagyobb munkaegységben. (i) A kép, amely elénk tárul, Du- naföldváron a Virágzó Termelő- szövetkezet istállói előtt, az út mellett, megszokott és mégis új­szerű. Megszokott, mert délidőben a tűző nap elől ember, állat a hősre húzódik. Itt is az eperfa alatt hűsölnek az anyakocák. Új­szerűséget az ad e „csendélet­nek”, hogy az állatok gondozója lány. Bukodi Erzsébet. — Két okom is volt — mondja —, hogy az állattenyésztést válasz- szam munkahelyemül. Először is nagyon szeretem az állatokat. Az első időben csak az ennivalójukat készítettem elő, burgonyát főztem nekik, most azonban elletősnek tanulok. — Másodszor, de nem utolsó sorban, — teszi hozzá mosolyog­va — itt a munkaegység is több. és- nagyobb a kereset. S az bizony kell. A magamfajta férjhezmenő lánynak kell bútorra, kelengyé­re. Négy hónapja dolgozik az álla­tok mellett, s amint elmondja, a munkaegység-előlegből rendsze­resen tesz be a takarókba. — Már több mint 2000 forintom gyűlt össze így — világosít fel öröm­mel a „vagyonáról'’. Míg beszélgetünk, kezében be­csukva hever a könyv, amelyet idáig olvasott. Mert az is, habár megszokott kép, mégis újszerű: olvasó lány az állattenyésztői munka pihenőjében. Úgy látszik, nagyon érdekelheti a makacs Keraban sorsa, mert alig lépünk el a búcsúzás után, néhány méterre tőle, újra bele­mélyed. Eközben „kaptuk le”. (i-é)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom