Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

1962. június 29. TOLNÁ MFC.vft NfPŰJSÁtí Hároméves terv az alsénánai Béke isz-aen Az alsónánai Béke Termelő- szövetkezet irodájában vendége­ket találunk. Keresztes János elnök éppen Ábrahám Józsefné- nak, a Budapesti Lenfonógyár párttitkárának és Faragó György gyári főkönyvelőnek tárja fel a szövetkezet helyzetét. A fonó­gyáriak ugyanis patronálják a tsz-t, méghozzá nem is tessék- lássék módon. A főkönyvelő a könyvelésben, tervezésben segít, Ábrahámné munkája pedig alt­kor jelentett nagy értéket, ami­kor a 18 helyről összeverődött tagságot kellett meggyőzni arról, hogy a közösért végzett jó mun­ka nélkül aligha remélhetik helyzetük jobbra fordulását. A gyáriak azonban — ha úgy hoz­ta sora — egyéb segítséget is nyújtottak, például vizet, villanyt vezettek az istállókba. „Idén másképpen lesz” — Hát igen — tárja szét kar­jait az elnök — tavaly mérleg­hiánnyal zártunk. Sokat beszél­hetnénk arról, hogy miért. Két­ségtelen: földjeink gyengék, tag­ságuk csak vonakodva ismerte fel, hogy a közös a jövője, a kö­zös a kenyere. Az idő sem ked­vezett, termésátlagaink alacso­nyak voltak. Idén, valamivel jobb körülmények között sem mertünk még többet tervezni, mint Bezosztájából és Autonó­miából 13, Bánkúti 1201-esből 9, kukoricából 12 mázsát, ami na­gyon kevés. Bizony kevés, még ha alapo­san túlteljesítenék, akkor sem volna éppen sok. Nem sokkal jobb eredmények születtek az állattenyésztésben sem, aminek szintén megvolt az oka. Szarvas­marha-állományuk takarmány­szalmán, kukoricaszáron telelt át, ezt is vásárolniok kellett, szilá- zsuk kevés volt, hamar elfogyott. Megteremtik a takarmányalapot — Idén másként lesz — biza­kodik az elnök és a lelkes, fiatal agronómus, Guiber János, aki alig pár hónapja került ide, he­lyeslőén bólogat. Először is hároméves tervet ké­szítettek. Nagy szükség van er­re, mert el akarják kerülni a ta­valyi bonyodalmakat, amelyek abból származtak, hogy a gyenge takarmányellátottság mellett ál­latállományuk hatalmasan felfej­lődött, aztán úgyszólván alig tudták etetni állataikat. A szám­szerűségben így nem is volt hiba, annál nagyobb á hozamok tekin­tetében. A tervek értelmében először is a takarmánybázis megteremtésé­ről gondoskodtak. A tavalyi 130 hold helyett 200 holdon vetettek kukoricát, 30 holdon napraforgót termesztenek, aminek tányérját és szárát is besilózzák mindazzal együtt, ami csak alkalmas siló­zásra. Lucernát 19G, baltacímet 40 holdon termesztenek. Elhatá­rozták, hogy 140 kataszteri hold legelőjüket is feljavítják: a több helyen elterülő legelőket nehéz­fogassal megjáratják és pillan­góssal felülvetik, azonkívül az erre a célra gyűjtött trágyalével öntözik. Eddig 25 hold kapott ilyen kezelést, a többire 1963-ban kerül sor. A több helyen fekvő legelők lehetővé teszik egynek­Rövidesen megalakul a megyei autóklub Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy több Tolna Vnegyei autótulajdonos kezdeményezte a Tolna megyei Autóklub megala­kítását. Eddig ötvenöt jelentke­zője van az autóklubnak. Azon­ban, ha figyelembe vesszük, hogy megyei autóklub hiányában több gépkocsi-tulajdonos a szomszédos megyék klubjaiba kérte felvéte­lét, a klubtagok száma jóval ma­gasabb. Mivel célunk az, hogy minél több új taggal bővítsük az autóklubot, a más autóklubban részt vevőket csak a megalakulás után kívánjuk átjelenteni, hogy tapasztalataikkal erősítsék a Tol- ha megyei Autóklubot. A megalakulásra rövidesen sor kerül, hiszen naponta több je­lentkezési lap érkezik a 11. sz. AKÖV-höz. Eddig már több pár­toló tag is jelentkezett, akik gép­kocsival ugyan még nem rendel­keznek, de ugyanazon jogokat él­vezik, mint a gépkocsi-tulajdono­sok. A megalakulás után majd gazdag programról gondoskodnak a klub vezetői, külföldi utazáso­kat, belföldi túrákat szerveznek és gondoskodnak a szakmai okta­tásról is. Szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének, hogy mi­előbb sor kerülhessen a klub megalakítására, a megalakítás után pedig még a nyár folyamán gondoskodhassék a vezetőség a programról. Pásztor Sándor 11. sz. AKÖV, Szekszárd egynek pihentetését addig, amíg a használat után ismét megerősö­dik. — Szerettük volna pillangós- szénánkat állványon szárítani, ezért a télen saját anyagból el­készítettünk 25 állványt. Amikor tudomást szereztünk arról, hogy van rá mód, 250 állványt ren­deltünk, de máig sem kaptunk egyet sem, így csak 25 állványon száríthattunk. Ennek szénáját lisztté őröltetjük, így használjuk fel. Majd az állatállomány... A szövetkezet erősen bízik a sertésekben. Cornwall fehér hús­sertés-kocáik választási átlaga 9,7 Eddig 115 hízott sertést adtak el az államnak 130 kilós átlag­súlyban, most 65 hízik, ezek még csak 90 kilósak, 49-et a közeli napokban állítanak hízóba. Két gondozójuk: Decsák István és Kecskeméti Ferenc kitűnően érti a dolgát, nekik köszönhető, hogy a malacokat úgyszólván veszte­ség nélkül sikerül' felnevelniök. Juhászatukra sincs sok panasz: 1000 juhot legeltetnek, a nyírási átlag 4 kiló volt, 50 családos mé­hészetük 5 mázsa mézet adott. — Fejlődő állatállományunk jobb trágyázást tesz lehetővé, ez pedig növénytermesztésünk jobb eredményeiben mutatkozik majd meg, ebben bízunk — így a fia­tal agronómus. — És reméljük, szövetkezetünk hamarosan kilá- bol a bajbóL KUSSINSZKY ENDRE 'Vera, a m A traktoros szakik kicsit bi­zalmatlanul pislogtak arra a karcsú és igen csinos kislány­ra, akit a főmérnök így muta­tott be: — ö az új üzemmér­nök. Ambrus Verának pedig, mi tagadás, torkában dobogott a szíve, ha arra gondolt, hogy itt fog majd dolgozni ezekkel az emberekkel, akiknek felte­hetőleg nem valami túlságosan választékos a modora. Ez még tavaly történt, amikor egyszer­re két fiatal érkezett Buda­pestről a szedresi gépállomásra: Adamik Zoltán mérnök és menyasszonya,, Ambrus Vera mérnök. Az igazgatóság vezetőinek hí­vására jöttek, s mindketten bi­zakodó bátorsággal vágtak neki az ismeretlen falusi magány­nak. Nem sokkal utána házas­ságot kötöttek, Ambrus Vera Adamik Zoltánná lett és most, egy év múltán a gépállomás kiváló, nélkülözhetetlen szak­embereként tartják számon. A traktorosok megtanulták, hogy Vera, a mérnöknő, kitűnő se­gítőtárs és jó szakember. Kel­lemesen csalódott az üzemmér­nök is, miután napról napra tapasztalja, hogy a traktorosok egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek hitte őket. Adamik Zoltánná egyébként nemcsupán azért nevezetes em­ber, mert a Tolna megyei gép­állomások egyetlen mérnök­nője, elsősorban munkájával szerzett magának rangot és ne­vet. Ezért ismerik gépállomási berkekben megyeszerte. A bé­késszent andrási szövetkezeti gazda büszke lehet leányára, aki a szülői háznál jól megta­nulta a kötelességtudást, az emberbecsülést és az ügyszere­tetei. Kommunista szülők gyer­mekeként viselkedett akkor is, amikor úgy határozott, hogy a diploma megszerzése után oda­megy, ahol legnagyobb a szük­ség a szakemberekre. Beszél­gettünk. Elmondta, hogy Szed­rest nem tartja száműzetésnek, vagy világvégének, hanem olyan helynek, ahol férjével együtt hivatásának élhet. A gépállomás vezetői gon­doskodtak számukra lakásról, ez nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat. A fiatal mér­nöknőnek különben az a vé­leménye, hogy a televízió korá­ban nincs világtól elzárt hely. A gépállomás főmérnöke jogos büszkeséggel mondja róla; ha Vera elmenne, nagyon észre- vennénk. Adamik Zoltán nem rég lett tagjelölt. Nemsokára felesége is az lesz. A mérnök­nő találhatott volna kényelme­sebb beosztást magának, de annál nagyobb megbecsülést, mint amilyenben a gépállo­máson része van, aligha. Sz. P. Hogyan lehetne a megyeszékhelyt városiasabbá tenni ? — Az árkok ne legyenek ősbozótok és szennyvízcsatornák Vásári lárma a Garay téren — Javaslat a dolgozó asszonyok gondjainak enyhítésére Otthont kapnak a szedrest müvészetkedvetők Megyénk több közép és kis köz- V ségének jelentős problémája, hogy nem tud kielégítő, a szín­játszást, a kórusmozgalmat, a könyvolvasás terjedését segítő he­lyiségeket a lakosság rendelkezé­sére bocsátani. Hasonló gondok­kal küzd Szedres is. A régi mű­velődési házat átengedték felújí­tásra a Moziüzemi Vállalatnak, s így ott nem tudnak mindent el­végezni. E mellett helyiség nél­kül maradtak a KISZ és a társa­dalmi szervek is. Többféle alternativa merült fel a tervezgetések közben, s végül úgy határoztak, hogy a község egyik terén építenek új művelő­dési otthont. Ä mintegy 900 ezer forintba kerülő létesítmény ter­vezéséhez már hozzákezdtek, s a tervek elkészülte után az építke­zés is megindul. Az első lépcső­ben elkészítik a nagytermet, elő­teret, irodát, valamint egy ki­sebb tanácskozó helyiséget és könyvtárszobát magába foglaló épületet, majd a második sza­kaszban tovább bővítik az új mű­velődési létesítményt. Kísérleti állat helyett — kémlocső A betegségeket okozó víruso­kat eddig csak élő kísérleti álla­tokon tudták tanulmányozni, mert a vírusok csupán élő sejtek­ben szaporodnak, táptalajon nem tenyészthetők. A víruskutatást szolgáló állatok egy részét az utóbbi időben több tudományos intézetben kémlőcsövek váltották fel. Bevezettek egy új eljárást: a kémlőcsövek falára mikroszko­pikus vastagságú élő hámsejt­réteget tapasztanak, s ezeket olt­ják be vírusokkal. így a vírusok tulajdonságai az eddiginél köny- nyebben, alaposabban tanulmá­nyozhatók, mivel a vizsgálatok lehetősége hihetetlenül megsok­szorozódott. Az új eljárást az állatorvos-ku­tatók is mind szélesebb körben alkalmazzák. Segítségével már felismertek több olyan vírust, aminek hazai előfordulásáról a szakembereknek eddig nem is volt tudomásuk. További kísér­letek után ez hatékonyabbá te­szi majd a most „felfedezett” ví­rusok okozta betegségek gyógyí- j tását. Az új vírus-vizsgálati mód­szert eredményesen alkalmazzák az állatorvosi diagnosztikában is. A szekszárdi patrióták gyak­ran felsóhajtanak, hogy nincs eb­ben a városban semmi városias. Ez persze erős túlzás, mert a megyeszékhely az utóbbi időben — joggal mondhatjuk így: meg­fiatalodott és egyre szépül. Aki leszáll a vasútállomáson, nyom­ban szemben találja magát az új, modern vonalú autóbusz-állomás­sal. Jó érzés látni az épülő, ma­gasodó bérházakat, megnyugtató hallani az iparosításról szóló hí­reket. A Megyei Könyvtárra csak büszkék lehetünk. A város kö­zepén elterülő park gondozottsá- ga örömmel töltheti el a megye- székhely szerelmeseit. A felsoro­lást persze még lehetne folytat­ni, de ami van és ami szép, jó, arról úgyis sok szó esik. Inkább talán foglalkozzunk az árnyékos oldallal. Főleg azzal, AMI CSAK SZEPLŐ és amit a lakosság könnyen el tudna tüntetni. Az összefogást azért kell hangsúlyozni, mert a társadalmi munkának Szekszár- don nagyon szép hagyományai vannak. Ez az írás is elő szeret­né segíteni a társadalmi munka meglévő hagyományainak éleszt- getését. Mert nem az a gyakori és általános, hogy a lakosság mindent a tanácstól vár, az csak igen szélsőséges példa, hogy egy alkalommal levelet hoztak a Nép­újság szerkesztőségébe. A levél írója kifogásolta, hogy az egyik utcában hetek óta macskatetem hever, és az illetékesek nem gon­doskodnak az eltakarításáról. Ki­csit nevetséges az ilyen óhaj, mert inkább azon kellene hábo- rogni, hogy a szóbanforgó utca lakói közül senkinek sem jutott eszébe elföldelni a dögöt. Egy írásban nem eshet szó mindenről, inkább csak arról, ami túlságosan szemet szúr és aminek a felszámolása elsősorban azért a lakosság: a háztulajdono­sok, a bérlők dolga lenne. A ke­vés eső ellenére a város közepén meglepő elevenséggel DlSZLIK AZ ÁRKOKBAN A GYOMERDŐ. A Beloiannisz utcában is másfél méter magas gaztömeg ágaskodik, s ezt csak akkor nem veszi észre az ember, ha félrefordítja a fe­jét. Csúnya foltja városunknak, de nemcsak ezen a környéken, másutt is fogadja hasonló látvány a nézelődőket. Mi lenne, ha az utca lakó összefognának és rend­behoznak lakóhelyük, munkahe­lyük környékét? S ha ezt tennék az árkok előtt levő házak lakói, dolgozói valamennyien, akkor nyomban szebb, városiasabb le­hetne a megyeszékhely. Gyakran szemtanúi vagyunk, hogy a szennyvizet néhány szek­szárdi polgár nemes egyszerűség­gel kilódítja az utcára: gusztus­talan, ízléstelen és egészségtelen. Ezen is változtatni lehetne. Ki­zárólag a lakosság kulturáltsága segíthet, hogy ne az utca és az árok legyen a szennyvízgyűjtő, hanem más megoldás híján a kert vagy az udvar végében könnyűszerrel megásható emész­tőgödör. A régi árvaház előtti térség előtt bizonyára sokan megállnak és elgondolkodnak rajta, hogy mit lehetne ezzel a városcsúfító résszel kezdeni. A környék lakói ha összefognának, szépen parko­sított gyermek-játszóteret létesít­hetnének ezen a helyen. Némi ta­lálékonyság, a város szeretete, a megyeszékhelyen még sok hason­ló megoldást kínál. Jobban kelle­ne érvényesülnie annak a felfo­gásnak, hogy NE VÁRJUNK MINDENT A TANÁCSTÓL, a város vezetőitől, hanem segít­sük a megyeszékhely szépítésére irányuló igen nagy erőfeszítése­ket. A társadalmi munkák ha­gyományaira hivatkozva a Haza­fias Népfront, vagy a Nőtanács jó szolgálatot tenne, ha összefog­ná a közös törekvéseket. Afelől nincs semmi kétség, hogy Szek­szárd polgárai szívesen áldozná­nak fel szabad idejükből néhány órát városukért. Jelentéktelen apróság, de szó­vá kell tennünk, mert nagyon városiatian az a zenebona, amit esténként a Garay téren a film­színház hangszórója szolgáltat. Ilyesmire egyáltalán nincs szük­ség. Mint ahogyan nincs szükség a sétakert elején táborozó bazáros- ra sem. Na és felsorolhatnánk még néhány hasonló apróságot. Ezzel kapcsolatban azonban csak annyit, hogy az ilyen dolgok fel­számolása is városiasabbá teszi a megyeszékhelyt. S ha már itt tartunk, érdemes foglalkozni né­hány más természetű, de sokakat fog’alkoztató, feltétlenül ide tar­tozó problémával. Szekszárd ipa­rosodó város, s egyre szaporodik a dolgozó nők száma. Ezt az ör­vendetes körülményt vegyék job­ban figyelembe a különböző szol­gáltató vállalatok vezetői. Java­soljuk, hogy tanulmányozzák a dolgozó nők, főleg családanyák kívánságait, hogy a különféle szolgáltatásokat ennek megfele­lően szervezhessék. Az üzletek, főleg a zöldség- és gyümölcsboltok, hentesüzletek, tejboltok nyitásán és zárásán egy kereskedelmi közvéleménykuta­tással sokat lehetne javítani. Hi­vatalokban, más munkahelyeken rendezett közvéleménykutatás bi­zonyára sokat segítene és hálá­sak lennének érte a dolgozó asz- szonyok. MÉG EGY JAVASLAT: Az Autóközlekedési Vállalat ve­zetőinek érdemes lenne jobban tanulmányozni a megyeszékhely belső közlekedésének helyzetét. A városban elég nagyok a távol­ságok. lehetne foglalkozni a köz­lekedés megjavításával. Nagyon sokat segítene például egy, a vas­útállomás és a Bartina utca vé­géig közlekedő autóbusz, amely reggel és este közlekedne. Olyan módon, ahogyan ezt a hivatalok­ban, az üzemekben a munkakez­dés megkívánja... Szekulity Péter /

Next

/
Oldalképek
Tartalom