Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
7 l 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG ' i ... i 1062. június 2. Elfekvő készletek A nemzeti jövedelem jelentős része évről évre felhalmozásra kerül. A felhalmozás nagyobb hányada a termelés növelését szolgálja, elsősorban beruházások útján. Sokan — főleg a közgazdasági kérdésekben járatlanabbak — a felhalmozást teljes egészében azonosítják a beruházással, értve ezen azt, hogy amit a termelt javakból nem fogyasztunk ' el, azt termelő, vagy egyéb beruházásokra fordítjuk, többek közt gyárakat építünk, bővítünk, korszerűsítünk. Pedig a felhalmozáshoz tartozik a forgóeszközök növelése is. A termeié* növeléséhez nagyobb mennyiségű nyersanyagra, félkész-termékre, alkatrészre van szükség. Növelni kell a készárukészleteket is. A minisztériumi iparban például a forgóeszközök értéke megközelíti az állóeszközök — tehát az épületek, gépek, berendezések — értékének felét. Mindebből következik, hogy nem közömbös, hogyan gazdálkodunk a forgóeszközökkel. Nem mindegy, hogy az iparban előállított termékek milyen gyorsan kerülnek ismét a termelésbe, vagy fogyasztásra. Ha a forgási sebesség lassú, — tehát az anyagok, alkatrészek, különböző termékek túl sokáig »pihennek« a raktárakban, lelassul a népgazdaság fejlődése, nem lehet megfelelő ütemben növelni az életszínvonalat. Hiába növeljük a termelést, ha olyan cikkeket gyártunk, amelyeket nem tudunk felhasználni. Ezért szabályozzák ma már szigorú előírások a termelési tervek ^teljesítését, a túlteljesítés csak olyan cikkekből engedhető meg, amelyekből — akár exportra, akár belföldi felhasználásra — terven felüli igény mutatkozik. A készletgazdálkodás hiányosságaira derített fényt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság , országos vizsgálata, amelynek részét képezte a Tolna megyei Népi. Ellenőrzési Bizottság hat megyei üzemre kiterjedő ellenőrzése. Az elfekvő készletek keletkezésének számos oka van. Ezek egyike a tervezés hiányossága. A vállalatok egy része a következő évi terv összeállításakor — amihez az anyagszükségletet is meg kell tervezni — még nem tudja részletesen, mit fog gyártani. A tapasztalati adatok alapján állítják össze az anyagszükségletet, rendelik meg a különböző anyagokat. Mire aztán a szerződéseket megkötik, kiderül, hogy más anyagokra van szükség. Ezt tapasztalták például a népi ellenőrök a Dombóvári Fémtömeg cikkgyártó Vállalatnál, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Az anyagrendelések visszavonása aztán kötbérkötelezettséggel jár. De még mindig ez a jobbik eset, gyakran megkapja az anyagot a vállalat és az hosszú ideig elfekszik raktárában; A jó készletgazdálkodás akadálya a műszakilag megalapozott anyagfelhasználási normák hiánya is. Ritka az olyan vállalat, ahol termékenként kidolgozták az anyagfelhasználási normákat és ezek alapján a készletnormákat. Legtöbb helyen csak globálisan állapította meg a vállalat, szövetkezet felsőbb szerve a készletnormát, készletelemenként azokat már nem dolgozták ki, még kevésbé anyagfajtánként. Erre vezethető vissza például az is, hogy amíg a Dunaföldvári Cipész Ktsz termelése 1961-ben 17 százalékkal volt magasabb az 1959. évinél, az anyagfelhasználás öt százalékkal nőtt, a szövetkezet anyagkészlete 1961 végén mégis 13 százalékkal volt magasabb a két évvel előbbinél. Pedig a készletek növelése csak legfeljebb az anyagfelhasználás növekedésének mértékéig indokolt. Az elfekvő készletek keletkezésének, növekedésének gyakori oka az indokolatlan Uarácsolás. A vállalatok egy része igyekszik minden anyagból, de főleg a nehezebben beszerezhető anyagokból, alkatrészekből túlbiztosítani magát. Inkább feküdjön évekig a raktárban az az anyag, minthogy egyszer is hiány legyen belőle. Ezzel anyagellátási zavarokat idéznek elő más vállalatnál, a magát túlbiztosító vállalat pénzügyi helyzete pedig meginog, értékesítési bevételeiből nem tudja fedezni kiadásait. További hitelekre szorul, ami után — ha a bank felfedezi az elfekvő készleteket — büntetőkamatot fizet A Szekszárdi Faipari Vállalat — mint a vizsgálat megállapította — 32 ezer forint értékben tárol olyan anyagokat, amit egy év alatt sem használtak fel. A vállalat készlet-időnormája 100 nap, ezzel szemben tavaly 250 napi felhasználásnak megfelelő anyagkészletet tárolt. Lágy hasábfából egész évben felhasználtak 195 köbmétert, beszereztek 224-et, az év végi készlet 202 köbméter volt, tehát több, mint az egész évi felhasználás. 840 ezer facsavart használtak fel 1961- ben, az év végi készlet hétszázezer darab. Csiszolópapírból kétszeresét szerezték be az évi szükségletnek, de az egész évben felhasznált mennyiséget tíz százalékkal haladta meg a december 31-i készlet. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál víz- és villany- szerelési anyagokból a készlet egyévi szükségletet fedez. A Téglagyári Egyesülésnél hat köbméter fenyő-fűrészárut szereztek be a téglavető-asztalok javítására. A beszerzett anyagmennyiség több évig. elegendő. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat tavaly 431 kiló tűzhely- rekeszacélt használt fel, de az év végén ebből áz anyagból 759 kiló készlete volt. A túlbiztosítás megnyilvánul az alkatrészeknél is. Szinte nincs olyan vállalat, amely egyes alkatrészekből több esztendőre ne látta volna el magát. A Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben többoldalas listát készítettek az elfekvő anyagokról, alkatrészekről. Csak néhány tételt tesznek ki az olyan, különféle bőrök, amelyek már több, mint hat hónapja fekszenek a raktárban felhasználatlanul, azonban igen hosszú a listája a különböző ékszíjaknak, golyóscsapágyaknak, kapcsolóknak. Még mosógép relé (!) is szerepel az elfekvő alkatrészek közt, amelyekről mégállapították, hogy nincs szükség a szövetkezetekben rájuk. Elfekvő készáru-készletek keletkeztek nem egy üzemnél a megrendelés nélküli termelés miatt. A Faipari Vállalatnál három éve tárolnak háromszáz darab cserépszárító-keretet és negyven galuska-deszkát. A Tanácsi Építőipari Vállalat asztalosüzemének padlásán 21 ezer forint értékű ajtó, ablak, stb gyűlt össze 1956 óta, amit nem építettek be. A Dunaföldvári Cipész Ktsz-nél hónapokig nem tudtak értékesíteni ötezer pár — megrendelés nélkül gyártott — gumicsizmát. A felesleges készletek keletkezésének megakadályozását szolgálja több hitelpolitikai intézkedés, így például a Nemzeti Bank az ilyen készletek finanszírozására magasabb kamatot számít Hitelt csak akkor ad, ha a vállalat tervet készít az elfekvőség felszámolására. A magasabb kamat azonban nem ösztönöz eléggé, hiszen még súlyosabb esetben sem érinti jelentős mértékben a vállalat nyereségét. Javulás csak úgy érhető el, ha az üzemekben megjavítják a vezetés színvonalát. Csaknem mindenütt probléma az együttműködés hiánya az anyagbeszerzés és a műszaki vezetés között. A Simontornyai Vegyesipari Vállalatnál például nem közpon. tilag szerzik be az anyagokat, hanem az egyes részlegek vezetői maguk intézkednek. Ez is oka a nagy elfekvő készletek keletkezésének. Az együttműködés a feltétele annak, hogy pontos anyagfelhasználási és anyagkészlet-normákat dolgozzanak ki és ennek alapján szerezzék be a különféle anyagokat, alkatrészeket. Nem egy üzemnél állapította meg a vizsgálat, hogy a kész- letnormák lazák, aminek következtében a vállalat összességében nem lépte túl a normát, mégis jelentős mennyiségű elfekvő készlet keletkezett. Megtalálható a másik jelenség is, egyes anyagfajtákból túlsókat tartanak raktáron, másból pedig — mivel pénzügyi nehézségeket okozott az egyoldalú készletfelhalmozás, — nem tudtak megfelelő mennyiségűt beszerezni. Meg kell javítani a tervezést is, hiszen részletes anyagtervet nem lehet készíteni ott, ahol nem tudják, hogy a következő hónapokban mit fognak gyártani, építeni. Ahol pedig elfekvő készletek keletkeznek — ez ma még többé- kevésbé elkerülhetetlen, a feladat ennek minimálisra szorítása — folyamatosan kell gondoskodni ezek értékesítéséről. Gyakran fordul ugyanis elő, hogy egyes vállalatok éppen olyan anyagokat, alkatrészeket keresnek, ami másutt hónapokon keresztül fekszik a raktárban felhasználatlanul. Igen megszívlelendő a Megyei NEB javaslata az anyagi ösztönzés kiterjesztésére az elfekvő készletek értékesítésénél. Csak helyeselni lehet azt, hogy a Simontornyai Vegyesipari Vállalat, miután bükk- lemez helyett az olcsóbb farostlemezt használta fel egyik termékéhez, a bükklemezt a NEB utasítására átadta a Szekszárdi Faipari Vállalatnak. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap legutóbbi számában egy teljes oldalt foglal el a különböző vállalatoknál, szövetkezeteknél elfekvő és megvásárlásra felkínált anyagok, alkatrészek listája. Tolna megyei üzem azonban mindössz® egy szerepel a kínálók között, a Tolnai Asztalos és Mázoló Ktsz mintegy három mázsa különféle festéket, lakkot, vegyianyagot szeretne értékesíteni, mivel nincs szüksége rá. Követendő példa a tolnaiak eljárása. A készletgazdálkodás megjavítása szerves részét kell, hogy képezze a vezetés színvonala emelésének. Nem kevesebbről van szó, mint szocialista építőmunkánk meggyorsításáról, az anva- gi erőforrások jobb mozgósításáról. Jantner János Matematikai verseny a Dombóvári Gőgös Ignác < Első alkalommal rendeztek matematikai versenyt a közelmúltban a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban. A feladatok a középiskolai matematikai követelményeken alapultak, de tartalmukban, a számok tényékhez való kapcsolásában egyúttal szóra- koztatóak voltak. A Vetélkedőn a tamási gimnazisták bizonyultak Gimnáziumban a legjobbnak, de versenyen kívül részt vettek a dombóvári 12 osztályos iskola tanulói is. A jól sikerült vetélkedő bebizonyította a diákoknak, hogy érdemes foglalkozni a matematikával, mert annak is vannak szépségei, csak meg kell találni őket. Kovácsik Etelka levelező Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) A kovács — Kip-kop — zeng az üllő, s a nagy kalapáccsal, kis ka- kalapáccsal veri rajta a vasat jónéhány évtizede a 64 éves Duka János bácsi. Mostanában azonban valahogy vidámabban zeng az üllő. Duka bácsi is megtalálta az utat a közösséghez. Tagja lett a dunaföldvári Virágzó Termelőszövetkezetnek. A munka természetesen ma sem könnyebb, de a megbecsülés több, a gond pedig kevesebb. Ma is a hajnali négy óra már az üllő mellett találja. — Ha hat órakor állok mellé — mondja —, mert véletlenül nincs munka, az már későnek tűnik. És megy ez kérem — teszi hozzá — este fél 9 —9 óráig. — De meg is van az értelme. Tavaly is 600 munkaegységre dolgoztam rá. Papírt, ceruzát vettem elő, s kiszámítottam, hogy a tsz- töl kapott jövedelmem havi 2000 forintnak felel meg. S ha ehhez hozzászámítom, hogy se adóra, se anyagbeszerzésre, se esetleges betegségem idején orvosra nincs gondom, elégedett vagyok. Bátran mondhatom, hogy a termelő- szövetkezetben a jól dolgozó iparos is megtalálja a számítását. (i—e) A legfiatalabb családtag Csaba Irénké- nek már majdnem egy esztendős múltja van a kétyi Kossuth Tsz- ben. A múlt év nyarán egyszer véletlenül ment ki a földre a többi szövetkezeti fiatallal, s azóta nem tud elszakadni tőlük. A tizenöt éves kislány munkaegységei egyelőre még a szülők munkakönyvébe kerülnek, mert ők a tsz-tagok, Irénke csak besegítő családtag. De nem sokáig lesz az. Irénke elhatározta, hogy ő is belép rendes tagnak a tsz- be. Rendes tagként akar hamarosan a növénytermelésben dolgozni. Szereti a földet, a népes társaságot, a jó levegőt. Arcát barnára színezte a nap, olyan egészséges, hogy szinte öröm ránézni. A kétyi Kossuth Tsz időben elvégezte a tavaszi munkákat. Jól állnak a növényápolással, s ha az időjárás is jó lesz, nem a munkán fog múlni a jó termés- eredmény. A jó termésből pedig több jut a tagoknak, meg az országnak is és tovább erősödik a termelőszövetkezet. És ebben Csaba Irénkének, a tizenöt éves kétyi kislánynak is része van, aki a legfiatalabb és egyik legszorgalmasabb bedolgozó családtag a kétyi Kossuth Tsz-ben. Ignác bácsi metamorfózisa Először a hírét ismertem meg, őt magát csak azután, amikor már egyet, s mást hallottam róla. Érdekes ember. Arca valóságos tanulmány, amikor beszélni kezd, minden rezdülés arról ad tájékoztatást, amit még nem mondott ki,, de a következőkben feltétlenül elmond. Gondolkozó típus, aki mindent kétszer megfontol, mielőtt cselekszik. A világ dolgai között úgy eligazodik, mintha más gondja sem lenne, csak az, hogy ezzel törődjék. S mindjárt mellette ott a másik furcsaság: Ignác bácsi vegetáriánus. Illetve az volt. S hogy most már letett erről az egyébként hozzá nem illő szokásról, annak igen bonyolult a története. Ignác bácsi megbetegedett. A derekába állt valami fájás. Az orvosok azt mondták: reuma, ö azonban így vélekedett róla: semmi köze a bajnak az Ízületekhez, a háromlábú szék, a pangli, szóval a suszter.sáp az oka. Kegyetlenül fájt az öreg derék, hajolni már egyáltalán nem tudott Ignác bácsi. Ha lehajolt véletlenül, úay is maradt meggörnyedve, s a felegye- nesedés izzadtság- csepvekhe, rengeteg sziszegésbe került. Mert jajgatni, azt nem, az ellenkezik Ignác bácsi életfel- fonásával. mely szerint a húsevés elpu- bltja pz embert, nz ő r+rendje viszont kizár minden emberi puhaságot. • Felfogás ide, felfogás oda, Ignác bácsinak végül be kellett adnia a derekát. A szövetkezettől kapott egy beutalót, s ha nehezen is, de csak vonatra ült. Keszthelyen, a buszmegállónál még gondolkozott a visszaforduláson, de aztán csak legyintett, s kiment Hévízre. S itt kezdődött Ignác bácsi átváltozása. A Pannónia étterembe osztották be kosztra. Az asztal- társaság — ilyenek az emberek — sajnálkozott Ignác bácsin, amikor az első ebédnél étvágytalanságról panaszkodott, de azért a jobboldali szomszéd csak bekebelezte a második adag párizsi szeletet is. Ignác bácsi pedig a fogát szívta. Este megint megismétlődött a dolog, azzal a különbséggel, hogy az öreg már le sem ment vacsorázni. Inkább a fürdő körül bóklászott, olyan boltot keresett, ahol kap valamit, amit megehet úgy, hogy nem tesz önmaga, pontosabban mondva: régi keletű fogadalma ellen. De nem talált, mert az ilyen vendégek fogadására még az egyébként híres fürdőhelyen sem készültek fel. Három napig tartott a kálvária. Az asztalszomszéd, aki egvben szobatárs is volt. végül meaúnta a dolnot. A már legyengült erejű és ellenkezésű emberhez elhívta a fürdő- orvost. Kopogtatta, faggatta, de Ignác bácsi igen szűlcsza- vúnak bizonyult. — Nincs étvágyam — vette elejét a nagyobbszabású kérdezösködésnek. Az orvos nem tágított, mindenként segíteni akart, s felírt egy gyógyszert, amelyikkel már igen szép eredményeket értek el az étvágy feltámasztásában. A kiváltást, meg az adagolást a szobatársra bízta. Az meg, mivel hasonló korú volt Ignác bácsival, kíméletlen pontossággal eleget tett az előírásoknak. S ha eddig volt baj, ezután még sokasodott. A következő napon az öreg már alig pihegett. ö sem bírta. Délután a szobatárs legnagyobb megrökönyödésére felkelt, s leballagott a Pannóniába. Józsi bácsit kereste, a fizetőpincért, aki általában gondoskodni szokott a nagyobb étvágyú vendégekről, öt is ellátta. Adott neki húslevest. s hagymás rostélyost krumplival. A szobatárs akkor toppant be, amikor éppen a hússal birkózott Ignác bácsi. Először el akarta előle venni, de aztán hagyta. íny gondolkozott: talán nem lesz belőle nagyobb baj... Nem lett. sőt: Ignác bácsi néhány felébredéstől eltekintve átaludta az éjszakot, s másnap a szokottnál frissebben ébredt. Ma is friss, fiatalos, pedergeti a bajuszát, s maga is kuncog, amikor eny onhár fror mpiiptt el- mnosij az ß átváltozását. Sz, la
