Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

.1962. Június fi. TOLNA MEGYEI NÍPÉJSÁG 3 Gazdasági együttműködés - magasabb színvonalon Az elmúlt napokban ért véget a KGST-ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai tanácsko­zása. A tanácskozáson számba- vették a szocialista országok gaz­dasági együttműködésének eddi­gi eredményeit és kijelölték a szocialista nemzetközi munka- megosztás magasabb színvonalra emelésének feladatait. Az SZKP XXII. kongresszusá­nak útmutatásai jegyében dol­gozták ki a tanácskozáson elfoga­dott — túlzás nélkül mondhat­juk, történelmi jelentőségű — do­kumentumot, a szocialista nem­zetközi munkamegosztás alap­elveit. Mint ahogy a Szovjetunió­ban sem egyszerűen a társadal­mi termelés növelése a soron kö­vetkező feladat, a termelőerőket minőségileg új, magasabb színvo­nalra kell emelni, a szocialista országok közötti gazdasági együtt­működés terén is tovább kell lépni, ki kell alakítani a rnaga- sabbrendű nemzetközi munka- megosztást. Ez elősegíti a szocia­lista világrendszer előnyeinek maximális kihasználását: a he­lyes arányok kialakítását a szo­cialista országok népgazdaságá­ban, a termelőerők ésszerű el­helyezését a szocialista tábor vi­szonylatában, a munka- és anya­gi erőforrások hatékony felhasz­nálását. A nemzetközi munkamegosz­tás nem új, általánossá a kapita­lizmusban válik. De ott spontán módon alakul ki, miközben foko­zódik az egyes országok gazda­sági fejlődésének egyenlőtlensé­ge, a gyengébb országok gazda­sága eltorzul, egyoldalúvá válik, azok a fejlettebb kapitalista or­szágok gyarmati, félgyarmati nyersanyag-függvényeivé, kész­termék-piacaivá válnak. Példa erre a világ legerősebb tőkés or­szágának tőszomszédságában levő elmaradt országok sorsa. A nem­rég felszabadult Kubának óriási erőfeszítésekre van szüksége, hogy az elmaradottságot leküzd- je. A történelemben elsőízben alakulhatott ki olyan gazdasági együttműködés több ország kö­zött, amelynek eredményeként a részt vevő országok gazdasága harmonikusan és minden koráb­binál gyorsabb ütemben fejlődik és a fejlődés tendenciája: a köz­tük levő lényeges különbségek fo­kozatos megszűnése. Csak az együttműködés, a nem­zetközi munkamegosztás maga­sabb színvonalra emelésével ér­hető el, hogy a szocialista világ- rendszer abszolút volumenében is túlszárnyalja a kapitalista vi­lág termelését, elhagyja a vezető tőkés országokat is (a nem szo­cialista országok összességét már eddig is elhagyta) az egy főre jutó termelésben, biztosítsa a vi­lágon a legmagasabb életszínvo­nalat. Tizenhárom év óta — amikor a KGST megalakult — a szocia­lista országok közti gazdasági együttműködés jelentős fejlődé­sen ment keresztül. Kezdődött ez a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi megállapodásokkal, ma pedig már a magasabbrendű együttműködési formák kerülnek előtérbe. Ezek legfontosabbika a népgazdasági tervek összehangolása amelynek elsősorban a termelés fő ágait kell felölelnie és min­denekelőtt a távlati tervekre ter­jed ki. így lehet csak megvalósí­tani az egyes országok termelé­si szerkezetének, technikájának olyan átalakítását, amely bizto­sítja az objektíve szükséges ará­nyokat. A tervek összehangolásánál gondoskodnak arról, hogy a szo­cialista világrendszer keretein be­lül a főbb termékfajtákat olyan mennyiségben termeljék, amely elegendő a szocialista országok szükségleteinek kielégítéséhez, fi­gyelembe véve a más országok­kal folytatott kereskedelem sza­kadatlan fejlődését is. A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás magas fokú haté­konyságának biztosítását is szol­gálja a tervek összehangolása. Ez abban nyilvánul meg, hogy mind­egyik országban a minimális tár­sadalmi munkaráfordítással, gyors ütemben növekszik a termelés. A szocialista országok közti, terv­szerűen kialakított gazdasági kap­csolatoknak tartósaknak és szi­lárdaknak kell lenniük, hiszen ha ezt a kapcsolatot akár csak egyet len ország is megbontja, ez meg­zavarja a többi szocialista or­szág gazdasági fejlődését is. Ép­pen ezért az együttműködés az előnyök mellett — éppen a köl­csönös előnyök érdekében — ko­moly kötelezettségekkel is jár. Az együttműködés, a munka- megosztás magasabb színvonala több fontos tudományos és szer­vezeti lépést is megkövetel: Kö­zösen kell kidolgozni a terve­zéshez szükséges termelési és fo­gyasztási adatokat, elemezni ezek várható alakulását, közösen meg­oldani egyes nagyobb gazdasági és technikai feladatokat. Az ésszerű munkamegosztás fő irányait is kijelölik az alap­elvek a fontosabb termelési ágakban. A nemzetközi szako­sítást és kooperálást valamennyi népgazdasági ágban, de különö­sen a gépgyártásban, a vegy­iparban, a vas- és színesfém- kohászat fejlesztésében kell el­mélyíteni. Nyilvánvaló,. hogy a kisebb szocialista országok erő­forrásai elégtelenek ahhoz, hogy a termelés minden ágában a gyártmányok széles skálájánál célul tűzzék ki a nagyarányú fejlesztést. Helytelen lenne, ha például mindegyik ország ki­fejlesztené a mozdonygyártást, berendezkedne mindenféle autó és traktor gyártására, maga tö­rekedne gazdasága számára min­den szükséges vegyipari termék előállítására. Ha például az egyik országnak évente harminc új mozdonyra van szüksége, nem érdemes gyártására berendez­kedni. De ha erre kedvező adottságai vannak, sokkal „ki­fizetődőbb” lesz a gyártás, ha háromszázat állít elő és ellát több országot. Érvényesül a sza­kosítás a kohászatban, a henge­relt áruk előállításánál, amikor a kooperáló országok mindegyike más és más méretű lemez gyár­tására rendezkedik be és ebből ellátja a többit is. Általános irányelv, hogy fej­leszteni kell valamennyi szocia­lista országban az ipart — első­sorban a műszaki haladás bá­zisát képező gépipart és vegy­ipart, a fűtőanyagok kitermelé­sét, a villamosenergiaipart. De itt is nagymérvű szakosítás a cél. Minden módon növelni kell a mezőgazdaság termelését is. magas fokú gazdasági hatékonyság biztosítását segítik elő az együtt­működés különböző formái. A tervek összehangolása, az ész­szerű szakosítás és kooperáció, a termelőerők célszerű elhelyezése azt szolgálja, hogy növekedjék a társadalmi munka termelékeny­sége, vagyis annak elérése, hogy egy-egy termékfajta előállításá­ra minimális mennyiségű anya­got és munkát fordítsunk. En­nek azonban előfeltétele az is, hogy nagyarányú tudományos, elemző tevékenység bontakozzék ki az egyes országok különböző ter­melési, gazdaságossági mutatói ösz- szehasonlíthatóságának biztosítá­sára. Az együttműködés további fejlődése következtében nagy­mértékben megnövekszik a tu­dományos, műszaki kutatómun­ka hatékonysága is. A technika mai állásánál egyre nő a tudo­mányos kutatómunka jelentősé­ge, szerepe. Egyedül — a Szov­jetunió kivételével — talán egyetlen szocialista ország sem lenne képes olyan kutató-appa­rátus létrehozására és fenntar­tására, amely a gazdaság fejlő­dése következtében állandóan növekvő igényeket ki tudná elé­gíteni. Az itt megvalósuló szako­sítás és kooperáció biztosítja azt, hogy egy-egy ország tudo­mányos kutatóintézetei kevés­számú területen kimagasló ered­ményeket érhessenek el, amit aztán a többi szocialista ország rendelkezésére bocsátanak. Emel­lett a KGST keretén belül újabb és újabb egyesített tudományos központokat, tervezőirodákat hoz­nak létre, amelyék kutatási eredményeit a szocialista tábor minden országa felhasználhat. A szocialista világrendszer fejlődésének új szakaszába lé­pett. Az új feladatok tették szükségessé a szocialista munka- megosztás magasabb színvonalra emelését. A KGST kommunista és munkáspártjainak tanácsko­zása e feladatok megoldásához mutatta meg az utat. J. J. Hivatássseretethul választotta a falut Öregek napja Simontornyán Csütörtökön rendezték meg Simontornyán az öregek napját. A Vöröskereszt már tavaly is rendezett hasonló ünnepséget, és mivel az kedvező tapasztalatok­kal ért véget, az idén is meg­rendezte azt. Körülbelül 80 idős ember és asszony jelent meg az összejövetelen. Valamennyien hetven éven felüliek voltak, s a legidősebb már a 94. évét tapos­ta. Az Erkel Ferenc vegyeskórus és az általános iskolások műsort adtak az öregek tiszteletére, majd pedig a Vöröskereszt vacsorával látta őket vendégül. Előkerült magnetofon is, végül az öregek­nek olyan jó kedvük kerekedet.t, hogy némelyik még táncra is perdült. Az öregek megköszönték a fiatalok figyelmességét. Az ünnepélyen részt vett Grill Ferenc, a Tamási Járási Tanács elnökhelyettese is és a Hazafias Népfront nevében Magyari Béla, A tsz-irodában — annak el­lenére, hogy három nő és két férfi dolgozott — csend volt. A két férfi közül az egyik, Geisz József növénytermesztési bri­gádvezető önköltségi számítá­sokat végzett. A másik, Zám Gábor állattenyésztési brigád- vezető-helyettes valamilyen ki­mutatás összeállításán dolgo­zott. Látszott mindkettőjükön, hogy az adminisztrációs munka helyett százszor inkább a ha­tárban éreznék jól magukat. A három nő közül az egyik Hol­lóst Edit, a szálkai Fejlődés Tsz főkönyvelője hatalmas számoszlopok összeadásába mé- lyedt. Társnője, egy fiatalasz- szony a munlcaegy ségek össze­sítésével bajlódott, a harmadik, Homoki Jánosné, a tsz pénz­tárosa az esedékes tejpénz já­randóságokat rendezte. Vala­mennyien olyan munkát vé­geztek, amelyhez csendre volt szükség. — Editke, mennyi volt a hét elején elszállított tenyészálla­tok súlya? — törte meg a csen­det Zám Gábor. — Milyen adatokra van szük­sége? Az elszállított sertések darabonkénti súlyára, vagy az összesített adatra? — Mindkettőt kikereshetné, ha nem esnék nehezére. Fel­jegyzem magamnak, s adott esetben már többször nem kell keresgélnie. Nem nagy keresgélés kellett, mindössze egy-két perc múlott el, s a főkönyvelőnő máris dik­tálta a kért adatokat.- A szálkai Fejlődés Tsz köny­velésében rend és pontosság uralkodik. Hollósi Edit szakmai hpz%áértés§el és ráadásul igen nagy kedvvel végzi munkáját. — Fél év óta dolgozom a szálkai tsz-ben, de igen megszerettem ezt a festőién gyönyörű vidéket. Megszerettem a tájat, a tsz t, és benne az embereket, de nem utolsó sorban magát a munkát. — Hogy mit szerettem meg benne? — Azt, hogy a több mint ezer holdas gazdaság élete a számok tükrében is előttem lüktet. Egyik napról a másikra látom az árutermelési terv alakulását, a közös vagyon növekedését, észre veszem, ha csökken a ter­melés önköltsége. Jó tudni, hogy mennyi pénz szerepel az elszámolási számlán és az elő­legszámlán. Nem dicsekvés­képpen mondom, de tsz-ünk pénzügyi helyzete rendezett, s a könyvelés mindig naprakész állapotban van. Ezért látóm szépnek a munkámat, , s ezért határoztam úgy, ha a tsz-ta'gság továbbra is meg lesz elégedve munkámmal, véglegesen lete­lepszem Szálkán. — Hogy megszoktam-e a fa­lusi életet? — Igen, de nemcsak meg­szoktam, hanem meg is szeret­tem. Ehhez természetesen hoz­zájárult az is, hogy kaptam szép lakást. Jól érzem magam, szabadidőmben sokat olvasok, tv-t és filmet nézhetek, s Szál­ka végeredményben nincs a vi­lág végén, autóbusszal fél óra alatt Szekszárdon lehetek. Ed­dig még nem is hiányzott kü­lönösképpen a város. — Hogyan került a tsz-be.? — Fél évvel ezelőtt még Szekszárdon, az OTP-nél dol­goztam, onnét kértem kihelye­zésemet a tsz-be. Már akkor nem átmeneti munkahelynek tekintettem a tsz-t. Ez az elha­tározás azóta csak erősödött bennem. Elvégeztem a mérleg­képes tanfolyamot. Úgy terve­zem, beiratkozom a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumba, hogy ne csak a pénz- gazdálkodás tekintetében, ha­nem a mezőgazdasági munka- szervezés tekintetében is meg­felelő szakismeretre tegyék szert — mondotta. Ezután a meggyőző érv után már teljesen eloszlott bentiem a kétkedés. Éreztem, hogy Hol­lósi Editet nem pillanatnyi fel­lángolás és nem az anyagi elő­nyök elérése késztette arra, hogy városi lány létére a falusi életet válassza. Hivatásszer étéi­ből ment ki a falura dolgozni. POZSONYI IGNÁCNÉ ^CúÉüHd Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA 31- Belopolszkij hirtelen felugrott percig keresni fogja parancsno­s az ablakhoz rohant. Néhány kát1. Gyotro lassúsággal telt az idő. percig feszülten figyelt a távol- A mutató gyorsan szaladt a i ,ía,,?enl. ,tavoztam az ka furcsa, merev, szinte dermedt számlapon. Odakint már besöté- ablaktol. Mar fajt a szemem, oly tekintettel. Verítékcsöppek gyön- tedett. Itt az éjszaka. Kámov már feszülten figyeltem, nem tumk-e győztek homlokán. Neki kell ki- nem tér vissza. Egyetlen remé- fel a terepjáró... Elmúlt az az adni a parancsot az indulásra, nyünk maradt: a levegőből meg- ora is, amelyet maga Kámov ne- Ez pedig a távollevő Kámov ha- találni parancsnokunkat. Fiatal- vezett meg visszatérése idejéül, lálraítélésével egyenlő ... Meg- más erejű fényszórónk bevilágítja s halkan így szólt: -------A~~ ----­A terepjáró nem volt sehol... A fordult rádió ellenőrző lámpája most is Még húsz percünk van! __ Nem é gett s ez bizony mindennél gyöt- válaszoltunk. A mutató" tántorít­az egész tájat. — Elfoglalni a hálókat! Belopolszkij a vezérlőpulthoz, mint mindig, rőbb volt. Már féltem az órámra hatatlanul közeledett a nyolcas állt. Sápadt volt pillantani. Nagyon kevés időnk számhoz. volt. „Bármi'történjék is, az űr- — Sisakot föl! — hangzott Be hajónak pontosan a kijelölt perc- lopolszkij vezényszava. ben fel kell szállnia!” a fülemben kitartóan dobolt Tehát mindennek vége. Kámov szállunk! Az ellenőrzőlámpa két de feszülten nyugodtnak látszott. Micsoda emberfeletti akaraterő­vel erőszakolhatta magára ezt á Fel- nyugalmat! ... Az űrhajó törzse megremegett. A motorok egyré . erősödő döreje, úgy tűnt, betölti' egész Világegyetemet. Az hangja. És Belopolszkij válasza: ségbevonhatatlanul azt mutatja, „Erre szavamat adom!” hogy a terepjáró rádiója teljesen az __ ___ V ajon betartja-e szavát? Kény- rendben van. Ha tehát hallgat, SZSZSZ—KSZ2* elindul t^De még- télén lesz. Az ütemterv foglyai Kámov nincs a gépben. A Mars mindig a Mars felszínén futott " voltunk, mert az űrhajó sebessé- légkörében nem lehet lélegezni. Belopolszkij bevonta a fufö- ge nem volt elégséges. Egy perc- A hátitartály oxigénje hat óráig művet. Már a levegőben vagyunk1: cél sem maradhatunk tovább a biztosítja Kámov lélegzését. Az Villámgyors kézmozdulatok. A Marson. Pusztulásunkat jelente- utolsó beszélgetés óta már öt óra hatalmas erejű motorok elhall- né. Ha Kámov idejében nem ér- telt el. Alig egy órára van leve- gattak, s a következő pillanat­Meg kell keresnünk! kezik meg, nélküle kell felszáll- gője! nunk. Bármennyire fájna is pa­rancsnokunk halála, esztelenség mondtam, volna pusztulásnak kitenni az ex- Belopolszkij idegen, fahangon pedíció többi tagjait s ezzel sú- felelt: lyos csapást mérni az űrutazásra. — Rendben van! Az űrhajó tíz ban működésbe léptek a ..lég­köriek”. A gyors emelkedés meg­szűnt és a gép nyugodtan repült ' a bolygó fölött. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom