Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-19 / 141. szám

2 Tolva megyei vépüjsag 1962. június 13. Az FLN képviselőjének rádióbeszéde új fordulatot jelent az algériai helyzetben Rocher Noir (MTI). A nyugati ■hírügynökségek jelentése szerint az algíri rádió vasárnap délben közvetítette dr. S. Mosztefai, az FLN képviselőjének beszédét. Az algériai politikus bejelentet­te, hogy az algériai ideiglenes kormány tudtával bizonyos idő óta tárgyalásokat folytatott az OAS képviselőivel. A többi között közölte, hogy az FLN „mihelyt az ország szuverénitásának hely­reállítása lehetővé teszi,” általá­nos amnesztiát hirdet. Megfigyelők szerint az algériai lakosság bizonyos megnyugvással fogadta Mosztefai beszédét. Nem tudni azonban, hogy Mosztefai tárgyaló partnerei az egész OAS nevében beszéltek-e. Egye­lőre tény az, hogy Algériában tovább folytatódnak a merényle­tek. így alig egy órával Moszte­fai beszéde után egy 40 kilo­grammos plasztikbomba robbant az Algír városa fölötti dombon lévő polgári légiközlekedési hiva­tal épületében. A robbanás az egész várost megrázkódtatta. mann Faresz, az algériai ideig-1 dott. Mind Algériában, mind lenes végrehajtó szerv elnöke va- Franciaországban nagy érdeklő- sámap este rádióbeszédet man-1 dést váltott ki beszéde. Az OAS kalózrádiójának bejelentése a fegyveres akciók megszüntetéséről Algír (MTI). Nyugati hírügy­nökségek egybehangzó jelentése szerint az OAS katonai parancs­nokságának rendelkezése értel­mében vasárnap éjfélkor a szer­vezet tagjainak abba kell hagy­niuk fegyveres akcióikat. Az al­gériai ultrák szervezete, — hag- zik a bejelentés — egyetért Mosztefai vasárnap déli rádióbe­szédével, s felszólítja az Algériá­ban élő európaiakat, hogy ne hagyják el Algéria területét. Megkönnyebbülés egész Algériában Algír (MTI). A háború, terror-, dúlta Algériában sok váratlan fordulat után is a szenzáció ere­jével hatott az a bejelentés, hogy megállapodás született Rocher Noirban az FLN és az OAS kö­zött. A megállapodás értelmében, mint ezt dr. Mosztefai, az ideig­lenes végrehajtó szervben az FLN egyik főképviselője vasár­napi rádiónyilatkozatában beje­lentette: — Az FLN ünnepélyesen meg­ígéri, hogy mihelyt átveszi a ha­Jelentések szerint Abderrah-1 talmat, azaz július 2-től széles­Véget ért a casablancai szerződés tagállamainak kairói értekezlete Kairó (MTI): Kairóban vasár­nap véget ért a casablancai szer­ződés államainak értekezlete. Az értekezletről kiadott közle­mény a nemzetközi helyzettel ál­talában és az afrikai problérpák- kal különösképpen foglalkozik. Az értekezlet résztvevői meg­állapítják, hogy az el nem kö­telezett országok csöfjörijánalT'je­lentős szerepe van a háború veszélyének kiküszöbölésében. Az értekezlet résztvevői támogatják Kongó egységét és függetlensé­gét, követelik a belga haderők távozását Ruanda-Urundiból. Kö­vetelik. hogy a portugál gyar­mattartók hagyjanak fel az erő­szakon és terroron alapuló poli­tikájukkal és az angolai nép számára tegyék lehetővé az ön- rendelkezést. A nyilatkozat aláírói támogat­ják Rhodesia és Nyaszaföld népeinek azon jogát, hogy sor­sukról önmaguk döntsenek és elnyerjék a függetlenséget. A nyilatkozat elítéli a délafrikai kormány imperialista, kizsákmá­nyoló és fajüldöző politikáját is. A kairói értekezlet résztvevői felhívással fordulnak valamennyi afrikai országhoz Algéria függet­lenségének és az algériai ideig­lenes kormánynak . az elismerése érdekében és javasolják, hogy Algériát vegyék fel az ENSZ-be, mihelyt a népszavazás eredmé­nyeként elnyerte teljes függet­lenségét. Az értekezlet résztvevői megál­lapodtak egy afrikai közös piac létrehozásában és közös afrikai katonai főparancsnokság létesí­tésében. A főparancsnokság szék­helye Accra lesz. Elhatározták, hogy Conakryban afrikai fejlesz­tési bankot, Kairóban a fizetések uniójának tanácsát, Bamakoban a gazdasági unió tanácsát, Tan­gerben pedig kulturális intézetet létesítenek. körű amnesztiát ad a tűzszünet óta elkövetett tettekért, megígé­ri, hogy az európaiak részt vesz­nek a rend fenntartásában az új államban. Az OAS vasárnap este Algír­ból közölt rádióadásában vála­szolt: bejelentette, utasítást adott, hogy szűnjenek meg a me­rényletek és rombolások. A vasárnap történt megállapo­dás után megfigyelők megállapít­ják, hogy az FLN, az OAS-szal történt megállapodással nem lép­te túl az eviani egyezmények ke­reteit, ég alkalmazási lehetősé­geit. E lépéssel az FLN nagy fe­lelősségérzetről, reális politikai érzékről tett tanúbizonyságot. Elősegítette, hogy megszűnjék az öldöklés, helyreálljon a nyugodt légkör még a népszavazás előtt, megszűnjék az európaiak tömeges kivándorlása. Algériában érezhető megköny- nyebbülés követte a vasárnapi .bejelentéseket. Bizonytalan té­nyező még, hogy milyen maga­tartást tanúsítanak az OAS ama vezetői, akik a megállapodást ’.^fenntartással” fogadták. De Gaulle francia államfő va­sárnap délután vidéki körútja utolsó állomásán Montbeliard- ban kommentálta az egyezményt. Döntő napnak mondotta a va­sárnapot Algéria keresztény és muzulmán lakossága megyezésé­nek szempontjából. Á jobboldali politikusok újabb akadályokat emelnek a megegyezés után Szuíanuvong herceg nyilatkozata Xieng Khouang (MTI). A Patet Lao rádiója jelenti: Szuíanuvong herceg, a laoszi Hazafias Front Pártjának elnöke, a nemzeti egy­ségkormány kijelölt miniszterel­nökhelyettese nyilatkozott azok­ról az akadályokról, amelyeket a jobboldali politikusok és ameri­kai támogatóik szinte még az utolsó pillanatban is a koalíciós kormány megalakítása elé emel­nek. Szuíanuvong rámutatott, hogy a három herceg június 12-én kö­tött megegyezését nem kell jóvá­hagyás végett a „nemzetgyűlés” elé terjeszteni; arra sincs szük­ség, hogy ezt bármifajta nemzet- . közi ellenőrzés alá helyezzék. Szuíanuvong kijelentette, hogy amikor az amerikai imperialisták és a jobboldali csoport 1960-ban államcsínnyel megdöntötte az ak­kori törvényes királyi kormányt, a laoszi nemzetgyűlés teljes egé­szében a jobboldali csoport el­lenőrzése alá került és az ame­rikai imperialisták engedelmes eszközévé züllött. Ennek követ­keztében a baloldali és semleges politikai erők a viantianei nem­zetgyűlést nem ismerik el. A három herceg koalíciós kor­mányalakítási megegyezése a po­litikusok zürichi megegyezésén alapul, amely tudvalevőleg ki­mondja, hoev a koalíciós kor­mány beiktatása az uralkodó teendője és nem a „nemzetgyű­léstől” függ. Még meg sem szá­radt a tinta az ideiglenes nem­zeti egységkormány megalakítá­sáról szóló egyezményen, a jobb­oldali csoport és amerikai támo­gatói újabb szabotázsakciókat kö­vettek el. Amerikai repülőgépek­ről lázadó katonákat és fegyver­zetet dobtak le ejtőernyővel a felszabadított területekre. Az Egyesült Államok nem vonta ki katonáit Laoszból, sőt kinyilvá­nította, hogy további katonai se­gélyt folyósít a jobboldali cso­portnak. Az Egyesült Államok és szövetségesük, a jobboldali cso­port most azzal hozakodik elő, hogy a koalíciós kormány meg­alakítását a „nemzetgyűlésnek” is meg kell szavaznia. Ennek a manővernek az a célja, hogy tör­vényesítsék a vientianei testü­letet, és szavazatait a kaolíciós kormányra kényszerítsék. Ezzel az új kormány lényegében az amerikai tervek szolgálatába sze­gődne. A laoszi Hazafias Front Pártja, a laoszi nép, de még a jobboldali csoport őszinte poli­tikusai is semmisnek tekintik az úgynevezett nemzetgyűlés minden határozatát és javaslatát. Szuíanuvong herceg a laoszi hazafias erőket és Laosz népét éberségének fokozására szólítot­ta fel. H Walter Ulbriaht zárószava a német nép nagy nemzeti kongresszusán Berlin (TASZSZ). Vasárnap Berlinben befejeződött a német nép nagy nemzeti kongresszusa, amelyen Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtaná­csának elnöke mondott záróbe­szédet. Walter Ulbicht kijelentette egyebek között, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kö­vetkezetesen harcol az atomfegy­verkezés ellen, a leszerelésért és a békéért. A bonni kormány ez­zel szemben az általános- és az atomfegyverkezés híve. Ezért vé­gül is a német nép többsége ben­nünket fog támogatni — mon­dotta Ulbricht. A Német Demokratikus Köz­társaság a német nép nemzeti érdekeit fejezi ki, amikor fel­adatul tűzi ki maga elé a sem­leges Németország megvalósítását. A bonni kormány ezzel szemben lehetetlennek tartja nemzeti po­litika folytatását és feláldozza a nyugatnémet lakosság érdekeit az imperialista nyugati hatalmak katonai tömbjei kedvéért, a nyu- getnémet és a nemzetközi mono­póliumok nagyobb profitja ked­véért. Ki vonhatná kétségbe, hogy a nép többsége végül is a nemzeti érdekek mellett száll síkra, tehát a két német állam kölcsönös megértése mellett fog­lal majd állást? Az NDK-ban új társadalmi rendszer jött létre, a nagyüze­mek és a földek a nép kezében vannak és ezzel létrejött á szo­ciális ellátottság alapja. A nyu­gatnémet gazdasági életben a konszernek és a .nagybankok tu­lajdonosai uralkodnak. Ki kétel­kedhetne abban, hogy Nyugat- Németország munkásai és más dolgozó rétegei szintén harcolni fognak létérdekeikért. Walter Ulbricht beszéde befe­jező részében a német kérdés békés rendezésének, a német bé­keszerződés megkötésének szük­ségességét hangoztatta, majd is­mét indítványozta, hogy tegyék Nyugat-Berlint demilitarizált és semleges szabad várossá. Újabb letartóztatások Spanyolországban Madrid (Uj Kína). Az Uj Kína hírügynökség a spanyol főváros­ból érkezett értesülésekre hivat­kozva jelentette, hogy Franco | a elfogadnánk azt a szó­lásmondást, hogy az okos ember azt is eltagadja, amije van, a szamár meg az­zal is kérkedik, amije nincsen, Rívó Pétert a világ legokosabb emberének kellene tartanunk. Mert Rivónak ebben olyan te­hetsége van, hogy még a csiz­mát, meg a nadrágot is le tudja hazudni, tagadni magáról. Úgy tud sírni, de úgy, hogy aki hallja, legszívesebben egy tí­zest nyomna a markába, csak­hogy megszabaduljon tőle. Péter sír is lépten nyomon: panaszát hallja a munkacsapat, a vezetőség, a tanács, az utca és a kocsma, tehát minden fontos falusi fórum, minthogy ahol megjelenik, másról nem is lehet szó, csak az ő keserves életéről, nagy nyomorúságáról. Elmondja, hogy minden gúnya, ami rajta van, kölcsön jószág, tegnap már egy sütet liszt nem volt otthon, enni sem tudná­nak, ha meg nem szánja őkel egy szakajtónyival a szom­szédasszony. A szalonna, hej, az már régen elfogyott, de még csak sültzsír sincs a kamrában, amivel meg lehetne egy kicsit kenni a kenyeret. Az egerek is elpusztulnak már a padláson, mert egy szem gabona, nem sok, annyit sem látnak. Zárszámadás után különösen keservesre hangolta nótáját Péter, s úgy rítt, mint a hús­véti csirke a vércse karma kö­zött. Ha pedig hivatalos em­berrel jött össze, még erre is ráduplázott, azzal a célzattal, hogy értsék meg: ennek a fene nagy szegénységnek egyedüli oka a szövetkezet. Mikor a járási titkár meg­szólította a melegházban, Pé­ter még Tiborc fájdalmas pa­naszát is túllicitálta. Csinálta pedig mindezt olyan hitelesen és élethűen, hogy a titkár két­Megkezdődött a Hunsche-per Bonn. (MTI). A frankfurti tör­vényszék előtt hétfőn megkezdő­dött Eichmann egyik vezető cin­kosa, Otto Hunsche ügyének tár­gyalása. Hunsche a háború alatt kor­mánytanácsosként működött a bi­rodalmi biztonsági főhivatal 4. osztályán, amelynek a többi kö­zött feladatai közé tartozott „a zsidó-kérdés végleges megoldása”. Szoros munkatársa volt Eichman- nak és vezető szerepet játszott a budapesti deportálásokban. ségbeesetten összecsapta a te­nyerét. — No, majd segítünk magán valahogy, ha már ennyire baj­ban van — mondta Péternek, s azzal már karon is kapta, majd betuszkolta az udvaron várakozó autóba. — Először el­megyünk magukhoz, hogy lás­suk a szegénységet, azután meg betekintünk a tanácshoz hogy mit lehetne tenni. Péternek idegesen ugrált az ádámcsutkája, szívesen vissza­rendőrsége további három ismert értelmiségit tartóztatott le. Madridban vasárnap őrizetbe vették Ignacíon Aldecoa írót. Az a vád ellene, hogy legutóbb meg­jelent a Franco-ellenes csoportok egyikének gyűlésén. Sevillában letartóztatták Mi­guel de Nicolas költőt és Augus­tin Ibarrola festőt. Mindkettőjü­ket egy Madrid közelében lévő börtönbe szállították. &ze.g.ény,iíg.L bizfliujítoánif fordult volna, mondta volna már, hogy hát azért éppen nem olyan fekete az ördög, de már késő volt. A gépkocsi fékezeti a Rivó-porta előtt, s ki kelleti szállni, A motorzúgásra előjött az asszony, lelkendezve fogadta a vendéget, aki mögött Péter in­tegetett, kacsintgatott. — A titkár elvtárs.... — eset- lett, botlott Rívó. — Eljött megnézni, hogy, s mint élünk. — Jöjjenek csak beljebb — lelkesedett Rivóné —, benn szokás fogadni a kedves ven­déget. Aztán egy kis bor is disznósúg, miegymás is ot1 benn akad. Rívó újra integetett, fejét rázta, szemeit meresztgette asz- szonyára, aki úgy értette, rosz- szul szólt, ezért újra nekilen­dült. — Vagy ha a bort nem sze­reti, akad még égy kis pálinka is. Ha a hideg disznófélét nem szeretné, van jó töltöttkáposz­ta, de rittyenthetek egy kis jó rántottét, vagy ha nem siet­Koszigin megérkezett Rómába Róma (TASZSZ): Alekszej Ko- szigin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának első elnökhelyettese megérkezett Rómába. Koszigin tíz napot tölt Olaszországban Kozirjev szovjet nagykövet ven­dégeként. nek, jófajta csirkepaprikást is. Ami éppen a legjobban esik. A mondat végét már a tisz­taszobában hadarta az asszony, ahol székkel kínálta a vendé­get, meg a gépkocsivezetőjét. Közben az urát is rendbeszed­te. — Te meg. Péter, kapj már magadra valami rendesebb gú­nyát, ne ebben a dolgozó be­kecsben ténferegj itt a vendé­gek körül, aztán segíts, mert én nem tudok pálinkát szívni a hordóból, a muskotály meg még nincs is megkezdve. Péternek szót kellett fogadni, mert otthon neki volt legkisebb rangja, így kapta hát magát, egy csinos szürke öltönnyel át­ballagott a másik szobába, át­öltözött, s hozta a bort, meg a pálinkát. Tölteni is neki kel­lett. — Fiát akkor... egészségünk­re! — emelte meg a poharai kényszeredetten, de a titkár nem nyúlt a pálinkához. — Nincs szívem egy éhező, szegény családnál enni, inni. Meg nem is azért jöttem. In­kább intézzük azt a segély­ügyet, aztán megyünk, mert sietős a dolgunk másutt is. — Segélyt? — ragyogott föl az asszony szeme. — Az bizony a legjobbkor jönne, mert a2 uram motort akar venni. Hiá­ba papolok neki. hogy jobb lenne egy televízió, ő csak a motort fújja. De ha egy kis segélyt kapnánk, akkor tán mind a kettő meglenne még a tavaszon. — Csak egy bökkenő van —* vakarta meg a feje búbját a titkár. — Mivel indokoljuk? — Mivel? A szegénységgel! — vágta rá az asszony. — Mert azért, hogy jól élünk, mégis csak szegények vagyunk ám. Mink már így szoktuk meg. Sz. Simon István I

Next

/
Oldalképek
Tartalom