Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
1962. május 12. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG " “ elosztás és egyeolssdi U iért kap a mérnök három- ezer forintot havonta, amikor én csak ezernyolcszazat keresek ... Hát ez a huszonkettedik kongresszus irányvonala? Ez a kommunizmus? — Túlzás lenne azt állítani, hogy e nézet általános. Néha azonban, különböző formákban megnyilvánul. Legutóbb Simontornyán hallottam róla, amikor a gyár egyik szakmunkása méltatlankodott ekép- pen. Talán figyelmen kívül lehetne hagyni e megnyilvánulást, ha pusztán a mondat első részére korlátozódna. Ma már nálunk általánosan elfogadott tény, hogy a több, a jobb, a magasabb színvonalú munkáért magasabb bét jár. De ennek olyan beállítása, hogy „ellenkezik a XXII. kongresszus szellemével” — éppen a kongresszus szellemének, határozatainak, a kongresszuson elfogadott programnak, „korunk kommunista kiáltványának” nem ismerését, félreértését tükrözi. Idestova száz esztendeje, hogy Marx alapos bírálat alá vetetts a német szociáldemokfaták go- thai egyesülési programját. Élesen szembeszállt többek közt azzal a kispolgári nézettel, amely szerint „... a munka hozadéká ... egyenlő jog szerint illeti meg a társadalom minden tagját.” Nem lehet a szocializmust úgy feltüntetni, mintha annak elsősorban az elosztás volna a lényege. A fogyasztási cikkek elosztása csak következménye a termelési feltételek megoszlásának. Minden olyan kísérlet, amely elsősorban az elosztás oldaláról közelíti meg a szocializmust, csődbe vezet. A tudományos szocializmus megalapítóinak száz év előtti útmutatásai ma is időszerűek. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy legyen mit elosztani. A termékbőség megteremtéséhez éppen a munka szerinti elosztás útja vezet. Az emberek képessége, szorgalma különböző. Az egyik munka nagyobb fizikai erőkifejtést igényel, a másik kisebbet. Az egyikhez több tanulás, gyakorlat szükséges, a másikhoz kevesebb. Még azonos szakmán belül is különböző képességű emberek dolgoznak, ki többet, jobbat, ki kevesebbet ad munkájával a társadalomnak. Addig, amíg nincs meg a termelt javak, a fogyasztási cikkek olyan bősége, ami lehetővé tenné a szükségletek szerinti elosztást, nyilvánvaló, hogy az kap többet a javakból, aki munkájával nagyobb mértékben járult hozzá ezek előállításához. A ki például egy műhelyt, üzemet, vállalatot vezet, irányít, munkájától, szervező- képességétől, műszaki, vagy tudományos tevékenységétől nagymértékben függ százak vagy ezrek munkájának eredményessége, többet adhat a társadalomnak, mint beosztottjai. Ha ezt nem vennénk figyelembe az elosztásnál, a bérezésnél, vajon ki törekedne a magasabb képzettség elérésére, ki vállalná a nagyobb felelősséggel járó munkát? Elosztási rendszerünk, bérrendszerünk a szocializmus követelményeit tükrözi. A szocializmus egyenlősége — egyenlő munkáért egyenlő bért — megfelel e követelményeknek. Vitatkozni kár lenne azon, vajon bérrendszerünk tökéletesen tükrözi-e a szocializmus gazdasági törvényeit, abszolút tökéletes bérezési rendszer, amin már ne lenne javítanivaló, nincs. Nincs éppen azért, mert a munkakörülmények állandóan Változnak. A bérezési rendszer soha sem fedheti pontosan a munka szerinti elosztás elvét. Éppen ezért ma is van javítanivaló rajta. De ma éppen az a probléma, hogy sok esetben a bérezési rendszer nem ösztönöz eléggé a jobb munkára, a magasabb képzettség elérésére. Ismerek olyan szakmunkást, aki kiválóan állja meg helyét a termelésben. Szakmáját alaposan érti, állandóan képezi magát. Mint művezető is bizonyára jól végezné munkáját, azonban a felkínált művezetői állást nem fogadta el, mondván, hogy szakmunkásként még valamivel többet is keres, mint amennyi művezetői fizetése lenne. Ha előléptetnék, sokkal több gondja lenne, megnövekedne a felelőssége is. (Persze akad ellenkező példa, számos olyan öntudatos dolgozó van, aki ennek ellenére vállalja a nagyobb gonddal — és nem nagyobb fizetéssel — járó magasabb beosztást.) Találkoztam már olyan technikussal, aki miután lejárt az egyéves szakmai gyakorlat ideje, kérte, hogy legalább még ..egy-két. .évig. várjanak kinevezésével, míg anyagilag egy- kicüitífcösszeszedi magát. A négyéves technikum után egy évig,', .szakmunkásként ••dolgozott, szakmájához ért, jól keres, de mint kezdő technikusnak, alacsonyabb lenne a fizetése. Hallottam egy építőipari művezetőről, aki korábban építésvezetői beosztásban dolgozott. E beosztásában is éveken keresztül tanúságot tett kiváló szervezőképességéről, szakmai hozzáértéséről. Vele szemben azonban olyan követelménnyel léptek fel — tegyük hozzá, jogosan —, hogy tanuljon. Mindenekelőtt végezze el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. Nem vállalta. Most, művezetői beosztásában is elégedett ember, így is jóformán any- nyit keres, mintha építésvezetőként dolgozna. De munkája, főként felelőssége jóval kevesebb. Ma tehát — sok esetben — éppen hiányzik az indokolt különbség a nehezebb — itt nemcsak a fizikailag, hanem a szellemileg is nehezebb munkáról van szó — és nagyobb felelősséggel járó és a könnyebb munka díjazása között. Ez pedig fékezi előrehaladásunkat. H ruscsov elvtárs a kongresz- szusi beszámolóban gúnyos hangon említi meg azokat, akiknél „a nagy kanál az egyetlen, amit ők a kommunizmushoz előkészítenek”. Kéményen meg kell dolgozni azoknak a céloknak a valóraváltásáért, amit a pártprogram tűz a szovjet nép — és tegyük hozzá, a szocialista országok népei — elé is. A „nagy kanállal” majd csak akkor lehet meríteni a termelt javakból, ha megvalósul a bőség, ha a jelenleginek többszörösére nő a termelés. Ehhez pedig a munka szerinti elosztás továbbfejlesztésén keresztül vezet az út. „A munka szerinti díjazás elve — mondja az SZKP Központi Bizottságának első titkára — hatalmas eszköz a termelés fokozására, ösztönzi a dolgozókat kulturális és műszaki képzettségük emelésére, ezzel hozzájárul a fizikai és szellemi munka közti lényeges különbségek fokozatos megszüntetéséhez..." A kongresszusi beszámolókban, a pártprogramban valóban szerepel az alacsony fizetésű munkások és alkalmazottak kategóriájának eltűnése, a bérszínvonalak egymáshoz való közeledése. Ennek azonban semmi köze sincs az egyenlősdihez. Ez éppen' úgy valósul meg, hogy a szakképzet- len munkát a szakképzett munka váltja fel. Helytelen lenne a termelés növelésére, a képzettség fokozására irányuló erkölcsi tényezők lebecsülése. Ma már mind többen vannak, akiknek létszükséglet a munka, életüket el sem tudnák képzelni alkotó munka nélkül. Üzemeinkben százával vannak az olyan munkások, akik minden kényszer nélkül beiratkoztak az általános iskolába, középiskolába és különösebb céljuk nincs is ezzel, csak tanultabbak, műveltebbek akarnak lenni, hogy egyben jobban tudjanak dolgozni is. De ma még helytelen lenne ki- kizárólag az öntudatra alapozni előrehaladásunkat, bár ennek is egyre nagyobb a szerepe. A „bőség kosara”, amiről a költő beszélt, még elég messze van. Az olyan bőség, amelynek „kosarából mindenki egyaránt vehet”, éppen úgy valósul meg, hogy egyelőre — és még jó néhány esztendeig — az vehet többet belőle, aki, nagyob.^ nyertekben já- rul.vjyc^z.á, 'hogy,.-éj kosár'' t<fíé 'le- gyen^.,^.” ’ ’ '. ’ w r ■■ .’If&.áz .ajjöunk'ás, díjí, ma sokkll- ,ia;,a * méfn'áS! fizetéséi, már. náp- fáíríkban ''is eljuthat' a mérnök díjazásáig. Társadalmunkban az út nyitva áll mindenki előtt, csak szorgalom, erős elhatározás kell hozzá. Nem egy technikus, mérnök, munkája mellett szerezte meg a magasabb képzettséget. Éveken át törte magát, tanult, sok álmatlan éjszakájába került a diploma megszerzése. A kongresszuson elfogadott program célul tűzi ki a kommunizmus anyagi, technikai bázisának létrehozását. A fejlett technika alapvetően megváltoztatja a munka jellegét, a munkás tevékenysége egyre inkább technikusi, mérnöki munka lesz. Ez pedig nem kis erőfeszítést követel már a ma munkásától is. m szabad megfeledkezni még egy feltételről sem, ami nélkülözhetetlen a szükségletek szerinti kommunista elosztás megvalósításához. Ehhez az anyagi és kulturális javak bőségén kívül — mint Hruscsov elvtárs mondja — szükséges egy nem kevésbé fontos feltétel, az, hogy a munka mindenki számára elsőrendű életszükségletté váljon. Amíg ez nem valósul meg — és ki tagadná, hogy ettől még bizony messze vagyunk — háttérbe szorítani az anyagi ösztönzést, a munka szerinti elosztást — törekedni az egyenlősdire, csak aláásná a termelést. Jantner János Kedden ülést tart a Hegyei Tanács VB A szokásos munkarend szerint pontban 'megtárgyalják a felvámájus 15-én kedden ülést tart a Tolna megyei Tanács VB. Dr. Tuska Pál vb-elnök jelentést terjeszt elő a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok teljesítéséről. Ezután dr. Tuska Pál jóváhagyás végett előterjeszti a legközelebbi megyei tanácsülés anyagát, A következő napirendi sáriás helyzetét és az ebből adódó feladatokat. A napirendi pont előadója Lux Sándor, a Felvásárlási Kirendeltség vezetője. A vb- ülésen megvitatják a tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodását. Ezzel kapcsolatban Vancsa Sándor pénzügyi osztályvezető terjeszt elő jelentést. N 65 új mű as Ünnepi Könyvhétre — 200 sikert aratott könyv új kiadásban jelenik meg — Kínálats 300 könyv, kétmillió példányban Az Ünnepi Könyvhétre, amelyet a szokott időben, május 27 — június 3. között rendeznek meg, 65 mű lát napvilágot A közelmúltban megjelent, vagy a könyvhétig megjelenő más, mintegy 200 jelentősebb mű növeli a választékot. összesen tehát mintegy háromszáz könyvből válogathat a közönség, amit még természetesen növel a könyvesboltom és bizományosok készlete. A mai magyar írók felnőtteknek szóló 24 könyvheti műve többségében mai témával, vagy a közelmúlt ábrázolásával foglalkozik. Újszerű kezdeményezés az idei könyvhéten, hogy a közelmúltban megie- lent néhány jelentős mű — ezek sorában elsősorban a Kossuth- díjjal, vagy József Attila-díjjal kitüntetettek — utánnyomásban jelennek meg. Külföldön is általános gyakorlat, hogy a könyv propaganda sokkal jobban kihasználja, ha ,egy mű valamilyen díjat kap. A mai magyar szépirodalmat a többi között Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban, Galambos Lajos: Isten őszi csillaga, Molnár Géza: Város a felhők alatt, Sarkadi Imre: A szökevény című műve, Fü- löp János, Veres Péter, Lengyel József és Timár Máté elbeszélés- kötetei, Fodor József, Hidas Antal, Janlcovics Ferenc, Pákolitz István, Simon István, Vas István verseskötetei képviselik. A könyvhétre jelenik meg Németh László: Lányaim című kötete, Tabi László: Szigorúan bizalmas című gyűjteménye és Illés Endre: Homokóra című darabja. A régebbi magyar szépirodalmat Ady Endre, Gárdonyi Géza, Madách Imre, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor és Tóth Árpád képviseli. A külföldi írók művei közül bizonyosan nagy érdeklődésre tart számot Henri Alleg: Hadifoglyok című műve. Az Ünnepi Könyvhétre megjelennek Dobi István emlékiratai Vallomás és történelem címmel, napvilágot látnak Kállai Gyula válogatott beszédei és cikkei, Fidel Castro beszédeiből válogatás és Molnár Erik: Dialektikus materializmus és társadalomtudomány című kötete. fUlftüLi CL leÁííztttLl Lobogódíszben pompázik a paksi hajóállomás. Első útjára indul Paks és Baja között a Szemes, a budapesti gyerekek között népszerű vízibusz. Most azonban nem fővárosi, hanem paksi iskolások vidám zaja tölti meg a karcsú, kecses hajót. Valóságos kacagó, vidám forgatag. Az 1-es számú általános iskola kísérő tanárainak, Bognár Gyula hajóvezetőnek, a személyzetnek bőven van dolga. Vigyázni kell mindenkire, s rendet tartani a gyerekek között. Százötvenen vannak, egésznapos sétahajózásra indulnak. Az első állomás Baja. A városba indulnak, ismerkednek, barátkoznak Bajával, s alaposan elfáradnak. Visszafelé csendesebb a fedélzet, de csak Gemencig, az Euró- paszerte híres erdőig. Itt előbb azért drukkolnak, miként sikerül a kikötés a „szükség stégnél”, ami nem egyéb, mint egy fát rakodó, ideiglenesen a gemenci partoknál lehorgonyzóit uszály. — Sikerült — szabadulnak fel a szurkolás szorongásából, s kicsibe múlik, hogy le nem döntik lábáról a hajóvezetőt, csak úgy elismerésből, szerétéiből. Aztán barangolnak az erdőben. Egy csoport virágot szed, egész nyalábra valót, a másik lepkét kerget. Indul a hajó, visz- sza Paksra. Nótaszó csendül, frissiben verbuválódott kórusok versenyeznek egymással az alkonyati csendben. Egy lefelé haladó vontató elnyújtott kürtbúgással köszönti a hazafelé igyekvőket. Kikötés a paksi állomáson. Este nyolc óra, a szülők a fellobogózott állomáson várják a kirándulókat minden este, mert ez csak egy út rövid vázlata, mivel az elmúlt héten hatszor futott ki a Szemes Paksról, s fedélzetén ezer pajtást vitt egynapos, de sokáig emlékezetesnek maradó hajókirándulásra. ÓNQDVÁ&! MIKLÓS XLIX. — Hol van az a nyár!... dezte tőle, amikor lefutott hozzá A zongorista újjai végigfutot- Mikor énekelte utoljára? Ti- a hallba, tak a billentyűkön. A feketére zenöt éve is van talán. Egy házi Rose megütközött, lakkozott hangszerből elővará- mulatságon. A barátja zongora- — Nem hívtál? zsolt dallamok körbeszárnyalták zott. S ő... halálosan szerelmes — De... igen, igen! A távirat..^ a bárhelyiséget. Végigszaladtak a volt a háziasszonyba, egy falusi igazad van. Emlékszem, falak mentén, belecsendültek az körjegyző feleségébe. Klára szép, — Nohát, furcsa kérdéseid vanüvegpohárba, visszaverődtek a barna asszony volt. Azóta már nak! Mi újság? Mire van szüksémennyezetről. - bizonyára ráncos az arca, festi ged? ■ Felsírt a régi nóta: a haját, hogy eltüntesse az ősz — Átmenetileg semmire. Azóta „Hol van az a nyár!” szálakat és gyerekeket szült. Az- megoldódott a probléma. Sőt: Fehérkabátos pincérek suhan- óta talán már meg sem ismerné, nemsokára megnyílik a kiállítás... tak nesztelenül az asztalok kö- Elza jutott eszébe. Micsoda el- — örülök. Már azt hittem, luszött. A párolgó-gőzölgő feketeká- l.entét! Klára barna volt, Elza sző- tálkodással töltőd napjaidat, vé illata ünnepi hangulatot árasz- ke... Hát ilyen az élet! Egyik vég- — S te? Mit csinálsz? tott. Lám, egyszerű, szimpla hét- létből a másikba. A Klárának — Mit gondolsz? Én sem korköznap és mégis milyen ünnepi! ígért szerelmet Elza kapja meg... zózom! Ott is lesz egy kis kiállí- Horváth doktor körbehordta te- A másik... valóban kaland volt... tás... kintetét a vendégseregen. Ma is Két hétig tartó futó kaland, ií- Suttogva beszéltek, bár a portá- jobbára a szálló lakói töltötték jonti szerelmes fellobbanás. Elza son kívül senki sem tartózkodott meg a füstfoltos bárhelyiséget, a felesége lesz!... a hallban, az is a rádiót hallgatakiket már a haliból és a fölyo- Délelőtt cigarettázva, ing- ta. sókról ismert. Persze, nem mind- újjra vetkőzve állt az ab- — Itt maradhatnál estére... egyiket. Egyik-másik arc új volt laknál. A szállóval szemköz- — Nem lehet. Feltűnhet. A köszámára, csak most tűnt fel. A ti teret nézte, gyönyörködött a vetkező vonattal visszamegyek. Bükk-hotelben gyakran cserélőd- virágbaborult japán cseresznye- Most pedig sétáljunk ki valamer- tek a vendégek, ő már lassacskán fákban, amikor megszólalt szobá- re és mondj el mindent. Tudsz törzslakónak számított. jában a telefon. Rose volt a vo- valami jó helyet? Figyelte az embereket és hal- nal másik végén, kan dúdolta a dallamot. — Hogy kerülsz ide?! — kér- (Folytatás a 4. oldalon.) 17926707
