Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-09 / 106. szám
» 4 4 TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG 1962. május & A megújuló Kötesd Állványerdő övezi a kölesdi kis megyeháza kétszáz éves épületét. Az időtől megkoptatott falait félmillió forintos költséggel tatarozzák, újítják fel. A tatarozás mellett környékét is parkosítják. Tataroznak, át- építenek egy másik épületet is, amelyben kisvendéglőt nyit a földművesszövetkezet. A felújítás és a bútorzat 700 000 forintba kerül. Étteremből, presszóból, kiegészítő helyiségekből áll majd, udvarán pedig kerthelyiséget rendeznek be. ___-j f - -Íí- * i. '*-*ír-=30E ■HHÉÉ lÍ& - -■ - J .vJ.. ,,.***#? ítjŰSSm :[y<\-:v Nem törvényszerű, hogy a kis gyár rosszul dolgozzék Modern kisvendéglő épül Döbröközön A döbröközi földművesszövetkezet az elmúlt években jeles eredményeket ért el a bolthálózat fejlesztésében. A korszerűsítésből azonban kimaradtak a község italboltjai. Az idén erre kerítenek sort. A mintegy 170 ezer forintot érő modern berendezés már együtt áll, s egy régebbi épületből 150 ezer forintos költségen, s a szövetkezeti tagság 35 ezer forint értékű támogatásával augusztus elejére elkészítik a presszós kisvendéglőt. (Folytatás a 3. oldalról.) — Kerékgyártó hadnagy jelent- jzem! — Jöjjön fel hozzám! — Értettem. Máris indulok. A parancsnok -merülve fogadta. — Magam is erre gondolok, — S mit vittek el? — Nem tudjuk. A főmérnök vallomása ellentmondó, ö sem biztos a dolgában. Lehet, hogy az íróasztalban felejtett valami blgondolataiba zalmas iratot, de ezt nem meri Az asztalra bevallani. Attól fél, hogy megAz összes dolgozó — huszonkét áztatós, tilósok, torosok, behordok, osztályozok, adminisztrátorok, éjjeliőrök — 99 fő. Kicsi gyár. A legkisebbek közé tartó zik a megyében. De itt is minden pontosan úgy van — talán még jobban — mint más gyárakban Itt is fontos a fegyelem, a terv és munkafegyelem, állandó gond a termelékenység tervezett szinten tartása, s a munkaverseny is ugyanúgy foglalkoztatja a dolgozókat, mint más nagy gyárakban. Kis gyárról lévén szó, a Szekszárdi Kendergyárról, várhatná az ember, hogy itt a termelési eredmények a tervezett színvonal alatt vannak. Hogy ez nincs így, arra bizonyítékul a számo kát hívom segítségül. Mert itt is ezek tájékoztatják leginkább az érdeklődőt. Kezdjük a legfontosabbal, az export munkával. Sokan eltemették már a kenderipart. Sokan azon a vélemé nyen vannak, hogy a műanyagok sokaságának megjelenése kiszorítja a természetes rostokat. Pedig pontosan az ellenkezője az igaz. Az a helyzet ugyanis, hogy az ipar nem tud annyi rost növényt feldolgozni, amennyit a feldolgozó üzemek igényelnek. Sőt, a külföld is igen érdeklődik a magyar rostnövények iránt. Itt van például Olaszország esete. Köztudott, hogy éghajlata alkalmas rostnövény termesztésére. Mégis szívesen vásárolják a Magyarországon termesztett rostnövényeket. Ebből a gyárból az éves össztermelés egy negyedévre eső részét szállítják külföldre S az exportra kerülő áru nem sokkal jobb, mint amelyeket a hazai gyárakba küldenek. Különösen az utóbbi években válik mind egységesebbé a gyárba kerülő nyersanyag, éppen annak hatására, hogy a mezőgazdaságban áttértek a nagyüzemi termesztésre, s főleg azokon a területeken termesztik a kendert, ahol a tsz-ek a legjobb terméseredményt érik el. S várható, hogy a mezőgazdaság erősödésével még egységesebb nyersanyagot kap a gyár, még több terméket tud exportálni. A gyári termelés egyik fő mutatója itt a költségszint alakulása. Az a cél. hogy egy mázsa rostkender előállítása minél kevesebbe kerüljön. 1956-ban még 1145 forintot fordítottak egy mázsa rost előállítására, 1961-ben már csak 846.9 forintot. 1956-ban a költségszint 118 és 105 százalék határok között mozgott. 1961-ben 68,4 százalék volt. Az idén, az első negyedévben a tényleges eredmény 61,5, s a második negyedévre is a terv ilyen költség- szint-alakulást ír elő. A termelés volumene is emelkedett. Annak ellenére, hogy a gyárban lényeges műszaki, technikai változás történt volna. Az idén például már mintegy száz mázsa rosttal többet gyártanak havonta átlagosan, mint 5—8 évvel ezelőtt. S mi a titka a termelés és a költségek alakulásában történt ilyen felfutásnak? Könnyű erre is a választ megadni. Megfelelő módon irányított termelés, gondos előrelátással tér vezett munka jellemzi a gyári termelőmunkát. Az idén például — hogy csak egyet említsünk a sok hasznos intézkedés közül — négyezer mázsa kórót félkész termékként készítenek elő a télre, amikor a törőgépek üzemeltetése nehézkes. S ennek a nagy mennyiségű félkész anyagnak a tárolása kétszeres haszonnal is jár: mert miáltal az anyag hónapokat pihen, magasabb lesz a szálhozam-százalék és zavartalak nabb a téli feldolgozó munka. Nem lényegtelen azonban az a haszon sem, ami ennek nyomán az árbevételben többletként jelentkezik, a korábbi gyakorlattól eltérően. Várható tehát az előbb elmondott nehány, a termelést jellemző számadatból, hogy további előrelépés történik a gyárban. A lehetőségekben nincs hiány. De! A további előrehaladásnak van egy igen fontos megoldandó része: még jobb összhangot kell teremteni a gyárban a munkások között. Mert felvetődik a kérdés: ha a mostani eredményekhez hozzávennénk még azt, amit elvesztettek a kendergyári elvtársak azáltal, hogy áskálódtak, furkálódtak, intrikáltak. Menynyivel több nyereséget, mennyivel több árut tudnának adni a népgazdaságnak. Nem törvényszerűsége egy kis gyárnak, hogy rosszul dolgozik. Inkább az, hogy itt még sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint egy bedolgozott, jól működő termelő üzemben. S ezt a lehetőséget kihasználni érdeke minden dolgozónak — pj — érkezett a napokban a paksi vasútállomásra. Látszólag nincs ebben semmi különös. A paksi vízmű-építkezésnél betonmunkákat is végeznek, tehát kell a kavics. A kivitelező, a Vízgépészeti Vállalat annak rendje és módja szerint vagonba rakatta a sódert, feladta, az rendben megérkezett Paksra, A paksiak azonban mégis csodálkoznak — és jogosan — az eseten. Mert ha bárkit megkérdeznek a községben, — legyen az akár egy iskolásgyerek is —, hogy hol található a beton egyik alapanyaga, a kavics, csak azt válaszolhatja, hogy a Duna medrében, amely szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrás. A lassan hömpölygő öreg folyam ugyanis állandóan .gondoskodik” az utánpótlásról. És az idegennek sem kell túlságosan megerőltetnie a szemét, ha akár a vasúti rakodótól, akár az épülő vízmedencétől áttekint a Duna túlsó partjára, hogy meglássa az ott dolgozó kotrógépet. A paksi vízmű építéséhez használt kavicsot azonban jó százötven kilométerrel feljebb, Szentendrénél bányászták ki a Dunából. Ott rakták vagonba, onnét kocsikázott a paksi vasútállomásig. Még szerencse, hogy nem törékeny áru, így a hosszú út nem ártott meg neki. Úgy látszik, a vállalat központjában ezt találták a legegyszerűbbnek. Pedig itt is kaphattak volna kavicsot. A helybeli betonelőregyártó üzem készségesen átengedett volna akár tíz vagonnal is, az üzemnek jelenleg hétszáz köbméter du- nakavicsa van a parton. Mindenki jól jár, A vasút megkapta a fuvardíjat, a rakodók a bérüket, a vállalat anyaggazdálkodási előadója talán még prémiumot is kap a paksi építkezés „kitűnő” anyagellátásáért. Hogy azt a vagont a MÁV esetleg fontosabb célra is használhatta volna? — Kicsire ugyebár, nem nézünk. A hátszáz forint fuvarköltséget pedig viseljék a legérdekeltebbek, a paksiak, akik különben is nagy áldozatokat hoznak azért, hogy jó, egészséges ivóvize legyen a községnek. Úgy véljük azonban. a fuvardíjról szóló számlát mégsem jó helyre nyújtják be. Azt kéne „megtisztelni” vele, aki elrendelte ennek az — egyébként elég silány minőségű — sódernak a kocsikáz- tatását. Prémium helyett. (J) ■dőlt, fejét tenyerébe hajtotta. büntetnék érte, — Foglaljon helyet, hadnagy — Ezt én is elképzelem, s ab- elvtárs! Okoskodjunk együtt. ban sem kételkedem, hogy diver— Hallgatom, őrnagy elvtárs. záns cselekmény végrehajtásához — A patkány ismét megje- kellettek az iratok. lent... — Úgy van. A nyugatiak nem Részletesen elmondta, mi tör- nyugszanak, amíg valamennyi tént a kohászati művek egyik ügynöküknek ki nem tekerjük a irodájában. A hadnagy elé tárta nyakát. Nos, munkára fel, hadfeltételezéseit is. nagy elvtárs! Okoskod ja ki a ke— A betörő nagyon ügyetlen lepcét, amelybe becsalogatjuk a volt, tehát nem azonos a diver- patkányt. zánssal. Minden jel arra mutat, Kerékgyártó hadnagy elhagyta az hogy a munkások közül szerve- irodát. Nem volt nagy dohányos, zett be valakit. A főmérnök vé- de most cigarettára gyújtott. Töp- leménye szerint nem tudott érté- rengett, gondolkozott, milyen kés dolgot elvinni, mert azok a nyomon induljon el, hogy célt ne páncélszekrényben vannak. Ép- tévesszen? Hiszen mindaz, ami pen ezért valószínű, hogy az éj- történt — bár világosan bizo- szakai látogató visszatér, hogy nyitja, hogy a betörő nem pénzt megtalálja, amit hiába kere- keresett — kevés ahhoz, hogy sett... Az irodát és a környéket konkrétabbá tegye a feltételezé- érősen figyeltetjük. A feladat: seket. Visszament szobájába és minél előbb megtalálni a tolvajt felhívta Zsuzsát. Lassan, belső és leleplezni a diverzánst. Vi- szorongással tárcsázta a számot, gyázzon, ravasz és óvatos ember- lelkiismeretfurdalást érzett az rel állunk szemben, aki fedezék- előző napi összezördülés miatt, nek minden valószínűség szerint Szerette volna látni, megfogni a egy kohászati dolgozót tolt maga kezét és bocsánatot kérni tőle. elé. Ez minden, amit tudok. Most „Igazságtalan voltam vele, de magán a sor. Mit gondol, vajon most jóvá teszem ezt a hibát...” mit kereshettek az irodában? — Te vagy, Zsuzsa? — Nyilván tervrajzot, műszaki adatokat,, vagy effélét.., (Folytatjuk) A brigádvezetőn innen és a brigádvezetőn túl y^élidő. A nagykónyi tanács- valamiről, de nem biztos benne, Sokáig beszélgettünk. Érdeklője háza udvarán pihenő em- hogy arra gondolok-e. Szóval a déssel hallgatták az agrotechni- berek beszélgetnek, ciga- mezőgazdasági párthatározatról kai módszerek alkalmazásának rettáznak: traktorosok és a nö- ezek az emberek másfél héttel módjait. Egyetértettek azzal, hogy vénytermesztő brigád néhány tagja. Steiner János, Balogh János, Kenyeres László, Pozsonyi Károly, Emerle Péter, Barsai István. Közéjük ülök és a termelőszövetkezet életéről, munkájáról kér annak megjelenése után még semmit sem hallottak. — Ismerik elvtársak a termelőszövetkezet tervét? Bólogatnak. Hogyne. — Ismerjük. Ott voltunk a közdezösködöm. Sok jót mondanak, gyűlésen, ahol felolvasták, csakBizakodóak, elhatározásuk olyan, hogy egész évben dolgoznak. A területet felosztották, mindenki megkapta a magáét, csak azt kifogásolják, hogy néhány szövetvalóban jó lenne tudni a részterveket és valóban helyes lenne, ha a brigádvezető időnként arról is beszélgetne velük, hogy tulajdonképpen milyen módon lehet a nagyüzem adta lehetőségeket még jobban kihasználni. — Ha tudnánk, meg is csinálnánk. hiszen nekünk is érdekünk. — Csináltuk eddig is, de úgy lenne jó, ahogyan elő van írva. — Most csak az a különbség, hogy nem egyénileg, hanem közöhát ki győzi észben tartani — mondja az egyik. — Az ember csak akkor tudná, ha felírná — szól a másik. Azt viszont már mindannyian kezeti gazda nem vállalt annyit, tudják, hogy kire mennyi kapálmint amennyivel megbirkózhatna, ni való jut és hogy milyenek a sen dolgozunk — mondogatták. Mit tudnak ezek az emberek prémiumfeltételek. Amit állítottak, abban bizonyáazokról a dolgokról, amiről ma- — És a tervből milyen feladat ra van némi túlzás. Azon viszont napság sokszor beszélünk, s amik- vár a brigádra, magukra, egyen- már lehetne és kellene, is gondolnék a betartása, végrehajtása ként? kodni, hogy miért akadnak el a nagy mértékben befolyásolja a Ismét hallgatnak. Erről megint lelkesítő elgondolások, tervek a gazdálkodás eredményességét? csak keveset tudnak. Elmondják, brigádvezetőknél. Odáig nincs baj. Mit tudnak a mezőgazdasági párt- hogy a brigádvezető ilyesmiről A brigádvezetőkön innen sokszor határozatról, hogyan értelmezik ritkán beszél velük. Természetes- és sokat beszélgetünk határoza- az agrotechnika alkalmazását? nek tartják, hogy a brigádvezetö tokról, tervekről, elgondolásokról, — Ismerik a mezőgazdasági reggel megmondja, ki, mit csinál- de a brigádvezetőkön túl sajnos párthatározatot? jón, hova menjen, és azzal kész. mindezekről még kevés szó esik. Hallgatnak. Az egyik ember, Úgy hiszik ezek az emberek, hogy Pedig ott, a brigádvezetőkön túl hogy mentse a brigád becsületét, a brigádvezetőnek csak ez a dől- kezdődik a konkrét megvalósulás, előhozakodik azzal, hogy hallott ga. gj, ^
