Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-01 / 100. szám

Éljen a népek barátsága! — Békét az emberiségnek ! BOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCooc ★ OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXJOCOOOOOOOOG HOGYAN Hat Tolna megyei üzem dolgozói érdemelték ki elmúlt évi jó munkájukkal, hogy megkapják a legjobbaknak járó „Élüzem” cí­met. Felkerestük a kitüntetett üzemeket, hogy megkérdezzük egy- egy dolgozótól, vezetőtől, mit tettek a magas kitüntetés elnyerésé­ért és ami még fontosabb, hogyan látják a további tennivalókat, íme, a néhány szavas válaszok: KOVÁCS JÓZSEF TMK-lakatos Sokat segítettek az újítások is Valamennyiünknek része van abban, hogy üzemünk, a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat megkapja az élüzem kitüntetést. Én magam, aki el­ső ízben veszek részt élüzem- ünnepségen, úgy érzem, egy ki­csit szintén segítettem a vállala­tot, hogy jó eredményekkel zárja az 1961-es évet. 69 újítási javas­latot nyújtottak be az üzem dol­gozói. Én is elkészítettem egy újítást, a silókombájnhoz való dobkeresztek gyártásához maró­készüléket szerkesztettem. Ezzel sikerült nagymértékben csökken teni a selejtet. sőt a megmunká­lási selejtet teljesen kiküszöböl­tük. Meg is kaptam a jutalmat érte, nemcsak az újítási díjnak örültem, hanem az egy hónappal ezelőtt kapott „Kiváló dolgozó” jelvénynek is. A kitüntető „Élüzem” címet igyekszünk megtartani. Ennek egyik fontos feltétele a gyártás- technológia * további korszerűsí­tése. Most az öntözőcsövek gyár­tásának gépesítésén dolgozunk. Remélem, az idén ezt sikerül megvalósítani. SZÉLL ISTVÁN igazgató: Új technológia, az igények kielégítése, a termékbővítés eredménye a kilencedik élüzem-kitüntetés — Jövőre ünnepeljük nyom­dánk százéves fennállását. Elő­legnek az ünnepségre nem rossz ez a munkánkat elismerő él­üzem-kitüntetés. Sokat és jól dolgoztunk. Nyomdaipari termé­keink az ország minden részében ismertek. — A tervet túlteljesítettük, minden mutatót teljesítettünk. Segített élüzem-kitüntetésünkhöz dolgozóink lelkes, szorgalmas munkája. Fontos volt az is, hogy bátran nyúltunk az újhoz, Áttértünk a bőrkötésről a mű­anyag-kötésre, féltucatnyi új ter­méket adtunk a kereskedelem­nek. — S a jövőben ismét ezt tesz- szük. Néhány új cikkel kopog­tatunk a kereskedelemnél: tele­fonregiszterrel, határidő-zseb- naplóval, jegyzettömbbel. Ezek már jórészt új technológiával készülnek. Célunk az is, hogy rövidítsük a rendelési időt; s a számos szervezési intézkedés, a dolgozók lelkiismeretes munkája hozzásegít bennünket, hogy a százéves jubileumon tizedszer tűzzük üzemünk homlokzatára az élüzem-jelvényt. RABATIN GABOR főmérnök: Olyan cikkekkel teljesítettük túl a tervet, amire a népgazdaságnak szüksége van öt év alatt negyedszer nyertük el az élüzem-kitüntetést, ami­hez vállalatunk most megkapta a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját is. Ehhez jelen­tős mértékben járult hozzá a mi gyáregységünk, a Bonyhádi Zo­máncgyár is. Több, mint két­millió forinttal teljesítettük túl a múlt évi tervet, de ez mind olyan cikk volt, amire külön megrendelést kaptunk. Túltelje­sítettük az összes mutatót, egy kivételével. Említésre méltó a műszaki intézkedési terv teljesí­tése, eddig még nem volt olyan esztendő, hogy e téren ne for­dult volna elő lemaradás. Ta­valy még egy-két tétellel többet is valósítottunk meg a tervezett­nél. A minőségnél volt egy-két szá­zalékos lemaradás. De ennek okát — a szűk szárítókapacitást már felszámoltuk, az idén hónapról hónapra javult a mi­nőség. Ma már 89 százaléka el­sőosztályú a zománcedényeknek, ez közel négy százalékkal maga­sabb, mint a múlt évi átlag. KERESZTES GYÖRGY üzemi párttitkár: A jó együttműködés, a dolgozók versenye segített bennünket — Nehéz arról beszélni, hogyan sikerült most már harmadszor az Élüzem” címet elnyernünk. A pá­lyafenntartási munka nagyon ne­héz, nagy figyelmet és nagy szak­értelmet is kíván. Csak úgy tu­dunk eredményesen dolgozni, ha az együttműködés a szakmai ve­zetés és a dolgozók között jó. Ezt tettük a múlt év második fe­lében is. Talán kicsit jobban, mint máskor. — Persze nem érhettünk volna el olyan kimagasló eredménye­ket a tervek teljesítésében, ha dolgozóink nem végzik úgy a jum> : «ma««»: «manwt- «mmiw mumm- mmmm mmam munkájukat, mint ahogy öntuda­tos vasutashoz illik. A legjobb munkát természetesen a nyolc szocialista brigád százhatvan tag­ja végezte. SZIEB JÚZSEF szocialista bri­gádvezető: Tovább javítjuk gyártmányaink minőségét A múlt évben határoztuk el, hogy versenybe indulunk a szo­cialista brigád címért Úgy ér­zem, hogy a mi vállalásaink, il­letve ezek teljesítése is segítette a Tolna megyei Tejipari Vállala­tot, hogy most ismét elnyerte az élüzem-kitüntetést. Az általunk gyártott sajtok minősége sokat javult, az elmúlt évben két ne­gyedéven keresztül is országosan elsők voltunk e téren. A brigád a Szekszárdi Tejüzem sajt-részlegében dolgozik. Az el­múlt hónapokban már elértük azt, hogy négy brigádtag képes telje­sen önállóan sajtolni, önállóan — külön művezetői utasítás nélkül —végzik az egyes műveleteket. Most várjuk, hogy a mezőgazda­ság több tejet tudjon adni, a ta­vasz ugyanis meghozza a takar­mány-nehézségek megszűnését. Ekkor ismét „rákapcsolunk” a sajtgyártásra, szeretnénk még jobb eredményeket elérni a minőség javításában. VARGA BÉLA mérnök: Részleteiben is teljesítettük a tervet Míg a korábbi években sok baj volt a tervszerűséggel, most ter­vünket minden részletében telje­sítettük. Ezenkívül jelentős költ­ségmegtakarításokat értünk el, a megtakarítás a beruházási mun­káknál elérte a 23 százalékot. Ez, és még sok más tényező hozta meg az eredményt: A Miniszter- tanács és a SZOT vándorzászló­jával tüntették ki a Középdunán­túli Vízügyi Igazgatóságot. Pedig nem volt könnyű felada­tunk az elmúlt esztendőben. Ter­ven felül „futott be” a szekszár­di felhőszakadás okozta károk helyreállítása, azonban ezt is el­végeztük. Az idei feladat még ne­hezebb. A késői kitavaszodás nagy lemaradást okozott, a követ­kező hónapokban ezt kell pótolni. De megvan a biztosíték ez évi fel­adataink teljesítésére is. Nagyon jó együttműködés alakult ki a szakvezetés, a pártszervezet és a szakszervezet között, sokat javult a munkafegyelem is. Négy szocia­lista brigádunk van, akiknek pél­dáját mind többen követik. «BŐID : WBIIIMI» . Legényszálláson Este vau. A mun­kásszállás ablakai vi­lágosak. A fürdőben zubogva ömlik a viz iz­mos kőművesek testé­re. Vacsorára készül­nek az egyik szobában, másutt meg előveszik az ünneplő ruhát: a városba, randevúra készül N. Pista. Négy éve lesz az ősszel, hogy elkészült a szekszárdi építő- munkások szállása. Csinos épület, ízlése­sen berendezett szo­bák. Szőnyeg min­denütt, s virág a lép­csőházban, a szobák­ban. Otthonos a szál­lás, s lakói annyira otthon érzik magu­kat, hogy maguk kö­zött nem is szállás­ként emlegetik, ha­nem így: Elmegyek haza átöltözni. Meg­nézem a televíziónk műsorát. S ez jellemzi már az egész munkásott­hon tevékenységét. A szállásbizottság, ami­kor összeül, hogy megbeszélje egy-egy hónap programját, késő estébe nyúlik ,a tanácskozásuk. Mert sok az igény és sok­oldalú. És mindegyi­ket teljesíteni akar­ják. Szakmai előadás, televízió-nézés, spor­tolás, kertdíszítés, TIT-előadások, mind­mind annyi érdekes élményt nyújt, hogy elmulasztani egyet is, bűn lenne. S este, amikor el­csendesedik a mun­kásotthon, még ki- hallatszik egy szobá­ból a rádió vidám műsora. A tizes szo­bában még ég az asztali lámpa, mert könyvet olvas az egyik kubikus. A gondnok is bezárja az ajtót Pihen a le- gényszá’lás. A szövetkezet „vendégei“ Y / égé a munkaidőnek. A töb­Y binél egy kicsit hétközna­pibb a mai nap, nincs tag­gyűlés, vezetőségi ülés, KISZ-, vagy szakszervezeti rendezvény, így hát Bánlaki Márton, a Duna- földvári Kendergyár párttitkára — miután levetette a munkaruhát — bezárja az irodát. — Hazafelé készül? — Majd csak este. Vissza van még a második műszak. — Második műszak? — ezt a kifejezést eddig csak egyféle ér­telmezésben hallottam. A mun­kásasszonyok otthoni tevékenysé­gét nevezik így. Most tudom meg, hogy mást is jelent. Bánlaki elv­társ ugyanis a termelőszövetke­zetbe megy. Vezetőségi ülés lesz ott délután, a Virágzó Tsz-ben pedig ilyesmi elképzelhetetlen a patronálok részvétele nélkül. A gyár párttitkára nem tagja a termelőszövetkezet vezetőségé­nek, de gyakori vendég ott. Nem­csak ő, hanem az igazgató, a KISZ-titkár és a többi vezető is. Néha pedig harmincán, negyve­nen is „vendégeskednek” a szö­vetkezetben. Segítenek. Ott voltak a szövetkezet szüle­tésénél. Esténként, munka után, gyári munkások keresték fel ott­honaikban a földvári gazdákat, beszéltek a történelmi szükségsze­rűségről, hogy a mezőgazdaság előtt egy út áll: a nagyüzemi gaz­dálkodás. Segítettek eloszlatni a kételyeket, bátorítani a bizonyta­lankodókat. — Jó, most hallgatunk maguk­ra. De majd ha megkezdjük a közös gazdálkodást, akkor is jöj­jenek el néha — volt gyakran a válasz. Es a gyáriak segítettek ezután is. Istállót épít a szövetkezet. Gyorsan kell elkészülni vele, mert szeretnék mielőbb összehoz­A MÁSODIK OTTHON A munkás második otthona a gyár. Ha leszámítjuk azt az időt, amíg alszik, életének felét tölti az üzemben. Milyen ma a gyár be­lülről — erről nap mint nap hal- gépekkel, berendezésekkel gyara- arra, hogy többet és jobbat tér- testi épségének védelmét szolgáló lünk, olvasunk, össze sem lehet pádnak állandóan az üzemek, ál- melhessünk, hanem a munka biz- berendezésekre is. Nem kevésbé hasonlítani a régivel. Korszerű lomunk milliókat fordít nemcsak tonságát, a munkás egészségének, fontosak azok a szociális létesít­ői az állatokat. Hatvan kender- gyári munkás ment ki napokon keresztül az építkezéshez segíteni. Jött a betakarítás. Kevés a jár­mű. A gyárban úgy osztották be, a vontatók, pótkocsik munkáját., hogy jusson idő a segítéshez. Ma már van vontatója a tsz-nek, pót­kocsit kérnek gyakran kölcsön. Szőlőt telepít a szövetkezet, de kevés a vizesedény. Sebaj, a gyár­ban van a tűzoltófelszerelések közt több edény, amit nélkülözni tudnak, mert kevesebb a kender­kazal, mint az ősszel. Kölcsönad­ják a Virágzó-nak. Nehézségek vannak a munkaszervezet kiala­kításával, az adminisztrációval. A kendergyáriak segítenek. Az első zárszámadás megtartásához terem kéne. — Tartsák meg a gyári kul-/ túrházban. Van ott berendezés, konyha, edények is a vacsorához. Egy fillérbe sem kerül a szövet­kezetnek. A gyári pártvezetőség segített megalakítani a szövetkezeti párt- szervezetet, a nőbizottságot. Nem­rég a gyári KISZ-vezetők töltöt­tek több délutánt a szövetkezet­ben. A KISZ-szervezet megalakí­tásán fáradoztak — eredménnyel. Azóta három ifjúsági munkacsa­pat vesz részt az „Ifjúság a szo­cializmusért’ mozgalomban. Ennyit tudtam meg a rövid pár perc alatt a Dunaföldvári Ken­dergyár párttitkárától, aki elné­zést kért, de sietnie kell. Várják a szövetkezetben. Még egy utolsó kérdés: Miért csinálják? — Több mint három éve, hogy a Központi Bizottság határozatá­ban olvastam egy mondatot. Pon­tosan már nem emlékszem, de valahogy így szólt: A munkás- osztályé elsősorban a felelősség a szocializmus építéséért. (J) «»intim«»: menyek sem, amelyek ma már elengedhetetlen tartozékai az üzemeknek, szebbé teszik az éle­tet. Hármat mutatunk be ezek kö­zül. Mindegyiket az elmúlt évben kapták az illető üzem dolgozói. Vj épületszárnnyal gyarapodott a Bonyhádi Cipő­gyár. Nemrég helyezték üzembe az új munkásfürdőt, öltözőt. A megnövekedett létszám tette szükségessé a kezet kétmilliós beruházást Tavaly hozták létre a megye első üzemi fodrász- üzletét a Tolnai Selyemgyárban. A nyitvatartási idő az üzemi munkarendhez igazodik, munkaidő előtt, zagy utó* vehetik igénybe a gyár isznkósaái. Uj ebédlőt kaptak a Faddl Dohánybeváltó dolgo­zót. Nemcsak kapták, hanem „adták” is, több száz óra társadalmi munkával segítették az áj szociális létesít* építését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom