Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-29 / 123. szám

1962. május 29. TOLNA MEGYEI líEWjSAÖ 3 NAP MINT NAP magyarázni kell a párt politikáját Tapasztalatok a szekszárdi Garay Tsz pártszervezetéről A szekszárdi Garay Termelő szövetkezet is megindult a fejlő­dés útján. Ez a folyamat már a múlt évben megkezdődött, hiszen a betervezett munkaegység érté­két 2 forinttal teljesítették túl Az idén, bár késett a tavasz, de máris szemmel láthatóan előbb­re vannak, mint tavaly ilyenkor. A nagyüzemi táblákon már gép végzi a munkát, gyorsabbá, mi­nőségileg is jobbá tudták tenni a talajelőkészítést. Császár Ist- vánnéval, a szövetkezet pártszer­vezetének titkárával járjuk a ha­tárt. — Öröm kint járni — mondja. — Ilyen szép még nem volt határunk. Szépen sorol a kuko­rica, megkezdődött a kapálás, fej lödnek a kalászosok is. Tavaly még komoly gondot je­lentett a szövetkezet vezetőinek a munkák gyors, időbeni elvég zése, kevés volt a munkaerő. Több olyan tag volt, aki a múlt évben csak 30 munkaegységet dolgozott, az idén már eddig töb­bet teljesített. A tagok többsége rendszeresen jár dolgozni, s most már az a gondja a vezetőknek, hogy minden tagnak munkát tud­janak adni. E néhány dolog is azt mutatja, hogy a szövetkezet gazdasági munkájában említésre méltó eredmények vannak. Segítsünk az embereknek A felszín ezt mutatja. Ha azon­ban az emberekkel beszélgetünk, s vizsgáljuk azt, hogy a gazdasá­gi fejlődéssel egyidejűleg hogyan tisztázódnak a nézetek, vélemé­nyek, milyen az állásfoglalásuk politikai kérdésekben, nem a leg­jobb képet kapjuk. Hol jan a baj? Vajon a párt- szert ezet megtette-e a magáét azért, hogy a szövetkezet felfej­lődése során felmerült kérdése­ket a párt politikájában beállt változásokat magyarázza, segít­sen az embereknek tisztán látni. A válasz nem lehet egyértelmű. Nem mondhatjuk azt, hogy sem­mit sem tett. Sokat segített a szövetkezet gazdasági problémái­nak megoldásában. De a tudat- formáló munkát, az emberek ne­velését egy kissé elhanyagolták. A nagylétszámú termelőszövetke­zetben évek óta nincs politikai-*és. így nemcsak a párton- kívüliek, hanem a párt tagjai is kimaradtak a marxizmus-leniniz- mus tanulásából. Mindez oda ve­zetett, hogy maguk a párttagok sem látnak tisztán egy sor elvi diriben. Többek között nem véletlen, hogy a párt szövetségi politikájának értelmezésével ba­jok vannak. Valami hibának vé­lik azt, hogy a szövetkezet veze­tésében ma már nemcsak a volt szegényparaszt-tagok vannak, ha­nem olyanok is, akik több föld­del léptek a tsz-be. Nem tudják, hogy a párt ma már az egysé­ges paraszti osztály megteremté­séért harcol, s mindenkit mun­kája alapján bírálunk el. A mér­ce tehát az, hogy becsületesen dolgozzon a szövetkezetben, min­den tevékenységével a közös gaz­daságot segítse. A termelőszövet­kezeti egység megteremtése érde­kében nem teszünk különbséget régi és új tag között. A párt tag­jai általában régi tagok, de en­nek ellenére sem kívánhatják, hogy a többi tsz-taggal szemben kiváltságokat élvezzenek. Az új közösségi fegyelmet, de ebben a régi tagoknak segítségükre kell lenni. A pártszervezet megtartja ugyan taggyűléseit, vezetőségi üléseit, ahol a szervezet jellegé­nek megfelelően a termelószövet kezet gazdasági munkájával, l fontosabb feladatokkal foglalkoz­nak. Ez helyes és erre szükség is van. De az már hiba, hogy a szervezet belső életével, a párt­építéssel kevesebbet törődnek a pártszervezet vezetői, a párt tag­jai. Nem volt tagjelölt-felvétel nem hogy emelkedne, hanem csökken a párt tagjainak a szá­ma. Schilling István elvtárs, párt- vezetőségi tag erről ezt mondta — Sok olyan tsz-tag van, aki közel áll a párthoz. Hirtelenjé­ben is tudnék néhányat javasol­ni — mondja. — Dehát pártvezetőségi tag, miért nem javasol? Bizonyos szemléleti problémá­val is találkoztam. Császár elv­társnő így vélekedett: — Az egyik asszonyka belépne a pártba, de nekünk férfi tagok kellenek. A pártban nincs ilyen mérce, ha elfogadja a párt célkitűzéseit, velünk együtt akar dolgozni, kö­zénk kell fogadni. Mire vezet a közömbösség? A kertészeti brigádnál a Vin- cze házaspárral beszélgettem. Ré­gi párttagok. Amikor a pártszer­vezet munkájáról érdeklődöm, bó­logatnak. Fél éve nem voltak tag­gyűlésen. Magyarázatként hozzá­fűzik: — Pedig lett volna mondani­valónk, de hiába javasol itt az ember, úgyse veszik figyelembe. — Mik azok a mondanivalók? — Rosszul megy a munka a kertészetben — mondják egyszer­re. — Sokan vagyunk, akik már évek óta itt dolgozunk, ismerjük a talaj adottságait, a kertészet csínját-binját. A kertészet vezető­je, Varga András viszont nem veszi figyelembe javaslatainkat, maga feje után megy, pedig nemrégen dolgozik nálunk. Sok kára lesz ebből a tsz-nek. Egy csomó palánta ki fagyott, felmag­zott a saláta. Kidobtuk a forin­tot az ablakon. Az önfejűségből közösségnek lesz kára, mind­nyájunknak. Van más furcsa eset is. Már egy éve lassan, hogy az azonos minőségű és mennyiségű munká­ért a férfi tagoknak a kertészet­ben több munkaegységet írnak jóvá, mint a nőknek. S Vinczé- ék ezért sem szóltak. Ezeket a bajokat meg lehetett volna előz­ni, ha mint kommunisták felelős­séget éreznek a közösség ügyé­ért. ök egyéni sérelmükkel félre­vonultak és ezzel mind maguk­nak, mind a közösségnek kárt okoztak. A kommunista vezetők felelőssége Az elmúlt napokban taggyűlé­sen tanácskoztak a tsz kommu­nistái az időszerű mezőgazdasá­gi feladatokról. Sok értékes ja­vaslat hangzóit el, ami arra en­ged következtetni, hogy ez a kis tagok még nem szokták meg a kollektíva sokat tud tenni a szö­Júnlusban három előadás lesz a szekszárdi szabadtéri színpadon Az idei nyáron a szekszárdi szabadtéri színpad a tavalyinál jobb, bővebb programot ígér. Jú­niusban három előadásra kerül sor. Június 9-én mutatkozik be a város közönsége előtt teljes műsorával a Sárközi Népi Együt­Június 19-én az Állami Népi Együttes látogat a városba és a szabadtéri színpadon bemutatja „Fergeteges" című műsorát. A Pécsi Nemzeti Színház ope­ratársulatát június 26-án üdvö­zölhetjük Szekszárdim. Erkel: Bánk bán című operáját mutat- kfák. be. vetkezet előrehaladásában. A hoz­zászólásokból érződött az, hogy felelősséget éreznek a közös gaz­daságért A párttagok példát mu­tatnak a termelésben. Az elmúlt évben is ők voltak azok, akik a legtöbb munkaegységet teljesítet­ték, idén sem kell szégyenkezni a pártonkívüliek előtt. A taggyűlésen szóba került a politikai munka megjavítása is A tagok egyetértenek abban, hogy a jövőben a gazdasági si­kereket csak úgy lehet megtar­tani és fokozni, ha nap mint nap a pártszervezet irányításával fog­lalkoznak politikai kérdésekkel, állandóan magyarázzák a párt politikáját, harcolnak a szövetke zetben meglévő téves nézetek el len. Ezt azonban a kislétszámú pártszervezet egyedül nem tud­ja megoldani. Ehhez a gazdasági vezetésnek is hozzá kell járulnia. De csak akkor tudja ezt megten­ni, ha Horváth elvtárs, a tsz el­nöke is szakít téves nézetével. Ugyanis javaslat hangzott el, hogy különösen azokban a bri­gádokban, ahol fő probléma van politikai kérdésekben, vagy más vonatkozásban is, tartson a párt­szervezet beszélgetéseket, politi­kai vitákat. — Nem sok eredményre vezet az — mondotta Horváth Lajos elvtárs, a termelőszövetkezet el­nöke. Hol van itt a politikai munka megbecsülése, a párthatározat végrehajtása, ami minden kom­munistára kötelező? A szövetke­zetekben jelenleg is elsőrendű fel­adat a politikai munka javítása. Nagyon furcsa volt a tapasztalt kommunista gazdasági vezető szi jából a politikai munka lebecsü­lése. Hogyan gondolja Horváth' elvtárs az emberek tudatának át­formálását, ha nem úgy, hogy napról napra magvarázzuk a párt politikáját, vitatkozzunk, véle­ményt kérjünk a szövetkezetét érintő kérdésekben? A tsz gaz­dái egyre közelebb kerülnek — ha ezt mi tudatosan is elősegít­jük — az „enyém” helyett a „mi­énkhez”. Ez azzal jár, hogv ta­nácskoznunk kell. ki kell kérni Véleményüket, hiszen ők a gaz­dák, velük egvütt kell megolda­ni problémáinkat S ehhez nél­külözhetetlen a politikai, a meg­győző munka. Kereke« Ibolya írók köxött a% ünnepi könyvhét megnyitóján Bevallom, olyasfajta elfogó­dottság kerített hatalmába, mint amilyent a magyar szóbeli érett­ségi vizsga előtt éreztem. Legszí­vesebben valamelyik huszadik század irodalmával kapcsolatos tételből feleltem volna. Szeren­csém nem hagyott el, „A mai magyar irodalom" címűt húztam. Az első kérdés így hangzott: Is­mertesse Illés Béla munkássá­gát... Béla bácsi most itt ül szem­ben a fehér asztalnál, össze­vonja bozontos, fekete szemöldö­két, egy korty borral leöblíti az előző anekdotát és máris újra tréfálkozik. — Egy költő horgászik Pesten a Duna-parton. Egyszercsak ka­pást jelez a buktató. Bevág a halnak és máris húzza kifelé a zsákmányt... ami nem más, mirít egy aranyhal. Tenyerébe vgszi a költő a halat, mire az emberi hrthgon így nyilatkozik: — Kérlek, engedj vissza en­gem a Dunába, hálából teljesí­tem három kívánságodat. — Rendben van — egyezik be­le örömmel a költő —, de mind­járt közlöm is első kívánságo­mat. Még ma este tudjak egy olyan nagyszerű poémát írni, amelyet kiadnak százezer pél­dányban és hírnevet szerez ne­kem. A hal teljesíti. is a kívánságot, azonban egy hónap múlva a költő újra hívja az aranyhalat. — A második kérésem az len­ne, hogy legyek népszerű és kap1- Jak Kossuth-díjat Az aranyhal ennek is eleget tesz, ám költőnk harmadszor is megjelenik hamarosan a víznél. — Kívánságom az, hogy legyei? tehetséges! Mire az aranyhal így válaszolt: — Lehetetlent én sem tudok csinálni. • Rosszul tatarozott ház, túl sze­rény emléktáblával. Így ismeri mindenki Szekszárdon Babits Mi­hály szülőházát, amelyet meglá­togatott ittjártakor Fodor József KosKufh-dfjas költőnk is. Fodor József véleménye így summázha­tó: — Szinte hálátlanságnak tűnik szülővárosától ez a közöny, amit Szekszárd Babits iránt tanúsít. Érdekes, hogy Garay, aki ugyan nagyszerűen megírta a Obsitost, és ezt az elismerést meg is ér­demli, de szellemében és jelentő­ségében nem helyezhető semmi­képp Babits fölé, nagyobb elis­merést kap városától, mint Ba­bits. — Babits költészetében vannak megbocsáthatatlan hibák, tévedé­sek, de mindezek eltörpülnek ér­tékei mellett. Nem szabad csak tévedéseit látni. — Ha valaki panaszkodhat Ba- bitsra, én igen. Élesen szemben álltunk annak idején, de tehetsé­ge és nagysága előtt meghajtom a fejemet. * Az íróvendégek közül Fodor József és Murányi-Kovács Endre szombaton délután a szekszárdi kórházba látogattak el, ahol köz­vetlen beszélgetésre került sor a kórházi dolgozók és a vendégek között — Néhány írónk nem szívesen foglalkozik mai problémákkal. Ilyenkor azt mondják róluk, hogy „a múltba menekülnek”. Vajon mi az oka ennek, és valóban el­ítélendő-e ez a menekülés? — hangzott például az egyik érdek­lődő kérdése. — Engedje meg, hogy erre én adjak feleletet — válaszolt Murá­nyi-Kovács Endre — mivel az én regényeim is rendszerint törté­nelmi tárgy,úak. A történelmi re­gényírás nem jelent feltétlenül elszakadást a kortól. Kommunista író, is foglalkozhat ilyen témával, már csak azért is, mert az ilyen regényeket igénylik az olvasók, különösen a fiatalság. — Csak a múlton merengeni, nem érdemes. A mai ember sze­mével vizsgálni egy bizonyos kort, annak egész történeti és társadal­mi hátterében, hasznos dolog. • Pákolitz István pécsi költő kü­lönösen kedves vendég volt Szek­szárdon, hiszen megyénkben szü­letett, innen indult el költői pá­lyafutása. Az irodalmi esten fel- csattanó taps nemcsak a tehetsé­ges költőt köszöntötte, hanem szőkébb hazánk Tolna megye föl­dijét is. Róla beszéljen inkább Május című, egyik legújabb versének néhány sora: ”... Csattanj szavam, örök feleselés: az élét ellen a halál kevés! Gyümölcsöt dajkál, véd a lombos ág, és munkás emberséget a világ!...” Monostori Miklós kaland Tudományos-fantasztikus regén/ Irta: GEOBGU MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON 8. üékot kiötnlésre tudná kénysze- . , rrteni. A két csillagász túl van zsú- Nincs okunk panaszkodni ellá­tóivá munkával. Pajcsadze alig fásunkra. Űrhajónk raktárában alszik naponta öt órát. Hogy Be- sorrendi számokkal ellátott ezer- lopolszkij mikor alszik, egyálta- nyi csomagot tároltunk, r.iind­nik az az öt nap, amely elválaszt tóle. Még odalent a Földön elolvas­tam Belopolszkijnak a Naprend­szer bolygóiról szóló könyvét, ,, . , . . , . . „.... . , . hogy ne mutassam ki túlságosan lan nem tudom. Az a benyom* egyikben négy ember egyszer, j >atlanságomat a ^ülngaszati som hogy »ha nem hagyja el táplálkozására való élelem van. kérdésekben De a tudás amit az obszervatonumot. Minden maradék, doboz, hulla- u u bel61e mélj ' ekg. Már több mint kéV hónap dék külön készülékbe kerül: vil- Sg„ láthatun k Imikor bf- telt el felszállásunk óta. Életünk lanyáram elégeti és egy nyíláson h.ftolun“ a Venus felhőtakarója az űrhajón szigorú keretek közé kidobálja hamuját. került Megkaptuk a napi beosz­alá? Milyen esélyünk van arra, ♦a.* - oa A«,t Egyhangúan telnek a napok, de hogy életet fedezünk fel rajta s l<^h.ríielni^^C>ni1rk.aAi2 váltói ’ Mm ugyanakkor csodálatosan gyor- milyen lehet az az élet? Mind- nálunk nncs aP- 1 san. Nincs időnk unatkozni. Mind ezekkel a kérdésekkel Kámovhoz S2ÍS5? ebédelni vaél va^ "yájan dolgozunk. Az űrhajón fordultam. Belopolszkijhoz utasí- ráfní Sem asztal sem Jrék Min- nVindl? egyforma hőmérsékletű a tott, aki mindenkinél jobban is­Sffi 5? »’Ä JS& Soha“ nem Ä, Z'- ^ * NaprendS2ert akar, a levegőn s ugyanerre a . . . *, Nem mertem megzavarni a „támasztékra” tesszük az edénye ® ...? n, csillagászt munka közben. Meg­ket is az étellel. Semmi sem esik ÄÄS t a í vártam a követke™ Belizes le, nem borul fel. Tányérunk * y., tL erőfeszítéseikül át idópontjat- Amikor összegyűltünk nincs, körülményeink között hasz- heiv. m*. K.ámov fülkéjében, ahol a fő­nálhatatlanok. Változatos, ízletes y vezérlőpult dublőz műszerei vol­és tápláló konzerveket eszünk ' tak és étkezés közben figyelhet­közvetlenül a dobozoktól. Vizet Nagy érdeklődéssel várom azt tűk munkájukat, megkértem 3e- nem iszunk, hanem zárt edény- a nagyjelentőségű eseményt, ami- lopolszkijt, meséljen nekünk a bőt hajlékony csövecskén külön- kor óránkénti 720 kilométeres se- Venusról, amelyhez közeledünk, féle leveket szívunk, mert r.incs bességgel repülünk bele a Venus oly erő, amely a súlytalan lolya* légkörébe. Végtelen hosszúnak tű- (Folytatás a 4, oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom