Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-23 / 118. szám
Ti)62. május 23. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 3 IGAZI BARATIAG Cikói képek AMIKOR KÉT FÉRFI KÖZÖTT a barátságról beszélnek, gyakran hallhatjuk: „Azok igazi barátok, mert barátságuk még a katonaságnál kezdődött.” Róluk, a kettőjük barátságáról is ezt lehetne elmondani, bár a kettőjük között kialakult kapcsolat nem a háború harcaiban, hanem a munka frontján kezdődött. Már régóta egy üzemben dolgoznak. Kapcsolatuk néhány évvel ezelőtt amolyan se hideg, se meleg kapcsolat volt. Egy utcában laktak, egyik az utca végén, a másik a közepe táján. Ha azonos műszakban dolgoztak, s úgy adódott, hogy elkerülhetetlen volt a találkozás, csatlakozott egyik a másikhoz. Beszélgettek az időjárásról, kicserélték tapasztalataikat a gyerekek tanulásáról, majd később, ahogy az idő múlott, a munkáról, az üzem termeléséről diskuráltak. Bodó János — nevezzük így a két barát közül az egyiket — tagja volt a pártnak 1945 óta. Szemző József (ugyancsak költött név) távoltartotta magát a politikától. Szemléletében — bár jó munkás és szakember hírében állt — idealista beállítottságú ember volt,, ami férfinél már szinte szokatlan. Akik ismerték őket, ugyancsak csodálkoztak a materialista elvet valló Bodó és az idealista Szemző barátságán. A beszélgetések során gyakran előfordult, hogy politikai vagy vallási témáknál kötöttek ki. Ilyenkor Szemző sietve átváltott. — Beszéljünk másról — mondta és Bodó János nem erőltette különösebben a dolgot. AZ ELLENFORRADALOM IDEJÉN Bodót a munkástanács — amelynek vezetőségébe Szemzőt is beválasztották — elmozdította munkahelyéről, leváltotta üzemvezetői posztjáról. A szakmailag jól képzett embert egyik napról a másikra — jóllehet csak azért, mert párttag volt — segéd-- munkásnak alkalmazták, erre is csak Szemző közbenjárására. Bódétól ebben az időben többen elfordultak. Szemző nem tartozott ezek közé, annak ellenére, hogy a munkástanácsban arra figyelmeztették, szakítsa meg a barátságot Bodóval. Az ellenforradalom legkritikusabb napjaiban történt. Bodóék előtt egy teherautó állt meg. A teherautóról fegyveresek ugráltak le, Bodót keresték. Szemző, aki otthon volt, (az üzembe ebben az időben csak élelmiszer- csomagokért jártak be a dolgozók), észrevette a fegyveresek szándékát és Bodóék segítségére sietett. Eltanácsolta a fegyveres hőóörgőket. — Féltem magukat — mondta. — Nem maradhatnak továbbra is itthon. Majd mi vigyázunk a házra. A szőlőben van egy kis présházunk, abban egy szoba. Itt van a kulcsa. Menjenek ki addig, amíg valamerre nem fordul a helyzet. Már vittünk ki élelmet is, tüzelőt pedig találnak. Csak óvatosan fütsenek, nehogy valaki illetéktelen észrevegye. Időközben vagy én, vagy a feleségem értesíteni fogjuk magukat, hogy mi a helyzet. És még valamit. Vegye magához ezt a revolvert. A munkástanácstól kaptam, de nekem nem kell. Az ember sose tudhatja. Magának esetleg szüksége lehet rá. — Nem, nem fogadhatjuk el ezt az áldozatot — szabadkozott Bodó. — Nem fogadhatjuk el, mert ha valami kitudódik, maga is bajba kerülhet. Én annak idején a párttagságot meggyőződésből vállaltam. Ha emiatt — mert más „bűnöm” nincs — valami bajom lenne, nem akarom azt, hogy másokat is magammal rántsak. SZEMZŐ MEGGYŐZŐ ÉRVEI végül is hatottak. A két kis Bodó gyereket Szemző felesége elvitte a nagyszülőkhöz, a férj és feleség pedig elfogadta a felajánlott tanyát, ahol két napig meghúzták magukat. A történtek lassan már a múlt homályába merülnek, de a két ember közötti barátság tovább ötvöződött. Szemző már nem teHa nincs kedvezmény, vesszen a könyv A vállalat dolgozói nagy megütközéssel adták tovább a hírt; Forgács Árpád széttépte szak- szervezeti könyvét. — Ugyan, mi ütött belé? —csodálkoztak, hiszen ilyen még nem fordult elő, mióta vállalat a vállalat. Az eset úgy történt, hogy Forgács Árpád rokonlátogatóba készült, valahova az ország túlsó felébe. Gondolta, megtakarítja az útiköltség felét, ha igénybeveszi a szakszervezeti kedvezményt. Ebbéli igényét bejelentette annak rendje és módja szerint a szakszervezeti bizottság titkárának. — Jó, hozd be majd a szakszervezeti könyvedet — mondta az. Am, elcsodálkozott, amikor Forgács könyvébe betekintett. Olyan foghíjas volt, hogy valósággal úgy kiabálták össze benne egymást a bélyegek. — Nézd, erre én nem adhatom ki az utalványt, mert amint látom, egy csomó tagdíjjal elmaradtál. A szabályokat be kell tartani — konstatálta a titkár. — Egy feltétellel kaphatod meg: ha rendezed a hátralékos tagdíjat. Forgács olyannyira megsértődött az igazságon, hogy felkapta a szakszervezeti könyvet és széttépte. — Ha nem kapom meg a kedvezményt, erre sincs szükségem, — mondotta, és kirohant a titkár szobájából. — Jó példát mutat egy vezetőségi tag — mondotta az egyik esztergályoi. — Én évek óta rendszeresen fizetem a szakszervezeti tagdíjat. Valahogyan kihullott egy bélyeg a könyvemből és azt igazoltatnom kellett, amikor a feleségem után szülési segélyt kaptam. B. I. Kiállítás rossz cipőkből« rossz órákból Érdekes, és szokatlan kiállítás rendezését határozta el a KIOSZ dombóvári csoportja. Augusztus hónapban a szervezet helyiségében mutatják majd be, hogyan dolgoznak a kisiparosok, milyen szolgáltatással tudják a lakosságot segíteni. A tervek szerint rossz cipőket, rossz órákat, és egyéb használati berendezést állítanak ki, melyekhez hasonlót a lakosság a magán kisiparosokhoz visz. S bemutatják azt, hogyan javítják meg, hogyan varázsolják újjá a szakadt, tönkrement holmit. . Tervezik a kiállítással kapcsolatban azt is, hogy számos olyan javítási lehetőséget bemutatnak a lakosságnak, melyet jelenleg nem igen vesznek igénybe. Ilyen többek között az, hogy bemutatják a bútorátalakításokat is. A kiállítás idején a fodrászok háziversenyt rendeznek. reli másra a beszédet, ha a politikáról esik szó. Ma már sok mindenben egyetértenek. Egyetértenek például abban is, hogy a szocialista tulajdon herdálóival szemben fel kell lépni, de ezt mindegyik másként magyarázza. Szemző, az idealista szemléletével a megbocsátást, Bodó pedig népgazdasági szempontból, a tettes szigorú elítélését hangoztatja. — Lehet, hogy számodra naív dolognak tűnik, amit mondok. Én hiszek a megbocsátó teremtőben. Azt szeretném, ha vallási dolgokról, mint eddig, továbbra sem beszélnénk. Kár lenne, ha ez árnyékot vetne a mi igazi barátságunkra — mondotta egy alkalommal Szemző, amikor barátja arról beszélt, nem helyesli, hogy megverte Imre fiát, mert az a vasárnap délelőtti mise helyett focizni ment. — NE HARAGUDJ BARÁTOM, de a gyerekem nevelésébe még az igaz barátság jogán sem engedek beleszólni. És különben is, honrjét szerezted a pontos értesüléseket? — Hogy honnét? A fiamtól, a Gyurkától. Mert ha nem tudnád, ők is, mint mi, testi-lelki jó barátok. És mit gondolsz, a két gyerek barátsága csak a focira, a játékra korlátozódik? Ne hidd ezt. Nekik is megvannak a közös problémáik. Sokat együtt vannak, sokat beszélgetnek és nemcsak a tanulásról, a játékról, hanem politizálnak is a maguk módján. A fiamtól hallottam, hogy a te Imréd miért csavargott el mostanában a miséről és a hittan óráról. Azért, mert két- három héttel ezelőtt komoly vitája volt a tisztelendő úrral. A két szovjet űrhajósról Tyitovról és Gagarinról volt szó. A tisztelendő úr azt mondta, hogy azok istentelen emberek, Imre pedig azt állította, hogy azok a világűr hősei. Imrét a tisztelendő úr elzavarta a hittan óráról. így történt, hogy elmentek focizni, de mit is tehettek volna mást. Jól tették. Ezért kár volt a fiadat úgy elagyabugyálni. Ezek már mai gyerekek. Tudod, mit mondott az elmúlt napokban az én Gyurka fiam? Azt mondta: „Apu. elhiszed, hogy milyen igazi jó barátom nekem a Szemző Imre? Éppen olyan, mint neked az ő édesapja. Meg is fogadtuk egymásnak, hogy ezt a barátságot akkor is tartjuk, ha már öreg emberek leszünk.” Pozsonyi Ignácné Szépen fejlődő baromfiállománya van a cikói Uj Élet Tsz- nek. A baromfiakat főként a tojás kedvéért tartják. A mintegy 350—400 állatot Görbe Józsefné gondozza. A kertészetben az aranyat érő májusi cső után szépen fejlődnek a vetemények. A tsz női brigádja szorgoskodik a kertészetben, kapálják a zöldséget. R tithárEielveltesekkel és tömegszervezeti felelősökkel tanácskozott a járási pártbizottság Az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága május 22-én a megyei pártbizottság nagytermébe tanácskozásra hívta a járási párt- alapszervezetek titkárhelyetteseit, ifjúsági felelőseit, nőfelelőseit és a tömegszervezeti felelősöket. Rúzsa János elvtárs, a járási pártbizottság titkárhelyettese nyitotta meg a tanácskozást. Ezt követően Gera Imre, a párt- és tömegszervezeti osztály vezetője tartott beszámolót, amelyben a vezetőségi tagok feladatait ismertette funkció-megoszlás szerint. A beszámolót széleskörű vita követte. Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA MARSON 3. Az orvosi bizottság sokáig és alaposan megkopogtatott, meghallgatott és lemért. Megvizsgálták látó- és hallószerveimet, megforgattak egy különleges körhintán, sőt néhány percig fejjel lefelé függesztettek egy hurokban. Ezután ismét folytatták a végtelennek tűnő tüdő- és szívhallgatásokat. Végül az öreg professzor megveregette a hátamat: — Ideális szervezet! Akár a Sarkcsillagra is indulhat, fiatalember, ha már annyira torkig van a Földünkkel. Az orvosok nevettek. — Készüljön a repüléshez! — folytatta már komolyan a professzor. — Vigyázzon, mert ha start előtt csak egy kis náthát is kap, nem engedik felszállni. Szigorú rendszert tartson. — A bizottság egyik tagjára mutatott — Andrejev doktor az expedíció tagjainak az orvosa. Minél gyakrabban kérje ki a tanácsát. Munka, pihenés, táplálkozás, szórakozás. mindezt csakis az ő ellenőrzése alatt végezheti. Most már nem a saját maga embere. Miután átestem az orvosi vizsgálatokon, egyenesen Kámovhoz siettem, hogy megkapjam tőle az utasítást a munka megkezdésére. Megörült, amikor megtudta, hogy minden rendben van. — Ismerkedjenek meg —mond ta Kámov és egy magas, sovány férfihez tessékelt, aki az íróasztalnál ült — Konsztantyin Jev- genyevics Belopolszkij, helyettesem az űrhajón. Belopolszkij kezetszorított velem, de nekem akkor úgy tűnt, hogy ezt nagyon is közömbösen tette. H' bizony nem éppen a legnagyobb öröm ilyen útitárssal együtt utazni a világűrben! Egészen másként fogadott az expedíció negyedik tagja: Ar- szén Georgijevics Pejcsedze, akivel két no.pnal később ismerkedtem meg. Már fiatalon, 35 éves korában messze földön úgy ismerték, mint a színképelemzés kiváló szakértőjét. A csillagászat szerelmese volt. Órák hosszat tudott beszélni egy csillagról vagy ködfoltról. — Borisz Melnyikov? — kérdezte. — Hallottam már magáról. Részt vett egy sarki expedícióban. Akkor a sarkon járt, most meg a Marsra indul. Fél? — Őszintén szólva, kissé. Lehet, hogy másnak talán nem ezt válaszoltam volna, de Paj- csadze azt a benyomást keltette bennem, mintha már évek óta ismerném. — Nem csodálom — mondta. — Mielőtt elindultunk volna a Holdra, én is nagyon féltem. Nem aludtam. Nem volt étvágyam. — És most már nem fél? — Nem. Az űrrepülés nem olyan szörnyű ’ dolog. Nem kell félni. — Engem csak az nyugtalanít, (Folytatás a 4. oldalon.)
