Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-18 / 90. szám
mi. április 18. TOLNA MEGYEI NCPŰJSAG 3 Az árutermelés növelésének néhány problémája Koppányszántén A mesevilág présháza Pakson Nagy a kockázat, nagy a rizikó. A gyengébb termelőszövetkezetben gyakran visszatérő és nem egyszer indokoltnak látszó alaphangja ez az árutermelés növelése körül folyó vitának. A felelősségtől, a kockázattól való túlzott félés, legtöbbször arról árulkodik, hogy hiányos, vagy felszínes a politikai munka. Ezért a szakvezető önmagában nem bízik eléggé, s ezért nem bízhat a tagokban sem. Lebecsüli saját képességeit, nem értékeli megfelelően a közösség erejét. Ebben a megvilágításban érdemes megvizsgálni a koppány- szántói Március 15. Tsz néhány gyengébb pontját. Hasonló elemzést természetesen nemcsak ott, hanem másutt is meg lehetne csinálni. A termelőszövetkezet egyebek között tavaly kenyérgabonán kívül 375 mázsa hízósertést, 886 hektoliter tejet adott el a népgazdaságnak. (Helytelen szóhasználat, hogy adott, mert nem adta, hanem eladta). 1962-ben egyebek között el fog adni 19 vagon búzát, 495 mázsa sertéshúst és 1298 hektoliter tejet. Eladásra beterveztek még 15 000 tojást, de árubaromfit semmit. A számok mutatta fejlődés szép, csupán ott a hiba, hogy a termelőszövetkezet többet termelhetne a felsorolt cikkekből. S ez az a pont, ahol meg kell állni és a gazdasági, valamint a politikai munka összefüggéseit meg kell vizsgálni. Főleg akkor kerül előtérbe a kockázattól való félés, amikor a baromfiról van szó. Jogos-e, indokolt-e? A főállattenyésztő sze- n lé vei., nézve igen, de a népgazdaság szemével nézve nem. A mezőgazdasági párthatározat egy helyen kimondja: »A szükségletnek megfelelően a sertés-, a baromfihús- és a tojástermelést növeljük a legnagyobb mértékben«. Ennek a Március 15 Tsz az idén nem tesz eleget, mert látszólag nem bír eleget tenni. A főállattenyésztő azt mondja felépült egy 2000 férőhelyes baromfiéi, de nem fűthető, s benne a törzsállományt akarják felnevelni. A faluban lehetne ugyan néhány ezer csirkét, vagy más baromfifélét házaknál felneveltetni, üres istállókban, vagy más kihasználatlan épületekben, de az ilyen »üzlet« ugyancsak a főállattenyésztő véleménye szerint kockázattal jár Azért, mert a takarmányt rendszerint nem a közös, hanem a háztáji baromfi enné meg, s a saját csirke soha nem döglene, mindig a termelőszövetkezeté. A főállattenyésztő okkal tart a kockázattól, hiszen ilyen problémák valóban előadódhatnak. (Most más kérdés, hogy a 2000 férőhelyes baromfiólat mennyire lehetne jobban kihasználni, esetleg kétszer-háromszor kétezei baromfit felnevelni. Viszont nem adódnak elő ilyen problémák, ha a tsz-tagoknak a kommunista és a pártonkívüli agitátorok megmagyarázzák azt, amit a párt- határozat ebben az esetben félreérthetetlenül leszögez. »A termelés általános fellendítése, az árutermelés gyors növelése az egyes termelőszövetkezeti tagnak, a termelőszövetkezeti tagság közösségének és az országnak egyaránl érdeke«. Erről kellene beszélni, s ez a nélkülözhetetlen politikai munka. Ennek hiányát érzi a szakvezetés itt is és más termelőszövetkezetekben is, akkor amikor »rázósabb« faladatot kellene megoldani. Pedig pontosan az ilyen esetekben kellene előtérbe kerülnie a tudatformáló, termelésre buzdító, felvilágosító szónak. Ilyen szempontból van nagy jelentősége a kommunistákból, vagy a partonkívüliekből létrehozott aktíva-hálózatnak. A Március 15 Tsz-ben a kisüzemi szemlélet miatt egyelőre valóban lehetetlennek látszik baromfihúst előállítani. De sikerülne, ha megértetnék a tagokkal, hogy miről van szó. A baromfihús előállításának természetesen van a tsz-ben még többfajta módja, de hogyan merjen belevágni a szakvezetés, ha a gazdasági feladat politikailag nincs megfelelően előkészítve. Az már más kérdés, de idetartozik, hogy ebbe~ a szakvezetésnek sem muszáj belenyugodnia. Lehetne erre mondani, hogy az embereket nem az agitáció, hanem a pénz érdekli. Csakhogy ez fából vaskarika, mert a jó agitáció nem más, mint többter- melésre való buzdítás és végső soron több forint, A Március 15. Tsz-ben az is gond, hogy nincs a baromfigondozáshoz vállalkozó, aki meg lenne, az nem odavaló. Ha ez így van, akkor ismét csak azt lehet mondani, hogy a politikai munka nem mindig célratörő. Nehezebb mindent átfőgni, sehol rést nem hagyni, egyforma erővel mozgósítani, ám erre fit ét félezren vettek részt ismeretterjesztő kiránduláson az elmúlt évben Az ismeretterjesztés egyik legkedveltebb formájává vált a kirándulás. A népművelési szervek élnek is ezzel a lehetőséggel. A kirándulásokon a részvevők megismerkednek az egyes vidékekkel, az ott élő emberekkel, tapasztalatokat gyűjtenek, gyarapítják ismereteiket, s a látottakat otthon hasznosítják munkájukban. Az elmúlt évben 124 ismeretterjesztő kirándulást szerveztek 5420 részvevővel. Ezek között sok volt a termelőszövetkezeti látogatás, melyek keretében egyik termelőszövetkezet tagjai megismerkedtek a másik munkájával, de nagy számban szerveztek kirándulást Budapestre és az ország más nagyobb városaiba is. Jövőre emelni kívánják az ilyen jellegű kirándulások számát és a részvevők létszámát is. Érkezik az első csibeszállítmány, korszerű tojóházakat építenek A Dunaföldvári Termelőszövetkezetek önálló Vállalati Társulásának házatáján egyre élén- kebb az élet. A héten két jelentős eseményre is sor kerül: hozzákezdenek a közös szőlőtelepítéshez, s az idén mintegy 150 holdnyi területen kerül földbe a gyökereztetett vessző. A napokban érkezik az első csibeszállítmány. A 30 ezer csibét készen várják a nevelőhelyek. Mór most gondolnak arra is, hogy megfelelő törzsállományt alakítsanak ki, s ezúton tetemes jövedelemmel gyarapítsák a tár- | sulás vagyonát, a tagok jövedelmét. Még az idén mintegy 1 millió forintos költséggel 2 tojóházat építenek, ahol a törzsállomány nyer majd elhelyezést. a hoppányszántói pártszer* vezet is képes Legutóbb éppen akkor bizonyította be, amikor sikeresen befejezték a kalászosok fejtrágyázását. Vagy akkor, amikor a gépvásárláshoz a tagok 260 000 forinttal járultak hozzá. Kérdéses a hízósertésterv teljesítése. Ha másként nem, akkor szarvasmarhával akarják helyettesíteni a hiányzó métermázsákat. Csakhogy a népgazdaságnak nem mindegy, hogy mit kap. Éppen úgy nem mindegy, mint ahogy a tsz-nek se lenne mindegy, hogy traktort, vagy szecskavágót kap. Egyelőre körülbelül 320 q sertéshúsra van meg az alapanyag, a többit beszerezni nem kis gond, ám a tagok és a népgazdaság érdeke, hogy a probléma megoldást nyerjen. Lehetne esetleg az alapanyagot a háztájiból felvásárolni. Ebben az esetben is a tagokkal kellene szót érteni. A koppányszántói Március 15. Tsz-ben általában jól mennek a munkák, ezt nem szabad és nem is lehet elvitatni. Csak néha tapasztalható valamiféle megszokásból származó kényelmesség. Ez a helyzet a tojással. Beterveztek állami eladásra 15 000-et, még nem adtak a vállalatnak egy darabot sem. Ezért tehát újból hangsúlyozni keli, hogy ebben az írásban nem az egyéb munkák normális és természetes menete került elemzésre. Nem. Az, hogy a szövetkezet adottságaival, szervező, politikai munkával már az Idén is többet ki lehetne használni. Több árut állíthatnának elő, ha esetenként nem túloznák el a valójában nem, vagy csak alig létező kockázatot, a rizikót. Előfeltételek nélkül, vakon előre menni, hübe- le-balázs módjára csinálni természetesen nem lehet,! nem szabad. De az előfeltételeket meg lehet teremteni, mégpedig a nagyüzemi szemlélet kialakításával, s ® téren bizony még nagyon sok feladat vár a falusi kommunista és pártonkívüli aktívákra. Nem a lehetetlenről van szó, hanem a lehetetlennek látszó feladatok, problémák megoldásáról. Csak akkor kockázatos az árutermelés növelése, ha gyenge a politikai 1 munka. . #z. p., ' Mintha a mesebeli Liliput elevenedne meg itt Leber József paksi kádármester szobájában. Mert a képen látható ház nem valami nagy építmény, hanem a hüvelyk- matyik méreteire szabott, és még nem is lakóház, hanem egy présház pontos mása. — A fazsindellyel fedett teteje 1100 darabkából áll — mondja a mester. Azt gondolná az ember, hogy valami öreg mester • türelemjátéka ez az építmény, pedig 38 éves az alkotó. A kis présház berendezésével azonban messze felülmúlja a díszhordókat, s ha eljut oda, ahova szánta, bizonyára nagy sikert ér el. (i—e) A csodák világa azonban még csak akkor következik, ha a miniatűr ajtón beléphetnénk. A láthatóság kedvéért egy kis asztalra kirakva áll a berendezés. A legkisebb hordó egy deciliteres, a legnagyobb öt literes. S mindegyiket meg lehet tölteni, sőt a piciny csapon — parafával ellátva. mint a nagy — folyhat is a hegy leve. Ugyancsak használható a szőlődaráló, a kicsi prés, a még kisebb puttony és a kicsi asztalok, székek, kancsók, poharak — s mindezek fából. Szinte önkéntelenül is keresi az ember ebben a miniatűr világban Liliput-ország valamelyik állampolgárát, vagy legalább is Hüvelyk Matyit. Az apróságok persze nincsenek itt, de az apró eszközök annál inkább. És természetesen létrehozójuk, Leber ' József. — Hégi álmomat valósítottam most meg — mondja. — Sokszor éjszaka sem tudtam aludni. Mondtam is sokszor, míg készítettem, a feleségemnek, bár már reggel lenne. Sokszor bizony az éjfél is az apróságaim között talált. E munkájával egyébként szeretne vagy az ipari, vagy a mezőgazdasági vásárra elmenni. A kis ajándékhordók csinálásában már nagy gyakorlata van. Számos kis hordót vittek el tőle aján dókként Németországba, Belgiumba, Lengyel- országba, Kanadába, s az ország minden részébe. ÓNODVÁRl MIKLÓS 4 Stög* rfäsw XXX. Az emberek, akik látták és hallották a jelenetet, azt hitték, hogy a szemüveges férfi vidéki állatorvos, akit kénye-kedve szerint dresszíroz csinos felesége. Kiváltotta a két hatalmas bőröndöt és csodálkozva, még mindig bambán követte Hősét a vágányok felé. A csarnokban Rose Horváth mellé lépett. — Fordulj meg és induljunk a kijárat felé, mintha most érkeztünk volna... Rose egy körúti lakásba kísérte. Horváth úgy ment mellette a két hatalmas bőrönddel, mintha fejbeverték vplna. Nem nézett sem jobbra, sem balra. — Itt volnánk — mondta a lány, amikor becsukódott mögöttük az ajtó — itt mindent megbeszélünk. — Úgy! Te vagy hát a kedves ismerős!... —- mondta indulatosan Horváth. — Nem tudom, mí ért kellett olyan nagy titokban tartani? Hogy kerülsz ide? — Mindennek megvan a maga magyarázata — felelte Rose. — Én már röviddel azután eljöttem, amikor a „szanatóriumban” találkoztunk. Előkészítettem a mun kánkat. Körner és Mr. Rogger Óvatos emberek, a magyar elhá- rítók ébersége kényszerít bennünket erre. Az utóbbi időben nagyon megnehezült a munka, alaposan fel kell készülni minden eshetőségre. A határon esetleg ... elkaphattak volna és kiszedik belőled, kivel kell találkoznod Pesten ... Nos ... akkor helyetted az étterembe két civilruhás elhárító tiszt lépett volna be. így is, amíg nem jöttél, az idegességtől és a félelemtől tíz évet öregedtem. — Értem. Igazad van. S milyen meglepetéseket tartogat még számomra Mr. Rogger? — Mindenekelőtt, hogy ma éjjel tovább kell utaznod Budapestről. Éjfélkor indul a vonatod Erdőslakra. — Erdőslakra? De hiszen nekem az újfalusi... — Tudom! — vágott a szavába Rose. — Ez éppen olyan óvatossági intézkedés volt, mint az előbbi. Legyen már annyi eszed, te szamár, hogy lebukásod esetén küldetésed célját is kiszedték volna belőled. Természetesen a magyar hatóságoknak is van annyi sütnivalójuk, hogy tudják: ami nem sikerült az egyik ügynöknek, küldenek helyette másikat. Ezért az újfalusi repülőtér köré csoportosítják az erőket, mi tehát eltereljük a „Patkány-akcióról” a figyelmet. Érted már? — Sejtem. — Annál is inkább, mert nekünk a „Patkány-akciót” kell végrehajtani. Mit gondolsz: fizetnének egy koszos repülőtérért 10 ezer dollárt? ... — Nem ismerem az árfolyamot — mondta gúnyosan az orvos. — Én viszont ismerem! — felelte hasonló hangnemben Rose. — Harmadszor vagyok Magyar- országon ... A „Patkány-akcióban” egyszer már részt vettem* de az a marha zenész lebukott. Túlságosan merész volt, pedig itt a legkisebb ballépés és .,. de azért nem kell megijedned: egy kis ügyességgel végrehajthatod, fő, hogy jól válaszd meg az embert. akivel együtt dolgozol. Ezenkívül adatokat kell gyűjte(Folytatás a 4. oldalon.)
