Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-15 / 88. szám

s fOlNA WEGTFI NEPtTJSAfl 1962. április lS. Kiválóan vizsgázott megvalósulásának első szakaszában az új oktatási rendszer K özelebb kell vinni az isko­lát az élethez. Ennek a gondolatnak a jegyében fogant az üj iskolarendszerről szóló tör­vény, amelynek megvalósítását a megye iskoláiban is megkezdték. Az oktatási rendszer átszervezése, pontosabban továbbfejlesztése és magasabb szintre emelése a szo­cialista szemléletet, a gyakorlati készséget és műszaki képzettséget, a fizikai munka és a fizikai mun­kát végzők megbecsülését hivatott kialakítani, illetve továbbfejlesz­teni a tanulóifjúságban. A Tolna megyei osztott általános iskolák zömében folyik gyakorlati okta­tás, a felső tagozatosok ötvenhá­rom százaléka megkapja a gya­korlati élettel kapcsolatos alap­képzést. A középiskolákban már magasabb szinten megy végbe mindez, a cél: a tanulók termelési szakosítása, képessé tenni őket anyagi javak termelésére. 1958-ban kezdődött meg négy gimnáziumban a munka, s ma már minden középiskolában át­tértek az 5+1-es tanítási hétre, és egy iskolában — a tamási gim­náziumban — megvalósult a szak­középiskolai csoport. Az elkövet­kező tanítási évben Bonyhádon is létrehozzák a szakközépiskolai cső portot. A célkitűzés rendkívül lel­kesítő, mert 1970-re a tervek sze­rint már el kell érni, hogy a kö­zépiskolai tanulók kétharmada szakközépiskolai képzést nyerjen. i a helyzet ma a gyakorlati életre nevelés terén a kö­zépiskolákban? A megye tizenkét középiskolájában 103 tanulócso­port működik, ebből három szak­középiskolai csoport, 62 csoport pedig 5+1-es oktatási rendszer­ben tanul. Az idei tanévben vé­gez az első 5+1-es tanulmányi idővel dolgozó gimnáziumi osz­DCő pfiámíJzcu itón ? £. Ki ennek, ki an­nak. A gyanútlan járókelő, akit legel­sőnek megszólítot­tunk, a tavasznak. — Annak, hogy végre kiléphetek a házból — mondta — s mehetek a dolgom után. Mert dolog az most van ... Négy tíz é/v kö­rüli gyerek a tava­szi szünetnek örült. S minek örül Kor- .üován Ferencné? A pirospozsgás arcú asszonyka így vála­szol: — Mindennek, leg­inkább azonban an­nak, hogy nem va­gyunk már az isten háta mögött, s nem is érezzük ott ma­gunkat. — Hozzánk is eljött — nagyon vártuk — egy kicsi abból, ami majd mindenütt megtalál­ható. Az asszonyokra jellemző szapora szavak következnek itt, amelyeknek a tartalma körülbelül ennyi: éveken ke­resztül topogott egy­helyben Koppány- szántó, s most, az utóbbi két-három esztendőben a le­maradást igyekezett behozni. — Nem a petró­leum mellől adják már a kenyeret — sorolja egy asszony, akinek nevét kíván­ságára elhallgatjuk. — A boltok szako­sítása nálunk is meg történt. Üj postahivatalt alakítanak ki egy régi házban á köz­ségben. Néhány em­ber maltert kavar. Ők annak örülnek, hogy még egy hét, s mehetnek tovább, máshova. A sarkon, az épít­kezéssel szemben, tojást visz egy asz- szony., ' Valószínű, a húsvétra készülődik már, s festetni, ka- partatni akarja. ö ezt mondja: — Ha lehet jóté­teményről beszélni, akkor az az óvoda. Mostanában lett kész, de menyasz- szonyt annyian nem néztek még meg, mint azt az épületet. — Sokat is köl­töttünk rá — mond­ja a tanácsházán Mikódi József. — Az épületet 199 ezer fo­rintért vettük, s 90 ezret költöttünk rá. Először azt hittük, hiába építettük. Most meg ezt látjuk: az 53 férőhely mihama­rabb kevés lesz. Bő­víteni kell. Koppányszántó kis község. Lélekszáma alig valamivel több ezernél. A házak két sorban állnak az or­szágút mentén. A falu közepén, az is­kolával szemben áll a művelődési ház, nem messze tőle pe­dig a könyvtár. Mindkettő igen moz­galmas, forgalmas életet él, de legin­kább a könyvtár. Kétezerötszáz kötet áll az olvasók ren­delkezésére, s olvas­nak is a falubeliek szorgalmasan. Talán csak tíz ház van még a községben, ahon­nan nincs beiratko­zott olvasó. Ennek viszont a könyvek barátja, e sorok írója örült iga­zán Koppány szántón. Sz. I I tály, összesen 180 fiatal, közülük százkilencen ipari, hetvenegyen pedig mezőgazdasági előképzett­séget szereztek. Az ipari foglalkoztatások szá­mára a műhelyigények kielégítet­tek. Különösen a tolnai gimnázi­um és a szekszárdi gimnázium politechnikai műhelye jó. Talál­kozni helyenként olyan szemlélet­tel, hogy a fiatalok ipari oktatá­sát kizárólag a tanműhelyekben oldják meg. Ez semmi esetre sem helyeselhető, mert a politechnikai oktatás, a gyakorlati életre való nevelés nem csupán azt jelenti, hogy bizonyos műszaki ismere­tekkel gyarapodjanak a ta­nulók, hanem azt is, hogy szemléletük változzék, fej­lődjék. Ismerkedjenek meg a nagyüzemi munkaszervezéssel, a munkások között eltöltött idő fel­tétlenül hasznos a diákok gondol­kodásmódjának alakítására. A fiatalok munkafegyelme ál­talában jó. A különféle ne­velési területek közül a legna­gyobb eredményeket a kollektív szellem kialakulásában lehet ta­pasztalni. A közös eredmények és hibák, az egymáshoz tartozás ér­zése szoros kollektívákba ková­csolja a fiatalokat, segítik egy­mást nemcsak a politechnikai ok­tatás területén, hanem az egyéb tantárgyakban is. Az üzemekben a fiatalok felismerik az üzemi munkamorál szükségességét. A mezőgazdasági szakismeretek meg­szerzésének eredménye az is, hogy az ilyenirányú gyakorlati oktatás­ban résztvevő fiatalok közül töb­ben, az iskola elvégzése után a mezőgazdaságban kívánnak elhe­lyezkedni. A továbbiakban az iskolák tan­testületei, az oktatási szervek tá­mogatásával és mindenekelőtt a tanuló fiatalok egyetértésével to­vábbi szervezettséget kívánnak biztosítani a szakoktatásban. Még szorosabbra akarják fűzni kap­csolataikat az ipari és mezőgaz­dasági üzemekkel. Különösen a mezőgazdasági politechnikai okta­tás területén kell a legnagyobbat előre lépni, azért is, mert a megye döntően mezőgazdasági jellegű, és a mezőgazdaságnak szüksége van képzett dolgozókra de azért is, mert a termelőszö­vetkezetekben, állami gazdaságok­ban folyó politechnikai oktatás szervezettsége még nem éri el az ipari jellegű oktatásét. , Az elért eredmények lényege­sen nagyobbak, mint a hibák, az új oktatási rendszer bevezetésé­nek első szakaszában kiválóan vizsgázott Jj. r»y — Ügyeletes orvos: 1962 ápri­lis 15-én: dr. Scherer Sándor, Szekszárd, Beloiannisz u. 27. Te­lefon: 25—88. — Vizsgáznak az önkéntes tűz­oltók. A mai napon megyeszerte gyakorlatokat tartanak a közsé­gek önkéntes tűzoltói. Az eddigi gyakorlattól eltérően egy helyre több község tűzoltóit von­ják össze. A gyakorlatok alkal­mával legjobb felkészültséget mutató önkéntes tűzoltó-csopor­tok részt vesznek a májusban megrendezendő járási versenye­ken. — Vezetőséget választott a szekszárdi Szabadság Termelő- szövetkezet nőbizottsága csütör­tökön este. A kilenc tagú új ve­zetőség feladatának megfelelően elkészíti munkatervét, amely el­sősorban arra irányul, hogy az asszonyokat minél nagyobb szám­ban mozgósítsa a termelőmun­kában való részvételre. — Befejeződött az egészségügyi tanfolyam Fornádon, amelyet a Magyar Vöröskereszt Tolna me­gyei Titkársága, az Állami Gaz­daságok és a Gépállomások Me­gyei Igazgatósága egyhetes idő­tartamra szervezett. A tanfo­lyamon dr. Olay Andor, a Kö- JÁLL igazgatója tartotta a meg­nyitó előadást, majd az egy hét alatt több előadást hallottak a mezőgazdasági üzemek egészség- ügyi felelősei a balesetek meg­előzéséről, a gazdaságok szociális problémáiról, az egészségvéde­lemről. — Tízezer facsemetét és su­hángot ültetnek el április—má­jusban a dunaföldvári gimná­zium KISZ-fiataljai és két álta­lános iskola úttörői a Virágzó Tsz részére. A fiatalok részi vesznek a napokban meginduló parkosítási munkákban is. ~ ~ ' — Ellopott a vonaton egy úti­táskát Manyaszek Lajosné dom­bóvári lakos. Ezért a dombóvári járásbíróság hathónapi börtön- büntetésre ítélte. Az ítéletet a fellebbviteli bíróság jogerőre emelte. — Lemezjátszós rádiót vásárol! a községi tanács 3000 forint ér­tékben a mőcsényi KlSZ-szerve- zet részére, melyet a fia­talok klubhelyiségében helyeztek el. — Vidám műsorral egybekö­tött táncestet rendez ma a Du­naföldvári Kendergyár KISZ- szervezete. — Egymillió forintos költség­gel épül az ozorai Sió-hid. E be­ruházással a régi hidat korszerű, új híddal váltják fel. — Kevesen tudják, hogy Tolna megyében 285 kilométer beton, illetve betonlap-járda, 42 kilomé­ter aszfaltjárda, 383 kilométer téglajárda és 227 kilométer sa­lak, illetve földjárda van. — Értékes tárgyakat nyertek a legutóbb megtartott lottó-juta­lomsorsolás alkalmával me­gyénkben. Mözsön Szófia rádiót, Bonyhádon porszívót, Szekszár- don Lehel hűtőgépet és padló­kefélőgépet, Dombóvárott 2000 forintos csemege ajándékkosarat, Nagymányokon 403-as televíziót és padlókefélőgépet, Öcsényben Budapest rádiót, Szakályban 529 MG. rádiót nyertek a szerencsés lottózók. — A Televízió mai műsora: 9.25: A Budapesti Állatkert. 10.00: Mit tudunk barátainkról? Gyer­mek-fejtörő műsor. 11.00: Falusi emberek. 15.25: 15. sz. Magyar Híradó. 15.55: Budapesti Honvéd — FTC labdarúgó-mérkőzés köz­vetítése. 18.30: Változik az élet — változik a nyelv. Lőrincze La­jos előadása. 19.00: TV-híradó. 19.30: Vasárnapi vers. 19.40: Ál­landó lakhelye nincs. TV-játék. Irta: Clive Exton. Kb: 21.15: Te­lesport. 21.30: Hírek. ____Hűvös, felhős idő Várható időjárás vasárnap es­tig: hűvös, felhős idő, élénk észa­ki, északkeleti szél. Többfelé, fő­ként délen és keleten eső. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 8—13 fok között. Április 4-i számunkban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése a kővetkező A takarmánykeverő üzemekben gyártott takarmánytápok. A ta­karmánytápok rendszeres etetése. A keményítő és fehérje arány. Antibiotikumok. Könyvjutalomban részesültek: Kiss Imre Nagyszokoly. Riczu Lajos Parasznya, Király Kálmán Fadd, Eigner György Szekszárd, Kővári István Szekszárd, dr. Hor­váth Gyula Sárszentlőrinc, Fehér­vári István Mucsfa, Újvári Má­tyás Kisdorog, Kocza József Szekszárd, Klapka Antal Mözs, Puskás Zoltán Bony nád, Steinei Erzsébet Tamási, Mtkheller Mag­dolna Dombóvár, Miklós János- né Iregszemcse, Csutorás Ibolya Döbrököz, Fata Irén Dombóvár. Horváth Júlia Dombóvár. Miért tűnt el Rómából Sistino Pelaya atya? Sistino Pelaya atya, a minori­ták rendjének Calabria tartomá­nyi főnöke, 47 éves olasz pap. A közelmúltban dél-olaszországi ál­lomáshelyéről néhány napi tar­tózkodásra Rómába érkezett. Ezekben a napokban igen sok vendége volt a máskor valóban „szerzetesi magányban” élő atyá­nak. Rendtársai, ismerősei, ma­gas egyházi személyiségek szinte egymásnak adták a kilincset. Az­után vége szakadt a vendégjárás­nak, és Sistino atya eltűnt. Úgy mondják, hogy valahová Calab- riába ment, de a pontos tartóz­kodási helyét legfeljebb a nővé­re ismeri, senki más. Vajon miért tűnt el a minori­ta tartományi főnök? Talán nem érezte magát biztonságban? Va­lamilyen törvénybe ütköző csele­kedetet követett el, mint a Mes- sinában perbe fogott mazzarinói szerzetesek? Nem: ö könyvet írt és jelentetett meg. És éppen itt kezdődik a baj. Sistino atya nem akármilyen könyvet írt, hanem olyant, amilyen éppen a magas egyházi hatóságok ellenérzését váltotta ki. Don Sistino Pelaya ugyanis azokkal a szembetűnő visszásságokkal foglalkozik, ame­lyeket észre kell venni az egy­ház tevékenységében. Tudni kell ehhez, hogy az idén lesz a katolikus egyház egyete­mes zsinatja. Egyházon belül olyan ez, mint egy világméretű csúcstalálkozó. A társadalmi ren­dek megváltozása, a szocializ­mus világrendszerré válása, a gyarmatok fokozatos megszűnése — mind-mind hatással van a ka­tolikus egyház életére, az egy­szerű hívők gondolkodásmódjára és az egyház politikájára. Nos, Sistino atya éppen ezért úgy gondolta, hogy az őt foglal­koztató gondolatok nyilvánosság­ra hozása most a legcélszerűbb, a zsinat előestéjén. Ezért jelen­tette meg könyvét, amelynek cí­me: I preti sono uomini. Magya­rul úgy lehetne ezt visszaadni, hogy: A papok is csak emberek. Könyve lényegében újabb bizo­nyítéka annak, hogy a katolikus egyházon belül erősödik a mo­dernizálást követelő irányzat, ettől pedig a Vatikán fél, akár a tűztóL A legmagasabb egyházi körök aggodalma és dühe nem vélet­len. A reformokat, változtatáso­kat kívánó egyházi személyisé­gek ugyanis olyan évezredes problémákat boncolgatnak, mint a papok kötelező nőtlensége, vagy a püspökök tévedhetetlen­sége egyházi dolgokban. Kárhoz­tatják az egyházi hierarchia ne­potizmusát — azt, hogy a kü­lönböző egyházi méltóságok szin­te nemzedékről nemzedékre örök lödnek egyes családokban. — El­ítélendőnek tartják továbbá, hogy az egyház tevékenyen bele­avatkozik a napi politikába — méghozzá a hatalmon lévők ol­dalán, a néptömegek ellen. És összeférhetetlennek tartják az egyház lelkipásztorkodásával a gazdasági életben való aktív részvételt: a kapitalista vállal­kozást. Don Sistino Pelaya könyve is ezekkel a kérdésekkel foglalko­zik. Főszereplője egy bizonyos Franco atya. aki egyesszám első személyben beszél az őt és az olasz papokat foglalkoztató prob­lémákról. Nem nehéz észrevenni, hogy a könyv főhőse maga Sis­tino atya, aki hosszú évek töp­rengéseinek és kiábrándító ta­pasztalatainak a foglalatát adja e művével. A könyv alapgondolata az, amit a cím is kifejez: a papok is csak emberek, tehát az egyháznak úgy kell megreformálnia saját belső rendjét, hogy az megfelel­jen az emberi normáknak. Szent Pálra hivatkozva javasolja a pa­pi nőtlenség feloldását, mond­ván: „Aki még egy kis családot sem tud kormányozni, hogyan lehet attól elvárni, hogy gondját viselje Krisztus egyházának?” Ugyancsak szükségesnek tartja a válás engedélyezését. A társada­lom nem tekinthet el attól, hogy megengedje tagjainak a házas­társuktól való elkülönülést. A szerzőnek a politizáló egy­házi körökről ez a véleménye: „Manapság túlságosan beleavat­kozik a nemzeti közéletbe, a te­levíziós műsoroktól kezdve a fil­mek és színművek előzetes cen­zúrázásáig, a sportrendezvények­től a nemzetközi kapcsolatokig, a kis faluk közigazgatási harcá­tól a képviselők kiválasztásába való beavatkozásig. És mindez a nép szabadságának, intelligen­ciájának megsértése, egy fatális tévedés, amely minden nap gyű­lölettel vesz körül bennünket, és elidegeníti tőlünk számtalan hí­vő lelkét, akik nem úgy gondol­koznak, mint a Vatikán zárt kö­rei .. Don Sistino Pelaya római láto­gatói azzal a céllal keresték fel a minorita atyát, hogy lebeszél­jék könyve megjelentetéséről. De sem a szerző, sem a kiadó nem volt hajlandó lemondani a könyv forgalombahozásáról. Sistino atya könyve így tehát megjelent — az egyházi hatóságok jóváhagyá­sát jelző, cenzori „imprimatur” nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy Sistino atyának önkéntes száműzetésbe kellett mennie „fel­forgató” gondolatai miatt. Itáliá­ban a Vatikán hatalma nagy, messzire elér a keze. De az ül­dözött pap könyve bizonyára so­kak szemét nyitja fel Olasz­országban. Todero Frigyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom