Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-08 / 82. szám
19C2. április 8. TOT VA MEGYÉT VÍPÜJSAO 7 A határok sérthetetlenségét védi a rakéta valahol a Szovjetunióban. Mm t hússá formálódnak Egy pontnál tovább... Norma! — Csupa olyan szó röpköd a levegőben, amiről a munkaasztalokon, székeken ülő és a íal mellett álló kék munkaköpenyes lányok, asszonyok két hónappal ezelőtt csak az újságból hallottak. Most ők használják a szavakat. Szenvedélyesen vitatkoznak, érvelnek, javaslatokat tesznek. A Gyönki Tűszelep-üzem első üzemi gyűlésén vagyunk. Nem ezt vártam! Bátortalan, sablonos hozzá szólásokra számítottam. Nyoma sincs az első tanácskozások szokásos tartózkodó légkörének. A jelenlévőknek mintegy 20 százaléka nyújtja hozzászólásra a kezét és kap szót. Miről beszélnek? Elsősorban is a munkáról. Arról, hogyan lehetne jobbá, zavarmeo tesebbé tenni a termelést. Szó esik az egymáshoz való viszonyról. A kölcsönös segítés és megbecsülés fontosságáról. Érdekes képek villannak fel a hozzászólások nyomán. Amelyek apró, jelentéktelennek látszó epizódok formájában mutatják, hol a hiba. Az egyik lány tiltakozik az ellen, hogy a férfiak trágár szavakat használjanak munka közben. Általános helyeslés moraja kíséri szavait. Nézem az egyforma, piros kendőt viselő munkásnőket, akiknek túlnyomó többsége néhány hónappal ezelőtt a háztartásban dolgozott és vannak, akik még kívülről sem igen láttak üzemet. [ Másfél hónappal e*?jt született az üzem, s máris gyökeret vert a mozgalom! A körülöttem ülők nagyrésze nem tudta, mi a mozgalmi élet. Alakuláskor négy szakszervezeti tag volt, ma 66. Ma délelőtt találkoztam Bandi Jánossal, a Szekszárdi Vasipari Vállalat KISZ-titkárával. Azért jött a Tűszelep-üzembe, hogy segítsen szervezni a KISZ-t. A lányok között mindössze egy KISZ-tag van. Amikor a KISZ- alakítás gondolata felvetődött, négyen jelentkeztek. De előre láthatóan lesz több is! Minden csak szervezés és felvilágosítás kérdése. Mielőtt az üzemi értekezlet megkezdődött volna, beszéltem Székely elvtárssal, a járási párt- bizottság munkatársával, tőle hallottam, hogy rövidesen megalakul az üzemi pártszervezet is. Fiedler János, a csendes szavú, nagy szaktudással rendelkező üzemvezető szerint: „A munkássá formálódás hosszú folyamat.” | A lányok—asszonyok magukra vették a kék munkásruhát, de ezzel még nem váltak munkássá. Az üzemi munkás fogalma : magas fokú politikai, szakmai műveltséget kell, hogy takarjon. A munkás öntudat nem máról holnapra érlelődik. A Tűszelep-üzem lányai, asszonyai megtették az első lépéseket abban az irányban, hogy munkásokká váljanak. A mozgalom leeresztette gyökereit az üzembe, terebélyesedik és formálja az embereket. Természetesen sok még a tennivaló. A szakszervezetnek a szervezés mellett eleven programot kell kidolgoznia. Ma még hiányzik a program! De ha az ígéretek valóra válnak, holnap már meglesz. Egy közbekiáltás visszazökkenti gondolataimat. Az üzemvezető válaszadását szakította meg egy húsz év körüli fiatalasszony. Hiába, a „parlamentizmussal” még egy kis baj van. De mivel ez az első termelési tanácskozás, ez is megbocsátható. Az üzemvezető a minőségről beszél. A mennyiségi termeléssel nincs baj. Annak ellenére, hogy mindenki kezdő a szakmában, a teljesítések száz százalék felett állnak. De a minőség! Még sok a tennivaló. Le kell szorítani minimálisra a selej- tet. Befejezésként a minőség javítása érdekében brigádok alakulnak. Az üzem vezetői vállalják, hogy rendszeresen értékelik a brigádok közötti versenyt. | Az értekezlet egy újabb kilométerkő a fejlődés útján: Hol vannak már a kezdeti tapasztalatlanságok, furcsaságok? Mondják, hogy februárban az egyik munkásnő a telefonon keresztül nagyságos asszonynak szólított valakit. Egy másik pedig egyszerűen fogta magát, és három napig nem jelent meg a munkahelyén. A fegyelemhez hozzá kell szokni és a politikai nevelés eredményeként majd a „nagyságosasszony” megszólítás is elmarad. Az üzem vezetői részéről amellett, hogy szigorúan megkövetelik a tervíegyelmet, nagyfokú emberségesség és türelem tapasztalható. Mielőtt Bandi Jánossal, a KISZ- titkárral kilépünk a teremből, egy fiatal lány azt mondja: „Jöjjenek el máskor is hozzánk!” Hozzánk! A szó sokat jelent. Mindent kifejez. Arról árulkodik, hogy megszerették és magukénak érzik az üzemet. S mindez fontos feltétele annak, hogy munkássá formálódjanak. Haypál Tibor Néhány napja egy öreg, a hetvenhez közel járó emberrel beszélgettem Bátán. Mondhatom: az, amit tőle hallottam, s ahogy hallottam, igen meglepett. Nem azért, mintha nem lenne több olyan eset, hogy a halász nyugdíjas, az unokája pedig egyetemre jár, hanem inkább azért, mert bizonyságot láttam arra: gyakran mi magunk sem tudjuk körültekintő megfontoltsággal mérni azoknak az éveknek az eredményeit, amelyeket magunk mögött hagytunk. Furcsa, de igaz: sokan közülünk megrekedtek egy ponton. Egy nézőponton, ami nem terjed túl saját, egyéni életükön, önös problémáikon. Nem volna ez túl nagy baj, ha nem fakadna belőle másik, sőt: több másik. így például egy: naponta hallok panaszt lakásra, fizetésre. Kétségtelen, a megnövekedett igények fejlettebb lakáskultúrát követelnek, de: az, akinek már van, miért akar még jobbat, egyelőre, amikor másoknak még olyan sincs? Anekdoták, viccek keringenek Szekszárdon arról, mily ín korszerűtlen a város vízellátása, közművesítése. Lehet, hogy azok, akik ezeket kifundálják, nem akarnak rosszat. Sőt biztos is. Viszont a viccnek is van egy határa valahol, ahol az a kérdés következik: mit tett a tréfát fabrikáló azért, hogy megszűnjön, de legalább is enyhüljön a megyeszékhely problémája? S ekkor jön a pont is. „Van nekem éppen elég bajom amúgy is, ha rnég ezekkel nem is bajlódom. Keressenek megoldást a város vezetői” A szó elrepül, s kevesen tudják, hogy a város vezetői sokat törik a fejüket. Töprengenek, s hogy megoldást még nem találtak, az nem az ő hibájuk. Több községben szóvá tették: naponta írunk arról, hogy itt vagy máshol már teljesen meg oldódtak olyan problémák, mint járda, víz, villany. Miért nincs ez meg nálunk? — kérdezik. Nekünk is jobb lenne, ha nem járnánk sárban, ha nem kellene több száz méterről karon cipelni a vizet. Miért nem intézkednek? Megint csak az a bizonyos pont, aminek az orrnál van a határa, hiszen arról teljesen megfeledkeznek a kérdezőskö- dők, hogy azokban a községekben, ahonnan eredményekről számolnak be, nem véletlenül, s nem valami felsőbb elrendel- tetésből lett az, ami lett, hanem a községbeliek szorgalmából. Tolnanémedi vízmüvet épített, s hamarosan új orvosi lakást avat. Vajon csak abból, hogy volt a községnek pénze? Igen, abból. Ezt a pénzt azonban szinte forintonként rakták össze a tolnanémediek, s ami hiányzott, azt munkával pótolták. Könnyebb lett volna várni a készet? Sokkal. Azt azonban jó tudni: a mi országunkban minden csak akkor lesz szebb, jobb, ha azon az egy ponton túl is nézünk, s a magunk erejéből is teszünk hozzá valamit az országos egészhez. Sz. I. .Óriások" lesznek-e utódaink? Századunkban évtizedenként kerek egy centiméterrel emelkedett az átlagos testmagasság. Feltűnő jelenség ez — gondolkodásra és kutatásra készteti minden ország tudósait. Sokan hajlandók egyetlen okkal magyarázni, de valószínűbb, hogy a tényezők egész sora közrejátszik a test- magasság feltűnő növekedésében, így többek között: a nagyobb húsfogyasztás, a fiúknál, lányoknál egyaránt korábban fellépő pubertás, a széles tömegekre kiterjedő, rendszeres sportolás, a fokozott fényhatás, gyorsabb a mozgás, helyváltoztatás lehetősége (a közlekedés fejlődése). Tolótotős vasúti tehervagon Az altájszki vagongyárban nemsokára elkészül egy egészen új típusú vasúti teherkocsi első sorozata. Az új fajta kocsinak a mérete is imponáló: a kocsiszekrény 120 köbméteres, teherbírása 60 tonna. A legfőbb újdonság azonban az, hogy ez a tehervagon kétféleképpen rakható meg és üríthető ki: oldalról a széthúzható, I időt. kétszárnyas ajtókon át, vagy pedig felülről, mert a vagon teteje széttolható. A tető ilyen kiképzése például lehetővé teszi, hogy ömlesztett árut légárammal töltsenek be, vagy szívjanak ki, ez harmadára, negyedére csökkent- heti a rakodási munkák költségét és jelentősen megrövidíti az állási A növekedés okairól tovább folyik a tudományos vita, de hatásáról sem mondhatjuk, hogy megegyeznek a vélemények. Egy bizonyos, s ebben megegyeznek a kutatók: az emberiség átlagos testmagasságának növekedése nem tarthat „a végtelenségig”. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az emberiség történetében nem nagy idő, 500 év múlva két méternél, 1000 év múlva pedig három méternél jóval magasabb emberek népesítenék be a Földet. S újabb ezer és tízezer év múlva. Tessék kiszámítani ... Nos, erre nem kerülhet sor. Az emberi szervezet felépítése, funkcióinak kölcsönhatása és egyensúlya mintegy 1,8—2 méteres határt szab az átlagos test- magasságnak. (Gy. I.) Hosszabb gyakorlattal ren- K delkező szobafestő és má- Jjj zoló szakmunkást azonnali belépésre felvesz a Faipari Vállalat, Szekszárd, Mikes u. 26. (29) Telt arcú ember. Ha beszél, észrevehető, hogy német anyanyelvű. Betegségéről csupán egy kis seb árulkodik, ami a szája sarkában van. A láz sebe. Már nagyon közel áll a teljes gyógyuláshoz. A Megyei Pártbizottság ügyeleti szobájában ül, és szinte megállás nélkül beszól. — Ne haragudjanak. Én pártonkívüli vagyok. De idejöttem. Vgy éreztem, ide kell jönnöm. Köszönetét akarok mondani. Meg akarom köszönni a demokráciának, amiért meggyógyítottak. — Harminckét éves vagyok. A régi világban menthetetlenül elpusztultam volna. Családunkban sok volt a tüdőbajos. Az apámat kigyógyították még ötvanPanasz négyben. Most engem is meggyógyítottak. A régiek közül egy sem gyógyult meg. Sokan fiatalon haltak el. ök menthetetlenek voltak! Úristen! Ha nekem is el kellett volna fiatalon pusztulni! Ha nem lenne ingyengyógyítás! Ha nem gondoskodnának a családról! Két kisgyermekem van. Egy fiú és egy lány. Mi lenne velük, ha nem kapnék táppénzt? Koldulni mehetnének. Tudják, mennyi táppénzt kapok? Ezerötszáz forintot. Tudják, mit üzent az Alsópéli Gazdaság igazgatója? — Mielőbb gyógyuljon meg, várjuk. helyett — Én most betegségem ideje alatt sok mindent átgondoltam. Sokat töprengtem. Eddig nem értem rá! Rakodó- munkás voltam. Sokat dolgoztam. Most viszont gondolkoztam, olvastam, aztán megint elmerengtem. Volt egy öreg szobatársam, aki csak legyintett, amikor az újságot bújtam. Nem volt igaza. Sokat ér, ha az ember olvas. Sokat ér, ha alaposan végiggondolja mindazt, ami vele történik, vagy történt. — Megfogalmaztam magamban mindazt, amit különben már régóta tudok. Csak nem öntöttem soha szavakba őket. Nem beszéltem róluk. Arról, hogy amiben most élünk, az az igazi élet. Hogy itt érdemes élni. Mert itt minden érettünk, emberekért, az emberi boldogság jegyében történik. — Ha hazamegyek, könnyebb munkára osztanak. Nem mondják azt, hogy Kászpáli György nem kellesz, csak addig kellettél, amíg erős voltál. Nem mondják! Tulajdonképpen csak ezért jöttem. Tudom, sokan azért jönnek ide, hogy panaszkodjanak. Van akinek csak akkor jut eszébe a párt, ha panasza van. Én megköszönni jöttem. Mindent köszönök, mindenre igyekszem rászolgálni. H. T,
