Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-04 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLTETEK! ro l t ozerda 1962. április 4. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT. TOLNA’ MtGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A- MEGYEI TÁN 1 XII. évfolyam 79. szám * ÁRA: 70 FILLÉR Szabadságunk születésnapján Irta: Dr. VIGH DEZSŐ Nagy és dicsőséges történelmi időkre emlékezünk ma. Azt a na­pot ünnepeljük, amelyen a Szov­jetunió győzelmével a magyar nép megszabadult a fasiszta hor­dák utolsó maradványaitól. Felszabadulásunk a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében, a magyar nép, köz­tük megyénk dolgozóinak küz­delmekkel terhes életében. Né­pünk kétszeresen is felszabadult, felszabadult a német fasisztád igája alól, de felszabadult a föl­desurak és nagytőkések igája alól is. Uj tavasz köszöntött sokat szenvedett népünkre. A felsza­badulás nyitotta meg az utat függetlenségünk megteremtése és demokratikus fejlődésünk előtt. Ez tette lehetővé a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szö­vetségének megvalósítását, a munkásosztály hatalmának meg­teremtését, a népi hatalom ki- < harcolását. Ez tette lehetővé né­pünk felemelkedését a szocializ­mus építése útján. Ezért nevezi népünk a Szov­jetuniót felszabadítójának, és ün­nepli legnagyobb nemzeti ünnep­ként április 4-ét, mert 1945-ben ezekben a napokban in­dult új fejlődésnek népeink ba­rátsága, amely még 1917-ben kez­dődött, amelynek szilárdsága és nemzetközisége oly ékesen meg­nyilvánul később 1956 őszének emlékezetes napjaiban. Ez a ba­rátság azóta új szocialista tarta­lommal gazdagodott. Ezen a napon felszabadítóink­ra emlékezünk! Azokra, akik vé­rüket ontották, életüket adták népünk szabadságáért. Szovjet hősök sírjai és emlékművei előtt tisztelettel adózunk azoknak, kik életüket áldozták, hogy szabadon élhessünk. Április 4-nek napja már 17 év óta népünk legnagyobb nemzeti ünnepe, melyre megyénk dolgo­zói mindig örömmel és megújuló munkasikerekkel készülnek. Népünk ma jobban él, mint bármikor, többet költ ruhára, élelemre, kulturális kiadásokra, a kereskedelem vonalán 1959-hez viszonyítva 1961. év végéig több mint 100 millió forinttal forgal­maztunk többet. A lakáskörülmények megjaví­tása érdekében az utóbbi három évben több mint 3000 lakás épült megyénk területén állami erőből, állami támogatással és saját erőből. Megjavult egészség- ügyi helyzetünk is, ma közel há­romszor annyi orvos vigyáz né­pünk egészségére, mint az 1938-as évben. A társadalombiztosítás megyénk dolgozóinak mintegy 90 százalékát érinti. Az ötéves terv­ben tovább javul e téren a hely­zet, Dombóvárott új kórház épül, Bonyhádon és Szekszárdon emel­kedik a kórházi ágyak száma. Nemcsak egészségesebbek, de kultúráltabbak is lettünk. Négy­szer annyi példányszámban je­lennek meg a könyvek, a mozi­látogatók száma többszörösére növekedett, de ma már kevés községünk van, amelynek lakói színházi művészek előadását ne élvezhetnék, hiszen községeink zömében új kultúrházak épültek. A kultúra és a művelődés el­érhetővé vált a munkások és parasztok számára is. A tudo­mány tárházai, az egyetemek és iskolák kapui kitárultak azok előtt a munkás- és parasztfiata­lok előtt, akiket az úri Magyar- ország iskolapolitikája és az em­bertelen szegénység a tanulás le­hetőségeitől elzárt. A mi gyer­mekeink olyan iskolákba járnak ma már, mint a szekszárdi 20 tantermes, iregszemcsei, fácán­kerti, kölesdi, nagymányoki négy­tantermes, vagy mint a fürgedi, mucsfai új iskolák. Felszabadulásunk óta sokat ja­vult megyénk munkásságának helyzete. Helyzetének javulása mellett számszerűleg is növeke­dett, amit mutat az a tény, hogy 1949 óta 16 000-ről közel 30 000-re növekedett megyénk területén a munkások száma. Dolgozó parasztságunk sem maradt el az általános fejlődés­től. Felismerte — a párt meg­győző munkája és a tények alap­ján — a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, s a volt 30—40 000 kis- birtok helyett 150 közös gazda­ságban, közel 400 000 kát. hold földön, 45 000 tag tömörül. Ez­zel megyénk falvaiban és Szek- szárd városában is uralkodóvá váltak a szocialista termelési vi­szonyok. Termelőszövetkezeti gaz­daságaink már az első évben fe­lülmúlták az egyéni gazdaságok terméseredményeit. A múlt év időjárási nehézségei ellenére 12 százalékkal több árut adtak el az államnak, mint az előző évben. Nagy utat tettünk meg a múlt­hoz képest. Ma már a földreform és az ipar államosítása is a tá­voli múlt emléke. Népgazdasá­gunk immár több mint egy év óta mindkét lábával a szocializ­mus talaján áll. A hazánk éle­tében végbement gazdasági válto­zások, a szocialista népgazdaság megteremtődése társadalmunk osztályszerkezetét is alapvetően megváltoztatta. A legszembetű­nőbb ez a változás falun. Meg­teremtődött az egységes paraszti osztály kialakításának a feltétele. Ebben az esztendőben össze­ül pártunk VIII. kongresszusa. Úgy gondolom, hogy a pártkong­resszus nemcsak elért eredmé­nyeinket rögzíti, hanem új, az eddigieknél sokkal nagyobb célo­kat tűz ki eddigi eredményeink­re alapozva. Felszabadulásunk 17. évfordu­lóján jóleső érzéssel gondolha­tunk vissza a mögöttünk lévő majdnem két évtizedes mun­kánkra, annak eredményeire, és bizakodva tekinthetünk a békés jövő felé. Bízhatunk a béke meg­védésében, hiszen az elmúlt év­ben tovább gyarapodott a szocia­lista országok, a gyarmati sorból felszabadult népek és a többi bé­keszerető erők serege. S ez az erő napról napra növekszik. Emellett a Szovjetunió legújabb haditechnikai íédményei meg­győzően bizonyítják azt, hogy kockázatos lenne a szocializmus országai ellen katonai kalandba bocsátkozni. örülünk a szovjet nép világ- történelmi eseményekben gazdag 1961-es esztendejének. Hiszen ez alatt az esztendő alatt jutott el a világűrbe Jurij Gagarin és Germán Tyitov, ezalatt fogadták el a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán a kommunizmus építésének törté­nelmi programját. Ennek láttán és tanulmányozásán joggal nőtt meg dolgozóink öntudata, önbizal ma és jóleső érzése, mert a si­kerek meggyőzik őket arról, hogy ma már mire képes és mindin­kább mire lesz képes az új tár­sadalmi rend. Április 4-e számunkra törté­nelmi dátum. Nem halványodik el az idő múlásával, sőt ahogy épül drága, új, szocialista ha­zánk, ahogy szépül és gazdago­dik dolgozó népünk élete, úgy mélyül el mindjobban népünk szívében a Szovjetunió népei iránti szeretet, ragaszkodás és úgy világít mind fényesebben és mind messzebbre e nap emléke. Éljen és viruljon a szovjet és magyar nép megbonthatatlan, örök barátsága! Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok Tizenhetedszer ünnepeljük szabadságunk születésének évfordu­lóját. Megyénk valamennyi községében, üzemekben, állami gazda­ságokban, termelőszövetkezetekben, iskolákban, hivatalokban em­lékeznek azokra a napokra, amelyek változása új szakaszt jelen­tett népünk történelmének fejlődésében. Tizenhét évvel ezelőtt léptünk arra az útra, amely megnyitotta a magyar nép előtt a sza­bod fejlődés útját, amely elvezetett a szocializmus ragyogó kor­szaka megvalósításának alapjaihoz. A szekszárdi díszünnepség Szekszárdon a városi művelődé­si házban rendeztek nagygyűlést, az évforduló tiszteletére. A nagy­gyűlés elnökségében helyet foglalt Soczó József, a Megyei Pártbi­zottság első titkára, Daradics Fe­renc, a Megyei Pártbizottság tit­kára, dr. Tuska Pál, a Megyei Ta. nács Végrehajtó Bizottságának el­nöke, Szabópál Antal, a Járási Pártbizottság első titkára, Takács Mihályné, a Megyei Nőtanács tit­kára, Kalmár József, a Városi Ta­nács elnöke, a megye és a város politikai, gazdasági és kulturális életének számos vezetője és ki­válósága. A magyar és szovjet himnasz elhangzása után dr. Tuska Pál nyitotta meg az ünnepi ülést. A megnyitó beszéd után Soczó József elvtárs mondott ünnepi be­szédet. Soczó József elvtárs beszéde (Würtz Ádám rajza.) — Népünk szívében ragaszko­dás, soha el nem múló hála és szeretet él a szovjet nép iránt, amelynek hős fiai szenvedések és nagy áldoztok árán, vérül; hul- latásával hozták el dolgozó né­pünknek a szabadságot — kezdte beszédét Soczó elvtárs. A továb­biakban szólt azokról a hősi har­cokról, amelyet a magyar nép legjobb fiai, népünk történelme folyamán vívtak az elnyomás, a kizsákmányolás ellen. Hangsú­lyozta: — Csak a ma élők érték meg a magyar uralkodó osztály bukását, az idegen elnyomók elűzését és azt, hogy az egykor kisemmizett, lenézett dolgozó nép maga ül tör­vényt saját sorsa felett. A ma élők érték meg, hogy emelt fővel, egyenes derékkal nézhetnek a jö­vőbe. Népünk úr lett saját hazá­jában, magának építi szocia­lista hazáját és becsületes munkával teszi egyre szebbé a Magyar Népköztársaságot. — A felszabalulás óta eltelt ti­zenhét esztendő gyökeres válto­zást hozott népünk életében. A munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal kezébe vet­te a hatalmat és ezt a hatalmat megszilárdította. Pártunk vezeté­sével dolgozó népünk nagy sike­reket ért el. Uj társadalmi viszonyokat teremtettünk a magyar föl­dön, nincsenek kizsákmányo­lok és kizsákmányoltak, újjá­szerveztük a népgazdaságot, amelyben a szocialista ter­melési viszonyok váltak ural­kodóvá és ma folytatjuk a. harcot, szervezzük az építő­munkát a szocializmus teljes győzelméért. A továbbiakban Soczó elvtárs arról a nagyarányú fejlődésről be­szélt, amelyet iparunk az elmúlt tizenhét esztendőben elért. A to­vábbiakban ezt mondotta: — Az ipar után a magyar falu is visszavonhatatlanul a szocializ­mus építésének útjára lépett. Be­fejeződött hazánkban a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. Ez­zel a történelmi ténnyel az egés2 népgazdaságban a szocialista ter­melési-viszonyok váltak uralkodó­vá. A falu életében is megkezdő­dött az a folyamat, amely alap­vetően megváltoztatja dolgozó pa­rasztságunk gondolkodását, cse­lekvését. A parasztság és a mun­kásosztály érdeke most már egy és ugyanaz. Azonos a cél, egy az akarat, és a tett a szocializmus épí­tése érdekében. Közös feladata a munkásosztály­nak, a dolgozó parasztságnak, az értelmiségnek, hogy most a mező- gazdaság szocialista átszervezése után gyorsabban növekedjék a mezőgazdasági termelés. Több ga­bonát, húst, zöldséget és egyéb terményt kell termelni, hogy dol­gozó népünk zavartalan ellátását, a növekvő fogyasztást biztosítani tudjuk — mondotta a többi között Soczó elvtárs. A továbbiakban arról beszélt, hogy dolgozó népünk harcol mindazok ellen, akik szocializ­must építő rendszerünkre törnek, de megadja mindenki számára a lehetőséget, hogy becsüle­tesen dolgozzék, ha be akar illeszkedni, ha szolgálni akar­ja népi rendszerünket. — Pártunk és kormányunk po­litikájának nagy győzelme, hogy becsületes dolgozó népünk nagy többsége magáénak vallja .a szo­cializmust és odaadással, teljes szívvel munkálkodik annak to­vábbi építésén. Nekünk a szocia­lizmus teljes felépítése, majd a kommunizmus felépítése a célunk es ennek érdekében minden haza­fias erőt egyesíteni törekszünk, ez pártunk politikája. A békéért folyó harcról szólva Soczó elvtárs hangsúlyozta, béké­ben akarunk élni és bízunk ab­ban, hogy a Szovjetunióval, a békeszerető emberiséggel együtt a szocialista tábor ereje végül is biztosítani tudja a békét. A to­vábbiakban a kommunizmust épí­tő szovjet nép hatalmas gazdasági és politikai sikereiről és a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának felmérhetetlen jelentőségéről szólt. Beszédét a szovjet és magyar nép megbont­hatatlan barátságának éltetésével fejezte be. Soczó József elvtárs beszéde után a Sárközi Népi Együttes, a szekszárdi irodalmi színpad, a munkásőrzenekar és a szovjet ka­tonai művészegyüttes tagjai mű­vészi műsort adtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom