Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-28 / 98. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÉPÜJSAÖ 1962. április 25. Ebben is laktak valaha Asszonyoknak ­emberek (pontosabban nem volt az), s né­hány más helyen is lehetett ta­lálkozni vele, de soha nem hit­tem volna, hogy itt, Mórágyon is ilyesmit kell látnom. Több méter magas partoldal mellett kanyarog a gödrös út Mórágy felé, s ahonnan már lát­szanak a falu szélső házai, a bal- róli rétek s a jobbfelőli partba kapaszkodó akácok helyett más vonja el a figyelmet. Barlang- lakások sorakoznak egymás mel­lett, hosszan, egészen a szélső házakig. Ma már valamennyi el­hagyatott, beomlás fenyegeti né­melyiket, másikon még rajta az ablakkeret, de már hullik a meny- nyezet agyagja. Húsz ilyen barlang, falba vájt odú, emberhez méltatlan gödör sorakozik egymás mellett. S va­lamikor emberek laktak bennük, akik nem azt nézték, mi a mél­tó és mi a méltatlan, hanem hogy Jegyen fedél a fejük,, fölött, de rendes házra nem tellett a nagy szegénységben. Viszont ingyen kínálkozott a partoldal, amit csak ki kellett vájni. A szégyenérzetet elnyomta a szükség, az emberi méltóságot a kényszer. senki sem tud válaszolni a kér­désre. Csak annyit tud elmonda­ni a tsz-elnök, meg a tanács­elnök is, hogy ma már senki sem lakik ilyen barlangban. Amit néhány tíz év alatt nem lehetett megszüntetni, ahhoz elég volt pár esztendő. Elég későn ugyan, de 1951-ben az utolsó lakó is el­hagyta a lakásnak alig nevezhe­tő pincét. És másfél éve Szalai József megvásárolta azt a házat, amelyben számára lakást — most már méltót és emberit — bizto­sítottak. Még néhány olyan gyerek él a községben, aki ilyen lakásban született, de most már inkább csak érdekesség a pince s a leg­fiatalabbak hiszik is, nem is, hogy apjuk, anyjuk itt látta meg a napvilágot. Hogy ne felejtsenek a fiatalok, ezért a tanács és a szövetkezet elhatározta, hogy kettőt meghagy a barlanglakásokból, mint afféle műemléket, figyelmeztesse az utó­kort: Ilyenben is laktak valaha emberék. Nem is olyan régen, még a harmincas, negyvenes évek ben is. Iskolanap Tolnán A Tolnai Állami Földvári Mi­hály Általános Gimnázium KISZ- szervezete, szülői munkaközössé­ge és nevelőtestülete április 29- én, vasárnap tartja hagyományos iskola-napját. A KISZ-szervezet a nap méltó megünneplésére műsort állított össze. A délelőtti műsor kereté­ben megemlékeznek a KlSZ-szer- vezet névadójáról, Radnóti Mik­lósról. Ezután háziversenyt és politechnikai bemutatót tartanak. Délután kézilabda-mérkőzés, majd a Duna holt ágában hajó­bemutatót rendeznek. Este a Textilgyár Művelődési Házában műsorral, táncmulatság lesz. (Folytatás a 3. oldalról.) Végigszaladt a hosszú folyosón és amikor a lépcsőfordulóhoz ért, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lecsússzon a sima felületű korláton. Ma jó napja volt. Jó­kedvűen ébredt. Korán eljött ha­zulról. Sétált a napfényes, ara­nyos tavaszi reggelen. Leült a li­getben egy fa alá a padra és hallgatta a madarak énekét. Ked ve lett volna versenyt íütyörész- ni velük. A hivatalban is örömhírrel fo­gadták. — Kéthetes üdülésre javasol­tunk Galyatetőre. Kimondhatatlanul boldog volt. Ujjongott örömében. Nevetett, csacsogott egész nap. Mondta is valaki: — Te még sírni fogsz ma, Zsu­zsi... — Ugyan, mi okom lenne rá? Rendes kerékvágásba zökkent az élete. Keserves külföldi há- nyódtatásának csak a rossz em­léke maradt meg, s ezt is halvá­nyítani kezdte már az idő és an­nak a fiúnak ... Kerékgyártó Já­nosnak a barátsága. Minden olyan szép, mindennek úgy örül tegnap este óta ... Találkoztak. János késett, el­nézését kérte, hivatali elfoglalt­ságára hivatkozott és egy feketé­re hívta. Boldogan ment vele és odabent a cukrászdában, amik''” a pohárért nyúltak, véletlenül összeért a kezük. Mindketten mefirezzentek. Valami, kifej ezhe­tetlen meleg, elgyengítő bizser­gés futott át rajta, a fejebúbjától a lábaujjáig megremegett tőle. Jánosban ugyanez ment végbe. Suttogva beszéltek, mintha attól féltek volna, hogy valaki a szom­széd asztalnál kihallgatja őket. De egy idő múltán Zsuzsi arcán ismét megjelent az a fáradt, szo­morú mosoly, amelyet annyiszor észrevett már a fiú és amikor hazafelé mentek, megfogta a ke­zét. Erős tenyerébe fogta, meg­simogatta és azt mondta: — Zsuzsa! Nincs jogom ahhoz, hogy beleavatkozzam az életébe, de ... de én mégis szeretném tud­ni, mi az oka annak, hogy időn­ként váratlanul összerezzen, el- komorodik és ... és olyankor alig lehet magára ismerni. — Oh! — mondta és akarata ellenére félénken simult a nyo- mozóti'szthez. — Nincs nekem semmi bajom ... Pedig dehogy nincs! Hányszor végiggondolta már ezt a kapcso­latot, hányszor kereste, kutatta magában ennek az érzésnek iga­zi értelmét, s tette fel a kérdést: „érdemes-e a randevúkra elmen­ni? Vajon Kerékgyártó János nem ugyanazt akarja, mint a má­sik?” Sokszor támadt olyan gon­dolata, hogy jó lenne elfutni, va­lahova messzire elmenekülni és bezárkózni mindaddig, amíg el nem felejti. \ (Folytatjuk} MI LENNE HA... A tavaszi nagytakarítás előtt nagyobb bevásárlást végeztem. Vásároltam padlópasztát, ablak- tisztítót a takarításhoz, Rapidot, Trisót és keményítőt a nagymo­sáshoz. Mielőtt bármit is monda­nék, előrebocsátom: Jónak tar­tom és szeretek is a Rapid gyors­mosóporral mosni. Habfehérre tisztítja a fehérneműt, s ezen­kívül van még egy jó tulajdon­sága, mi háziasszonyok ezért is szeretjük. Kellemes illatot ad a kimosott ruhának. Tehát amikor a Rapidről esik szó, csak dicsér­ni tudom, de ennek ellenére még­is baj van vele, mégpedig a cso­magolásával. Önkiszolgáló boltban bonyolí­tottam le a vásárlást és meg­lepődve láttam a polcon szerte­hullott mosóport. Leemeltem a flcezem ügyébe kerülő dobozt, amelyből úgy porzott a Rapid, hogy ruhám olyan lett, mintha malomban jártam volna. Elkezd­tem válogatni, az egyik dobozt leemeltem, a másikat visszatet­tem. Mindenáron olyan Rapidos dobozt szerettem volna kiválasz­tani, amelyik nem hullik, mert arra gondoltam, differencia lesz a súllyal. Végre találtam egy olyat, amelyik épnek látszott. Otthon aztán, női kíváncsiságtól indíttatva — és attól, hogy már mástól is hallottam hasonló pa­naszt — hitelesített konyhamér­legemen megmértem a Rapidos doboz tiszta súlyát. És ekkor ért a meglepetés. A teljesen hibát­lannak vélt Rapid ugyanis, ame­lyért 7 forint 60 fillért fizettem, a dobozon feltüntetett 300 gramm tiszta súly helyett 283 grammot nyomott. A hiányzó 17 gramm nyilván elhullott a szállítás, vagy a vásárlók válogatása közben. Több háziasszony nevében kér­dezem a Rákospalotai Növény­olajipari Vállalattól, nem lehet­ne-e a mosóport úgy csomagolni és lezárni, hogy az ne hulljon ki a dobozból? És mi lenne, ha az ilyen porszerü árut zacskóban, vagy teljesen jól zárható doboz­ba csomagolnák? P. M. Fehérnemű újdonságok 1. Praktikus viseletű kismama­hálóing, anyaga lehet csikós, vagy egyszínű selyem, krepp, vagy karton. A gallér, kézelő rá­téttel készül, keresztbe csíkozás­sal. Derékon alul gombolódik. 2. Igen divatos a Dolly éjszakai köntös, amely két részből áll. Készülhet pettyes, vagy sima nylonból, szaténból. A felsőrészt szalag díszíti. 3. Csinos, újvonalú, rövidujjú pizsama, tűzött díszítéssel. Miért születik a legtöbb gyerek éjjel? Egy párizsi szülészorvos meg­állapítása szerint a legtöbb gyer­mekszülés azért történik az éj­szakai órákban, mert az emberi szervezet a teljes nyugalom ál­lapotában inkább képes azokat a hormonokat termelni, amelyek a szülés megindításához szüksé­gesek. Nap A bőr felületét érő napfény megjavítja a szervezet anyag­cseréjét, fokozza a munkaképes­séget, csökkenti a fáradékonysá­got és sok betegséggel szemben ellenállóbbá tesz, de nem min­denkinek ártalmatlan. A világos bőrűek és vérszegények rosszul tűrik a napozást: kimerültséget, főfájást, ingerlékenységet vált ki náluk. Ideges, gyenge gyermek­re is rossz hatással van, ezért nagyon ajánlatos a nyári vakáció előtt a kezelőorvostól kérni ta­nácsot. Javasoljuk ezt azoknak is, akiknek tüdőbajuk, pajzs- mirigy-megbetegedésük, magas vérnyomásuk, cukor- vagy szív­bajuk van. A napozás időtartamát fokoza­tosan növeljük és reggel kezd­jük. A déli, forró napszakaszt lehetőleg töltsük árnyékban, mert a nagy meleg kimeríti a szerve­zetet és a tűző napot a legedzet­tebb bőr sem tűri gyulladás ve­szélye nélkül. A napozás után mindig zuhanyozzunk, vagy öblít­sük le testünket, hogy megtisz­títsuk bőrünket a rárakódott por­tól, homoktól, verejtéktől. A hosszantartó, erőltetett na­pozás következménye napszúrás lehet, mely tarkótáji fájdalom­mal, hányingerrel és főfájással jár. Megelőzhető, ha a tarkótájat ozás és a fejtetőt nedves vagy fehér kendővel védjük. A mértéktelen napozás következménye a nap­égés (bőrgyulladás), mely nem azonnal, hanem 3—4 órai lap- pangási idő elteltével mutatko- z k. Kezdetben vagy enyhébb le­folyás esetén csak kipirulás, ége­tő érzés, fájdalom észlelhető, de súlyos esetben forrázáshoz ha­sonló hólyagképződés is jelent­kezik. Ilyenkor okvetlenül for­duljunk orvoshoz. A különféle olajok és fényvédő krémek használata csökkenti a napégés veszélyét. A bergamott- olajos készítményekkel vigyáz­zunk, mert ezek fokozzák a bőr fényérzékenységét. Napozás alatt többször kenjük be "magunkat, mert az izzadás miatt a felkent egyenletes védőréteg megszaka­dozik és lemosódik a bőrfelület­ről. Az üzletben kapható nap­olajokat, napozótejet, fényvédő krémet nyugodtan használhatjuk, de ezek hiányában nagyon jól megfelel a néhány fillérért be­szerezhető paraffinolaj is. Végül: ha valaki hosszabb ideig kény­telen fedetlen bőrrel a napon lenni, például csónaktúránál, időnként takarja be testét, mert az olajok csak mérsékelik a nap­fény gyulladás-okozó hatását, de nem tudják teljesen elhárítani. ■ iiiinniiirmiiTii'iiTtM» ~m minden csecsemő sír, tehát JYi§ az én tíznapos Ágim is bőg. A dolgokat szigo­rúan tudományos alapon szemlél­ve, megállapíthatjuk, hogy az új­szülött, a csecsemő, a kisded, mint olyan, azért ordít, hogy ily módon is fejlessze tüdejét. E nyivákolás nem betegség jele, mint egyes tu­datlan szülők hiszik, hanem a fejlődést elősegítő — úgyszólván tudományosan szentesített — ak­tus. Egy ilyen tüdőnek fejlődni kell és a gyermek még nem ju­tott el az értelemnek olyan csú­csaira, mint az apja, aki tüdeje fejlesztését napi ötven Kossuth cigarettával oldja meg. Felvilá­gosult szülő tehát nem esik két­ségbe, ha üvölt a gyerek. Már­mint, ha más gyereke üvölt. Mert más gyereke üvölt, az enyém sír... Sír, mint kopár rrie- zök fölött a téli szél, mely tavaszt keresve szomorúan sodorja a síró lombokat... Tisztába kellene ten­ni a téli vihart, akarom mondani a gyereket, mert bömböl. Mind­járt megszakad a felvilágosult apának a felvilágosult szíve. — Hogy most tették tisztába? Akkor éhes! Ha nagyobb lenne, akkor csöndesen, érthetően azt monda­ná, hogy kérek egy kis tejet, eset­leg elmenne a közértbe és venne 10 deka szafaládét. Ha nagyobb lenne, de nem nagyobb! Ezért kénytelen más módon kifejezni kívánságát. — Micsoda?! Hogy pvsödik a tüdeje? Ez csak babo­na! Elismerem, hogy tüdő-erősítés céljából a csecsemők sírni szok­tak, de az én gyermekem zokog. Felnőtt ember vagyok, meg tu­dom különböztetni az edzés jel­legű sírást a kétségbeesett zoko­gástól. Ez zokogás. Végveszély pillanatában zokog így az ember. Nem engedem meg, hogy éhen haljon a gyermekem. Meg kell szoptatni. — Méghogy csak három óránként szabad, és egy órája evett?! Ha az én gyerekem éhes, akkor az anyja, ha a feleségem akar maradni, ne nézze az órát! Vannak rendkívüli dolgok az életben. A tudomány csak azt ál­lítja, hogy általában három órán­ként kell etetni a csecsemőt. Ez a három óra átlag idő; heti, vagy havi átlag. Egy gyerek nem gép, nem is szeret­heti a szabályos egyformaságot. Az én gyermekem egyéniség. Nemtetszésének ad kifejezést, mert szabályos három órás időkö­zökben etetik. Ez hallatlanul unal­mas lehet. A gyermekem kikap­csolódásra vágyik. Én úgy kap­csolódom ki, hogy kanasztázok. A gyermekemnek egyelőre erre nincs lehetősége. Legalább annyit ehmrhat, hogy megetessék, ha éhes. Kitől várjon megértést, ha az a drága jó édesanyja sem ve­szi figyelembe még a legelemibb kívánságait sem. Persze, hogy üvölt. Csalódásá­nak és bánatának ad kifejezést. Tessék. Egészen kivörösödött. Ez nem közönséges vörösödés. Lát­szik rajta, hogy beteg. Azonnal meg kell mérni a lázát. Én addig telefonálok a klinikára. Minden esetre, készítsék elő a műtőt. — Persze, hogy nem kell pánikba esni. Ez igaz. Csak annyit mond­tam, hogy helyes, ha előkészítik a műtőt. Ez nem pánik. Ez egy megfontolt apa józan előrelátása. Tudom, hogy előtte konzíliumot kell összehívni. Természetesen, higgadtan és nyugodtan taxiba ülök és idehozom azt a négy-öt orvost, akikre szükség lesz. — Hát persze, én is remélem, hogy nincsen komolyabb baja. Csak az idegesít, hogy elhallga­tott. Vészjóslóan hallgat. Egy csecsemő nem szokott így ukk- mukk-fukk elhallgatni. Lehet, hogy már a síráshoz sincs ereje. Az orditozástól kihűltek a belső részei. Azért hallgat, mert fázik. A szakkönyvek azt írják, hogy a csecsemő akkor fázik, ha hideg a lába. Ki kell bontani a. pólyát és meg kell nézni a lábát. Akár én is kibonthatnám, de nem merem. Flívni kellene egy szakavatott ápolónőt... Micsoda? Ne beszéljek olyan sokat?! Azért sírt, mert ebben a zajban nem tud elaludni?! Ilyet is csak egy asszony találhat ki. Jól van na, akár ki is mehetek. Nehéz dolga van egy apának, ha kisgyermeke van, s a felesége nem ért a csecsemőn'-,adózáshoz. ABA1 PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom