Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-27 / 97. szám

*962. április 27.

TOLNA MEGVET NÉPŰJSAG

Hogyan dolgozzon az üzemi KISZ-szervezet ?

Mint a vitaindítóban is közöltük, az üzemi KISZ-szervezetek kérésére indítottuk meg a vitát. Úgy gondoljuk, nem volt hiábavaló. A vitában számos szervezet vett részt, tapasztalataikkal, javaslataikkal hozzájárultak a KISZ-munka jobbátételéhez, a jó tapasztalatok általánosításához, összefoglalóul néhány következtetést le kell vonnunk és röviden összegeznünk az üzemi KISZ-szervezetek feladatait, mun kamódszereit.

Üzemi KISZ-szervezeteink feladatait — mint valamennyi alapszervezetét — a KISZ I. kongresszusának irányelvei határozzák meg. Ezek hat pontban foglalhatók össze: emeljük a munka termelékenységét; fejlesszük és erősítsük tovább a szocialista mezőgazdaságot; vállaljunk védnökséget az ötéves terv kiemelkedő létesítményei felett; vállaljunk részt a takarékossági mozgalomban; teljesítsünk 45—50 millió társadalmi munkaórát; szervezzünk széleskörű tanulási mozgalmat.

Mindezeket a feladatokat alapszervezeteink az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom négy követelménye teljesítésén keresztül tudják megoldani. A vita során beérkező levelek, valamint a véleményünk alapján a következőkben látjuk

az üzemi KISZ- szervezetek feladatait:

Népgazdaságunk minden területén elsődleges feladat a termelékenység emelése. E feladat megoldásából fiataljainknak a legmesszebbmenőkig ki kell venni a részüket Üzemi alapszervezeteink a szakszervezeti bizottságokkal együtt legyenek gazdái a munkaversenyek különböző formáinak. Tartsák elsődleges feladatuknak a szocialista munkabrigádok szervezését és erősítését. Azonban ne tévesszék szem elől azt a tényt, hogy megyénk ipari üzemeiben viszonylag kis létszámmal dolgoznak és emiatt sokhelyütt nincsenek meg a feltételek e brigádmozgalom kibontakozásához. Tehát a cél elérése érdekében továbbra is szükségesnek látszik az egyéni és párosversenyt is szervezni, fejleszteni.

Feladatul szabja meg a KISZ kongresszusa a KISZ védnökségvállalását az ötéves terv nagy építkezései felett. Tekintettel arra, hogy megyénk már meglévő üzemeiben nagymérvű építkezés és bővítés nem lesz, javasoljuk alapszervezeteinknek: vállaljanak védnökséget üzemeikben az újítómozgalom, a termelékenység növelése, a minőség javítása és az anyagtakarékosság felett. Gon dósán ügyeljenek aiTa, hogy ez a vállalás ne legyen általános. Még egyszer hangsúlyozzuk azt, hogy fordítsanak az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet a minőség javítására és az anyagtakarékosságra, különösképpen azon üzemekben, amelyek importált nyersanyaggal dolgoznak. Úgy hisszük, szükségtelen ennek a célkitűzésnek hosszabb magyarázata, hiszen eredményes megoldása igen komoly valuta-megtakarítást jelent népgazdaságunk számára. A szocialista brigádok szervezése, irányítása igen nagy és bonyolult feladatot ró az üzemi KISZ-szervezetekre. Azonban a többéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a mozgalom a munkatermelékenység növelése mellett nagyban elősegíti ifjúmunkásaink szocialista tudatának kialakítását.

Célul tűzi ki a kongresszus

a szocialista mezőgazdaság erősítését. Ennek érdekében megyénkben is kialakult a patronáló mozgalom, amely arra irányul, hogy az üzemek segítsék a termelőszövetkezetek megszilárdítását. KISZ-szervezeteink is vegyenek részt ebben a mozgalomban, segítsék a termelőszövetkezetek KISZ-szervezeteinek politikai, szervezeti megerősítését, a műszaki tapasztalatok átadását.

Fordítsanak nagy figyelmet az üzemi alapszervezetek a fiatalok általános műveltsége és ezen belül a szakmai képzésük fejlesztésére. Javasoljuk, szervezzék meg az eddiginél sokkal több fiatal részvételével a „Szakma Ifjú Mestere”, a „Szakma Ifjú Technikusa és Mérnöke” mozgalmat. Amennyiben a helyi adottságok megengedik, szervezzenek szakmásító tanfolyamokat és segítsék elő az állami oktatás terén az üzemi osztályok létrehozását.

A munka

és a tanulás mellett

az üzemi KISZ-szervezetek a fiataloknak szervezzenek kulturális és sportrendezvényeket, azokon lehetőleg minél több fiatal vegyen részt, és ki-ki kedve szerint találja meg szórakozási lehetőségeit. A fiatalok tudatformálásának igen fontos eszközei lehetnek, ha jól használjuk ki, a „József Attila” olvasómozgalom, filmszeminárium, valamint a Kilián testnevelési mozgalom, az üzemi bajnokságok szervezése.

Mindezen követelményeknek az üzemi KISZ-szervezet csak akkor tud eleget tenni, ha rendszeres szervezeti életet él. Elengedhetetlen követelmény az alapszervezetek munkájában a munkaprogram elkészítése. A vezetőségi ülések és taggyűlések időbeni megtartása, valamint az, hogy kezdve az alapszervezet titkárától minden egyes alapszervezeti tag egyöntetűen dolgozzon a közös célkitűzések érdekében. Ezeket a feladatokat KlSZ-alapszervezete- ink csak akkor tudják jól megoldani, ha a legmesszebbmenőkig igénylik üzemük pártszervezetének, szakszervezetének és gazdaságvezetésének segítségét.

Thész Mária—Varga István

Az HHS agitációs és propaganda bizottságának ülése

Az MHS megyei agitációs és propaganda bizottságának legutóbbi ülésén a propagandamunka további javításáról tárgyaltak. Az ülésen részt vettek a párt és állami szervek vezetői. Több hasznos javaslat hangzott el az I agitációs és propagandatevékenység kiszélesítésére. Megállapították, hogy a hallgatók szívesen és érdeklődéssel fogadják az MHS által rendezett előadásokat, ezért elsősorban a kis községekben áz előadások számát növelni fogják.

Hat helyen szerepel májusban a bonyhádi járási művelődési ház színjátszó együttese

A bonyhádi járási művelődési ház színjátszó együttese Rozov: Nem olyan világot élünk című színművét tanulta be. Május hónap folyamán a csoport Bonyhá- don, Mőcsényben, Mórágyon, Murgán, Bonyhádvarasdon és Ké- tyen mutatja be a darabot.

ódott az ágyon. Hol a fiú, majd Sose, Elza és Körner jelentek neg előtte. Tervezett, gondolko- lott, kidolgozott lépésről lépésbe mindent. Kimondhatatlanul so- cá jött el a reggel és örökkévalóságnak tűnt, amíg este lett. Egész rap ki sem mozdult a szállodából, nem evett, nem ivott, csak szívta az erős cigarettákat, az ;gyiket eldobta, a másikat meg- 'yújtotta. Hat óra után néhány bérccel határtalan izgalommal nent le a bárba. Az is egy évizednek tűnt, amíg a harmadik jmeletről a földszintre ért. Hátha bem lesz ott a fiú! Vagy, ami nég rosszabb: talál egy Szabó Zoltán nevű, vele egykorú fia- ;alembert, s esetleg magával hozza ... Természetesen tovább kell magyarázkodnia, újabb akadály, ímely tervei útjába kerülhet. Számolt mindennel, reszketett a keze, amikor a kilincsre tette.

Benyitott.

Simon István már ott ült. Egye äül. Látszott rajta, hogy idegesen várakozik. Horváth hozzá sietett, mind a két kezét nyújtotta.

— Bocsásson meg! Néhány percet késtem. Váratlanul akadt egy kis dolgom. Ugye nem várakozik régóta? Hat órában egyeztünk meg.

— Negyedórája vagyok itt — mondta a fiú, most tökéletesen józan volt, csak megtört arca, véres szemei mutatták az éjszakai lumpolást. — Én meg korábban jöttem...

— Van valami jó híre számomra? — kérdezte Horváth, és meg sem várta a fiú válaszát — megiszunk egy konyakot?

— Sajnos — mondta Simon —, semmi újat nem tudok. Többektől is érdeklődtem, dehát egy ilyen nagy gyárban ...

— Hányán dolgoznak összesen az erdőslaki kohászati művekben? — kérdezte hirtelen Horváth, és intett a pincérnek, miközben észrevétlen mozdulattal bekapcsolta a belső zsebébe rejtett parányi magnetofont.

A fiú gyanútlanul válaszolt:

— Körülbelül harmincezren

— Óriási! — Horváth ámuldozott. — Valóban hatalmas! Egy egész gyárváros. Ekkora üzemben és ennyi ember között nehéz mesterség lesz megtalálni az én unokaöcsémet, de ugye, maga azért nem adja fel a reményt és továbbra is segít nekem?

— Természetesen. Remélem, meg is találjuk ...

— Nagyon köszönöm; erre megiszunk egy konyakot! Nem volna kedved — tegezte le hirtelen, amikor poharukat összekoccintották — a vacsoránál is velem tartani?

(Folytatjuk)

Péntek:

Az agglegény pénteki kalandja

Ül az agglegény a cukrászdában, a nagy ablak mellett, kavar- gatja cukortalan kávéját és mélázva nézi a tér színes, tavaszi forgatagát. Pezseg a város, vidám az élet! Kicsit elszomorodik, végigsimít kopaszodó halántékán és bánatos leikéből előtör egy visz- szafojtott, kikívánkozó sóhajtás.

— Meg kellene nősülni... — motyogja magában milliomodszor a végre nem hajtott elhatározást. Kint az utcán, a téren pedig egymáshoz simulnak a párok, összevillannak a szikrázó szemek, s ragyognak az egészséges fogak a nevető szájakban. Az agglegény egyre bánatosabb, nagyon érzi egyedüllétét, a kedvet ölő magányt.

Hirtelen minden átmenet és bejelentés nélkül fiatal, csinos lány jelenik meg az ablak előtt. Karcsú

testén feszül a ruha, s hunyorgó szeme az autóbuszok feliratát fürkészi. Nem sokáig, mert megtalálja a társasgépkocsit, amelyet keres, elmosolyodik, kecses léptekkel fellép a lépcsőkön. Az agglegényt lenyűgözi a látvány, néhány pillanatig önfeledten néz az eltűnt leány után, majd elhatározás támad benne.

— Gyerünk utána! Bátorság öregem, csak határozottan, gyerünk utána, ha kell, a világ végére — biztatja magát és felkél a parányi székről, pultra dobja a kávé árát, kisiet a presszóból, s felszáll a buszra. Minden ülőhely foglalt.

— Nem baj, jó ez így — gondolja, odaáll a leány ülőhelye mellé. All és nézi, nézi a lányt, tikkadt lelke magába szívja a gyönyörű vonásokat, mint száraz föld

a langyos tavaszi esőt.

A lány érzi, észreveszi, hogy nézik. Tágranyílt szemmel feltekint és látja, hogy mellette ácso- rog egy bácsi. Ajlcát csucsorítja, homlokát ráncolja a leány, gondokba mélyed.

— Igen, persze így illik ez, — határozza el magában, s bűbájosán feláll', ártatlanul rámosolyog az agglegényre, udvariasan szóra nyitja a száját.

— Bácsi, tessék csak leülni, én köny- nyebben állok, mint maga, átadom a helyem.

Az agglegényt mintha fejbe kólintották volna. Nem is tudta hirtelen, hogy mit tegyen.

Nem, nem ült le, inkább letámolygott a buszról és összetörtén. de észrevétlenül eltűnt a város szines tavaszi forgatagában.

—IS OS

A kongresszus tiszteletére:

Három tsz versenyének eredményeként csütörtökön a kukoricavetést is befejezték Zombán

A Vörös Csillag Termelőszövetkezet kezdeményezésére nemes vetélkedés bontakozott ki a

zombai három termelőszövetke- vetéséhez.

hét elején végeztek. Ezután fokozott erővel láthattak hozzá a több mint 600 hold kukorica elzet között a VIII. pártkongresz- szus tiszteletére. Éppen ezért a munkába induló szövetkezeti gazdák minden reggel nagy figyelemmel kísérik a versenytársak munkáit.

A szövetkezeti gazdák még februárban, előbb párttaggyűlésen, majd szövetkezeti közgyűlésen vitatták meg a tavaszi munkák tervét. A gépi munkát pedig úgy szervezték meg, hogy a gépállomás traktorai a három termelő- szövetkezet összevont terve alapján dolgozhattak. A kukoricán kívül 787 hold tavaszi vetése volt a zombai termelőszövetkezeteknek, amelyekkel még az elmúlt

Tíz napig, hajnaltól sötétedésig mentek a traktorok és a fogatos vetőgépek a zombai határban.

A három tsz versenye meghozta a várt eredményt. Csütörtökön a versenyt kezdeményező Vörös Csillag Tsz elvetette a tervből még hiányzó 10 hold kukoricát, s a Jóbarátság Tsz-nél is csak 10 holdat kellett elvetni. A Parasztbecsület Tsz, amelynek a legtöbb — 300 hold — kukoricavetése volt, szintén befejezte a vetést csütörtökön estig, s ezzel egész Tolna megyében elsőnek végeztek Zombán az ösz- szes tavasziak vetésével.

m \

m

1

?•; •• ;

■ ••• . jp

$ r:' *

— Jól dolgoztak megyénkben a társadalmi munkások az oktatási intézmények fejlesztésén.

Társadalmi erőből, helyi erőforrásokból tavaly 165 óvodai férőhelyet, három műhelytermet és négy tantermet készítettek el. HW;VVVWVVVJVVliWW«irWUVW/JV,irlM/fl/Mlf*«#nMAHWVWiMVWW/rtVW/rMSVWJMA

Egy félbemaradt építkezés

Hat éve lesz az ősszel, hogy abbamaradt a dombóvári szálloda építése. Azóta az idő vasfoga kikezdte a már elkészült falakat, a fagy mállasztja a téglákat, rozsda eszi az itt-ott kilátszó betonvasakat. Gaz növi be az egész „épületet”. Nem különb a sorsa annak a százezer téglának sem, amely a megkezdett építkezés mellett várja, hogy fallá formálják a kőművesek.

Hat éve áll ott a százezer tégla, hiszen elhordani nem érdemes, ki tudja, hátha egy hónapon belül sor kerül felhasználására. Határozott választ ugyanis a dombóváriak még nem kaptak, hogy mikor kezdik újra az építkezést Mert ha a földművesszövetkezet megtudná, hogy erre legalább öt évig várni kell, vagy esetleg még tovább, biztosan intézkedne. Az anyagot másutt használná fel, az épület már elkészült részét, a pincét pedig valamire csak lehetne használni.

Az talán nem is lehet vita tárgya, hogy Dombóvárnak szüksége van a szállodára. De most nem is erről van szó elsősorban.

Hasonló igénnyel legalább száz község léphetne fel az országban. De Dombóvárott már megkezdték az építkezést, félmillió forint fekszik a falakban, a födémben, ami most már nap mint nap veszít az értékéből, megy tönkre. Népgazdasági érdek, hogv ne kelljen majd egy szép napon veszteségként leírni az egészet.

Az elhatározás 1955-ben született. Felmérték, mennyi a saját erő, mennyi társadalmi munkára lehet számítani, mennyi hitel kell. A hitelt megkapták, a beruházás megindulhatott. Nyolcvanezer forintot költöttek a tervekre, közben társadalmi munkával lebontották a helyszínen lévő régi épületet. 1956 tavaszán kezdte meg az építkezést a helyi ktsz. Egyemeletes, kétmillióba kerülő épületet terveztek, aminek földszintjén másodosztályú vendéglő lett volna, cukrászda és büfé. (Dombóvárnak jelenleg nincs másod- osztályú vendéglátóipari üzeme), az emeleten pedig tizenhárom két- és háromágyas, hideg-meleg "ei "óvízzel ellátott szállodai szoba.

ötvenhat őszén, az ellenforradalom következtében leállították a beruházást, visszavonták a hitelt. Az intézkedés érthető, súlyos károkat szenvedett az ország az ellenforradalom következtében. Akkor másra, sürgősebb építkezésekre kellett a pénz, anyag, munkaerő.

De azóta már közel hat év telt el, ezt az immár hatéves huzavonát nem indokolhatja az akkori — egyébként helyes — álláspont. Mert biztos, hogy azóta már több hasonló, új vendéglátó létesítmény épült az országban. Sokkal célszerűbb lenne ezek helyett befejezni annak az építését, amire már félmillió forintot költöttek.

(■»*