Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-03 / 78. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1962. április 3, » Gyarmati élet“ Négyen ültek az asztalnál. Szemmel láthatóan barátság, de legalább is közös szakrna kötötte őket össze. Vitatkoztak. Vidék, város Pest és falu — e körül folyt a disputa. Véletlenül lestem el szavaikat, s kicsit csodálkoztam is. Egyrészt a bátor­ságon, ahogy a már említett és oly gyak­ran napirenden sze­replő kérdésen me­ditáltak, másrészt azon, hogy barátság ide, kollegalitás amo­da, hárman úgy megforgatták a ne­gyediket, hogy bele­izzadt. Ezt mondta: — Ha egy mérnök elkerül Pestről, mint­ha gyarmati életbe kerülne, amikor vi­dékre jön. A kontrát, energi­kus arcú, harminc év körüli társa vágta rá: — Te fogalomza­varban szenvedsz. Már csak azért is, mert téged semmi sem láncol kénysze­rűséggel a vidékhez. Nem kerül, csak egy százasodba, s — mert saját autód van — ott lehetsz Pesten, amikor csak akarsz. Legyintett a letor­kolt, a színházról, a kulturáltabb életkö­rülményekről mon­dott még valamit. Enyhe kacagás, nem kevés irónia. — Színház? — hangzott a kicsit gú- nyoros kérdés. — Egy volt évfolyam- társam odafent él. S panaszkodik, alig tud eljutni egy-egy be­mutatóra. En meg mindegyiken ott vol­tam. Teljes vereséget szenvedett a negye­dik társ. Érvei telje­sen elfogytak, a töb­biek szinte megver­ték a szavakkal. S én nem tudom miért, de nagyon örültem, hogy elles­hettem ezt a beszél­getést. Sz. 1. Mi lett belőlük? EGY DIPLOMATA ELINDUL Repülőgép szeli a levegőt az Atlanti-óceán felett. New York felé tart. Az egyik utas Varga Lajos. Ifjú ember. Fontos ál­lami megbízatással utazik az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek székhelyére. Népünk kül­dötteként utazik. Felelősségtel­jes megbízatás. Személyes ismerősöm. Az egykori gyönki népi kollégium lakói voltunk mindketten, s itt ismerkedtünk össze. Emlék­szem, 1949-ben az egyik kollé­giumi foglalkozás után a neve­lőtanár azt mondta neki: — Lajos fiam, ha ezután is ilyen szorgalmasan tanulsz, sok­ra viheted. Benned van érték. Szerencsés korban vagy fiatal. Csak soha ne feledkezz meg azokról az emberekről, akikté­Változatos munkadíjazási formákat vezettek be a madocsai Igazság Tsz-hen A madocsai Igazság Tsz múlt évi eredményeiben, a gazdálkodás megjavulásában nagy szerepet játszott a munkadíjazás és a tsz- gazdák anyagi ösztönzésének jól megválasztott módszere. A múlt évi tapasztalatok alapján a mun­kadíjazás és anyagi ösztönzés rendszerét idén sokoldalúan to­vábbfejlesztették, hogy az még hatásosabban segíthesse a gazdál­kodás megjavítását, a tsz további megszilárdítását. A% állatgondozók fix-\- eredményességi munka­egységet kapnak Pontosan megállapították, hogy a különböző területen dolgozó ál­latgondozóknak bizonyos munka­egység elnyerése érdekében mi­lyen munkákat kell elvégezni. Az önitatásos borjunevelők 400, a növendékcsirke gondozók 800, a juhászok 400, a kacsa-gondozók 600 állat teljes gondozásáért ha­vonta 12 munkaegységet kapnak. A munka eredményessége után: a súlygyarapodáséld, az elhullási százalék csökkentéséért eredmé­nyességi munkaegységet kapnak a gondozók. Az itatásos borjunevelők pél­dául alap munkaegységeiken felül minden 100 kiló súlygyarapodá­sért 3,5 munkaegységet kapnak. A csirkegondozóknak három hó­napos korban kell átadni legalább 70 dekás átlagsúllyal a csirkéket, i cukorrépáért 0,3 munkaegységet A 70 dekás átlagsúly esetén min­den tíz csirke után 0,7; 70 és 90 dekás átlagsúlyú minden 10 csirke után 0,9; 90 deka feletti átlagsúly esetén 1,1 eredményességi mun­kaegységet kapnak a gondozók alap munkaegységeiken felül, ha 10 százalék alatt van az elhullott csirkék száma. Viszont, ha az el­hullás eléri a 15 százalékot, ak­kor az egyébként járó eredmé­nyességi munkaegységnek csak a felét írják jóvá. A juhászt a gyapjúhozam növelésében és ál­lategészségügyi rendszabályok be­tartásában teszik érdekeltté ered­ményességi munkaegységgel. A tehenészek alap munkaegysé­geiken felül az ellés levezetéséért kapnak eredményességi munka­egységet, a fejősért fix munkadi­jat: minden liter kifejt tejért 30 fillért A növénytermelőket a hozamok növelésében teszik érdekeltté A növénytermelők anyagi ösz­tönzése a fogatosoknál kezdődik. Az éjjel végzett munkáért 50 szá­zalékkal több munkaegységet ír­nak jóvá, mint amennyit ugyan­ennek a munkának nappali elvég­zéséért adnának. A cukorrépa-termelésben dolgo­zók eredményességi munkaegysé­get és cukor-járandóságot kap­nak. Minden mázsa megtermelt (Folytatás a 3. oldalról.) nem feküdt az ágyamban ... — Soha! öljön meg, de akkor ban sem láttam még ilyen szé- is: soha! Vadállat! pet! Aä ügynök ismét elkapta a kar — Ugye..: iát, s hirtelen hátracsavarta. Zsu­Hirtelen félelem szállta meg. zsa iszonyatos fájdalmat érzett, Rossz érzete támadt. Nagyon kö- egy pillanatra az eszméletét is zelről érezte a föléje hajoló em- elvesztette; az ügynök a dfvány- ber alkoholos leheletét. ra teperte, s egyetlen erőszakos _ A tiéd lehet!... — mondta rántással leszakította róla a blúzt, a z ügynök és kéjes vágyakozás- kibuggyant rózsaszínű melle. Vad sal a lány mellére szorította a éhséggel esett neki, csókolta, ha- kezét. rapta, a fogaival akarta széttép­Zsuzsa eldobta az albumot. ni. Zsuzsát a fájdalom észhez­— Uram! Erre kellek önnek!... térítette és öklével teljes erőből — Erre, te ... — lihegte az em- az arcába csapott. A megvadult bér és birkózni kezdett vele — ember megtántorodott, Zsuzsa te ... te... buta lotyó ... nálam egérutat nyerhetett. Két ugrással megalapozhatod a szerencsédet, az ajtónál termett, feltépte és a mellettem grófkisasszony lehetsz, ha engedelmeskedsz ... — Eresszen! — sikoltotta Zsu­zsa dulakodás közben. — Értsd meg te szamár: pénzt adok, felöltöztetlek, mindent adok, amit megkívánsz, ha ide­szakadt blúzt összefogva, elro­hant. Még a lépcsőfordulóban is hal­lotta az ordítozó ember hangját: — Buta lotyó, kirúgatlak! Ki­ró gatlak, te ringyó!...- , _ , . A szobájába rohant, nem is adod magadat... Százán kapasz- emiékezett, hogy magára zárta-e kodnénak belem ezren kapna- az ajt£t halálos kimerültséggel, nak az alkalmon. Ma a Royalban ájulásba fúló zokogással zuhant két magyar no is kikezdett ve- az ágvra lem, de nekem csak te kellesz... — Örült! örült! Eresszen! — Rázta a sírás, s ha annyi erőt kiáltozta Zsuzsa a férfi karjaiban összegyűjthetett volna, hogy az vergődve. ablakig vánszorogjon, kiugrott Valahogyan kiszabadult, az aj- volna bánatában a mélységbe, tóhoz rohant, de az ügynök két Kifullasztotta a zokogás, lépéssel ott termett és útját áll- A kimerültség elaltatta. Nyo- ta masztó, lázas álma volt. Az ügy­— Kellesz, kívánlak, nem en- nők jelent meg álmában, gedlek — kiáltotta vérbeborult szemekkel — magyar lány még (Folytatjuk) és fél kiló cukrot. A burgonya minden mázsájáért 0,4 munkaegy­séget írnak jóvá és az 50 száza­lékon felüli termés felét adják ki prémium címén a termelőnek. Egy hold kukorica megművelé­séért 16 munkaegységet írnak jó­vá, s a 20 mázsa csöveskukorica feletti termés felét adják ki pré­mium címén. Minden mázsa mákért 15 munkaegységet és az össztermés 10 százalékát adják. A kertészetben dolgozókat a kertészeti termékekért kapott be­vétel növelésében teszik érdekelt­té. A kertészek, a bruttó bevétel 40—50 százalékát kapják munká­jukért munkaegység jóváírás nél­kül. A legjobb növényter- mesxtők és állattenyész­tők célprémiumot kapnak A termelőszövetkezetben ver­senyt indítottak a legjobb nö­vénytermesztő és a legjobb állat- tenyésztő címért. A verseny győz­tesei között pénzjutalmat oszta­nak ki. A tehenészek közül az első há­rom, aki éves viszonylatban a legtöbb tejet feji ki, ugyancsak 300, 200, illetve 100 forint célju­talmat kap. Az a traktoros, aki az év során a legtöbb műszaknormát teljesí­ti 500, a második 300. a harmadik 100 forint céljutalmat kap, ha a karbantartást az előírások szerint elvégzi és munkafegyelmével kap­csolatban nem merül fel kifogás. Érdekessége a madocsaiak mun­kadíjazási rendszerének az is, hogy a vezetőségi tagokat a ve­zetőségi üléseken való részvételért díjazzák. A vezetőségi ülésen va­ló részvételért óránként 0,2 mun­kaegység írható jóvá. Ugyanez a járandóság illeti meg az ellenőr­ző bizottság tagjait is. A madocsaiak munkadíjazási rendszere azért érdekes, mert sok bátor, önálló kezdeményezést tar­talmaz, ugyanakkor nem tér el a szocialista jövedelemelosztás alap­elveitől. Gy. J. ged eddig is eljuttattak. — Mindig hazavágyom', sze­retem az otthont. Pedig nem fotelos lakosztály vár rám, ha­nem ... Tetszik ismerni, hogy milyenek a régi cselédlakások. Kiskajdacs. Puszta. Nekünk még nem jutott többre. Az em­berek sem frakkban járnak ar­rafelé. Mégis ott vagyok ott­hon. Szeretem. Rohannak az évek. Elérke­zik a Varga-család számára az egyik legemlékezetesebb kará­csony. A család nem a temp­lomba készülődik, hanem a postára. Örökkévalóságnak tű­nik minden perc. A szülők iz­gatottan várakoznak. A feszült csendbe hirtelen belehasít a te­lefon csengője. — Halló, itt Moszkva! Én va­gyok édesapám, édesanyám ... Hallják? Hogy vannak? Nem betegek? Gondolatban én is magukkal ünnepelek. Nem tu­dok utazni, nagy a távolság. Majd az egyetemi év végén. Édesanyám, mit főzött kará­csonyra? Készített jó mákos­kalácsot? — Aranyos fiam, hát te... — így az édesanya. Ezerfélét akart kérdezni és mondani, de alig jön ki belőle a szó. Könny­cseppek gördülnek arcán. Az apa is elérzékenyül, noha ő jobban tartja magát, hiszen férfi: „Tanulj szorgalmasan fiam.” Hát ide jutottunk. A pusztai cselédember — géplakatos — fia Moszkvában tanul, a kül­ügyi akadémián. Az utolsó tanulmányi év vé­gén Lajos motorkerékpárt vá­sárolt, csakúgy mint sok év­folyamtársa, barátja. Elhatá­rozták, hogy Moszkvából haza­motoroznak Magyarországra. El is indultak öt motorral és egy autóval. Mire hazaért Nagy dorogra — mert Kiskajdacsról ide költöztek a szülők, mivel itt vásároltak házat — meg­lehetősen elfáradt. De mi volt ez a sokéves tanulás fáradal­maihoz képest. De megérte. Végre zsebbe került a diplo­ma, és következett a külügyi szolgálat. A minap Vargáéknál jártam Nagydorogon. Idősödő asszony fogadott. Meggyötört arc, falu­sias, otthonias öltözék. A ház körül tett-vett éppen. — A Lajos? — Felvidul. Ar­cáról eltűnik a gond, mintha a ráncok is eltűnnének. — Kár, hogy nem vasárnap jött. Lajos a hét végén mindig hazajön. Alig várja, hogy itthon lehes­sen. Varga Lajos bácsi, az édes­apa nem volt otthon. Míg Var­ga nénivel beszélgettem, ő a gépállomáson szorgoskodott. Szerelő. A gépeket javítja. Az olajos kezű, szerelőruhás apá­tól gyakran megkérdezik mun­katársai : — Hát a fiad, a diplomata, merre jár? Mindenki ismeri, mindenki figyelemmel kíséri munkáját. Valósággal rajta van az embe­rek szeme. Közülük indult, és köztük is maradt, még akkor is, ha a na­pi feladatát nem Nagy dörög és Kiskajdacs vidékén kell végre­hajtania. Mi lett belőlük? Hat embert mutattunk be olvasóinknak ebben a sorozatban. Utakat, amelyeket ki-ki felszabadulásunk napjától idáig végigjárt. Az embersorsok bizonyítékok: hazánkban minden­ki megtalálhatja tudásának megfeleiden a helyét. Úgy kap elisme­rést, megbecsülést a társadalomtól, ahogyan él, és ahogyan dolgo­zik. Faji, vallási, származási előítéletektől, létbizonytalánságtól, munkanélküliségtől nem kell rettegnie senkinek. Olyan igazság ez, amelyet ki-ki saját sorsán, gyermekei, hozzátartozói sorsán is le­mérhet. Nagyot változott ez az ország, mióta a szocializmus útján halad. Boda Ferenc Róluk van szó, a mulasztókról Cs. Gyuri hatodikos. Félévi ér- I Vagy B. Miklós esete. Négy tesítőjében három elégtelen je-' tantárgyból bukott meg félévkor, gyet vitt haza. Ám mégis este a mozi utolsó előadásáról küld­1 özvegy édesanyja alig bír a ser­dülő gyerekkel. Kicsúszott a ke­te haza a nevelő. Hogy került oda? A válasz kézenfekvő: hiá­nyos szülői felügyelet. Egy egészen különleges eset. Cs. Pista ugyan nem bukott de sokat hiányzott. Törvényeink ilyenkor a szülőt marasztalják el. Kit is lehetne elmarasztalni, mást a rendszeres hiányzások miatt? Persze ilyenkor következik a ne­velő szándékú, de mégis érzéke­nyen érintő büntetés és a retor­zió. Cs. Pistát erőszakkal vitték az Iskolába. Nem idegenek, hanem az édesanyja. Vajon megoldás ez? Egy esetben talán igen, de a tanköteles kor végéig semmi esetre sem. A szitkozódás nem segít, sőt Pista fejlődésében okoz károkat. Inkább talán az volna az igazi segítség, ha fokozottab­ban ellenőriznék, ha nem enged­nék még ennyire sem szabadjá­ra. Szavalóverseny a bonyhádi Vörösmarty Mihály általános iskolában A bonyhádi Vörösmarty Mihály általános iskola úttörőcsapata szavalóversenyt rendezett. A ta­nulók nagy lelkesedéssel készül­tek a versenyre, amelyen egy szabadon választott költeményt és Petőfi: Egy gondolat bánt enge- met című versét kellett előadniok. A raj gyűlések keretében megren­dezett selejtezők után az úttörő- csapat legjobb szavalói mérték össze erejüket a döntőn, ahol a teljesítménve'-et a magyart taní­tó nevelőkből, ifjúvezetőkből és úttörőkből álló bizottság osztá­lyozta. Megállapították, hogy a verseny magas színvonalú volt, a szabadon választható versek legtöbbje is megfelel előadójuk egyéniségének, előadói képessé­gének. A VII. osztályosok közül az első díjat Bogos Gizella, a másodikat Jeney Gabriella, a VIII. osztályosok közül az első díjat Regős Gabriella, a máso­dik díjat pedig Antal Ágnes nyerte. zéből, s ha idejében nem segí­tünk, még tovább jut. Mert azért megoldás ebben az esetben is kí­nálkozna. A napköziben bizonyá­ra jobban meg tudnák fogni, kö­vetkezetesebb munkára serkente­ni. De ezt még nem is kérték, pedig ahogy hallottuk, lenne rá alkalom. Róluk van szó, a szórványosan, de mégis előforduló mulasztók­ról, a rossz irányban alakuló gyermekjellemekről. Nem végle­ges, hogy ilyenek is maradnak. Ahhoz azonban, hogy megvál­tozzanak, mire az életbe kerül­nek, s ne az tanítsa meg sokkal drágább áron őket az elmulasz­tottak pótlására, a felnőttek se­gítségére van szükség. Mit jelent ez a segítség? Leg­elsősorban talán azt, hogy ne sta­tisztikai adatként kezeljük a mu­lasztásokat, hanem tartalmuknak megfelelően. Érthetőbben szólva: a hiányzás mögött lássuk meg azt. hogy egy fejlődő, alakuló emberről van szó, segítsük szó­val, de ha kell, szigorral is. Sokat beszélünk az iskola és a szülői ház kapcsolatáról, mint az összehangolt nevelés egyik fontos eszközéről. Ez minden esetben — mint ahogy azt egy pedagógus-ismerősöm megfogal­mazta — kétoldalú. Kevés az, hogy a nevelő időközönként fel­keresi a családot. Ehhez szüksé­ges, hogy a szülő is tartsa a kap­csolatot az iskolával, keresse fel a pedagógust, jelezze, ha sejt. vagy tud valamit. így alakulhat ki az az igazi viszony, amelyik még az itt ismertetett szórványos eseteket is kizárja. Szolnoki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom