Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-19 / 91. szám
4 ' TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április 19. Semmiségből — millió A szőlővessző begyűjtése folyik a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezetben. Három termelőszövetkezetből — a Virágzóból, az Aranykalászból és az Alkotmányból — hordják ide gyökereztetésre a szőlővesszőket. A vesszőket a közösből és a háztájiból szedik össze, s ez a közös és az egyén szempontjából is hasznos. Darabját 12 fillérért veszik át, s ősszel gyökereztetve 1,10 forintért adhatják tovább. Máskülönben pedig rőzse gyanánt csak néhány forintot kapnának kévéjéért. Ezt felismerve ez évben megháromszorozódott az átvett szőlővessző mennyisége. Míg az elmúlt évben * 300—350 ezret vettek át, az idén elkerülik a milliót is. Faddon kérdeztek, Szedresen válaszoltak A faddi Lenin Tsz főagronó- musa, Kiss István mondta el, hogy a Szedresi Gépállomás már az idegekre megy. A gépállomás náluk dolgozó traktorosai ott akarják hagyni a gépeket, mert nem keresnek, s azért nincs pénz, mert a gépek egy része üzemképtelen. A főagronómus bosz- szús. Sok a baj a gépállomással, a traktorosokkal, és az igazgató nem képes rendet teremteni — mondja. Elsorolta, hogy 16 gépállomási gép van a tsz-ben. Ezek egy része állandóan hasznavehetetlen. Az öt kormos traktorból jelenleg 2 jó, és csak mindössze egyre van ember. A két gumikerekű erőgépből az egyik üzemel, a másik nem. Lassítja a tavaszi munkák végzését és tetézi a gépállomásokra a panaszokat, hogy kevés a munkaeszköz ... „Nem is tudom, hogyan képzelik?’’ — kérdezte a főmezőgazdász. Megkértük Kovács elvtársat, a Szedresi Gépállomás igazgatóját, hogy a fentiekre mondjon véleményt. ö a következőket mondotta. A faddi Lenin Tsz jól gépesített gazdaság. A gépállomást csak akkor veszik igénybe a tsz vezetői, amikor saját erőből nem győznek valamilyen munkát. — Velünk ennek folytán csak simítózásra és kukoricavetésre Bátaapáti gondok, örömök és eredmények A dombok szinte beárnyékolják ezt a kis községet. A hozzávezető út kanyargós, s valaki, eléggé kitekert logikával, az igazság útjának emlegette. Annyi rajta a kitérő kanyar, hogy számolni is alig győzi az ember. .Még bent a faluban is szeszélyesen kanyarog, mint valami rakoncátlan patak. Partjain ott állnak a házak kétoldalt, szorosan a dombra kapaszkodva. Domb ugyanis annyi van itt, ahány ház, vagy talán még több is, nem számoltam. Azt igyekeztem inkább számba venni, milyen gondok, örömök és eredmények tarkítják Apáti hétköznapjait. Hallgattam az elbeszéléseket; jól tudnak itt beszélni az emberek, ízesen, de mértéktartóan. Rosszallják, hogy keveset fordul meg náluk városi ember, ritkán látogatják ezt a családot. Semmi hiba az értelmezésben, valóban családot mondtam, mert az egész község egy család. Alig párszáz ember, akik úgy ismerik egymást, mint én a bátyámat. A község ügyeit is. Egyformán rosszallották például, hogy a helybeli termelőszövetkezet istállójának udvaráról falu- szerte vékony erekben csordogál végig a trágyalé. Egészségtelen állapot ez, ha meleg lesz nem lehet megmaradni tőle a községben. Ennél azonban sokkal nagyobb problémája volt hosszú ideig a2 apátiaknak, ami a cipőjavítások, a nyiratkozás, meg egyéb ilyen apró szolgáltatások körül uralkodott. Se borbély, se cipész — semmi a faluban. Ha valakinek mégis szüksége volt ilyesmire, akkor felkerekedett: irány Bony- hád. Tizennégy forint az autóbusz, kiesik a munkából, elveszít egy munkaegységet. Mind fontos, zsebbenyúló körülmény volt eddig, mivel hosszas alkudozás, tervezgetés után végül a tanács és a földművesszövetkezet megtalálta a megoldást. Hamarosan, hetenként egyszer, gépkocsi szedj majd össze a javítani valókat, s viszi Bonyhádra, a ktsz-hez. Borbély is jön a faluba, ugyancsak egyszer hetenként. Az asz- szonyok azonban elégedetlenek, mert női fodrász nem ígérkezik... Van egy ház Bátaapátin, egy régi istálló helyén, amiről így beszéltek: a mi kis központunk. A községi művelődési otthont értették alatta. Nem nagy az egész, de szeretik, s Apátinak elég. A Vörösmarty-estre még ma is sokan emlékeznek, amikor vasárnap délutánonként összegyűlnek a kultúrházban. Most parkírozzák, s hamarosan friss;' üde lesz a fiatal ház környéke. Azt hinné az ember, hogy az« ilyen, hegyek között meghúzódó A kis községben alig lehet nyomát« találni az érdeklődésnek. Pedig. 1 hogy ennek az ellenkezője az« igaz, arról Percsi tanító néni, aj könyvtáros győzött meg. Ezt« mondta: — Nincs sok könyvünk, csak« 750 kötet, de márciusban ebből < is négyszáznál többet vittek ki.. Jövőre gazdagabb lesz a válasz- < ték, mert kétezer forintért vásárolunk új könyveket... Mit olvasnak az emberek? Jóformán mindent, ami a kezükbe kerül, leginkább azonban a mezőgazdasági szakkönyvek tartanak számot érdeklődésre. Kicsit lázban égett a község, amikor ott jártunk. A tavaszi munkák dandárjában férfit alig találtunk. Asszonyt sem sokat, s akit találtunk, az készülődött. A tanács hívta őket megbeszélésre, az új napközi ügyében. Ahogy az elnök mondta: szeretnék már tető alá hozni, s ha sikerül az a bonyolult házcsere, megoldják a gyermekek elhelyezését. Ehhez kérték ki az asszonyok véleményét, segítségét, mint ahogy a családban szokás, ahol a családfő minden véleményt meghallgatva dönt gondokról, feladatokról, s együtt örül velük az örömöknek, Sz. I. szerződtek, és mi erre készültünk fel. Közben az időjárás, a késés úgy hozta, hogy egyéb munkákra is igénybevették gépeinket. Ennek örültünk, de sajnos valóban nem voltunk megfelelően felkészülve. Azt pontosan megmondani nem tudom, hogy van-e a kormos traktorok mindegyikén ember. Sajnos traktorosaink valóban menni akarnak Faddról. Ennek az az oka, hogy a tsz-ben megígérték, hogy majd kapnak legalább fél-fél hold háztáji földet. Nem adtak. Tavaly aratáskor a legjobbaknak jutalmat ígértek, az is csak ígéret maradt — mondotta az igazgató. napokban személyesen beszélt a faddi traktorosokkal és kezdenek rendbejönni a dolgok. A gépállomás főmezőgazdásza pedig ugyancsak a múlt napokban tárgyalt a Lenin Tsz főmezőgazdászával. Úgy látszik, sikerül összhangba hozni a. közös érdekeket. Mindenesetre az azért furcsa, hogy az igazgató nem tudja, van-e elegendő ember a gépeken, vagy nincs. A faddiak kifogásait a gépállomás főmérnökének is jobban meg kellene szívlelnie, mert lehet, hogy a traktorosok azért is menni akarnak, mert a tsz sokat ígér, s keveset teljesít, de leginkább az a kifogásuk, Azt is hozzátette, hogy a múlt | hogy sok az állásidő. _______ M itől romlik és mitől javul a tanulmányi átlag Az itt következő írás alapját az a pár szó adta, amit véletlenül hallottam egy újságolvasó szájából, aki a szekszárdi általános iskolások daljáték-előadásáról szóló cikket olvasva a jelenleg szokásos pedagógiai elveket kommentálta. így: — Daljáték?! Jobb lenne, ha tanulnának, addig, amíg próbálnak, és a tanárok is jobban tennék, ha azzal törődnének, hogyan tanulnak a gyerekek, mintsem ilyen színdarabokat tanítsanak be és adassanak elő. Egy szülő jóismerősömtől, aki a fentebb elmondottakhoz hasonlóan vélekedett, megkérdeztem, hogy az ő gyerekének mennyivel romlott a tanulmányi eredménye, ha már így panaszkodik. — Nem romlott semmivel — mondta —, mert most a gyerek nagyon rákapcsolt a tanulásra. De forduljunk a legilletékesebbekhez, a nevelőkhöz, mi az ő véleményük? Ifj. Gerse József volt a Feneketlen tó előadásának egyik rendezője, ő vezényelte az előadást, s egyike, akik legtöbbet fáradoztak az előadás sikere érdekében. A kérdésre kissé meg is lepődik, csodálkozik, hogy . vannak emberek, akik kétségbevonják, hogy a pedagógusok egy pillanatra is feláldozzák a tanulmányi eredmények javítását különböző, más érdekeknek. — Az ilyen előadások is csak addig jók, amíg nem rontják a tanulmányi eredményeket. De addig nemcsak nem károsak, hanem kimondottan hasznosak is — mondja —, hiszen mi is kijelentettük: Aki fegyelmezetlen, vagy a tanulmányi eredménye a legkisebb mértékben is romlik, nem szerepelhet. Ehhez az elvhez következetesen ragaszkodtunk is. — És a tanulmányi eredmények? — Októberben kezdtük meg a próbákat, október első napjaiban, felsőtagozatos gyerekekkel. Szám szerint hetvenhatan vettek részt az együttes munkájában. A próbák megkezdése előtti utolsó felméréskor a szereplők tanulmányi átlaga 4,23 volt. Most, az előadás után ismét végeztünk felmérést. Az eredmény: 4,3. Ez a szám önmagáért beszél. íme a válasz, amit azok adnak, akik egyrészt az előadásokat rendezik, másrészt a legilletékesebb eldönteni, mi a hasznos a tanuló ifjúság számára és mi nem. A tapasztalatok szerint azzal, ha a gyerekeket a szorosan vett ta- nulnivaló mel-lett- mással is foglalkoztatják (s olyannal, ami tetszik a gyerekeknek), akkor tanulmányi eredményeik javulnak, az egyéb pedagógiai nyereségről nem is beszélve. Azóta már túl vannak az I. számú általános iskola növendékei a bemutatón. A siker, amit arattak, megérdemelt volt. Szeretnék a daljátékot másutt is bemutatni. Jövőre pedig egy úttörő tárgyú daljátékot tanulnak majd meg és mutatnak be szüleiknek és a többi érdeklődőnek. L. Gy. A tsz-elnök, a fogatos meg az elvonókúra Különleges óraművet készített Oleg Gvozg^ev Volgograd« órásmester. Az óra számlapja plexiüvegből készült. A számok mellett betűk állnak, amelyek az óramutató forgásának irányában Uljanov Leni:; nevét ad- fik. A* órásmester az órát Lenin közelgő, április 22-i születésnapja alkalmából készítette. Az órának nincs központi hajtóműve, minden mutató egyéni meghajtással, önállóan működik. A számlap felső részén a világ első szputnyikja látható, ^ számlap alsó részén több kiA fiatal tsz-elnököt ugyancsak elfutotta a méreg amikor szokásos reggeli ellenőrző körútja alkalmával a lóistállóba ért. Feri bácsi lovai az istállóban békésen szá- lazgatták a saroglyába elibük vetett szénát. A lószerszám a fogason, Feri bácsi sehol. Ahogy mérgelődik magában, s a mennybélieket emlegeti, a szomszédos istálló felől megérkezik a brigádvezető. ,— Mondja, Pali — szólítja meg az elnök az érkezőt. — Nem tudja, hol van Feri bácsi, a fogatos? — Nem tudom, elnök elvtárs, lehet, hogy otthon, de az is lehet, hogy másutt, ma még nem találkoztam az öreggel. — Hát jó, elmegyek a lakására. Velem tart? — Menjünk — helyeselt a brigádvezető. Feri bácsi felesége szégyenkezve kereste a • szavakat, amikor a két ♦ tsz-vezetö férje holléte sebb számlap mutatja külföldi Z iránt érdeklődött. fővárosok és szovjet városok zó-J — Nem tudom hova naidejét. A naptár a hét napjait * mehetett, reggel a szo- mutatja. A számlap közepén ba-4 kott időben ment el, azt rométer van elhelyezve. ♦ hittem, munkába ment (MTI Külföldi Képszolgálat)* — motyogja zavartan. — De ha nem fogott be, nem is tudom, hol lehet. Megnézem, ha a pincekulcsot elvitte magával, akkor csak a pincénél lehet. Hol is lenne másutt? Jaj, elnök kartárs, mit kellene csinálni ezzel az emberrel? Folyton iszik, már úgy remeg a keze- lába, mint az idegsokkosoknak. Olyan lesz maholnap, mint egy vénember, pedig csak negy- vennyolS éves. Tönkreteszi az a sok bor, amit megiszik — sorolja panaszosan. — No, megálljon, majd mi segítünk rajta — vigasztalja az elkeseredett asszonyt a tsz- elnök. — Mit szólna hozzá, ha elvinnénk elvonókúrára? — Nem bánom, akár- hová is viszik. Vigyék, csak hasznára legyen — egyezett bele kicsit megvigasztalódva az asz- szony. Az elnök és a brigádvezető valóban a pincénél talált rá Feri bácsira, aki már félig-med- dig el volt ázva. Amikor meglátta a két tsz- vezetőt, meghökkent. Nem gondolt arra, hogy ide a pincéhez is utána jönnek. Kínálni nem kínálta őket, mert tudta, hogy sem az elnök, sem a brigádvezető nem isz- sza meg a bort, különösképpen nem frustuk előtt. — Feri bácsi, nem így szól az egyezség. Hát nem megfogadta legutóbb, hogy nem része- geskedik és rendesen elvégzi a munkát? Azt akarja, hogy leváltsuk? Mert előbb-utóbb úgy is az lesz a vége. Nem lehet a fogatot egy notórius részegeskedöre bízni. Eddig még szerencsére nem történt baj, de előfordulhat, hogy kárt tesz magában is, a kerös vagyonban is — korholja az elnök. — Mit tegyek elnök elvtárs, ha nem tudom kiállni, hogy ne igyák? Nem lehet rajtam segíteni, ne is vesződjenek velem. Látják, most is elegem van, pedig bizonyisten, csak három pohárral ittam. — Tudnánk ajánlani valamit. Ha maga is úgy akarja, kigyógyulhat, mert. magánál ez már betegség és a betegségből ki lehet gyógyulni. Mi lenne a véleménye arról, ha elküldenénk Szekszárdra a kórházba kéthetes elvonókúrára — sorolja egyszuszra a tsz-elnök. — Ha biztos volnék abban, hogy segíteni tudnak rajtam És nem fájdalmas, amit az emberrel ott csinálnak? Nem mondom, elmennék. De nern is tudora, hogyan kell utánajárni, hova kell menni, hogy felvegyenek. Én még se betegen, se látogatóban nem voltam a kórháznál — szabadkozik Feri bácsi. — Nem baj, majd mi elintézzük a tsz-en keresztül, hogy elmehessen és személyesen én magam fogom bekísérni magát a kórházba, ha elmegy — vállalkozik a patronálásra a tsz-elnök. — Na, elmegy? Hát akkor kezet rá! Az eset az elmúlt hét elején történt, azóta Feri bácsit az elvonókúrán már kezelés alá is vették, hogy újból jó munkásembert faragjanak belőle. POZSONYI IGNÁCNÉ
