Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

%mre. mamas t.

fOLNA MEOYF1 MfiPDJSArt

% @ IMÍ , Exerkileneszáxhatvai» kettő

Leteajrei György és Szekulity Péter riportsorozata

3

V.

Emberek, akik előre mennek és akik maradnak

A postán írtuk ki, hogy hány rádió, televízió és hány újság- előfizető vart a községben. A nyugdíjasokat elfelejtettük megkérdezni, mert amikor megmondtuk, kik vagyunk, a hitatalVeze- tőnő nyomban sióba hozta a termelőszövetkezeteket.

— Tegnap tartották a közgyűlést, miért nem jöttek tegnap? — kérdezte. A tanácsházán az adminisztrátor meg elűjságoltu, melyik tsz mennyit oszt. Egy kicsit divat manapság minden rendű, rangú küldöttek előtt szóba- hozni a szövetkezeteket. Vonalas dolognak számít a tsz-ekkel kapcsolatos jólértesültség. De nem rossz előjellel. Fel lehet tételezni, hogy ez a fajta tájékozottság egyúttal őszinte érdeklődés is. Ha így van, akkor ez jó dolog, új és tiszteletre méltó. A postamesternőben talán tudatos, de az is lehet, hogy ösztönös a felismerés. Látja, hogy napról napra oldódnak a falu ellentétei, elmosód nak a különbségek, a különbséget mérő régi normák. Az újak olyan helyzetet teremtenek a faluban, amely könnyebbé, fesztelenebbé, őszintébbé teszi az emberi együtt élést.

A falusi rétegkorlátok fokozatos eltűnése az orvos, a gyógyszerész helyzetét is megkönnyíti. Nem kényszerülnek rá, hogy a falu szája miatt a föld adta rang szerint tartsanak barátságot... Fel is vetődött bennünk a kérdés, hogy vajon miről tudna beszélgetni egy művelt, értelmiségi foglalkozású ember bármelyik zombai parasztemberrel. Találnának-e közös témát? Kipróbáltuk. Az iparosodásról, a napi kül-’ és belpolitikai eseményekről, a nagyüzemi gazdálkodás helyzetéről, a zombai szövetkezeti gazdákkal jól el lehet beszélgetni. Egyik este a szekszárdi autóbuszt vártuk, vagy másfél órát késett és volt időnk elbeszélgetni néhány emberrel.

— Járt Dunaújvárosban? — kérdeztük az egyik várakozót.

— Nem.

— Akkor nemigen tudja, merre lehet.

— Hogyne tudnám. Szépen néznék ki, ha még ezt se tudnám — mondta és amit utána beszélt, az azt bizonyította, hogy igazán tájékozott ember. Az előrehaladók közé tartozik.

Más alkalommal elidőztünk a Parasztbecsület Tsz irodáján. Aznap tartották a vezetőségi ülést. A hátsó irodába alig lehetett benyitni az ajtót, dugig ülték a szobát a közösség ügyéről tárgyaló emberek. Egyikőjükről se lehetett megállapítani, hogy ki — ki volt. Kinek hány hold földje volt azelőtt, stb. Itt is, mulatságokon is, színházi előadásokon is, moziban is egyformák az emberek. Egy volt nagygazda erre azt mondta:

— Sose hittem volna, hogy ember is lehet az ember.

Egyébként ő is eljár szórakozni, s azokkal érzi jól magát, akikkel együtt dolgozik. Munkával szerez új barátokat, őszintébb, igazabb barátokat. Valamikor viszont Zombán külön szórakoztak a cselédek, külön a kisparasztok, külön a nagvgaz- dák és külön az iparosok. Nem lehetett keveredni.

Megismerkedtünk Fülöp Istvánnal, közel lakik a Parasztbecsület Tsz székházához. Gyorsan végez az ebéddel és indul vissza. Nemrég még fogatos volt, jelenleg a munkaegységeket számolja el. Jómegjelenésű ember, gondoltuk róla, hogy az új. eszményi paraszttípus megtestesítője. Az a fajta, akiből tegnap még kevés volt. de holnap már egyre több lesz. Húsz hold földet vitt a tsz-be. Ezt ő mondta az iroda egyik sarkában,

zárva, hogy nála valóban nem számított a vagyon, de ott volt a falu, a közvélemény és ott voltak a kegyetlen törvények, s bizony rendszerint hagy árat fizettek azok, akik meg merték szegni ezeket a törvényeket.

Megkérdeztük tőle, miiyen gondjai vannak.

— Most az a legnagyobb gondom, hogy minden embernek becsületesen el legyen számolva a munkaegység.

— De ml nemcsak erre gondolunk.

— Mire?

— Az otthoni gondokra.

— Nézzék, motorkedvelő nem vagyok, ami kell, megvan.

— Akkor maga boldog ember.

— Nem! A nyolcból hiányzik két osztályom.

Ilyen beszélgetések után hajlamosak voltunk kicsit rózsaszínűnek látni a világot. Talán ezért vágott bennünket annyira mellbe a későbbi beszélgetés, amit néhány hivatalnokkal folytattunk. Valahol talán itt kezdődik a kispolgár. Közöny, tájékozatlanság, üresség. Néhány hivatalnok — hangsúlyozzuk, csak egy-kettő — nem tud semmiről semmit. Azok, akiket megkérdeztünk. Berkes! András nevét soha nem hallották:. Fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországon ki a honvédelmi miniszter, hogy Kubában ki a miniszterelnök, hogy Csehszlovákia királyság-e avagy köztársaság, és hogy a Kormos ég című drámát eszlk-e vagv isszák? (Persze ennél több kérdést teltünk fel, egyikre se tudtak válaszolni.) Szinte hihetetlen, de igaz. Az egész falu elóremegy. s ők ki tudja merre. Hogy velük mi lasz, azt nem tudni. A falu. a parasztság már elhagyta őket.

Tehát az egyik oldalon gyors fejlődést tapasztalhatunk, a mérik oldal viszont lemaradást mutat. Semmi esetre sem hisszük, hogy ez végleges helyzet, a pillanatnyi állapot azonban ilyen. Hogy az ismeretanyagban, élet- szemléletben ez a réteg is föl tudjon emelkedni a nagy többség mellé, kizárólag rajta múlik.

Csütörtökön megkezdődött a szekszárdi borverseny

Kiküldött munkatársunk jelenti, hukk!

Elővigyázatos voltam. Erre erőből. Hiába, pompás borok küz- nagy szükség is Van, ha az újság- döttek egymással, író egy borversenyről akar be- Mennyivel egyszerűbb így: számolni. Mert képzeljük el, mi még a vetélkedés előtt megérketörténik ellenkező esetben.

zik az újságíró. A zárt üvegek— Szerkesztő kartárs, a témát ben szemügyre veszi a borokat,

az életből kell meríteni.

Ez ellen viszont nem tiltakozni. Namármost, odaülte

de nem kóstolja meg, mert a kitehet vatalos kóstolás még nem kezdődött el. Feljegyzi, hogy mekörülbelül száz bor vetélkedik s többségében kadarka. Csigi

tik az újságírót a zsűri tagjai lyik termett az állami gazdaság közé, s vele is megízleltetik a területén, melyiket termelték borokat, thert különben nem tud a szövetkezeti parasztok, ez bakvéleményt alkotni, s hiába ma- tai kadarka, ez elöhegyi, emez gyarázzák neki a borok közti kü- pedig parásztai. Ranga Sándor, a lönbséget is. Talán mondanom városi tanács mezőgazdasági ősziem kell, a szegény óvatlan új- tályvezetóje közli, hogy az idén ságiró végül is alul marad a versenyben. Az „életből merített téina" annyira a hatása alá ke- György megyei szőlészeti előadó ríli, hogy a jegyzetfüzetében tán- közli a hivatalos véleményt: „A colni kezdenek a betűk. Mert tavalyi borok szín és zamatanya- ugye kérem, ismerjük a szeksZár- ga a sokévi átlagnál gazdagabb.” di borok hatását. Néha két bor Hajdú István, a Hazafias Népközt nincs, vagy csak árnyalati front városi titkára — mert a különbség van, és alkalmasint borverseny szervezője a Népfront kétszer is vissza kell kóstolni a — pedig meghív a szombat esti helyes sorrend eldöntése végett, gazdagyűlésre, mert ott lesz az ízlelés, ízlelés, — nemes vetélke- eredményhirdetés.

dés. Egyik oldalon a zsűri-tagok, a másik oldalon a borok.

— Még ezt is meg kell ízlelni, mert ez sem maradhat ki a riportból.

— Ez a vörösbor is remek — mondja végül a zsurnaliszta.

— Nem vörösbor az, kérem — dom’elóre... igazítják ki — hanem rizling.

Tessék csak jobban megnézni.

Itt kezdődik aztán a baj. A szerkesztőségben pedig várják az

így aztán időben visszaér az újságíró a szerkesztőségbe, nyomdába kerül az anyag, s pontosak az adatok, mert a végeredmény nem 1:0 a borok javára. Vetélkedjenek csak a borokkal a zsűri-tagok. Az eredményt úgyis tuNo, de azért befejezem, hogy még időben visszaérjek a verseny színhelyére, mert azért a kóstolszxrjss ä

ahová leültünk, hogy ne zavarjuk a többieket. Dp hogy ne gondoljuk kizsákmányolóhak, nyomban magyarázkodni kezdett, hogy neki tulajdonképpen csak 13 holdja volt. Hetet felesége örökölt az utolsó években. Érdekes, az átszervezés előtti időt így mondják: „utolsó évek". S ebben a megfogalmazásban benne van, hogy az emberek észjárásában az egyéni gazdálkodás megszemélyesítve jelentkezik, mint egy olyan beteg, aki évekig bnjosko- dott, kínozta a hozzátartozóit és csak megköhyebbülést jelentett amikor elment.

Minél többet beszélgettünk Fülöp Istvánnal, annál jobban észrevettük felfogásában, gondolkodásmódjában, észjárásában a szocialista emberre olyannyira jellemző vonásokat. Ült a széken, gondolkodott, furesállhatta a kérdést, mért néhány percig hallgatott. Azt kérdeztük tőle, mikor lesznek az emberek egyformák.

— Nem, az emberek soha nem lesznek egyformák — jelentette ki meggyőződéssel.

— Úgy gondolja?

— Megszűnik a különbség, de egyformák... — s újból elgondolkodott. Nem feszegettük tovább a kérdést.

Szóbajött, hogyha mondjuk 2C évvel ezelőtt beállít hozzá egy nincstelen legény és mégkéri tőle lánya kezét, ugyan mit mondott volna.

Nevet.

— Akkor nem is yolt lányom

— De tételezzük fel.

— Nálam nem számított a vagyon.

— Ezt csak most mondja.

Tiltakozik.

— Ne mondjanak ilyet, én tudom.

Láttuk rajta, hogy haragos, nem tud és nem is akar az akkori törvények szerint gondolkodni. Az a Fülöp István, aki velünk szemben ült, nem bírja már azonosítani magát a régivel. Nincs ki- 15L

tegek barátkoztak, beszélgettek, miért néz olyan szomorúan ez a Gazsóhoz is közeledtek néhá- lány? Szinte fáj a tekintete... nyan, ő azonban kiment a folyo- Nem, ne nézz így rám!.,. Moso- sóra, megfogódzott a vasrácsba lyogj! Bennünket már nem lehet és némán szemlélte a kikötő egymástól elszakítani. Eltéphetet- nvüzsgő forgatagát. len szálak fűznek egymáshoz benMaga sem tudta, mennyi idő nünket... Mosolyogj! telt él így. Egyszerre felharsant a A hajó gyorsítani kezdett... A is elvesztette... Nem, őt nem fog- hajókíirt, a hidat bevonták és lány nem tudott már vele lépést

Gazsó ezen a reggelen széllé- ja elveszteni... ö visszajön. Meg- megjelentek a „cserebogarak” — tartani. Még egy utolsó pillantást mileg frissen ébredt. Idegenül né- gyógyul és visszajön... Annál is azaz a vontatóhajók. Elérkeztek vetett Gazsóra, aztán villámgyor- zett körül. Meglepetten tapasz- inkább visszahozzák, mert a szer- tehát az utolsó percek. Elérke- san előrántotta borotvaéles kard- talta, hogy egy hullaház ravatalo- ződésben vállalt kétéves távol- zett a búcsú perce... Búcsúzni kel- ját.

zójában van. Kívüle még öt be- keleti szolgálatának körülbelül lett Távol-Kelettől, amelyhez oly Gazsónak még a szívverése is akik izgatottan még csak a fele telt el. sok szép és szomorú emlék fűz- elállt.

Reggeli után mindenkinek be- te;.. — Ne!... Ne!... — ordította,

be. Voltak, akik azt állították, hozták a hajózsákját, aztán ki- A hajókürt másodszor is meg- Késő volt.

hogy még azon a napon, mások hirdették: szólalt, a motorok felzúgtak. A A lány beledűlt kardjába és

Egy óra múlva kezdődik a Santini enyhén oldalra dőlt, az- élettelenül rogyott össze.

ságíró a bölcs megállapítással:

„Ha rám lenne bízva, én valamennyi bort első díjjal jutalmaz- . jelentésekkel vaau

nék.” Másnap pedig megjelenik tijaoo jetentesetcKei, vagy

egy háromsoros hír a borver- ncm ** ~ hukk! tényről. Nem fy.toUß töhpre

lenség és főbenjáró bűn lenne. Lapzártáig talán visszaérek az

ha

nem, hát — hukk!

:„ríllu, BODA FERENC

lU

Március 4-án'„Nagyvilág-est* a szekszárdi művelődési házban

Következik: A Maélet

A TIT és a szekszárdi városi művelődési ház március 4-én a mai világirodalom legkiemelkedőbb alkotásainak bemutatására Nagyvilág-estet rendez a művelődési ház színháztermében. Beve- ep- zetót Kardos László egyetemi ta- | nár mond. Az esten közreműködik: Bessenyei Ferenc, Bara Margit, Palotai Erzsi, Zsolnai Hédi és Vécsey Ernő. Az összekötőszöveget Elbert János mondja el.

A felnőtt előadásra este fél nyolckor, az ifjúsági előadásra délután három órakor kerül sor.

Ni 57 DB1-BS lílilliill

[Irta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI

74.

teg feküdt ott, tárgyalták, hogy mikor hajóznak

szerint csak másnap.

Gondolkozni próbált; hogy ke- behajózás!

tán lassan távolodott a parttól.

Gazsó előtt elsötétült minden,

rült ide, de nem tudott rá hatá- Valamennyien elkészültek. Egy Gazsó ebben a pillanatban egy agyára tompa homály borult, rozottan választ adni, csak rém- óra múlva hat kísérő jött értük, futó lányalakot látott kiválni a Megmarkolta a vasrácsot és tellett egy és más... mind a hatan kedvesek, előzéke- tömegből. A vietnami lány igye- jes erővel rázni kezdte. Szinte kiValami erődbe vitték, de hogy nyék voltak, hová, nem tudta. Aztán valami

kezett egyvonalban haladni a ha- tépte a nehéz vasalkotmányt.

Három ápoló rohant hozzá, de

A menet elindult a kikötő felé. jóval.

véres testet látott. Igen... Nao ahol már ott állt a minden ké- A légionista szíve majd meg- alig tudták lefogni. Sírt. ordított, Ting volt... Mosolyogva halt meg, nyelemmel berendezett Santini szakadt, amikor felismerte a az egyiknek a karjába harapott... utolsó mosolyát neki küldte. Az- nevű svájci kórházhajó. Még mi- lányt. •

tán mi történt? Nem emlékezett előtt a csoport a hajóhídra lé- Ti-ti volt! Szürkült. A Bá-Kán körüli ősrá. Semmi, semmi nem jut eszé- pett volna, újabb 12 fő csatlako- A lány szomorúan nézett a vas- erdő egyik meredek lejtőjén egy. be. Mi történhetett? Meddig fe- zott hozzájuk. Az ideg- és elme- rácsba kapaszkodó fiúra. Nem a vietnami szabadságharsosok küdt és hol? Hányadika van ma betegeknek nyilvánítottak száma szemrehányóan, nem felelősségre egyenruháját viselő hadnagy tulajdonképpen? Melyik kórház- 18-ra emelkedett. Közöttük két vonóan, hanem végtelen szomorú- igyekezett fölfelé. Otthonosan ban van és miért? Milyen behajó- szenegáli néger volt, egy arab, Sággal. Nem szólt semmit, nem mozgott az évszázados fák és az zásról beszélnek betegtársai? négy német, három magyar, két adott semmiféle jelt, nehogy a indák szövevénye között A2 Egyik kérdésre sem tudott vá- francia, a többiek jugoszlávok, fiút bajba sodorja. A hajón so- emelkedő nem okozott neki nalaszt adni.

Izgatottan figyelte a beszélgelengyelek, olaszok. kan voltak, így senki sem tudta, gyobb nehézséget, fiatal volt, már

Amikor a betegek a hajóra lép- hogy a lány kit búcsúztat. több mint egy kilométert gyalotést, de nem kapcsolódott bele. tek azonnal elvezették őket a Gazsónak ebben a pillanatban goit fölfelé, de még csak nem is

Úgy vette ki betegtársai szavából, kórterembe, amely előtt hosszú, minden Ti-tivel kapcsolatos em- lihegett.

hogy Európába viszik őket, Mar- zárt folyosó húzódott, ezt pedig léke eszébe jutott A Bá-káni Hirtelen egy fegyveres ugrott seillebe. hatalmas vasrács szegélyezte. A kórház... a műtét az üzletházban, elő egv hatalmas fa mögül.

Gazsó örömmel hallotta ezt a kórtermen kívül négy, különbő- a közös munka... A Na-faci felejt- — Állj! — kiáltotta. __ Jelszó?

s

zót: Európa, aztán hirtelen el- ző méretű gumipárnás szoba is hetetlen két nap... — Hanoi. Zsitvai hadnagy vaszomorodott. Mi lesz Ti-tivel?... volt a hajón, dühöngő betegek Minden, minden őrá emlékezte- gyök a parancsnokhoz igvekszem. Most már részére. ti. És most vége lenne mindenA húszágyas kórteremben a be- nek?„. Nem, ez lehetetlen!... De (Folytatás a 4. oldalon)

Mi van most vele?, senkije sincs... Anyja után apját