Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
1802, március TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 ó váten ni emberi erő sohasem VALÓBAN OTTHON ieS& liénes"? — Könyvtár, amit már kinőttek — Az úriasszonyok & * I klubja — Egy feltámadó énekkar — Feltesszük a kérdést szekszárdi diákok, ismeritek-e jól városotokat? Ke is válaszoljatok különben, mert sejtjük, hogy csak a mai Szekszárdról tudnátok beszélni. A mai, napról napra fejlődő, szépülő, terebélyesedő, iparosodó Szc-kszárdról, ám, hallgatnátok, ha a hatvan év előttiről kellene beszélnetek. Beszélünk most helyettetek. Egy helytörténeti óra keretében visszavezetünk benneteket hatvan évvel, a tizenötezer lelket számláló kisvárosba. Szemléltető eszközként bemutatunk egy képét. Amint látjátok, a gimnázium épülete jelena mesterek réme, a sztrájk is felütötte a fejét városunkban. Múlt csütörtökön ugyanis a Szek- szárdon dolgozó ktimíves és ács munkások egy »Memorandum!-» felírással és 44 aláírással ellátott iratot nyújtottak át mestereiknek.” A memorandum 11 pontos követelést tartalmazott, többek közt tízórás munkaidőt és 15 százalékos béremelést. A lap 1904. március 20-i számában egy hír szemére vetette a város lakosságának, hogy ott a gőz- és kádfürdő, de nagyon kevesen veszik igénybe. Október 16-án a lapban megjelent egy rövid hír: „A szeksának. Ezeket írta a Közérdek 1905 februári, márciusi számaiban: „Ami haladás történt Szek- szárdon, az is jóformán a legutóbbi évek fellendülésének tudható be. Számítsuk le az utóbbi 5—6 év fejlődését: főgimnáziumot, múzeumot, villanyvilágítást, gőzfürdőt, mi marad az azelőtti emberöltő munkájául? Á polgári iskola, a népbank, a hitelbank és a selyemgyár (azt is az állam adta) és a korcsolya pálya. Ez 30 év munkája.” „Pár év előtt itt járt egy külföldi egyetem professora, assis- tenseivel és tanítványaival. Volti a város közepét — de a szélét is, mellette a vásártér terül el, kopár mező egészen a vasútig. A múzeum körül a kert még csak most van kialakulóban. A mai szemnek valósággal hiány» zik a Kálvária alól a kórház vöröstéglás épülettömbje. A gimnázium mögött, a Csokonai és az Arany János utca sarkán egy ház épül. Előszedünk néhány korabeli újságot, idézni, milyen problémák, gondok foglalkoztatták a szekszárdiakat. A Tolnavármegye ezt irta 1903. július 17-i számában: „Sztrájk Szekszárdon. Még mondja ezután valaki, hogy Szek- szárd nem városodik; ime, már szárdi gőzfürdőt a hibák és hiányosságok kijavításával a múlt napokban ismét megnyitották.” A képen — amint látható — az állomás felé vezető utat egy fia lámpa sem világítja meg. Bár villanytelep működött már, a közvilágításra még nem futotta. A vasútállomáson a század első éveiben még petróleum-mécsesek világítottak. Azt kérdezitek, nem voltak akkor, akik szívügyüknek tekintették volna a város sorsát? De igen. Tóth Károly, a Szekszárd—Bá- tai Ármentesítő Társulat főmérnöke lelkes szószólója volt egy városszépítő egylet megalakítá^Jőfntjlki kdeit licu'oijAzik Leszúrtak egy disznót, feldarabolták és jó falatokat készítettek belőle. Vejkei borról is gondoskodtak. Vigadott, nótá- zott a tagság, jogosan, mert oka volt a vigasságnak. Kétheti fizetésnek megfelelő nyereséget adtak a „tizenharmadik havi” borítékban. Beszélgető, nótázó csoportok alakultak a döbröközi ktsz bognár-műhelyében, mert itt rendezték az ünnepi vacsorát, lévén ez a legnagyobb, legalkalmasabb helyiség. Hörnyéki bácsi, a szövetkezet nyugdíjasa is ott volt a mérlegzáró közgyűlésen, csakúgy a vacsorán, ő is falatozott az ízes ételből, és jóegészséggel, de rosszkedvűen hajtogatta poharát. Rosszkedvű volt Hörnyéki bácsi. Feltűnt a dolgozóknak, mert azelőtt mindig vidám, tré- fáskedvű volt, s most, hogy nyolcvan. évével nyugdíjba ment, mintha egyszerre szakadt volna rá tekintélyes kora, a sok évtizedes munkás élet ezernyi napjának fáradsága. A szövetkezet főkönyvelője kérdezte meg Hörnyéki bácsit: — Nem ilyen volt maga, amikor még dolgozott, most meg szavát is alig lehet venni. Hörnyéki bácsi hosszasan nézte a fiatal főkönyvelőt, gondolkodott, mondja-e, hallgasson-e tovább, majd várt még néhány percig, hogy érlelje gondolatait, s akkor olyan csendben szólalt meg, hogy közelebb kellett hajolni hozzá. Nehéz a nyugdíjas élete, fiam. Hatvanöt évig dolgoztam az iparban. Tíz évet ebből itt, a szövetkezetben. Alapítója voltam a ktsz-nek. Most meg nyugdíjaztatok. Nem kevés az, amit kapok, nem arra panaszkodom. Nem ezért haragszom. Más nyomja telkemet napokon, heteken keresztül, mióta nyugdíjas vagyok... Nincs munkám, fél embernek érzem magam. Ha jövök hozzátok, hogy ötszázforintig dolgozzak, elküldtök: Menjen Hörnyéki bácsi pihenni. Rászolgált már a pihenésre. Azt mondjátok, hogy nincs rá bérkeret. Nem tudtok fizetni, ingyen meg mégsem engedhettek dolgozni. Igazság ez? Hisz bennünk, öreg nyugdíjasokban a munka tartja az életet, az erőt! Nem akkor öregszik meg egy ember, amikor nyugdíjba megy, hanem akkor, ha már nem dolgozik, ha nem, adnak neki lehetőséget a munkára. Erre gondoljatok! S mit tehet a főkönyvelő — most is, mint már annyiszor — ismételten a „keret”-re hivatkozik, mely megköti kezét, de nem tehet ellene semmit; s a „keret” bűne, ha korábban öregszenek idős nyugdíjasaink.- Pi “ tak 27-en. Az elszállásolás nehézségein valahogy túlestünk. Rögtön szekszárdi vörösbort kértek (szekszárdi hotelben olyan nincs!)” Fentebb már bemutattuk a kialakulóban lévő sétakertet. A Közérdek április 8-i számában „Múzeumpark” címmel az alábbiakat olvassuk: „Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy elismerésünket fejezzük ki a város elöljárósága iránt, hogy végre tesz valamit a város szépítése érdekében. Igaz, hogy ezt már régebben is megtette: létesítette a múzeumparkot és fákat ültetett tavaly a fő- utczára. Fájdalom, a kellő gondozás hiánya miatt a múzeumpark is pusztulásnak indult, a íőutczai fák nagy része is kiszáradt. « De nemcsak az elhanyagolás folytán pusztul el a park, hanem a közönség maga is rongálja ... Amióta a sétakertet felverte a burján, amióta pusztulnak a fák, a bokrok, a közönség is úgy gondolkodik, hogy nem érdemes kímélni.” Végül, mielőtt az órát befejezzük, bemutatjuk az akkori lakás- építkezés néhány problémáját, ezt írja a Közérdek 1905 június 23-án, Tisztviselőtelep címmel' „Szekszárd intelligenciájának túlnyomó része a tisztviselőkből kerül ki, a kik tudvalevőleg nem élnek a legfényesebb anyagi viszonyok között, s nincs módjukban házat venni, vagy építtetni. A kérdést megoldani másként nem lehet, mint egy tisztviselő telep létesítésével. Hol lenne a tisztviselőtelep? — kérdik a kétkedők. Azt gondoljuk, hogy a város fejlődése a vasút felé mutatja az utat, ámbár ezt a területet a múzeummal, gőzfürdővel, villanyteleppel, gubóbeváltóval minden terv- szerűség nélkül úgv tönkre építették, hogy azt jóvátenni emberi erő sohasem lesz képes.” A helytörténeti órának végére értünk. A házi feladat az lesz, hogy az elmondottakból vonjátok le a következtetést; a század eleje óta hova ért el a fejlődésben városotok, mit tett jóvá az emberi erő? Bognár István A faluban beszélnek róla. Van, aki azt mondja; igen jó helyen áll, közel a templomhoz, lehet versenyezni... Ez természetesen tréfa, de ami komoly: egy év alatt 30 ezer ember fordult meg a faddi művelődési házban. Vagyis a község apraja-nagyja legalábo hat alkalommal volt a külsőleg is impozáns, de főleg mozgalmas, sokrétű életet élő otthonban. Meri ez az otthon — bár élet szóval illetni paradoxon — valóban él. Sok történet kering róla, s legalább annyi emlék is. Néhányat megpróbálunk csokorba szedni Az nem újság már Faddon, hogy névre szóló meghívót kapnak az emberek a művelődési háztól, az sem, hogy egy-egy előadásra százával mennek, hogy hallhassák a legújabb kül- és belpolitikai eseményeket, a tudomány, a technika eredményeit. Azon azonban derülnek, ami az asszonyok szakköre körül történt. Sokan csak így hívják: a faddi úriasszonyok klubja. Honnan az elnevezés? Amikor alakult ez a szakkör, valami öt asszony volt először. Mára hetvennél is több a számuk, s most már kicsit restellik is az elnevezést, de igen nehéz lesz tőle megszabadulni. Gond, amiről Gutheil Bálint, a művelődési ház igazgatója panaszkodik: kinőtték a könyvtárt. Ezt szószerint kell venni. Van 2 ezer kötetnyi, szinte a rongyolódásig olvasott könyv, s ez nem sok. Sőt. Nagyon is kevés. De, hogy a gondok mielőbb enyhüljenek, nem tétlenkedik a községi tanács. Tessék megfogózni: a helyi tanács öl éven keresztül évente 34 ezer forintot fordít a könyvtár fejlesztésére. Az is érdekes, ami az énekkarral történt. A negyvenes évek végén, 21 évi szereplés után megszűnt a kórus. Ám, úgy érezték a faddiak, hogy nagyon kellene. S mivel kellett, megszervezték. Házról házra járva hívták össze a régi dalosokat, s a régi karmesterről sem feledkeztek meg. De végül mégsem az öreg karnagy, hanem a lánya vezényel a növekvő, s a kulturális szemlére készülő énekkar előtt. Faddon hallottam először ezt az elnevezést: felnőttek klubja. Közismertebb megye- és országszerte az ifjúsági klub, amelyik Faddon is szép eredményeket könyvelhet el. Nem marad azonban mögötte a felnőtteké sem Még talán meg is előzi a másikat, mert mindenképpen hasznos időtöltésnek lehet azt felfogni, ha a községbeliek egy ilyen klubesten a falut foglalkoztató problémákról beszélnek. Egy ilyen klub- estnek az eredménye, hogy a régi, dédelgetett terv: a községi törpevízmű építése már nemcsak a tanács, hanem talán mindenki ügye lett. Sorsáról, érthetőbben fogalmazva arról, hogy felépítsék; a klubban kezdtek el beszélni. Említettük, hogy a kulturális szemlére készülnek a faddialc. Amikor ott jártunk, a képzőművészeti szakkör gyakorolt éppen. A Molnár György vezetése alatt működő szakkör tagjainak munkájával megismerkedhetünk majd a szemlén. Képeikből takaros kis tárlatot rendeznek. Tréfásan jegyezték meg, hogy a faddi művelődési ház a helyén van, ott ahol áll. S ez, mint e néhány csak felvillantott mozaik bizonyítja, nagyon is komoly dolog. Versenyezik az otthon az idővel, s a rendelkezésre álló eszközökkel igyekszik elérni, br*y gazdagabb, színesebb legyen a falusi élet, s műveltebbek az emberek. Sz. I. Több min! félmillió liter gyümölcslé kerül forgalomba az idén a megyében Az elmúlt napokban árubemutatóval egybekapcsolt előadás hangzott el a városi művelődési házban, értékes élelmiszerünkről: a gyümölcsléről. Ebből az alkalomból beszélgettünk Nagy György elvtárssal, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetőjével. — Mi a legfőbb jelentősege az egyre népszerűbb italnak? — Elsősorban dús vitaminértékük az, ami fogyasztásukat különösen ebben a gyümölcsszegény szezonban indokolttá teszi. Az összes fontos vitamint tartalmazó gyümölcslevekkel megszüntethető a vitaminfelvétel gyümölcsökhöz kötött idényjellege. Tudni kell azt is, hogy ezek nagy mértékben különböznek a szörpöktől, mert ezek hozzáadás és konzerválás nélkül készülnek. Ez az ital tehát nem más, mint a friss gyümölcs préselt leve. — A már meglévő gyümölcslevek mellett milyen újdonság várható? — A gyümölcsök eddigi feldolgozásakor a vitaminok nagy többségét meg tudtuk őrizni a gyümölcslevekben is, csak a C- vitaminnal nem volt szerencsénk. Hogy ezt a fontos vitamint is átvigyük készítményeinkbe, új technológiát dolgoztunk ki, ami biztosítja, hogy most már a C- vitamin sem tud „megszökni”. Hasonló céllal új berendezést alkalmazunk a Paksi Konzervgyárban is, ahol a meggyvér elnevezésű italunkat gyártják. A pil- lanat-pasztőrizáló gépnél olyan minimális a hőhatás az eddigiekkel szemben, hogy nem okoz kárt a vitaminban. — Milyen előnyei vannak még a gyümölcsleveknek? — Igen jól bevált mint étvágy- gerjesztő, de felhasználható az ellenkező jére is: fogyókúrához. Ez abból a tulajdonságából fakad, hogy egy-egy üveg tartalmának elfogyasztása a jóllakottság érzését kelti, ugyanakkor csak olyan anyag rakódik le a szervezetben, amely nem hizlal. Betegségek leküzdésénél is nagy a jelentősége,: különösen ott, ahol a beteg csak folyékony táplálékot vehet magához. Terhes- és szoptatós anyák részére is igen ajánlatos a fogyasztásuk. Segít megszüntetni továbbá a vitamin- hiányból eredő tavaszi fáradékonyságot, és egyik kiváló megelőzője az influenzának is. Gyermekek, sportolók, nehéz fizikai és szellemi munkát folytatók, és a szeszesitalt nem fogyasztható gépkocsivezetők számára is igen fontos italnak bizonyul. — Milyen a gyümölcslé-forgalom a megyében? — Sajnos, meglehetősen elmaradottak vagyunk ebben a tekintetben a fejlett ipari országokkal szemben. Svájcban például az egy főre eső fogyasztás 34 litert tesz ki, addig nálunk az országos átlag az elmúlt évben mindössze 3 deci. Az idén egy literre szeretnénk országosan felemelni a fogyasztást, a megyében pedig 5 és fél decire. Ez azt hiszem, nem túl magas, ha azt nézzük, hogy ugyanakkor az egy főre jutó szeszfogyasztás évente 70 liternek felel meg. Tolna megyében az idén 16 vagon Almus- kát; Hírőst, Meggyvért, stb. szállítunk, ami 640 ezer litert tesz ki, és ami azt jelenti, hogy egy emberre 2 palack jut egész év során. (mottostucft
