Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
■062. március 25. frÖLNA MEGYEI NÉPÜJSAtí 3 A* elmélet napi kérdései A párt szövetségi politikájának alkalmazása Tolna megyében PILLANATKÉPEK: Tengelici asszonyok Budapesten Az elmúlt vasárnap kezdtük meg a megyei pártbizottsági ülés beszámolójának és a vita anyagának feldolgozását. Mai számúnkban, a második részben, a munkásosztály és parasztság helyzetének alakulását vizsgáljuk. II. Hogyan alakult megyénkben az elmúlt években a proletárdiktatúra államának gazdasági, társadalmi bázisa, s az alapvető osztályok helyzete? Az elmúlt 16 év során mélyreható gazdasági, társadalmi változás ment végbe megyénkben is. Az ipar nagy része állami, vagyis össznépi tulajdonba került és ez megszabta egész további fejlődését. Hasonló szocialista jellegű fejlődésen mentek keresztül azok a ktsz-ek is, amelyek ipari termeléssel foglalkoznak. Bár megyénk ipara az országos méretekhez képest nem jelentős, a megyében azonban igen nagy a szerepe. Az elmúlt 16 év során megyénk ipara lényeges fejlődésen ment keresztül. Uj vállalatok jöttek létre, és az ipar fejlesztését elősegítette az a rekonstrukciós folyamat is, amely az elmúlt években megindult. Az Ipar jellegének változásával jelentős változás ment végbe a megye munkásosztályának összetételében is. A régi, viszonylag kislétszámú ipari törzsgárda kiegészült, feltöltődött, az üzemek fejlődésének megfelelően új, viszonylag fiatal erőkkel. Míg az 1949. évi nép- számlálás adatai szerint megyénk ipari munkásságának száma 16 500 volt, 1960-ra elérte a 26 800-at. Ez a szám is mutatja, hogy igen jelentős az ipari munkásságon belül az új munkások száma. A megye munkásosztályának vizsgálatát azonban nem szűkíthetjük le csak az ipari munkásokra. Igen jelentős a mezőgazdasági munkások száma is, akik az állami gazdaságok, illetve a gépállomás területén dolgoznak. Bár jelentős különbség van még életmódban, kulturáltságban, szervezettségben az ipari munkások és közöttük, a munkássághoz kapcsolja őket, tevékenységüket, életüket az össznépi tulajdonviszony. Mindezek figyelembevételével megyénk munkásságának száma 36 600-ra emelkedett. A szocialista tudat fejlődésének bizonyítéka, hogy megyénk munkásgárdája az elmúlt évek során, a termelés jó gazdájává vált, mind az ipar, mind a mezőgazdáság vonalán. Az elmúlt évek során állam! gazdaságaink rentábilis gazdaságokká váltak. Olyan gazdaságokká, amelyek óriási húzóerőt jelentenek a mezőgazdasági termelésben. Hasonló a helyzet a gépállomásoknál is. A termékek minőségében is óriási fejlődés következett be, s ez is összefüggésben van a szocialista tudat kialakulásával. Ezek a tények azt is bizonyítják, hogy megyénk munkásággá ma már nemcsak a termelés résztvevője, hanem annak irányítójává, vezetőjévé vált. Munkásosztályunk betölti történelmi hivatását a társadalom vezetésében. Éppen ezért, mert a munkásság vezető szerepet tölt be a társadalom életében, mert alapvető szerepet játszik a szövetségi politikában, a soraiban jelentkező még időleges problémákat sem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel ezek kihatással vannak a paraszti osztály és a különböző rétegek fejlődésére, a velük való szövetség helyzetére. Az egyik ilyen visszahúzó tényező a még mindig megtalálható kétlakiság. Ebből fakad, hogy munkásaink egy részének tudatában még mindig jelentős szerepet játszik a kistulajdonosi gondolkodás. Ezt az ideológiai nevelés szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni. Üzemeink vezetése igen pozitív irányú fejlődést mutat. A vezetőgárda túlnyomó többsége szakmai tudással és rátermettséggel rendelkezik. Rendszeressé váltak a termelési tanácskozások, javult az üzemi demokrácia is. Üzemeinkben törvénnyé vált a tervfegyelem és lényeges a javulás a dolgozók ügyeinek, problémáinak elintézésében is. Erősödött a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat. Természetesen vannak még problémák ezen a téren. Hiszen nem egy helyen, nem egyszer a vezetők csak akkor találkoznak a munkásokkal, ha a termeléssel baj van. Nem kérik ki véleményüket, nem használják fel eléggé tapasztalataikat az üzem vezetését, a munka jobb megszervezését illetően. Sok még az adminisztratív intézkedés. Egyes üzemekben nincs minden rendben a műszaki vezetők és a munkások kapcsolatával sem. A műszakiak nem egy helyen lenézik a fizikai dolgozókat és fordítva. Tapasztalható bizonyos fokú bizalmatlanság a nem munkásszármazású vezetőkkel szemben is. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy bár megyénk munkásosztálya — elsősorban az ipari munkások jelentős része — a szocialista tudat fejlődésében előrehaladt, egyes munkások, vagy munkásrétegek fejlődésében, tudatában még jelentős a lemaradás. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölése igen fontos feladat, mert a munkásosztály tudatában és cselekvésében a teljes egység elengedhetetlen a szocializmus építésének szempontjából. _ Vizsgáljuk meg, hogyan alakul á munkás-p^aszt szövetség máL sik. alapvető ■ osztályának, a parasztságnak a helyzete? A mező- gazdaságban.. is mélyreható .gazr dasági változás következett be az elmúlt idők folyamán. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése, létrejött az egységes, szocialista paraszti osztály gazdasági alapja. E forradalmi változás különösen akkor érzékelhető, ha a parasztság előző helyzetét is figyelemmel kísérjük. 1930-ban mintegy 84 000 fő foglalkozott földműveléssel, önálló földterülettel csupán 30 000 rendelkezett Több mint 8000 gazdasági cseléd és 19 000 napszámos volt a megyében. Jelentős volt azoknak a száma, akik mindössze egy-két hold földdel rendelkeztek. A felszabadulással, a földreform végrehajtásával növekedett a kis- és középparaszti birtokok száma. Kétszáz földbirtokos és földbérlő 225 000 hold földje került felosztásra, mintegy 24 000 ÍQldnélküli és kisparaszt között. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alapjában változtatta meg a birtokviszonyokat, a termelési viszonyokat. A megye földterületének 96,4 százaléka a nagyüzemi gazdaságok kezén van. Ezen belül a volt 30 ezer kisparaszti birtok helyét 147 termelőszövetkezeti gazdaság vette át. Ezzel a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban is leraktuk a szocializmus alapjait. Természetesen a közös gazdaságok egy része még nem vált minden szempontból szocialista nagyüzemmé, de a többsége a jó és a közepesek közé tartozik máris. A mezőgazdaság termelési viszonyait vizsgálva meg kell állapítani azt is, hogy még sok a tennivaló, még számos helyen le kell küzdeni a kisparaszti gazdálkodás maradványait, (Például az állatállomány többsége még nem a közös gazdaságban, hanem a háztájiban található.) A szocialista termelési viszonyok teljes kialakítása megköveteli a részesművelés fokozatos felszámolását és a szocialista elosztási viszonyúik egyre szélesebbkörű alkalmazását is. A termelési viszonyok megváltozásával megindult a parasztság egységes osztállyá alakulásának folyamata is. A termelési eszközöket a tulajdonhoz való viszonyt tekintve lényegében egységes paraszti osztállyal van dolgunk. Ennek alapján változott a parasztságnak, mint osztálynak a tudata is. A munka során a parasztság különböző rétegei közelebb kerültek egymáshoz, együttes tevékenységet fejtenek ki a közös gazdaság megerősítése érdekében. Egységesek abban, hogy ez az út a járható, ebből kell megélniük, s ezt kell nap mint nap jobb munkával erősíteni, javítani. A nemrég lezajlott zárszámadási közgyűlések is bizonyították, hogy azoknak a tagoknak van tekintélyük, szavuk, akik szorgalmasan dolgoznak és erőfeszítéseket tesznek a közös gazdaság meg- megszilárdítása érdekében. A tsz-tagok gondolkodásában az „enyém” fogalmát egyre jobban háttérbe szorítja a „miénk” fogalma. Az egymás közötti megbecsülés fokmérője ma már egyre inkább nem a régi vagyoni alap, hanem a közös tulajdon érdekében kifejtett tevékenység. E tények meggyőző erővel bizonyítják, hogy a parasztság végérvényesen összekapcsolta sorsát a szocializmus eszméjével és gyakorlatával. Ez nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezeti parasztság egészének tudata szocialistává vált. E téren még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. A feladat nagyobbik része még végrehajtásra vár. A tsz- tagok jelentős részének tudatában még mindig .éjnek .3 múlt maradványai. S ez a különbőzé megjegyzésekben és tevékenységekben jut kifejezésre. Sokhelyütt még megvannak a- kis- és középparasztok közötti súrlódások. Az egymás meg nem értése és lebecsülése is elég gyakori még. Az ilyen nézetek különösen ott éleződnek ki, ahol a tsz gazdaságilag nem elég erős, nem tud előleget fizetni, vagy megfelelően osztani. Ebből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a termelőszövetkezeti tagok tudatának fejlődése összefüggésben áll a termelőszövetkezetek gazdasági eredményeivel. Tehát a szocialista tudat kialakulása, fejlődése a tsz-gazdálkodás függvénye. Mr. Rogger elmosolyodott. — Ez is... az is... Alaposan ki kell próbálni. Minden oldaláról. De ettől függetlenül semmi nem ment bennünket annak állandó szemmeltartásától, hogy ígéreteinkben csak lassan haladjuk előre. Ezredes, maga rögtön egy svájci klinikát ígért. Toronyórát lánccal. Ez nem volt helyes. Túlzásba viszi bőkezűségét. Ha így halad, szétosztogatja az Egyesült Államokat. Gondoljon arra, hogy mi marad nekünk? Nem igaz, ezredes?! A bárszekrényhez lépett, töltött magának és felhajtotta az italt. — Velem viszont szűkmarkú. Mondja, miért nem tart jobb italt? Elhúzta a bordó függönyt a fal előtt. Térkép vált láthatóvá. Töprengve szemlélte. — A patkány-akció befejezése égetően sürget. Engem állandóan eredményért gyötörnek, de ezen a ponton képtelenek vagyunk előbbA Parlament folyosóján Be- nizs néni és Rácz néni — mindketten a tengelici Petőfi Tsz tagjai — alig tudnak betelni a látottakkal. Le is maradnak kicsit a többi asszonytól. Beszélgetnek. — Hogy tetszik az Országhoz? — szólítja meg a két idős asszonyt egy javakorabeli paraszt kinézésű ember. — Tetszik, nagyon tetszik, kedves. — Honnét jöttek? És mi járatban vannak? — Tolna megyéből. A tengelici Petőfi Tsz-ból jöttünk fel városnézésre. Hát maga, kedves, mi járatban van és melyik vidékről való? — Képviselő, és az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságának tagjaként vagyok itt, mert ma tanácskozunk a szőlő és a gyümölcstermelés ötéves tervfeladatairól. — Jó munkát kívánunk maguknak. — Búcsúzkodnak a képviselőtől és ahogy idős koruk engedi, sietnek a csoport után. * A Mezőgazdasági Múzeumban való látogatás ötletét az asszonyok kicsit fanyalogva fogadták. — A mezőgazdaságban vagyunk minden nap. Még Budapesten is ezt nézzük? — elégedetlenkedik, egy főleg fiatal asszonyokból álló csoport. A látogatás után megváltozott a véleményük. Drubovics Sándor- né és a többiek így beszéltek. — Érdemes volt megnézni a kiállítási, mert olyan dolgokat láttunk, amelyekről eddig fogalmunk sem volt. Meggyőződtünk arról is, hogy milyen nagy becsülete van itt Budapesten is a mi munkánknak. • Az Országház éttermében kicsit feszélyezve érezték magukat a tengelici tsz-asszonyok. Egyik-másikon látszott, hogy életében először forgolódik ilyen helyen. Tancz Józsefnél biztatni kellett, hogy csak bátran rendelje meg a sör helyett a hosszúlépést. re jutni. Nyár óta három emberünk bukott le. A magyar elhárítás ördögien dolgozik. Ezt én mondom magának, ezredes. Nem muszáj másnak elmondania. Tudja mi történt a 127-essel? — Lebukott? — Le bizony, pedig a legerősebb emberünk volt. Úgy bíztam benne, mintha a saját fiam lett volna. S mégis: ez az ökör felmászik egy református templom tornyába. A harangozóval paktált össze, de az első adását bemérték Úgy szedték le, mint a fiatal galambot a fészekből. Nos, mikorra várható az orvos munkába állítása? — Ez egy kicsit öntől is függ — Hogyan értsem? — Pénzre wan szükség. — Rendben van. Egyelőre kétezret utalok. Ezt előlegbe. A lány mennyit kap? Körner gúnyosan elvigyorodott. — A felét annak, amit ígértünk... — Yes. Maga tudja, csak aztán ki ne szaladjon a kezünkből. gudni? Nem szeretem a sört. Szívesebben innék egy kis szó- dás bort. — mondja mentege- tődzve a fiatal pincérnek. — Tessék csak bátran szólni, és máris hozom. Nekünk éppen olyan kedvesek a vidéki vendégelt, mint a budapestiek, * A Nemzeti Galériában, és a Szépművészeti Múzeumban órákig elidőztek volna a tsz-asszonyok, ha az idegenvezetőnő az idő rövidsége miatt nem sürgeti őket. — Régóta dolgozom ezen a munkaterületen, de mondhatom, hogy a külföldi látogatóktól eltekintve kevés ilyen pa- rasztasszony-csoportot kalauzoltam, akik ennyire érdeklődtek a művészet iránt — mondta a.3 idegenvezetőnő elismeréssel. • Az esti színházlátogatás után az asszonyok között megoszlott a vélemény. A Tarka Színpad Csodaáruház című zenés műsorát nézték meg. — Tetszett, tetszett. De mást vártunk. — hangzott az általános vélemény. Ha már a Csárdáskirálynőt nem nézhettük meg Honthy Hannával, legalább olyan darabra szereztek volna jegyet, amely tanulságos lett volna számunkra. A tengelici Petőfi Tsz asszo nyai a helyi és a járási Nóta nács közreműködésével immár az ötödik alkalommal rendez ték meg az autóbuszos kirándulásukat. Országjáró útjukon megnézték Pécs városát, Kecskemétet, a Balaton környékéi Az elmúlt évben a hagyományos szabadtéri játékok • idején Szegeden, ezúttal pedig Budapesten voltak. Esetenként 35— 40 asszony vett részt az autfc buszos kirándulásokon. Legkfr .zelebbi programjukban Har- kányfürdőre készülnek. Az éveh múlásával valóban eggyé ková csolódtak a tengelici asszonyok a közösségben végzett munká' ban épp úgy, mint a tanulásban, a közös szórakozásban. — Azt hiszem, éppen ezzel tartjuk fogva... Mind a ketten nevették. Mr. Rogger közben visszarántotta a térkép elé a bordó függönyt és leült, szembe az ezredessel. — Képezzék ki ezt az embert minél hamarabb, minél gyorsabban. Minden erőt a patkány-akció lebonyolítására kell összpontosítani. Mit gondol, használható lesz az orvos? — Azt hiszem, igen. — Süsse meg! — gurult méregbe a főnök. — Igen, vagy nem? — Ezredes úr., az utóbbi időben néhány használható emberünk vált használhatatlanná. Ön is erről beszélt az imént. — Márpedig — Mr. Rogger türelmetlenül csapott az asztalra — a patkány-akciót mindenáron végre kell hajtani, ötvenezret kapunk érte. Érti, Körner: ütvén* ezret, s nekünk nem kell felmászni a toronyba, ahonnan könnyen leszédülhet az ember, hehehe... (Folytatás a 4. oldalon) — Ugye, nem tetszik haraPOZSONYI IGNÁCNÉ ÓNODVÁRI MIKLÓS 4 XII.
