Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

Vm. február 10. fOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ n ff Zsúfolásig megtilt a községi kultúrház. Fejkendős nénik, ősz- hajú férfiak és a fia­talság, a gerjeni Rá­kóczi Tsz tagiáoa jött egybe zárszám­adó közgyűlésre. Nagy figyelem tükröződik az arcokon, szinte valamennyien átélik újra <t múltat, a ne­héz éveket az elnöki beszámoló nyomán. Őszinte ez a beszá­moló, úgy adja visz- sza a küzdelmes na­pokat, heteket, ahogy azt valamennyien át­élték. Úgy veti fel a gondokat, ahogy azok jelentkeztek. Mérleghiány 1960- ban, laza munkafe­gyelem. Bizalmatlan­ság a közösben. Szét­húzás, a baromfi ál­lomány elpusztulása és számos más csa­pás, amely kezdés­nek egyáltalán nem biztató egy új szövet­kezetnél. Az 1961-es év ennek dacára nem az elkeseredés, ha­nem az egymásra ta­lálás éve, az igazi el­ső közös esztendő volt. Törlesztették a mérleghiányt, fele­lősség és összefogás, szilárd vezetés jelle­mezte a gazdálkodást és annak ellenére, hogy az aszály Ger- jent sem kímélte, 140 sertés is elhullott, az EGYMÁSSÁ! erőfeszítés sikerrel járt és biztató a jö­vő. Így mondja az elnök, igy beszél ró­la a tagság, hiszen közel huszonnégy fo­rint jutott egy-egy munkaegységre. Szemben ülünk egy mással. Ezekkel az emberekkel már ta­lálkoztam, igen sokan személyes ismerőse­im. Hitzén két évvel ezelőtt sokat beszél­gettünk a jövőről, a nagyüzemről, a lehe­tőségekről. Naponta oszlattuk a kételye­ket, és ennek nyo­mán Gerjen is szö­vetkezeti község lett. Azóta is, de most új­ra találkoztunk. Szemben ülünk egymással. De ez a szembenézés egészen más. Nem egyénileg gazdálkodókkal, ha­nem szövetkezeti gazdákkal ülök szem­ben. Nem a magán­tulajdon védelmében, hanem a közös iránti felelősség tudatában, a nagyüzemről, a miénkről beszélnek. Így éreznek, ezt te­szik, és így akarják a jövőben is. Még inkább, mint eddig. Ma már nem azon folyik a vita, hogy milyen utat válassza­nak, hanem azon. hogyan tovább a megkezdett úton, ho­gyan jobban. Mert ebben valamennyien egyetértenek, jobban kell. Többet kell ten­ni, hogy jobb legyen. Szemben ülünk, de egy oldalon, nem úgy, mint két évvel ezelőtt. A tekintetek egészen mások. A lényeg is más, a tar­talom is. Miiven jó nevelőiskola a közös. Nincs vagyont kü­lönbjéé, nincs szét­húzás. De van egy egészséges türelmét- len ség, aggódás min­den szóban, az előre­haladás gyorsítását illetően, s azokkal szemben, akik még nem teljes szívvel végzik a munkát. • Ezek a gondolatok jutottak eszembe ezen a közgyűlésen. Biztos vagyok abban, hogy a gerjeniek hírükhöz méltóan, tudásuknak, erőfeszítéseiknek megfelelően ez év­ben még jobban vizs­gáznak. Ebben a meggyőződésemben megerősített a 74 éves Gy. Taba bécsi felszólalása is, aki munkát kért, mert szeretne még dolgoz­ni a közösben, a közért. PETR1TS FERENC Szekszárdim rendezik meg hat megye legjobb önkéntes tűzoltóinak versenyét Az idén ismét megrendezik az önkéntes tűzoltótestületek ha­gyományos versenyét, amely már hosszú múltra tekinthet vissza. A megye tüzoltócsapatai mindig si­keresen szerepeltek, ezt bizonyít­ja több országos helyezés is. Az idén májusban rendezik meg a járási versenyeket. Az osztályparancsnokság a járási versenyek elméleti kérdéseit már kiküldte a parancsnokoknak. Rögzítették már a járási verse­nyek idejét és helyét is. Eszerint május 6-án, Dombóvárott 13-án Dunaföldvárott, 20-án öcsény­ban semmi nyomot nem talált; sem azt nem tudta meg, hová, merre vitték a lőszert, sem azt, hogy a vietnamiak merre vonul­tak vissza. A Bá-káni kórház megtelt. A három páncélkocsi és a kilenc teherautó 12 sebesültet hozott magával. Az orvoskapitány ká­romkodott és most kivételesen Nicole nővért is berendelte szol­gálatra. A lány duzzogva jelent meg munkahelyén. Délben Gazsónak alig volt any- nyi ideje, hogy megebédeljen, máris rohannia kellett vissza a kórházba. Ti-ti azonban szomo­rúan eléállt. — Maronics hadnagy elesett — mondta elcsukló hangon. — Micsoda?... Maronics meg­halt? — Igen... A fiú tenyerébe temette arcát. Maronics... Egyszer találkozott vele benn a faluban, az üzletház­ban. És akkor örökre a szívébe zárta. Mennyi energia, mennyi hit volt a jugoszláv hadnagyban! Mennyire bízott a többiekkel együtt a végső győzelemben!... Nem érhette meg... — Tizenhét halottunk van ösz- szesen — szakította félbe gondo­latait Ti-ti. Gazsó fáradtan ült le ágya szé­lére. — És hány sebesült van? — Huszonkettő... Közülük hat súlyos. De remélik, valamennyien Hagyobb felelősséggel! ben, 27-én Tevelen, június 3-án 1 pedig Felsőnyéken kerül lebonyo­lításra a járási verseny. A megyei verseny július else­jén Faddon lesz, amelyen a járá­sok legjobbjai vesznek részt. Au­gusztus második felében Szek- szárdon rendezik meg az ország­részi versenyt, amelyen hat du­nántúli megye önkéntes tűzoltói mérik össze tudásukat, ügyessé­güket. A felkészülést a járási verse­nyekre már több túzoltócsapat megkezdte, amely Kurdon, Tol­nán, Faddon halad eddig a leg­jobban. meggyógyulnak. Gyógyszerük egyelőre van elég. De menj most Mihály, várnak. Az orvoskapitány türelmetlen. Az orvos valóban türelmetle­nül várta. — Kérem — mondta nyersen — ilyenkor nem kell feltétlenül megtartani az ebédidőt Vagy ha már elment, evett volna gyor­sabban! Gazsó nem szólt semmit, magá­ra vette fehér köpenyét és vár­ta az orvos parancsát. — A 18 593-ös helyzete súlyos. Több sebet kapott, egyikben ben­ne van a géppisztoíygolyó. Ki kell szednünk testéből. Egy óra múlva kezdjük. Gazsó mindent előkészített A beteggel nein sok baja volt, mert eszméletlenül feküdt ágyában. Az orvos idegesen fogott mun­kához. A sebesültet tulajdonkép­pen el kellett volna szállítani re­pülőgéppel, de mire a gép meg­érkezik és a légióst a központba viszik — talán késó lehet. Jó félóra múlva csipesszel be­lenyúlt a beteg combján feltárt sebbe, megfogta a golyót és az asztalra tette. A műtét után az orvos azon­nal eltűnt a kórházból, a bete­get asszisztensére bízta. Gazsó sorra járta a kórterme­ket, beadta az injekciókat, telje­sítette a betegek teljesíthető ké­rését. Estefelé holt fáradtan dőlt le ágyára, csak úgy ruhástól. Vás ta a vacsorát, várta Ti-tit. — HOGY MI TETSZETT NE­KEM legjobban a XXII. kongresz- szus anyagából? Minden! Mint­ha a szavak a szívemből nőttek volna ki. Ne várjon tőlem frá­zisnak tűnő nagy szavakat. Nem vagyok „betúrágó”. Minden tet­szett! Legjobban azonban a szer­vezeti szabályzat módosításának az a része ragadta meg a fi­gyelmemet. amely a párttagok sorsával szembeni mégnagvobb felelősségről tesz említést. Ez akadály a felelőtlenség útjában. Nem lehet többé fegyelmi elé ci­tálni, kizárni, meggyalázni, rá­galmazni. befeketíteni becsületes. tisztas2ívú. a párt ügyéért élni- halni tudó kommunistákat. A kékmunkaruhás asszony sza­vaiból mély igaz érzés sugárzik. Pirospettyes kék gyapjúkendőjét, amely kissé hátracsúszott a fe­jén. megigazítja. — Hallottam, régóta párttag! Emlékszik olyan esetekre, ami­kor igazságtalanság ért kommu­nistákat? A KÉRDÉS úgy látszik, várat­lanul éri. Hirtelen keletkezett fáradságféle ül az arcára Leül a kályha melletti székre. Ahogy újból megszólal, a hangja hal­kabb. tekintete a múltba réved. — Legjobb lesz. ha elmondom saját esetemet. — Engem itt. Bátas2éken min­denki ismer. Községi pártveze­tőségi tag vagyok, nőtanács-el- nök. szemináriumot vezetek, be­választottak a járási pártbizott­ságba. Sok kicsiny és nagy ügy gyei keresnek fel, s nekem jól esik. ha bíznak bennem az em­berek. — Volt egy nagy törés moz­galmi életemben, s valahányszor visszagondolok rá. összeszorul a szívem. ötvenben lettem párttag. Három hónap múlva a szekszárdi Rövid- és Kötöttáru Nagykeres­kedelmi Vállalat párttitkára let­tem. Majd kéthónapos pártisko­lára küldtek Bonyhádra. Lobo­gott bennem a lelkesedés, min­den energiámat a munkára és a tanulásra fordítottam. A pártis- kolán sok szó esett a termelőszö­vetkezetekről. s én úgy éreztem, hogy hív a falu. — Felcseréltem a kényelmes állást egy nehéz, asszony szá­mára szinte járhatatlannak lát­szó úttal. Bátaszékre költöztünk. Beléptem a Búzakalász Termelő- szövetkezetbe. Akkor még az el­ső lépéseket tette. Sok volt a föld, kevés az ember. Fizikai munkát vállaltam. Párttitkár let­tem. Ha visszagondolok akkori feladatomra, magam előtt is kis­sé hihetrtlOTnektúnüc^A^s^ Egyszerre suhant az ajtófüg­göny, de nem a lány, hanem Szá­lai lépett be. x — Szervusz Miska — köszönt kedélyesen. — Szervusz! Mi jót hoztál? — Az orvoskapitány hivat a szállására. Azonnal menj. — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. Gazsó rendbeszedte magát, zub­bonyát megigazította és elindult Nem tudta mire vélni ezt a sür­gős parancsot. Mit akarhat az orvos? Ismét mulatni akar. be akar rúgni, pertut akar inni, mint a múltkori operáció után?.. Eh! Mindegy! , A kapitány asztalán valóban ott sorakoztak most is a konya­kos és pálinkás üvegek. Ivott is már belőlük jócskán. de még nem látszott részegnek. — Ide figyeljen — mondta —, önt elhelyezték innen. Gazsó megtántorodott. — Hová? — kérdezte halkan. — Na-Facba. — És miért, kapitány úr? Nem volt velem megelégedve? — Dehogvnem. — Hát akkor? — Nézze. Nn-Facban gyaláza­tos az egészségügyi ellátás. Egv fiatal francia fiú van ott, de anv- nyit ért a munkához. mint a haj­dú a harangönté'hez... Megfelelő ember kell oda.. (Folytatjuk) vetkezeti „hőskor” rendkívül ne­héz volt. — Férfiakat hívtam ki mun­kaversenyre. Ha hiányzott egy fogatos, vagy tehenész, a helyére álltam. A munkaerő-hiány miatt megkéstünk az őszi munkával. Havas esőben szedtük a cukorré­pát. A munkaegység értéke 7 fo­rint 60 fillér volt. KÉT ÉV TELT EL, s egy feb­ruári havas estén taggyűlésre gyülekeztünk. Nem tudtam, mi készül ellenem. A taggyűlésen egymás után keltek fel a „fel­készített” emberek. Javasolták kizárásomat. „Felülről” jött vé­leményre hivatkoztak. Mondva­csinált indokok hangzottak el. Amikor elbeszélésének ehhez a szakaszához ér. nagy barna sze­mei megtelnek könnyel, majd nyugodtságot erőltetve magára folytatja. — Kizártak a pártból és a ter­melőszövetkezetből is. Elvették az állami lakást, amelyben lak­tunk. Azóta az anyámnál la­kunk. szoba, konyhás. földpadlós lakásban, és hatan vagyunk a családban... Már említettem, hogy sok ember panaszát meg­hallgatom, gondját, baját válla­lom. de saját ügyeimet nem szí­vesen intézem. — Amikor a termelőszövetke­zetből kizártak, várandós vol­tam. Akkoriban jelent meg a törvény, amely szerint várandós anyákat nem lehet elbocsátani... Rám úgy látszik nem vonatko­zott. Úgy tűnt, pillanatnyilag, hogy rajtam nem segít semmi. — Szörnyű lelkiállapotban voltam. Az emberek nem akar­ták elhinni a történteket. Sokan felháborodtak. Bántotta igazság­érzetüket. — Fellebbeztem a járáshoz. Visszautasftottak. Az egyik já­rási elvtárs tudtomra adta. kizá­rásom valódi okát, amikor azt mondta: „Nézze. Rozgonyi Pálné, a maga nővérének férje német katona volt. s ezenkívül az uno­kabátyja külföldön él. Magának nincs helye a pártban”. — Hiába bizonygattam, hogy mindezt őszintén megírtam az önéletrajzomban, amikor tagje­löltnek jelentkeztem. Hogy a nő­vérem férjét, mivel német ajkú, erőszakosan sorozták be. megszo­kott a német hadseregből, sokáig bujkált Bátaszéken, s a faluban mindenki tudta róla. hogy nem szimpatizál a fasisztákkal. — A járás visszautasított, s később a megye is. A Központi Ellenőrző Bizottság elé került az ügy. KETTŐS OROM ÉRT. Meg­született a kislányom és vissza­adták a párttagságomat — Azóta rendszeresen végzek pártmunkát. Ajánlottak függet­lenített funkciót is részemre, de a gyerekek miatt nem fogadhat­tam el. — Az ellenforradalom kirob­banása előtt, ötvenhat október 20-án kormánykitüntetést kap­tam. Az ellenforradalom a párt­iskolán ért November 4-e után férjemmel együtt részt vettünk a párt újjászervezésében. Rövid szünet következik, s én most arra a másik Rozgonyinéra gondolok, akiről a történelemből tanultam, g akinek utódai az új­korban más formában ugyan, de olyan hősiességről tesznek tanú­bizonyságot. mint ő tett egyko­ron. Rozgonyiné elvtársnő szavad ismét a mába terelik gondolatai­mat amikor megszólal. — SOK MÉG A MUNKA! Be kell gyógyítani a régi sebeket, és vigyáznunk kell. ne üssünk újakat. A szervezeti szabályzat módosításai fokozzák a felelős­séget a Szovjetunióban és min­ket is figyelmeztetnek. Az eddi­ginél is nagyobb felelősséggel döntsünk az emberek sorsa fe­löl. H. T. MAGASLESEN A vaddisznók úgy látszik be­vackolták magukat. Nem törőd­nek azzal, hogy két vadászember és egy érdeklődő várja őket. Már egy órája nem mozdul semmi. Lassan hóemberekké válunk, amint ott kuporgunk, a magasles tetején. A szél kicsit megkavarja az egyenletes puhasággal szállingózó havat. A fák csupaszon, némán hallgatnak. Késő délután van, szürkül, közeleg az este. Amikor elindultunk, már ter­hes hófelhők mutatkoztak az égen, és ennek örültünk. Mert ha lehull a hó, akkor a csapások nyitott könyvként tárják fel az erdő életét. Ezernyi nyom árul­kodik ilyenkor a sűrű lakóiról. A szállingózás egyre jobban erősödik, e)temeti a nyomokat. Na, ez a várakozás eredményte­len marad. A kulacs alján már csak kevés forralt bor lötyög, nem sokáig lehet nyújtani a várakozást. A vadőr alatt megreccsen az ülőke, gyufa sercen. Elgémberedett újjal tartja először cigarettájához, majd az óra számlapjához a lán­gocskát. A parázs halkan sister- gett, amint a hóra esett. Még egyszer körbe adjuk a langyos cukros bort, aztán szedelőzködni kezdünk. A tisztás túlsó oldalán árnyé­kok válnak ki a sötétből. Vaddisznók. A távcső szálkeresztje keresi a célpontot, a hó mintha csak tud­ná, hogyan törjön borsot orrunk alá, egyre sűrűbben hull. A szür­kület meg éjszakai sötétségnek tűnik. — Mennyivel más lenhe, ha hajtókkal dolgoznék — dünnyögi a vadőr. — Akkor talán közelebb méltóztatnának fáradni. — Bizonytalan a célpont — súgja szomszédom — várjunk még egy kicsit. Aztán mintha valóban közelebb jöttek volna a szürke árnyék­gombócok. Az egyiknek már ki lehetett venni hegyes orrát, a szél megint megkavarja a hópelyhe­ket, de mintha csendesedne. A puska agya támasztékot ke­resve koppan a magasles kor­látján. A csendet dörrenés rázza meg. A fölénk hajló fáról levált egy hócsomó. A tisztás széléről ijedt röffenés- sel iszkolnak vissza a disznók. A tacskó vinnyog a türelmetlenség tői. Lekászálódunk. Ropogva tör­jük a havat. Piros foltok éktelenkednek a túrások mellett. A kutya izgatot­tan körülszagol, és máris a fák felé iramodik. Hangos csaholással hív bennünket maga után. Kat­tan a puska ravasza, hogy készen legyen a kegyelem-lövésre. — Nem mehetett messzire — élénkül fel a vadőr — túl sűrúek a vérnyomok. A csupasz cserje alatt fekete tömeg hever, nem kell a kegyelem-lövés. A golyó gerinc alatt tépte fel a szürkés vrddisznósörtét. Besötétedett. MONOSTORI MIKLÓS Á bolgár egészségügy 1961. évi sikerei Petr Kolarov, a Bolgár Nép- köztársaság egészségügyi minisz­tere a bolgár egészségügyi dol­gozók legutóbbi tanácskozásán elmondotta, hogy 1961-ben tovább csökkent az országban a gyermek­halandóság. s az 1960. évi 48.7 ezrelékről 1961-ben 35.1 ezrelék­re szállt le. Csaknem teljes mér­tékben sikerült felszámolni a maláriát. 1961 első tíz hónapjá­ban egyetlen maláriás megbete­gedés sem fordult elő nz ország­ban. jóllehet a múltban a lakos­ság számára valóságos csapást je­lentett ez a betegség. Tovább ' csökken a különböző ragályos 1 megbetegedések száma is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom