Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
TOLNA MEG VF! NÉPÚJSÁG 1962. február 1. Nyugati országokba exportál gyógynövényeket a Herbaria szekszárdi telepe A Herbaria szekszárdi, Kese- ] A fejlődő üzem zömmel nőkel még meglátszik, hogy kialakuló lyűsi úti telepének épülete előtt foglalkoztat, akik a különböze új üzem. A munkatermekben, bár összehordott téglatörmelék arról árulkodik, hogy itt nemrég még kőművesek dolgoztak. Ez így is van. A Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalata január hónapban végezte el a Gyapotegrená- lónak készült gyártelep D. épületének átalakítását. Szekszárdon 1959-ben a selyem- gubó-beváltó épületében kapott helyet a Herbária gyógynövény telepe. A Bőrdíszmű létesítése után, helyszűke miatt, a Keselyű- si úti gyártelep D. épületébe helyezték át. Az új telep dolgozói — zömmel nők, volt háziasszonyok — elég nehéz körülmények között végezték a munkát, különösen a téli időszakban. A helyiségeket. raktárakat nem lehetett fűteni. Most ez a probléma megoldódott az épület átalakításával. Egymillió forintos költséggel kazánházat és szociális létesítményeket építettek. A szekszárdi telep korábban csak a gyógynövények raktározásával foglalkozott, s ezt a munkát kisebb létszámmal végezték. Ahogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezdték meghonosítani á jól jövedelmező gyógynövények (digitális-lanáta. anyarozs, coriander, édeskömény, stb.) termelését, úgy nőtt meg a Herbária munkájának szerepe is A kultúrnövények termelése mellett a földművesszövetkezetek ma már rendszeresen foglalkoznak a vadontermő (kamilla, csalánlevél fehér ürömfű) begyűjtésével. Ebből következően a Herbária szekszárdi telepe most már nemcsak raktározással foglalkozik. hanem a gyógynövények feldolgozásával, szállí- ' fásával is. gyógynövények válogatását vég- | központi fűtés árasztja a melezik, de néhány munkafolyamatot már gépesítettek. A korábbal) csak a saját háztartásukban dolgozó asszonyok, Hegedűs Istvánná, Eichett Jánosné és mások szívesen dolgoznak a gépeken és lelkiismeretesen végzik a gyógy szeriparban oly fontos alapanyag mint például az anyarozs szelektálását. A válogatás kézzel történik, s ennél a munkafolyamatnál arra kell nagyon vigyázni hogy idegen anyag ne maradjon a válogatott gyógynövényben Több mint húszfajta gyógynövénnyel dolgoznak, s a válogatás után a különféle gyógynövényeket a megrendelő kívánságának megfelelően szecskázva vágj porított alakban csomagolják éi szállítják. A gépek mellett és s válogatásnál nők dolgoznak. Az anyagmozgatás es a csomagolás a férfiak dolga. Nagy József, a telep vezetője kalauzol végig az üzemen. A hatalmas raktárakban 80 vagonnyi anyagot tárolnak, s bár állandóan folyik a szállítás, a raktárak sosem állnak üresen. A feldolgozót! és elszállított gyógynövények helyére újabb szállítmány érkezik, s így a dolgozóknak állandó munkát tudnak biztosítani, tehát megszűnt a foglalkoztatottság szezonjellege. Az áruk nagyobb részét ahogy a telepvezető tájékoztatójából megtudjuk, külföldre, elsősorban a nyugati országokba exportálják. Csaknem naponta bocsátják litjára a — külföld előtt oly jó hírnévnek örvendő — magyar gyógynövényekkel megrakott vagonokat. A Herbária szekszárdi telepén Központi irányítás alá vonták az üzemegységeket A gyulaji Uj Barázda Tsz ve- 1400 hold földterületen dol..zetősége a tagság javaslatát fi- gozik, a munkaerőt és az ig'a- gyelembe véve az idei évre köz- erőt a földterület nagyságához get, hiányzik még a porelszívó berendezés. A szociális létesítmények, a női, férfiöltözők, fürdők elkészültek, de még hiányoznak a felszerelések, a szekrénye^ asztalok, székek. Ugyanakkor látszik az is, hogy ez az üzem fejlődés előtt áll. Szó van nagyobb arányú gépesítésről, porelszívó berendezésről és a munkáslétszám növeléséről. De így, a nehézségek ellenére is jó munkát végez a fiatalnak nevezhető munkáskollektíva. Ezt igazolja az is, hogy a Herbária szekszárdi telepéről exportált gyógynövények a nyugati országokban is megfelelnek a követelményeknek. Minőségi kifogás eddig még nem merült fel. A telep kollektívája erre a legbüszkébb és lehet is joggal. P-né. A párizsi jégrevü Budapesten Február 8-án mutatkozik be a Fővárosi Nagycirkuszban a világhírű párizsi jégrevü. A szép napsütéses délelőttön sétát tettek a városban, megnézték a Halász-bástyát és „edzés” előtt a Hősök terén sétáltak. Adrié Verzaal, Ingehorg Kosztov, Rítta Bioucurtie a Halasz-bastyan. (MTI Foto _ Bo;jár sándor felv_) A fegyelmezetlen megtérése A nyers őszinteség pontos irányítás alá vonta a termelőszövetkezet két üzemegységét, s megszüntette az üzemegységvezetői státuszt. Az összevonás a munkaszervezés szempontjából célszerű. Aj elmúlt év tapasztalatai alapján ugyanis olyan vélemény alakult ki, hogy az üzemegységeken bementen határozták meg. A tsz elnöke és agronómusa egyelőre naponta tart megbeszélést a brigádvezetőkkel. Később, ahogy a brigádvezetők a munka irányításában megfelelő gyakorlatra tesznek szert, önállóságuktól függően hetente egy megbeszélést tartanak. A brigádok a fogatokat és a kisebb munkaeszlül nehéz a munkaerő-elosztás, i közöket szocialista megőrzésre Ez a kampánymunkák végzése idején okozott különösen nagy nehézséget. A központos irányítással három állattenyésztő és veszik át és ezekkel önállóan rendelkeznek. Az erőgépek munkába történő elosztása továbbra is a tsz-vezetőség feladata lesz a négy növénytermelő brigádot ala- heti, illetve a napi munkabeosz- kítottak. Égy-egy brigád 900— tás alapján. jegyében közölte velem B. Imre, hogy az irigység olykor a legjobb népnevelő agitátor, vagy amit akarok. Kissé megrendültén fogadtam e kijelentését, s lelki szemeim előtt megjelent a legjobb szakszervezeti bizalmi, a legkiválóbb pártcso- portbizalmi, szemináriumvezető és üzemegységvezető, amint lángpallossal tiltakozik, illetve védekezik az ilyen önkényes analógiák ellen. Aztán lábhoz teszik a lángpallost és éppen olyan kíváncsian bámulnak B Imrére, mint ón. Várják a ma- gj’arázatot. — Hogy érti ezt? — kérdeztem nyugalmat színlelve, hadd lássa B. Imre, hogy hozzászoktam a nyers őszinteséghez, sőt igény lem. Mert csak így érdemes beszélgetni és nem köntörfalaz- ni. Néhány perc múlva önkritikusan voltam kénytelen elismerni, hogy meghökkenésem értelmetlen önámítás. Igaza van B. Imrének, az irigység olykor szempillantás alatt képes megváltoztatni, illetve jó útra téríteni embereket. Titoktartásra kért Imre, minek vegyük örömét azoknak, akik szentül hiszik, hogy általuk lett fontosabb, szorgalmasabb, jobb dolgozója a gyárnak Még talán írásban is rögzítették ezt a csodával határos eredményt. Maradjon az utókor számára úgy, ahogy megírták A tények ettől úgysem váftozKÍLÖVÍSi? j AQG2 JANUÁR 5. IÜÚMAflAV JANUAR 10. '9(2 JANUÁR 'S A$(z január 'Cgz JANUAR i5 JmuÁR 3 Ötödször halasztották el Glenn USA alezredes löldköriili rakétautazását Az egyiknek fenn, a másiknak Glenn! (Endrődi án rajza) Istnak. B. Imre valóban pontos lett, szorgalmas, lelkiismeretes Éveken át hiába kérlelték, nevelték, szidták és büntették Lepergett róla minden. Nem erőltette meg magát, csak a sportpályán és a vendéglőben A pályán mértéktelenül drukkolt, a vendéglőben mértéktelenül szórakozott — néha. Ezt hozzá kell tenni az igazság kedvéért, mert nem volt rabja az italnak, csak barátja. Saját bevallása szerint többször késett a munkából, mint ahányszor késett a busz. S gyakran megelőzte az óramutatót a műszak vége felé. Előbb csinált műszak végé), mint illett volna. Különben érti a szakmát, ügyesen kezeli a gépet, ügyesen fogja a szerszámot. Ezért is kínlódtak vele annyit. Csak egyvalaki ölelgette vállát, a fura Cimbora, akinek az volt a kedvenc szokása, hogy állandóan szomszédját leste, és csípős megjegyzéseket tett arra, aki nem kereste fel a mellék- helyiségeket óránként. Egy alkalommal Imre is belefeledkezett a munkába — véletlenül, S jött a Cimbora. A hátbavá- gás és a szellemeskedő megjegyzés közé szorult félmosoly végigcikázott Imre idegrendszerén Ó, hát így vagyunk! — állapította meg egy szemvillanás alatt a diagnózist. Irigy a cimbora, féltékeny! No, várj csak majd megtáncoltatlak! Azóta Imre kárörvendően pontos, nem késik, nem siet az óra mutatója. Dolgozik kettőzött erővel. A szakszervezeti bizalmi ragyog, a pártcsoport- bizalmi úgyszintén, a kollektíva büszke: megneveltek egy pernahajdert! Holott a Cimbora tette — ismétli nyers őszinteséggel B Imre. Az ember érzi az irigységet, és képenvágja. Ki így, ki úgy. Imre a munkával. S létrejött az a verseny, amit nem a szocialista öntudat irányít, hanem a virtus. Magánügy ez a verseny, kizárólag magánügy. Nem tudom, ilyenkor mi illik: komolyan viselkedni, vagy harsányan nevetni. B. Imre komoly is, nevet is, és azt állítja, hogy határozottan jobban érzi magát, mint annak előtte. Ilyen az élet Az egyik ember az irigységre, a féltékenységre érzékeny, a másik emberre a logikus számok hatnak, a tervek, egyéni és országos szinten. Mondjam B. Imrének, hogy mégis csak az utóbbi eset a tipikus? Bólintana rá és elfordulna tőlem, miért is fogadott bizalmába. Nincs más hátra, mint ta* nácsot kérni tőle. Mit javasol a fegyelmezetlen dolgozók megtérítésére? Akikre nincs hatással az irigység, a féltékenység, de a szívre, értelemre apelláló agitáció sem rendíti meg őket túlságosan. Legalábbis ezideig nem. Imre megigazította sapkáját, hümmögött és semmi okosat nem tudott tanácsolni. Maradjunk tehát a hagyományos módszereknél. Érveljünk, vitázzunk, neveljünk: rendre, tisztességre, egyéni példamutatás alapján. Mert azért B. Imrét sem pusztán a Cimbora féltékenysége lendítette ki a flegmából. Hanem a környezet is, a körülmények is. Hogy-észrevette a Cimbora ésszerűtlen, haszontalan" hideglelkűségét, nem egészen érzékeny ideg- rendszerének köszönheti, hanem a kor szellemének, társadalmunk erkölcsi arculatának. Ma még mutatóban akad csak néhány olyan gyár, — a szocialista országokon belül — ahol például a bérkifizetések új módon történnek. Kirakják a pénzt az asztalra, a listával együtt, s a dolgozó kiszolgálja önmagát. Nincs borítékozás, csoportosulás. És nincs hiány sem. Mindenki annyit vesz a pénzből, amennyi megilleti. A múltkor olyan üzemben jártam, ahol nem használnak lakatot. Bíznak egymás becsületében, s a tolvaj zavarba jön. Elveszti biztonságérzetét, bátor fellépését. Hallottam olyan gyárról is, ahol a bélyegezés nélküli munkakezdéssel kísérleteznek, nagyszerű eredménnyel. Nemcsak a technika tudománya fejlődik, erősödik szédületesen, hanem az ember is. Nemcsak a rossz példa hat, egyre inkább a jó példa uralja a terepet. Kivételek persze akadnak jócskán. De azért előreballagnak ezek a kivételek is és nem hátra. A tempó lassú ugyan, olykor bosszantóan lassú. S ez is a körülmények miatt. Túlságosan is elnéző, barátságos és türelmes velük szemben a kollektíva, a gyár, a társadalom. Ha egyszer is belegondolnának a fegyelmezetlenek, a lusták, a kényelmesek, hä mindenki hozzájuk hasonlóan félvállról venné a munkát, a fegyelmet, mi lenne akkor? Milyen kár, hogy nem érzékenyek ezek az emberek a becsületre, legalább oly mértékben, mint B. Imre. Bizonyos, hogy előbb-utóbb rajtuk is végigcikázik majd a felismerés. Persze, aá sem mindegy, hogy mikor. BÁLLÁ ANNA
