Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
1362. január 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Akik elégedettek lesznek a zárszámadással Hosszból jó szövetkezetté fejlődött az iregszemcsei Rákóczi Tsz Aki keveset kap a zárszámadáson, az elégedetlen. Még akkor is, ha nem érdemel többet, mert nem dolgozott meg érte. Az ilyenek szokták mondogatni a zárszámadás után: „Még 200 forintot sem kerestem havonként... Úgy mint az egyszeri majosi ismerősön, aki megállított az utcán és szememre vetette: „Maga is agitált, hogy lépjek be a csoportba, most itt az eredmény: egész június hónapra 5 forintot kaptam a munkámért.” Az irodán aztán kiderült, hogy valóban öt forintot kapott. Négy munkaegységnyit dolgozott ugyanis egész hónapban, s egy munkaegységre 10 forint előleget osztottak. Ebből levonták a tartozásokat, a kötelezettségeket, s így aztán öt forintja maradt ismerősömnek. Nos ilyen embereket kerestem az iregszemcsei Rákóczi Tsz-ben. Gondoltam nem ártana bemutatni a zárszámadások elején néhány olyan szövetkezeti tagot, aki elégedetlen lesz okkal ok nélkül. Nem találtam ilyeneket. Meghiúsult eredeti tervem, de nem bántam meg, mert szívesebben beszámolok azokról az eredményekről, amelyek okot adnak az elégedettségre, mint vitázom elégedetlen emberekkel. Minden tsz-tag becsületesen dolgozott egész évben Nézegetem a munkaegységkimutatást. Csak néhány név után látok kevés munkaegységet beírva — ezek is betegek, öregek — s annál több név után sokat. Szabó Józsefnek 806, Süveggyártó Miklósnak 771, Csin- csi Jánosnak 543, Pete Györgynek 639, Boros Györgynek 497, Városi Jánosnak 461, Kocsis Mi- hálynénak 218, B. Szabó József- nének 241 munkaegység sorakozik neve mögött. Mennyi lesz egy munkaegység értéke? Az még bizonytalan. De az biztos, hogy minden szövetkezeti gazda minden munkaegységére már 20 forintot érő előleget kapott. Havonként rendszeresen megkapták munkaegységenként a 9 forintot, és kaptak a tsz-tagok összesen 750 mázsa búzát, 600 mázsa takarmánygabonát, 640 mázsa szálastakarmányt, 642 mázsa burgonyát, 470 mázsa májusi morzsolt kukoricát. Aztán kaptak prémiumot is, például 22 mázsa mákot és 52 kiló cukrot a termelési tervek túlteljesítése után. Ezen az idei zárszámadáson még osztanak a munkaegységre földjáradékot is, meg prémiumot is. A múlt évi zárszámadá son majdnem visszafizetni kellett. Nem is nagyon tudják menynyi volt egy munkaegység értéke, a részessel és a földjáradékkal együtt 15—16 forintra becsülik. így aztán tavaly, a jól dolgozók is elégedetlenek voltak a zárszámadással, és elhatározták, hogy nem mehet így tovább. A jó vezetés és a szorgalmas munka eredménye A változások első lépései a szokásosak. Az iregszemcsei Rákóczi Tsz-ben sem történt semmi rendkívüli. Újjáválasztották a vezetőséget, kitűnő szakember, Szűcs Sámuel került a szövetkezet élére elnöknek. Helenbai Mihály jött el egy állami gazdaságból főkönyvelőnek. Agronó- musnak megmaradt a régi, a fiatal, jó szakember, Ékes bajos. Az új vezetők aztán a tagsággal összefogtak és komolyan munkához láttak. Most emelt fővel számolhat be a vezetőség is, meg a tagság is az eredményekről. Nemcsak a tagság kapta és kap ja meg a magáét, hanem a népgazdaság is. A tervezett 300 helyett 400 kövér disznót, 60 000 helyett majdnem 70 000 liter tejet, terven felül 10 000 tojást, 77 helyett 93 hízottmarhát értékesítettek. Majdnem 700 mázsa fémzárolt búzavetőmagot adtak el a környező tsz-eknek. Hogy milyen beruházásokkal fejlesztették gazdaságukat, azt felsorolni is nehéz. A 2000 holdas tsz (ebből 1600 hold szántól négy traktort, három pótkocsit. 2 fűkaszát, egy aratógépet, mák- cséplő-géoet és sok más kisebb gépet vásárolt. 200 növendékmarhának épített istállót, 3000 baromfinak, 2500 hízónak, 500 süldőnek ólat, 20 anyaicocának elletőt, gépeinek szint, a kukoricának górét építettek. Majdnem 400 000 forint értékben járultak hozzá saját erejükkel a beruházásokhoz. Tehát nemcsak a tagság jövedelme emelkedett, megerősödött a közös gazdaság is, hogy alap teremtődjék a jövedelmek további emelkedéséhez. Hogyan tovább? A Rákóczi Tsz gazdái szorgalmasan dolgoznak, ebben nincs is hiba. Persze azért nem árt még jobban érdekeltté tenni őket a munkában és a hozamok fokozásában. Másrészt jó lenne visszatéríteni a faluba azokat a fiatalokat, akik elmentek. Hogyan lehet ezt elérni? Többek között úgy, hogy tökéletesíteni kell a munkadíjazás módját. Azt tervezik tehát, hogy 15—20 forint előleget fizetnek idén minden hónapban, minden munkaegységre. A kapásoknál bevezetik az eredményességi munkaegységet. Az elmúlt évben jól bevált a terven felül termelt javakból osztót prémium, ezt idén is alkalmazzák. Ez az egyik terv. A másik az, hogy fejlesztik a gyorsan jövedelmező kisállattenyésztést. Már a múlt évben vásároltak 1100 to- jóbaromfit, ezek számát az idén 6000-re emelik. Számítva arra, hogy a gépesítés fejlesztése, és a tagok számának növekedése nyomán javul a tsz munkaerő-helyzete, a növénytermelésben több munkaigényes kultúrát akarnak meghonosítani. így például kertimagokat, mákot, virágmagvakat akarnak termelni; Az elmúlt évben megteremtették a feltételeket a további haladáshoz. Ezért az idei zárszámadással elégedettek lehetnek az iregszemcsei Rákóczi Tsz gazdái. Ezen az úton haladva a jövő évi zárszámadáskor még elégedettebbek lehetnek. Gy. J. ALPÁRI GYULA (1882—1944) —Ha a halál és az árulás között kell választanom, akkor a halált választom... Szóról szóra ezt válaszolta a náci vezetőknek Alpári Gyula, amikor 1944-ben, egy berlini börtönben felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha nyilatkozatban becsmérli a szovjet kormányt. Később, a sach- senhauseni haláltáborban újból alkalma nyílott rá, hogy »megmentse« az életét. Alpári Gyula azonban mindvégig, minden esetben hű maradt forradalmi eszméihez. Ezért a nácik 1944 július 17-én kivégezték. Meghalt, hogy példát mutasson és tiszta életét ne mocskolja be folt. Ö — nyolcvan éves lenne most — már a század elején, egészen fiatalon, harcos, szocialista újságíró volt. 1907-től kezdve különböző nemzetközi szocialista fórumokon Lenin szellemében küzdött a megalkuvó szociáldemokrata vezetők ellen. Alpári Gyula mesz- szebb látott a magyar szociáldemokratáknál. 1910-ben konfliktusa támadt a jobboldali vezetőkkel, de a Nemzetközi Iroda döntőbírósága előtt Lenin és Clara Zetkin állt ki mellette. Törvényszerű, hogy ez a következetes és bátor marxista 1918- ban a Magyar Kommunista Párt egyik alapítója lett. 1919-ben külügyi népbiztosként képviselte a Magyar Tanácsköztársaság érdekeit. Az emigrációban — ha lehet — még határozottabbá vált. Ezt a széles látókörű kommunistát, mélyenszántó publicistát, 1921-ben — Lenin javaslatára — kinevezték az IMPRE- KOR (Internazionale Presse Korrespondenz) nevű kommunista nemzetközi sajtótájékoztató élére. E sajtóorgánum megszervezése és vezetése talán legfontosabb ténye Alpári gazdag életének. 1921-től letartóztatásáig, 1940-ig szerkesztette és irányította ezt a több nyelven megjelenő lapot. Az IMP- REKOR egyik bő forrása a munkásmozgalom történetének a két világháború között. Alpári Gyula ugyanekkor — bár erős megszakításokkal — részt vett az illegális magyar kommunista párt vezetésében is Marxista-leninista tudása, forradalmár éleslátása megóvta a jobb- és baloldali hibáktól s a frakcióharcoktól egyaránt. Dimitrov híres, nagy beszéde után színvonalas harcosa lett az antifasiszta népfrontnak. Jelentős munkája az a három részből álló tanulmány, amely megkönnyíti a Tőke megértését az elméleti munkák olvasásában nem eléggé jártas olvasónak. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy propagandistájának áldozatos életű, mártírhalált halt harcosának emlékét utcanév őrzi Budapesten. Alpári Gyula megyénkben, Dunaföldváron született. Emlékét őrzi a gyönki gimnázium s a bonyhádi munkásőrszázad, mely nevét vette fel. Válogatott írásait 1960-ban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó. A. G. Nagy a sikere az új dunaföldvári étteremnek Amint arról hírt adtunk lapunk hasábjain, megnyílt a dunaföldvári vendéglátóipari kombinát, amely korszerű szállodai részlegből, étteremből, cukrászdából és előkészítő helyiségekből áll. A vendégek máris megkedvelték az új létesítményt s a vidékiek is egyre jobban kezdik megszokni. Az étteremben s cukrászdában mintegy 10 000 ember fordult meg, noha csak december végén került sor a megnyitásra, i Naponta mintegy 5000 forintos forgalmat bonyolít le s ez igen jó kezdet. Karácsonykor, szilveszterkor igen vidám hangulatban szórakozott a közönség. A jövőben természetesen sokkal nagyobb forgalomra lehet számítani. Az IBUSZ disznótoros kirándulást szervez Dunaföldvárra. A Vendéglátó Vállalat pedig gondoskodik minden hétre egy műsoros estről fővárosi művészek közreműködésével. Hz 5? HM! légioilsfa 36. Néhány perc múlva az orvoskapitány elégedetten csettintett. — Azt hiszem, a mai naptól kezdve lesz egy megbízható munkatársam... Egyébként két némettel dolgozik majd együtt és van a kórházban egy fiatal tolmács is... Honfitársak... A 16 esztendős Szalai Tamás örömmel fogadta a kórház új alkalmazottját, a hét német már kevésbé örült Gazsó megérkezésének. Hűvösen biccentettek, s unottan magyarázták a kórház házirendjét, mutatták meg az orvosságos-szekrényt, s a műszereket. Végül beteglátogatás következett. Gazsó is fehér köpenyt vett magáta és követte a németeket. A két német beadta az injekciót azoknak, akiknek az orvos elrendelte. Egy 40 fokos lázban fekvő beteg került sorra. Vénája alig látszott. Az egyik német fogta az injekciós tűt és belevágta a beteg karjába... A szúrás nem jó helyre talált, a beteg felordított... A második és harmadik sikertelen kísérlet után a másik német, a tizedes próbálkozott. Erősen fogta a beteg kezét, mégsem bírt vele, az hánykolódott, rángatta kezét és ordított... a szúrások nem sikerültek... Gazsó csendben megszólalt. — Tizedes úr, engedje meg, hogy én adjam be az injekciót. Az meglepetten nézett rá, aztán megengedte. A beteg már előre ordított. Gazsó halk szavakkal próbálta megnyugtatni, közben kitapogatta vénáját és pontosan, biztosan oda illesztette a tűt. — No, készen is vagyunk — nézett mosolyogva a betegre. — Ugye, nem fájt? Annak arcán fáradt mosoly suhant át. — Köszönöm— suttogta. A két német egymásra nézett. Szemükben furcsa fény villant. Amikor visszatértek a kötözőbe, Gazsó személyesen tisztította meg a fecskendőket, majd sterilizálta is azokat. A munka közepette lépett be Szalai. — Te, Miska — fordult Gazsóhoz. — Ez nem a te dolgod volna. — Hanem? — Van nekünk egy nővérünk is. Annak kellene mindezt elvégeznie. — És hol a nővér, még nem láttam itt? — Hót azt valóban nagyon ritkán látni a kórházban. Viszont annál többet dor'-ézol éisz"’mn- ként a két kapitánnyal... Másnap aztán csak délben kel fel... Délután teniszezik, este pedig kezdi elölről az egészet... A kórházra rá se fütyül... — Szép... És hol a hivatástudat, a kötelességérzet, amelyre Párizsban tanították?... — Eh!... hagyd! Közönséges ringyó lett belőle!... No, gyere! Megmutatom a szállásodat. — De hiszen tudom, hol a bástyatorony! — Csak nem gondolod, hogy ott fogsz lakni? Itt lesz a szállásod, közvetlenül a szomszédban. Egyedül laksz majd. És ágy is van benne, nem kell fekhelyet készítened... — Tomi, ez igaz? — élénkült fel Gazsó. — Persze!... Máris jöhetsz velem új lakosztályodba... Gazsó új barátja nyakába ugrott, s körültáncolta vele a szobát, aztán megnézte új lakosztályát, amely igen megnyerte tetszését. Kis szoba, de barátságos. Asztal, két szék, a sarokban szekrény, jobboldalt az ágy. Igaz, vaságy, dehát kell-e ennél jobb? Légiós korában még nem aludt ágyban. A nap folyamán ismerkedett a betegekkel. Bejárta mind az öt kórtermet, beszélgetett, kérdezgetett. Megállapította, hogy a betegeknek mintegy 50 százaléka maláriában szenved, 30 százaléka pedig dizentériában, azaz vérhasban. Jellegzetes keleti betegségek... Sokáig foglalatoskodott a betegek körül, észre sem vette, hovy elérkezett a vacsora ideje. Szalai lépett melléje. — Miska, itt a vacsoraidő! De ha nem akarsz elmenni, a szobádba vitetem. Gazsó meglepődött, szinte még most sem tudta elhinni, hogy sorsa égjük óráról a másikra ennyire megváltozott! Saját szobája van, s ha akarja, ott vacsorázhat! Oda viszik neki. Igyekezett nyugodt hangon válaszolni. — Ha megteheted, vagy módodban van, küldd a szobámba a vacsorát. Nagyon megköszönném. Csak még egy pillanat. Úgy látom, kollégáim már szálláshelyükre mentek. A gyógyszerszekrény kulcsa viszont kellene. Kérlek, vezess hozzájuk... A két német gúnyosan mosolyogva fogadta őket. — A kulcs? — nálam van, válaszolta a kérdésre a tizedes. — Kérem, tizedes úr, adja ide. — Minek? — Ma éjjel inspekciós szolgálatot akarok tartani, szükség lehet gyógyszerre. A két német összenézett. — Itt nem szokás éjszakai ügyelet — mondta a fiatalabb. — És ha egv beteg hirtelen rosszul lesz? És ha segítségre van szüksége? — Hát akkor... A német nevetett és végigdőlt ágyán. — Tizedes úr — folytatta nyugalmat erőltetve magára Gazsó, — a betegek között sok a súlyos. Szerintem feltétlenül szükség van éjszakai ügyeletre... Kérem, adja ide a szekrénykulcsot. — Nem kaptam rá utasítást — vigyorgott a tizedes, s ő is végi -rbev'-cdctt ágyán. Gazsó arca pirosra gyűlt a haragtól. Dühösen rohant ki a szobából. Szalai alig tudta követni. Az orvoskapitánnyal az udvaron találkozott, akinek azon melegében jelentette az esetet. Úgy látszik, az orvost is meglepte az éjszakai ügyelet gondolata, mert megkérdezte: — Tisztában van azzal, mi a feladata? Gazsó határozottan válaszolt. — Igenis, kapitány úr, tisztában vagyok! Az orvos elmosolyodott, megveregette beosztottja vállát, majd átadta neki saját kulcsát, egyben lelkére kötötte, hogy azt rajta kívül senkinek nem adhatja oda. Gazsó megkönnyebbülten lépdelt szobája felé. Szalai mellette. — No végre — szólt a tolmács — most már végre valóban hozatom a vacsorádat! Máris intézkedem! Itt várj meg. Egy perc az egész... Valóban, Szalai hamarosan visszatért. — Rendben van — kiáltotta már messziről. — Azonnal meglesz. Gyere, menjünk a szobádba. Gazsó előre engedte vendégét, aztán ő maga is belépett. Amint körülnézett tátva maradt a szája. Emlékszik, délelőtt csak úgy ledobta az ágyra hálózsákját, bőröndjét, cigarettás-zsákját. Most pedig rend, tisztaság mindenütt. Az ágy lefekvéshez ágyazva... Az asztal leterítve, azon esv üveg vörösbor és két. pohár. A hajózsák minden ruhástól eltűnt... * A szoba új lakója kérdőn nézett Szalaira. Az titokzatosan mosolygott. (Folytatjuk)
