Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

•962. január L TOLNA MEGYEI NF.PCJSAG 3 A jövedelemelosztás új módszerei a termelőszövetkezetekben Szovjet mérnök látogatása a kisdorogi Március 15. Tsz-ben MEZŐGAZDASÁGI BERKEK­BEN elég sokat beszélnek a jö­vedelemelosztás új módszereiről. F kérdést, mivel sokakat érint és érdekel, nem árt alaposabban szemügyre venni. Tavaly már tcbb Tolna megyei tsz-ben alkal­mazták, és az idei esztendővel 34 tsz-ben vezetik be a jövedelemel­osztás valamelyik új, fejlettebb formáját. A különféle premizálá­si módszerek és rendszerek elég­gé elterjedtek. Más természetű forma a forintosítás. Ez az, ami­kor a hagyományos munkaegy­ség-elszámolási módszer végered­ményben megmarad, de a tagok részesedését forintban számolják el. A gazdák természetesen hoz­zájutnak a kenyérgabona és a jószág számára szükséges takar­mánygabona-mennyiségekhez, de pénzért. Ebben az esetben beszé­lünk a munkaegység forintosítá­sáról. Sok az előnye. Nem fordulhat elő például, hogy a többcsaládos szövetkezeti gazda kenyérgabona- járandósága alig, vagy sehogysem fedezi a család évi szükségletét, ugyanakkor néhány tsz-tag — ahol kevesebb a keresőképtelen családtag — egész évben speku­lál a kenyérgabonával. Előnye a forintosításnak az is, hogy ki le­het kapcsolni a rengeteg munka­napot felemésztő piacozást, amely legtöbbször elég költséges mulat­ság. A jövedelemelosztás fejlettebb és népszerűbb formája a garan­tált pénzbeli javadalmazás. A barcsi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben évek óta eredménye­sen alkalmazzák, tulajdonképpen onnét indult el. E módszer beve­zetése alapos körültekintést igé­nyel, mert amilyen hasznos, ugyanolyan káros is lehet. Me­gyénkben egyelőre 9 termelőszö­vetkezet foglalkozik bevezetésé­vel. Pontosabban, közülük né­hány tsz-ben január 1-től már eszerint végzik a tagok a mun­kát. Legfőbb követelménye, hogy a közös gazdaság megalapozott és anyagilag biztos lábakon nyug­vó tsz legyen. Olyan, amelyiket pfrv esztendő távlatában nem 5r- het semmiféle, a garantált díja­zást csökkentő meglepetés. Hiba lenne tehát elhamarkodni. ie rhol az adottságok meBene^cUk és a tagok is akarják, ott máris érdemes rá felkészülni. Miért? LEGELSŐSORBAN azért, mert a garantált pénzbeli javadalma­zás országos tapasztalatok szerint is növeli a szövetkezeti gazdák munkakedvét. Erősödik a közös­ség fegyelme, a tagok jobban vi­gyázzák, becsülik, óvják a közös vagyont. De van egy másik fon­tos oldala is. Számtalanszor hall­ja az ember tsz-tagok kifakadá- sát: »»Dolgozunk, dolgozunk, de csak az év végén tudjuk, mit ka­punk« — mondják. Nos, ahol be­vezetik a garantált pénzbeli ja­vadalmazást, ott ez a bizonyta­lan állapot megszűnik és termé­szetszerű, hogy vele együtt szű­nik meg minden káros kísérője és következménye. A szövetkeze­ti gazda ugyanis bármilyen mun­kát végez, már a kezdet kezde­tén tudja, hogy neki azért hány forint jár. Tehát azonnal szám- baveheti munkája gyümölcsét. Ehhez különféle normák kidol­gozása szükséges, amelyeket a harci Uj Élet Tsz-ben, a tolnai Aranykalász Tsz-ben, a tamási termelőszövetkezetekben és mé» néhány közős gazdaságban napok­kal ezelőtt elvégeztek. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben kidolgoz­ták és a tagokkal is ismertették a normákat. A közgyűlés azokat jóváhagyta. A Vörös Szikra Tsz- ben alkalmazott normák szerint egy tehén havi gondozásáért 7C forint illeti meg az állattenyész­tőt. Egy mázsa kukorica után tö­résért mázsánként 7 forint, min­dennemű betakarításért (törés, górézás, szár letakarítása) 14 fo­rint jár. Hasonló módon van meg­állapítva minden munka díjazá­sa. A normák kidolgozása nem volt könnyű és nincs kizárva, hogy menetközben itt. vagy ott esetleg javítani is kell valamit. Az FM adott ki tájékoztatót, a tanácsok mezőgazdasági szakem­berei is segítenek, ezek mellett feltétlenül fontos a helyi szoká­sokat és adottságokat figyelembe venni. Tamásiban ezt tették. A GARANTÁLT PÉNZBEI,I JAVADALMAZÁS kedvező ha­tással van a falusi fiatalokra. Egy évek óta vajúdó probléma megoldását segíti elő, elég sze­resen. A tsz-vezetők egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy ahol biztos a havi munkaegység-előleg, s ahol a tsz pénzhez tudja juttatni a fiatalokat, ott az elmenők száma megcsappan. Sőt a fiatalok kez­denek visszaszivárogni. Ez érthe­tő, hisz amelyik fiatalember ott­hon, a falujában havonta hozzá­jut a forinthoz, van költőpénze, az a fiatalember nem szívesen vándorol, hiszen otthon a keve­sebb sokkal több, mint távol a szülői háztól a sok. Viszont ahol a garantált pénzbeli javadalma­zást az idén bevezetik, ott a dolgos fiatalemberek ugyanany- nylt, vagy még többet keresnek, mint falujuktól távol. Figyelemre méltó, hogy ahol tavaly kipróbálták a garantált pénzbeli díjazást, r> ?f a tagok semmi áron nem akarnak vissza­térni a munkaegységre. Erről leg­• -VI. <-J i. : . - . t i,< , >V»-~ • nyos kutató, e kérdés alapos is­merője számolt be egy Tolna me­gyei tanácskozáson. Amit elmon­dott, az elég döntő érv, a garan­tált pénzbeli javadalmazás mel­lett. Egyelőre ez látszik a legjob­ban bevált módszernek. Mégis kétszer aláhúzzuk a körültekin­tést és a megfontoltságot. Meg­gondolatlanul nekivágni nem sza­bad. De lehet, sőt szinte kötelező úgy gazdálkodni, hogy jövőre, vagy két év múlva a ma még gyengébb tsz-ek is eljussanak odáig, hogy a garantált pénzbeli javadalmazást bevezethessék. A gazdaságilag szilárd, folyamatos bevételekkel rendelkező, jó veze­téssel bíró közös gazdaságok bát­ran kezdeményezzenek. A jövede­lemelosztás új módszereitől nem szabad félni és nem is lehet rá receptet adni. Mindenütt más és más dolgokat kell figyelembe venni. Az azonban mindenképpen Az általános fejlődés minden vonalon megköveteli a magasabb képzettséget, az önművelést, a többtermelés érdekében a közös­ség és az egyén jövedelmének növelésére. Alábbi cikkünkben beszámolunk arról, hogy a kis­dorogi Március 15 Termelőszövet­kezetben hogyan folyik a szak­munkás továbbképzés. Bíró Vilmos növénytermesztési brigádvezetó növényvédelmi szak­munkás-vizsgát tett jó eredmény­nyel Fócánkerten. Bányai Már­ton szarvasmarha-tenyésztési szakmunkás-vizsgát tett Közép- hídvégen szintén jó eredmény­nyel. Idős Götz Márton legelő- és rétgazdálkodási szaktanfolya­mot végzett. A tanfolyamon hasznos tapasztalatokat szerzett a legelők és rétek megjavítása, és gazdaságos kihasználása érdeké­ben. A termelőszövetkezetnél mező- gazdasági iparitanuló-képzés is folyik. Két mezőgazdasági ipari tanulót tartanak nyilván: Ferenc Erzsébet baromfitenyésztő, és Erős József növényvédelmi mező- gazdasági ipari tanuló. A tsz fiatal agvonómus gyakor­noka — Mészáros László — most végzi a Palánki Mezőgazdasági Technikum második évfolyamát. Ennyit a termelőszövetkezet me­zőgazdasági és állattenyésztési részlegéről. Vizsgáljuk meg a tsz „pénzügyminisztereinek” képesí­tését. A tsz könyvelői mind ok­' leveles képesítéssel rendelkező könyvelők, részint kettős és mér­legképes minősítéssel. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a kisdorogi Március 15 Ter­melőszövetkezetnél fokozottabb követelményeket állítanak egyes mezőgazdasági egységek élén álló vezetők elé. A tsz-ek egyik feladata az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése után a tsz tulajdonában lévő me­zőgazdasági gépek gondos téli tá­rolása. A napokban a kisdorogi ter­melőszövetkezetet egy szovjet mérnök látogatta meg. Hasznos szaktanácsokat adott a tsz gépei­nek téli tárolására, és helyes kezelésére vonatkozóan. A tsz- nek saját gépei vannak, mégpe­dig egy DT lánctalpasa, K 25-ös Zetor, ezenkívül ekék, fűkaszák, amelyeket külön gépszínben tá­rolnak. A szovjet mérnök meg­tekintette a mezőgazdasági gépe­ket, és elismeréssel nyilatkozott a gépek szakszerű karbantartásáról, tároláséról. Jó lenne, ha a termelőszövet­kezetek elsődleges feladatuknak tekintenék a mezőgazdasági mun­kagépek jó tárolását, á[Tolását, hogy majd a nagy tavaszi mun­kák idején teljes munkakapaci­tással szolgálhassák a termelést, mint teszi ezt a kisdorogi Már­cius 15 Termelőszövetkezet tag­sága. (Balás) Száznegyven tűzeset volt Tolna megyében 1961-ben dicsérendő, ha a tsz-vezetők bát­ran alkalmaznak, vagy kezdemé­nyeznek, a tagokkal egyetértés­ben, olyan formákat, amelyek végső soron a szövetkezet meg­szilárdulását és ezzel együtt a tagok jólétét szolgálják. — szp — Száznegyvenszer repült fel a vörös kakas Tolna megyében a múlt évben. A tűzesetek egy­millió forintos kárt okoztak ma­gánosoknak, termelőszövetkeze­teknek és állami gazdaságoknak. A legtöbb tűzeset emberi gon­datlanságból eredt, szám szerint hetvenegy. Villámcsapás (matt egy tűzeset volt. Az építési hiba húsz esetben okozott tüzet Fel­tűnően sok a gyerekek okozta tűzeset. Harminchárom alkalom­mal okozott tetemes kárt a gyer­mekek tűzzel való játszása. Szán­dékosan okozott tüzeset tizen­egyszer volt négyszer pedig egyéb okok miatt keletkezett tűz. A száznegyven tűzeset alkal­mával összesen hét fő szenvedett égési sebeket. Elpusztult hat ló, tizennégy szarvasmarha, hat ser­tés és 12 szárnyasállat. Az utolsó tűz a múlt évben december 30-án volt, amikor Kistormáson a gyer­mekek játszadozásból okoztak tü­zet. A tűzoltóságon értékelték azt is, hogy a tűzjelzés milyen gyors volt a 140 esetben. Tíz perc át­lagidő kellett az elmúlt évben, amíg a tűz keletkezésétől az ál­lami tűzoltóságot, vagy az ön­kéntes tűzoltókat értesítették. Száz termelőszövetkezeti paraszt érkezett téli üdülésre Hévízre Szerdán 100 termelőszövetkeze­ti paraszt érkezett 10 napos téli üdülésre Hévízre. Ez alkalommal Veszprém, Cyór-Sopron, Fejér és Zala megye biztosítási és önsegé­lyezési csoportjai küldték el tag­jaikat. A híres fürdőhelyen az el­múlt hónapokban már 800 terme­lőszövetkezeti paraszt töltötte kel lemes környezetben, pihenéssel, szórakozással szabadságát. Ki 57 D81-BS líllOliSfa |lrta: GUXI MIHÁLY — BECZE KÁROLY 23. Néhány órai út után, napszáll­takor a hajó kikötött a vadon egyik ideiglenes kikötőjében. A parton néhány öreg légiós lődör- gött. Hamarosan kiderült, hogy Afrikába akarnak visszatérni, miután két hónapja lejárt a tá­vol-keleti szerződésük. Gazsó odament az egyikhez. — Ha lejárt a szerződésetek, miért nem visznek vissza? — Mit tudom én! A kutya sem törődik velünk. Ellenben azt akarják, hogy még két évre ma­radjunk itt, szerződjünk le még két évre... — De én nem ... nem, nekem elég volt. — Milyen itt az élet? — Majd meglátod! A francia idegenlégióst mindenütt gyűlölik, de úgy talán sehol, mint itt, Vietnamban!... — No, jóval biztatsz ... Gazsó Vámost kereste a par­ton, de nem találta. Percek alatt koromsötétség borult a tájra. A légiósok hamarosan paran­csot kaptak, hogy senki sem gyújthat tüzet. A második számú parancs szerint mindenki ott tér­jen nyugovóra, ahol van. Gazsó előszedte hálózsákját, ké­szülődött a lefekvéshez. — Mi az istenért nem marad­tunk éjszakára a hajón? — dör- mögte. A hajó nincs erre berendezked­ve... Meg aztán ... Nehogy em­berestől. ágyústól tönkretegyék a hajót. Egyébként biztos vagyok benne, a partizánok már tudják, hogy itt a légiós-utánpótlás ... — Honnan? — Mindenütt ott vannak ezek — legyintett a másik. — Egyébként... nincs cigaret­tád? — Dehogy nincs. És te mit tudsz adni érte? — Konyakot. Angol. — Ez meg amerikai cigaretta Nesze, három dobozzal. — Köszönöm. Tudod, ételünk van bőven, de cigarettánk vég­képp nincs. Cseréltek. — Egyébként én lengyel va­gyok. Hát te? — Magyar — felelte Gazsó. — Sok magyar volt velünk is Azért, tudod ... 15—16 éves gye­rekeket nem szabad lenne ide­hozni ... A távolban lövések hallatszot­tak. A furcsa, elnyújtott hangok hallatára a lengyel felugrott — Itt vannak a vietnamiak Támadás készül! Elrohant. Gazsó ijedtében a földre hasalt. Kutya egy helyzet! Alig léptek partra Vietnamban, máris „fogad­ják” őket. És a nyolcszáz ember közül egynek sincs egy nyomorult pisztolya sem! Ezt jól megcsinál­tátok, dicső légiós tisztek!... A hajó elég messze benn van a ten­geren, annak ágyúit nem lehet használni... A bennszülöttek már olyan közel vannak, hogy az ágyú esetleg célt tévesztene és a légiósok közé pörkölne!... Gazsónak kezdett melege lenni, pedig hűvös éjszaka volt A tor- kolattüzeket figyelte. Alig száz méterre becsülte távolságukat. És milyen furcsán durrannak ezek a fegyverek! A dörrenés vé­ge hosszú, elnyújtott. . . Igen, már hallott valamit róla, hogy a vietnamiak maguk barkácsolta fegyverekkel harcolnak az idege­nek ellen... Mellette néhány méterrel ha­talmas ordítás hallatszott. Vala­ki megsebesült . . . Talán az utol­só hang hagyta el aikát . . . Arra­felé kúszott. A sötétben nekiütő­dött valakinek. — Ne mocorogj, az anyád úr­istenit! — sziszegte az élesen. — Ezek a sötétben is látnak, mint a macskák. Idelőnek ... Visszahúzódott, s szinte a föld­be fúrta a fejét... A torkolattüzek itt is, ott is felvillantak. Szinte mindenfelől lőttek, csak a tengerről nem. Gazsó szíve a torkában dobo­gott ... Talán most... Talán ezen az éjszakán meg lehetne ol­dani a hetek óta vajúdó kérdést De hogyan, hová, merre menjen? Elöl puskatűz hátul a tenger. Kússzon amazok felé? Saját tár­sai, vagy az őrmesterek kapnák el! És hol van Vámos? Együtt kellene menniök! A nagy isme­retlenben ketten talán jobban boldogulnának, ha boldogulná­nak. Azok odaát, akiknek fegy­ver van a kezükben, barátok-e’ Barát?... Mit jelent ez a szó eb­ben a szituációban? ... Azok lö­vik halálos ellenségeiket, az ide­gen betolakodókat. Lövik kímé­letlenül, engesztelhetetlen gyűlö­lettel. A golyó nem válogat.. Annak mindegy, kit talál... S aki a golyót kiröoítette örül, hogv eggyel kevesebb ellenségeinek száma... És ha a golyó őt talál­ja el? ... Nem mindegy? ... Hát mi ő? ... Barát... Mi az. hogy barát? ... Hát nem itt van ő is, idegen földön, hazájátó’ több ezer kilométerre? Hát nem ugyanolyan ruha van őrajta is, mint a többi légióson, akik annyi könnyet szenvedést hoztak ennek a népnek? ... Hát nem ugyan­úgy kezébe nyomják neki is a fegyvert és a 400 darab töltényt, amint a vietnami állomáshelyére ér, mint a többieknek? ... Élesen szisszent mellette egy golyó. De mi ez? Lassan már egy órá­ja lőnek, de nem rohamoznak’ Miért? Hiszen látják, hogy nem lőnek vissza?! Száz fegyveres is végezhetne a 800 légióssal. így csak az emberek idegé őrlődik fel! Jöjjön, aminek jönni kell, legyen már vége!... Egyre több a nyögés, a sebesült... És nem kötözi a sebeket senki... Min­denki a földbe fúrja a fejét, mint a vakondok!... Legyen már vé­ge! Rohamozzatok! Végezzetek! Felugrott és szaladni kezdett előre. Alig tett néhány lépést, va­laki elkapta a lábát. Földre zu­hant. Az egyik őrmester teljes erejével állonvágta. — örült. — dörmögte. Gazsó elnyúlt a földön. A lövések sűrűsödtek. Hátul néhányan felugrottak és a tenger felé menekültek. Pillanatokon belül két hatalmas ordítás és tompa zuhanás hallatszott. Hár­man azonban tovább futottak és hamarosan három csobbanás je­lezte, hogy a tengerbe vetették magukat. Többé nem látta őket senki. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom