Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

T0LI9A WEGS# fíÍPÖÍSAO 1962. január 16. Kettőeserotssás levél Visszapillantás az elmúlt év levelezési munkájára A levelek sokasága, amit az elmúlt évben kapott a szerkesztőség, mutatja megyénk dolgozóinak politikai aktivitását. Közel 2500 le­vél, a munka különböző területeiről számol be azokról a változá­sokról, amit az 1961-es esztendő hozott a szocializmust építő tár­sadalmunkban, így megyénkben is. Ha csoportosítani akarnánk ezeket a leveleket, szinte az élet minden jelenségeit, problémáit megtaláljuk bennük. Híven tükrözik azt, hogy a dolgozók nem közömbösek a szocializmus építése iránt, amit bizonyít az, hogy. többségük közvetlenül a gazdasági élet különböző területeiről? íródik. A szerkesztőség örül annak a bizalomnak, amit a levele­zők, az olvasók által írt levelek tartalmaznak. A bizalmat igyek­szünk viszonozni, becsületesen, lelkiismeretesen intézünk el min­den kérést, s igyekszünk kielégítő választ adni azokra. A leve­lek tartalmát vizsgálva szinte hónaponként tükröződik az adott időszaknak a politikai, gazdasági eseménye. Szolidaritás a világ népeivel Sok tiltakozó levelet kapott szerkesztőségünk februárban Pat­rice Lumumba, a kongói nép ve­zetőjének meggyilkolásával kap­csolatban. „Felemeljük tiltakozó szavunkat — írják a tamási gép­állomás dolgozói — a brutalitá­sok azonnali megszüntetéséért. Az ENSZ haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést e gaztett meg­büntetéséért”. — A legnagyobb felháborodás­sal értesültünk róla, hogy az ENSZ főtitkárának Dag Hamar- skjöldnek tudtával történt ez a gyilkosság — írják a dunaföld- vári gimnázium tanulói. A leve­lek írói határozottan síkra száll­nak azért, hogy az ENSZ ne aka­dályozza meg a kongói népet ab­ban, hogy saját maga választott úton haladjon és kivívja függet­lenségét. Ugyanezen a napon, amikor az újság hasábjain közölt hírekből tudtuk meg Lumurriba meggyil­kolását, a szocialista tábor újabb győzelmeinek lehettünk tanúi. A Venus űrrakéta elindult útjára, hogy a földközelségtől távol hir­desse a szocialista tábor újabb győzelmét. Olvasóink, levelezőink nagy érdeklődéséről tesz tanúval­lomást Gagarin áprilisban, majd Tyitov augusztusban tett földkö­rüli útja. Schäffler Ádám, tolnai levelezőnk írja: „A szovjet rakéta sikeres útja bizonyítja, hogy a szabad, békéért, szocializmusért küzdő népek a világűrt is meg­hódíthatják”. „A XXII. pártkongresszus szél­iemében akarunk élni, dolgozni” — írja Brüchner János levele­zőnk, a Bonyhádi Cipőgyárból. A levelek sokasága, ahogy a dol­gozók üdvözlik a XXII. kong­resszust, tükrözi azt, hogy a világ eseményei, a szocialista tábor újabb és újabb győzelmei iránt nem közömbösek az emberek. Az a fejlődés, amit a Szovjetunió el­ért és távlati terve biztonságot, a szocializmus ügye iránti oda­adást tükrözi megyénk dolgozói­ban. Az az őszinte hang, amit az j SZKP XXII. pártkongresszusa I megütött, az emberek szívéig ért és újabb tettvágyat ébresztett bennük. Köxüggyé vált megyénk gazdasági fejlesxiése Igen sok levelet kaptunk az üzemekből, amelyben hírt adnak dolgozóinkról munkateljesítmé­nyekről, a tervteljesítésekről, kü­lönböző újításokról. A második ötéves terv vitáit, az azokról al­kotott véleményeket igen sok üzemből írták meg olvasóink. A II. ötéves terv nagyszerű pers­pektívái nagy elismerést és biza­kodást váltottak ki megyénk dol­gozóiból. A levelezők hírt adnak arról, hogy gazdasági területük hogyan fejlődik a második ötéves tervben, hogyan javul a dolgozók életszínvonala. Az elmúlt esztendő nagy vál­tozást hozott a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. Levele- j zőink, olvasóink az ügy iránt ér­zett felelősségtudatukban adtak hírt az újabb termelőszövetkeze­tek alakulásáról, növekedéséről. I János Margit Kismányokról ad hírt, hogyan alakult meg szövet­kezetük, az egyes tagok hogyan találták meg számításukat a ter­melőszövetkezetben. Schiffer Jó­zsef Dalroandról arról írt, hogy az 1960-as esztendő során hogyan növekedett a termelőszövetkezet. Legutóbb Kistormásról Bozsó Já­nos levelezőnk írt arról, hogyan teszik érdekeltté a tsz-tagokat s termelésben, milyen premizálási módszereket dolgozott ki a tsz vezetősége a tagokkal együtt. Több levelet kaptunk a külön­böző munkacsapatok, szocialista brigádok munkájáról, élenjáró dolgozókról, a mezőgazdasági munka állásáról, problémáiról. Váltoxik ax emberek gondolkodása — Védik a köxös tulajdont — Nép­szerűvé váltak a kisxes esküvők, névadók A megváltozott tulajdonviszo­nyok objektíve megkövetelik a tu­dat átformálását is. Ez a folya­mat a szocializmus viszonyai kö­zött az emberi tevékenység egyik legfőbb jellemzője. Ahogy olvas­gatom az elmúlt év leveleit, egy­más után találkozom olyan írá­sokkal, amelyek a közös vagyon védelmét, azért való aggodalmat vetik fel. Több olvasónk, levele­zőnk tett jelzéseket, ha valame­lyik munkaterületen hanyagul kezelték a közösség vagyonát. Ezekből a levelekből már az új ember, a szocialista embertípus hangja szólalt meg, akik a közös­ség tulajdonáért felelősséget érez­nek, magukénak tekintik azt. E társadalmi viszony uralkodó jellegét mutatja a különböző tár­sadalmi rendezvények, kiszes es­küvők, névadó ünnepélyek soka­sága. Amíg az év első hónapjai­ban csak elvétve kaptunk ilyen jellegű levelet, addig az év má­sodik felében már igen sok leve­let kaptunk arról, hogy a fiatal házasulandók, a KXSZ-fiatalok és úttörők sorfala mellett fogadnak örök hűséget egymásnak, és nem a templomi szertartás keretein belül. — Nagyon kedvesek ezek az ünnepségek, szinte az egész falu ünnepli a házasulandó fia­talokat — írja Eigner György és Molnár Istvánná levelezőnk. Panasxok, kérések Igen sok panasszal, kéréssel fordulnak olvasóink a szerkesztő­séghez. örülünk annak a biza­lomnak, ami ezekben a sorokban van. Nagy gonddal, körültekintés­sel intézzük olvasóink panaszait kéréseit. Mindén levélírónál: igyekszünk kérését elintézni. Ha jogtalan e pfenasz, akkor is vála­szolunk e panaszos levelére. Még n ci'""crd”1. fco'v e«yes vezetők — a munka különböző területein — lelketlenül, durván bánnék a dolgozókkal. Jogos w naszokat csak azután intéznek el miután felsőbb szervek erre uta­sítást adnak. SZTK-ügyekben igen sok panasz érkezik hozzánk E panaszok sokszor a jogszabá lyok hiányos ismerete következ­tében íródnak. Van itt jogos pa­nasz is, de sok az olyan, amit, ha a munkahelyen körültekintőbben magyaráznának meg á dolgozó­nak, helyszínén is elintézést nyer­hetne. Ezúton is felhívjuk levelezőink és olvasóink figyelmét, hogy a jövőben is írjanak munkájukról, munkaterületükön történt esemé­nyekről. Bizalommal forduljanak esetleges problémáikkal a Nép­újság szerkesztőségéhez. Kerekes Miklósné Megválasztotta új vezetőségét a dombóvári fildművesszövetkezet Az ötéves terv végére közel kétmillió forinttal nagyobb forga­lom a vendéglátóipari egységeknél — 27 százalékkal több mező- gazdasági terméket vásárol fel — Befejezi a szálloda építését — Uj üzletházat épít a földművesszövetkezet jí UmÁcdüííö- kteliett Aránylag apró kis műhely, de szérszám annyi benne, hogy szinte alig fér. Ez csak ami lát­szik, mert a finomabb, a drá­gább kovácsszerszámokat szek­rény rejti az avatatlanok szeme elől. Érdekes a kovácsműhely, de még érdekesebb a gazdája, Tanos István, tolnai kovácsmester. Mert egész kovács-dinasztiáról van itt szó. Tanos bácsi ősei — saját be­vallása szerint — 1789-ben kerül­tek Magyarországra Franciaor­szágból, mint gyógykovácsok. Tanos bácsinak is erre volt kedve. Legjobban bizonyítja ezt az, hogy amikor a sokak ál­tal emlegetett tojáspatkolás fe­löl érdeklődöm, tudja-e? — csak elmosolyodva legyint. — Nem nagy bűvészet az — mondja —, egyszerű fizikai tör­vényen alapul. Ha borecetben m,egló,gyítjuk a tojást, akkor aka­dály és károsodás nélkül átmegy rajta a patkószeg, nem sérti meg olyan könnyen a ráhajló patkó sem. Akkor aztán tiszta vízbe teszi az ember az egészet és a tojás újra megkeményedik — ter­mészetesen rajta a patkóval. — Én azonban inkább komo­lyabb dolgokkal foglalkoztam. Mert mirevaló is lenne patkó a tojáson? Higyje el, nehezebb, de háládatosabb dolog volt egy beteg lólábat kikezelni. Vagy nemcsak a durva kovácsmunkát, hanem a finomabbakat is megcsinálni. Azért érdeklik az egyszerű dol­gok is, már a kovács szakmát értve alatta. Egyszer például ta­lált egy régi szivattyúskút-alkal- részt. Régi lehetett, mert nem vasból volt, hanem fából. Haza­vitte, hogy fiainak is megmu­tassa. Azóta a szekszárdi mú­zeumban van ez a régi, tán több mint százéves alkalmatosság. — Hever itt — mondja —, egy másik régiség is, — s a sarokból egy kocsi forgózsámolyának kö­zépdarabját húsza ki. Est raég kézzel alakították ki. Ez is a mú­zeumba kerül majd — teszi hoz­zá. — Addig azonban mutoga­tom, hogy mit kellett csinálni a régi mestereknek. Az idős, hatvanhét éves mester kissé elszomorodik, s ebben a hangulatában feltör belőle — csak most volnák fiatal, vagy legalább valamivel fiatalabb. A mai fiataloknak már könnyű. Az én két fiam is... Az egyik gépész- technikus, a másik gépészmérnök lesz. — De — és itt egy kis büszke­ség rezdül a hangjában — akár­melyik ide tud állni az üllő mel­lé, s bármelyik pillanatban kész a munkára. Úgy neveltem én őket. Búcsúzáskor még megállapítjuk, hogy a kovácsmesterségnek ugyan nem lesz folytatója, de az ifjú nemzedék azért mégsem lesz hűtlen a vashoz, s ez jóleső ér­zéssel tölti el az öreg mestert. fi— e) Megyénk legnagyobb földmű­vesszövetkezete — a dombóvári — jóval több, mint négyezer tagot számlál. Dombóvárott és a környező kisebb községekben, va­lamint a pusztákon 20 000 ember áruellátásáról kell gondoskodnia a földművesszövetkezetnek. Ez a fő feladata. Ezentúl a kulturál­tabb vendéglátás, a mezőgazdasá­gi termékek felvásárlása, a kü­lönböző szolgáltatások megszer­vezése és az emberek művelődési feltételeinek biztosítása — mind mind a földművesszövetkezet fel­adatköréhez tartozik. S ezek megszervezésére, végrehajtására vonatkozóan — a községfejlesz­tési tervhez igazodva — öt évre szóló programot dolgozott, ki a földművesszövetkezet új vezető­sége. A dombóvári földművesszövet­kezet küldöttei ugyanis a leg­utóbbi vasárnap választották meg a legközelebbi né"" évre is­mét a mozgalom vezetőségi testü­letéit. A külsőségekben is ünne­pélyes vezetőségválasztó küldött- gyűlésen részt vett Daradics Fe- r:nc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Virág Ist­ván, a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztályának vezetője, Földi István, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, Etterer Sándor, országgyűlési pót képviselő. A jelenlévők előtt Bertus Ferenc, az igazgatóság el­nöke beszámolt a földművesszö­vetkezet elmúlt négy évi tevé­kenységéről és előterjesztette a földművesszövetkezetnek a leg­közelebbi öt évre szóló program­ját, amelyet a széleskörű vita után fogadtak el. A célkitűzések megkapok, merészek, de ugyan­akkor megalapozottak . .. Az ötéves terv végére — az 1962. évi előirányzathoz viszonyít va — közel kétmillió forinttal magasabb forgalmat bonyolít le a vendéglátóipar. A földműves- ’zövetkezét szabadfelvásárlása 27 százalékkal emelkedik, ami egy­ben azt is jelenti, hogy jobb lesz a lakosság zöldség- és gyümölcs- ellátása. A tervidőszak végére felépül Dombóvárott a korszerű szálloda és vendéglátóipari egy­ség, valamint a termelő cukrász­da. Várong új üzletházat, Tüske- püszta raktárát kap 1965 végére. A már meglévő szaküzletek kor­szerűsítésére pedig félmillió fo­rintot irányzott elő a földműves­szövetkezet. Bővíteni tevezik a földművesszövetkezet háztartási kisgépkölcsönző részlegét, — je­gyeztük fel többek között a dom­bóvári földművesszövetkezet öt­éves programjából. A nagy célokat maga elé tűzött földművesszövetkezet jó összeté­telű vezetőséget is választott, ami garancia lehet arra, hogy a prog­ramot maradék nélkül megvaló­sítsák. Az igazgatóságba és a különböző bizottságokba olyan munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat és értelmiségieket vá lasztott meg a tagság, akik eddig is fáradhatatlanul tevékenyked­tek a földművesszövetkezeti moz­galomban. Beválasztották az igaz­gatóságba Balázs Ferencet, a ter­melőszövetkezet kertészét, Tóth Ferenc MÁV forgalmistát. Hal­mos Júlia tanítónőt, és így to­vább. De ott vannak a vezetőség-. ben ma is az olyan tapasztalt földművesszövetkezeti mozgal mi vezetők, mint Szőke János tsz- tag, aki alapító tagja volt a dom­bóvári fmsz-nek. Amikor az új vezetőséget ünne­pélyesen beiktatták Dombóvá­rott, nem feledkeztek el azokról az idős, munkából már kiörege­dett mozgalmi emberekről sem. akiket felmentettek tisztségük alól. A 70 esztendős Hetesi Já­nost, Gyergyádesz Imrét és még két lelépő idős földművesszövet­kezeti vezetőségi tagot több mint egy évtizedes munkásságuk elis­meréséül oklevéllel és könyvvel jutalmazott a vezetőség. R. É. Lesz-e új diákotthona Szekszárdnak? U) Köztudomású, hogy a megye­székhely diákszociális létesítmé­nyeivel egyátalán nem lehet di­csekedni. Különösen nagy ne­hézségek vannak a leg. technikum diákotthonánál, hiszen az intézet Dunántúl öt megyéjéből iskolázza be a tanulókat de nem sokkal jobb a helyzet a már 700-as lét­számú gimnázium diákotthonai­nál sem. Minthogy mindkét iskolafenn­tartó szervnek hasonló nehézsé­gei vannak ezért került teríték­re az a gondolat hogy a Műve­lődésügyi Minisztériumnak és a SZÖVOSZ-nak összefogva közös beruházással kellene megoldani a tanulók elhelyezését amely rend­kívül sürgető szükségszerűség, mert hiszen nemcsak a SZÖVOSZ technikum várna fejlesztésre, de 1963-ban megkezdődik az új szekszárdi középiskola építése is, és a középiskolák fejlesztése to­vábbi diákotthoni igényekkel is együttjár. A megyei tanács művelődés­ügyi osztálya már az év elején kezdeményezte, hogy illetékesek a helyszínen vizsgálják meg ezt a kérdést, de mivel olyan hangok hallatszottak, hogy a SZÖVOSZ visszaadja a technikumot a Mű­velődésügyi Minisztériumnak, ak­kor a SZÖVOSZ a tárgyalást nem tartotta időszerűnek. A technikum azonban tovább­ra is a SZÖVOSZ kezében ma­rad, és ezzel a kérdés megoldá­sa ismét időszerűvé vált, és nem­csak az a cél, hogy a jelenlegi férőhelyek számát 250-ről 440-re növeljük, hanem megfelelő, kul­turált elhelyezést is biztosítsunk a középiskolás tanulóifjúságnak. Ezért a művelődésügyi osztály tárgyalást hívott egybe Szek­szárdra, amelyen a Művelődés- ügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ is képviseltette magát. A közei kétórás tárgyalás, majd az azt követő helyszíni szemle eredmé­nyét az alábbiakban lehetne ösz- szefoglalni: A Művelődésügyi Minisztérium a kérdés megoldásához kész 5 millió forinttal hozzájárulni. A SZÖVOSZ is vállalja a rá eső 5 millió forintot, azonban építési mutatót nem tud adni, így lé­hát a kérdésnek az Országos Tervhivatallal történő megtárgya­lása még hátra van. A tervek szerint a tervező iroda 1962-ben tanulmánytervet készít a legolcsóbb megoldás kiválasztá­sára. 1963 elején készül el a terv, és 1963—64-ben kerül majd kivi­telezésre. Az a terv, hogy mind­két művelődésügyi diákotthon mellé épül majd fel egy-egy kor­szerű hálókból, és tanulószobák­ból álló épület, míg a jelenlegi diákotthoni épületben nyernek el­helyezést a konyhák, ebédlők, be­tegszobák, raktárak, társalgók* Ilyen megoldással azt várják il­letékesek, hogy az egy férőhely­re eső építési költséget az eddig szokásos 50 000 forintról sikerül majd 25—28 0Ö0 forintra csökken­teni. A magunk részéről is igen ör­vendetesnek tartjuk, hogy a vá­ros 10 millió forintos beruházás­sal korszerű fiú- és leány-diák­otthonhoz jut, amely minden bi­zonnyal serkentőleg hat majd a megyeszékhely idegenforgalmá­nak fejlődésére is, hiszen ezek­ben az otthonokban nyáron nyu­godt lelkiismerettel lehet majd turistaszállást berendezni a vá­rost megtekintő vidékiek számá­ra. O. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom