Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

1962. január 14. TOLNA MEGYEI NfiPtJSAG 7 « GYERMEKEKNEK PELYHECSKE Egyszer volt. hol nem volt. fent a gyerekek a felhők birodalmában, élt sok- örülhessenek, sok kicsi testvérével Hópelyhecs­ke. Pontosan olyan volt ő is, mint a többiek: fehér csillagruhát vi­selt és alig várta, hogy a földre indulhasson. Egy szép napon aztán megso­kallták a dolgot a hópelyhek! Küldöttséget menesztettek Tél­apóhoz. hogyha holnap se engedi őket. akkor bizony engedély nél­kül leereszkednek a földre. Mert már olyan kí\»ncsiak voltak, mi is lehet ott lent. — Csak nyugodtan, lassan, pelyhecskék! — mondta a bölcs Télapó. — Holnap maid felkeres­lek benneteket és egy-két hasz­nos tanácsot mondok nektek, mi­előtt a földre indulnátok. És ak­kor holnap délben, nem bánom, mehettek. Hű. volt öröm. amikor a kül­döttség visszaérkezett. Alig fér­tek a bőrükben a többiek. És va­lóban. másnap megjelent Télapó. Megrázta a szakállát és így szólt: — Kedves kis pelyhecskék! Tu­dom, már nagyon szeretnétek le­felé libegni. De figyeljetek csak! Mivel még tapasztalatlanok vagy­tok, fogadjátok meg egy-két jó­tanácsomat. Ti azért mentek le a földre, hogy betakarjátok a kis búzákat, árpákat. Jól vigyázza­tok. meg ne fagyjanak, legyen az embereknek bőven kenyere az idén is. Menjetek többen a váro­sokba, falukba, a hegyekre, hogy szánkózhassanak, szállt, szállt lefelé. Már messzi- Tavasszal aztán ről észrevett egy nagy tüzet. A maid értetek megy a Nap és su- házépítő bácsik rakták, hogy ki- gárkarjaival magához ölel benne- csit megmelegedjenek, teket. De — és itt a mutatóujját — Na, én ide megyek. Ebbe a is felemelte — egy jó tanácsomat tűzbe! — kiáltotta hangosan, soha ne feledjétek! Ha piros lán­got láttok, messze Az a biztos halála a nek. ha abba beleszáll. Megértet tétek? Na, akkor indulhattok. Vi­szontlátásra. tavasszal! Jó utat! — Viszontlátásra. Télapó! Vi­hogy a többiek is hallják meg, és elkerüljétek, irigykedjenek. — Tavasszal aztán hópehely- elmesélem, milyen volt! — kaca­gott és egyenesen a tűz felé tar­tott. — Ne menj oda. Pelyhecske! Vigyázz, Pelyhecske! — kiabálták szontlátásra! — csilingelték és a többiek. Nem hallottad, mit már szállingóztak is lefelé, libeg- mondott Télapó? ve. forogva. Csak Pelyhecske nem tartott a többiekkel. Várt. Nagyon furdal­ta az oldalát, milyen is lehet az a tűz? Biztosan jó lehet — gon­dolta —, ha annyira tiltják. Mert ezek a felnőttek mindig a jótól tiltják el a kisebbeket! De én — Fütyülök rá! — kacagott és egyet keringett. hogy nagyobb lendülettel ugorhasson a lángok­ba. De szerencsére Télapó meghal­lotta, hogy mit kiabált az a ra­koncátlan, szófogadatlan Pely­hecske. Azonnal küldte Szélapót, azért is megnézem. Csak azért is aki elfújta a lángokat, Pelyhecs- beleszállok egy tűzbe! — határoz- két meg ölébe kapta és vitte visz- ta el magát. És már szinte látta, sza. Hogy Télapó aztán mit mondott már nem hallottam, mert be kellett mennem tüzet rakni. De hogy nem dicséretet kapott, annyi biztos! Kelemen Zoltán hogyan veti fel a sárga irigység a többieket, amikor meglátják, neki, azt Ezzel a többiek után sietett. Az elsők már le is értek. Ki egy fára. ki egy háztetőre telepe­dett. De a legtöbb mégis a veté­seket kereste meg. Pelyhecske is Gyufacímkegyüjtés Negyedik heti kérdéseink: Mit tudsz Irinyi Jánosról? 1. Mikor született és hol? 2. Mikor halt meg és hol? 3. Mivel tette világhíressé ma­gát? Sok gyűjtő a kérdésekre he­tenként küldte be a válaszokat, pedig az első kérdés feladásakor közöltük, hogy a kérdéseket 10 héten keresztül kell összegyűjte­ni és egyszerre beküldeni, A beküldéskor az Irinyi János Klub. Budapest 8. postafiók 19. címre kell a válaszokat küldeni és a borítékra rá kell írni a kö­vetkező szöveget: „Tolna megyei Népújság pályázata”. A* élet vise Jávái mese Egy fejedelemnek egy üveg vi- lant. Az is így beszélt: zet vittek ajándékba. Az üveg- — Idd meg! Szép leszel! De ben — úgy mondták — az élet kérdezd meg a sünt is, az bölcs vize van. Aki abból iszik, hosz- állat! Ekkor a fejedelem a kutyáját elküldte a sünért. Jött is a sün a szú életű lesz. A fejedelem bölcs volt és előrelátó. így gondolko­zott: — Jó lenne megkérdezni kutyával a fejedelem elébe. másoktól is, mit tegyek? Majd aztán cselekszem. — Magához hi­vatta hát miniszterét és megkér­dezte tőle: — Mit gondolsz? Meg- igyam-e a vizet, amelyre azt — Figyelj ide, barátom! szólt a fejedelem. — Valamit kérdezek tőled. Kaptam egy üveg vizet, amiről azt mondják, hogy az élet vize. Válaszolj nekem: mondják, hogy az élet vize, vagy megigyam-e, vagy sem? ne igyam meg? — gondolkozott egy így szólt: — Idd meg és sokáig fogsz él­ni! A miniszter A sün hosszan gondolkozott, keveset, majd majd így válaszolt: — Ha megiszod a vizet, sokáig élsz. Megmenekülsz a betegségek­től. Valami azonban mégsem lesz A fejedelem ezután megkérdez- rendben. te egyik alattvalójától: — Mondd, megigyam-e az élet vizét? — Az így válaszolt: ment a betegségektől. Aztán megkérdezte az A harmadik magyar kiadású ellipszisben, a harmadiknál pedig forgalmi bélyeg már hosszabb körökben helyezkedik el a nagy­idéig volt forgalomban: 1874- 1900. szeptember 30-ig. Ez a kraj­— Mi az? — kérdezte az ural­kodó. — Jó lenne-e neked, ha te — Idd, uram! Az élet vize meg- örökké élnél és feleséged, gyer­mekeid, s mindazok, akik szeret­orosz- nek és akiket te szeretsz, mind meghalnának körülötted? Élet lenne-e az számodra? A fejedelem elcsodálkozott a sün bölcsességén és így szólt: — Valóban igaz és bölcs dol­gokat mondtál nekem. Nem len­ne igazi élet! Azzal a földhöz vágta az üve­get, az ezer darabra tört és az élet vize elfolyt. Fordította: ANTALFY ISTVÁN ély eg gyűjtőknek korona. kétféle Mindhárom kiadásnál fogazást találunk. Az cáros, vagy levélmintás sorozat, eszerinti megkülönböztetés is a mely öt kiadást ért el. Az öt ki­adás nyomdatechnikában tér el speciális gyűjtés körébe tartozik. A sorozat ötödik, vagy utolsó ki­egymástól: kettő réznyomatos, adását a papír minőségéről is három pedig könyvnyomatos. A réznyomatosok értékjelzése szí­nes. vagyis megegyezik a bélyeg megismerhetjük, mert az vegyi­leg preparált, vékony, törékeny. A három könyvnyomatos ki­színével. a könyvnyomatosak ér- adóst a két réznyomatostól az is tékjelzése fekete. E bélyeg két réznyomatos adását könnyen megkülönbözteti, hogy az egy- ki- krajcáros kivételével minden ér­megkülönböztethetjük ték színes alapnyomást kapott, mert az első esetben ami a hamisítás lehetőségét a mi­vízjeltelen papírt, a második nimálisra csökkenti, esetben pedig vízjeles papírt Ez a krajcáros, vagy levélmin- használtak. (Kr betűk egymást tás sor a speciális gyűjtők köré­metsző ellipszisekben.) Ez utób- ben nagyon keresett, mert sokfé- bi kiadásnál két nyomólemezt le fogazást és vízjel-rendellenes- különböztetnek meg a gyűjtők, de séget és különlegességet lehet a két lemez ábrája csak erős na­gyító alatt mutat kis eltérést. Mindkét kiadásnál többféle foga­benne találni, köztük olyan rit­kaságokat is. melyek a kőnyoma­tosokkal is felveszik a versenyt zás van. Ez a részletes megkülön- értékben. Éppen ezért ezeket a böztetés gyűjteményekben már a ritkább fogazásokat speciális gyűjtés körébe tartozik, zással” hamisítják. „utánfoga­A sorozat könyvnyomatos há­rom kiadását a vízjel alapján kü­lönböztetjük meg. A már előbb ismertetett első vízjelen kívül megjelent a második és harmadik vízjeles pao'ron is. E két utóbbi vízjel főleg abban különbözik egymástól, hogy a másodiknál Ebből a sorozatból nyomás­technika és vízjel, valamint foga- zás szerint néhány gyűjtő olyan értékes, sokrétű gyűjteménnyel rendelkezik, mellyel nemzetközi bélyegkiállításokon, így a leg­utóbbi, 1961. évi budapesti világ­kiállításon is értékes díjat nyert. P. Gy. Törd a fejed! Az elmúlt heti „Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Ementáli. 2. Cserhalom. Mese a hógolyóról Volt egyszer egy hógolyó, ide-oda csapkodó, mégis, soha nem fogyó, inkább egyre dagadó. Nem fért már az utcákba, kigurult a határba; nem volt keze, sem lába, de a dombot megmászta — csúcsán megült, dölyfösen, fehérlett ott, hűvösen, s kimondotta kereken: ki más az úr, ha ő nem? Égre gurult tűz-golyó, patak lett csak, nem folyó, csörgedező, csobogó. SZÜTS LÁSZLÓ Betyárhistóriák nyomában z öreg épület ott áll nem messzire a Kapóson át­vezető hídtól, a Pincehe­lyen keresztül kanyargó országút mellett. Bejárata felett frissen festett tábla hirdeti: Italbolt. Ez önmagába véve nem sokatmondó, ellenkezőleg, ez a név sok-sok tragédia és szerencsétlen emberi sors történetében szomorú állo­mást jelent. Az öregek emlékeze­tében „Görböi kocsma” néven él az ódon ház, s ennek az elneve­zésnek már valami patinás íze van. Valamikor régen, Mária Te­rézia idejében Görbő és Pince­hely különálló települések voltak, sőt a Kapos egyúttal járás-határt is jelentett, aminek a kocsma történetében igen jelentős szerepe volt. ...No, de kezdjük az elején. A pincehelyi tanácsházán ismerked­tem meg Bakonyi elvtárssal, aki napi teendői mellett előszeretet­tel foglalkozik a község múltjá­val, történetével. Amikor erről kérdezem, egymás után sorolja fel az adatokat és beszél azokról a bizonyítékokról, amelyeknek egy része már az ozorai múzeum­ban őrzi a múltat. Büszkén és szeretettel mesél Vörösmarty Görbőn töltött nap­jairól, a fenyőfáról, ami alatt a nagy költő a Zalán futását meg a Szép Ilonkát írta, de szemei ak­kor is csillognak, amikor Pince­hely mezőváros múltjáról mesél. — Szép és egészséges lokálpat­riotizmus ez — jutott eszembe, miközben lelkesen előadott tör­téneteit hallgattam. A beszélgetés aztán a „nem hi­vatalos történelem” felé fordult. Szájhagyomány útján fennmaradt szegénylegény-történetek eleve­nedtek meg sorra. * ...A zsúpfedeles házak csendbe és sötétségbe burkolóztak, mintha csak az elbukott szabadságharcot gyászolták volna. A gyánti erdő szegénylegényt bújtató, hatalmas tölgyfái sejtelmesen zúgtak az esti szélben. A falu végén csak a kutyák felelgettek egymás­nak és világosság is csak a csap­székből szűrődött ki. Az asztalo­kon gyertyák pislákoltak és a szőrgubás vendégek csendben kóstolgatták a savanyú borokat. A mestergerendában fokosok élei kapaszkodtak és lelógó hosszú nyelük furcsa árnyékot vetett a falra az imbolygó gyertyafény­ben. A kocsmáros csendben járkált az asztalok között. Egy-egy szűk­nyakú üveggel vitte a vigasztalót a császár katonaságától mene­kült, Kossuth-sirató szegénylegé­nyeknek. A csendet magányos lódobogás verte fel. Kicsapódott az ivó aj­taja és bizonytalan léptekkel be­lépett a falu bírája. Véreres sze­mei végigmérték a vendégeket, aztán szája sarkát fitymálva le­biggyesztette: — No, híresek, itt vagytok va­lamennyien, egyrakáson? Mit bú­sultok, az a rebellis világ úgy sem jön többé vissza! Ti meg va­lamennyien hűvösre kerültök, ha csak nem a bitófára. Egyszer úgyis elkapnak a pandúrok ben­neteket és akkor a markomba kerültök. A kezek ökölbe szorultak. Az egyik fokos kiemelkedett a mes­tergerendából, egy ideig tétová­zott, aztán a tompa fele a bíró fejére zuhant. Valamennyien felugráltak. De továbbra is csend maradt a kocs­mában, csak azok kezdtek haza­szállingózni, akik nem tartoztak a szegénylegényekhez. Az áléit testet behúzták a kármentőbe, felnyitották a pince csapóajtaját, és az egyik legény széles vállára borulva hamarosan a sötét pince mélyére került a bíró. Halk hordódongást és kopácso- lást lehetett fenn az ivóban hal- j lani. Nem sokkal később a Ka- : pos vize egy öreg hordót ringa­tott piszkosszürke hullámain. Sü­léi bíró a hordó fenekén utazott az örökkévalóság felé. A legények szedelőzködni kezd­tek, amikor felugatott a kutya az udvaron. Lovasok közeledtek, de a dobogásba halk fémes csörre- nések is vegyültek. Harsányan csattantak kint a parancsszavak, de a betyárok ve­zetője csak elmosolyintotta ma­gát. Nyugodtan befejezték a szc- delődzést, aztán sorra tűntek el a csapóajtó alatt. A csapiáros unott arccal telepedett a csapóajtó fölé tett székre és valósággal felriadt, amikor a pandúrok belökték az ajtót. A pincéből az egyik hordó mö­gött alagút kezdődött, ami a fo­lyópart nádasába vezetett. Né­mán ballagtak a szuroksötét fo­lyosón, mígnem a hajladozó nád­bugák alatt fel nem tűnt a hold karéja. Halk csobbanással rugasz­kodott el a ladik a partoldaltól, és csendes koccanással ért par­tot a másik oldalon. A szegény- legényeket újból elnyelte a ren­geteg, amely valahol a Somogy- ságban, vagy a Bakonyban ért véget. Jegyzettömbömben két név van feljegyezve és mielőtt a „Görböi kocsmához” mennék, meglátoga­tom őket. Gulyás Miklós bácsi az egyike azoknak az öregeknek, akik még sok elbeszélést hallottak a betyá­rokról, no meg ő az. aki fiatalko­rában még látta a Kapósra ve­zető alagutat, amit azóta befa­laztak. Kovács Gábor bácsi már nyolc­vannegyedik évét tapossa és ne­hezére esik a visszaemlékezés. Édesapjával suttyó korában sokat járt fuvarozni, bejárta az egész környéket. Sokat hallott ő is ezek­ről a históriákról, de ő maga már csak garázdálkodó lótolvajokkal került kellemetlen kapcSólátba. * A kocsmaépület belülről is ódon hangulatot áraszt magából. A vastag mestergerendák meg­hajoltak a tető terhe alatt, de a rácsos ajtajú kármentő előtt már új csapolóasztal áll, szénsavas­palackkal és söröskorsókkal. A napsütés még most is a keslzeny ablakon szűrődik be és a fény­kévében porszemek táncolnak. Furcsa keveréke a réginek és az újnak. A színes olajlenyoma­tok mellett, elismerő oklevél lóa a falon és a sarokban rádió szól. Horváth József, az ilalboltr vezető mosolygós, pirosvozsgás ember. Amikor megtudja, mi után érdeklődöm, fehér kötényét felesége nyakába akasztja és készséggel kalauzol az épületben. A pincében már villany világit, de a lejárat fagrádicsain így is majd a bokánkat törjük. Nyirkos és zegzugos a pince és nem ne­héz felfedezni a falon a később betéglázott nyomokat. Az egy-egy pohár sörre betérők szívesen kapcsolódnak bele a be­szélgetésbe. Híres betyárnevek repkednek a levegőben, és ha az elmondottaknak csak az egy szá­zaléka is igaz, érdemes lenne fel­kutatni azt. Amikor elbúcsúzom már söté­tedik odakint. Villanylámpák szórják fényköreiket a járdára és a domboldalon nyújtózkodó kórház fényei is idelátszanak. A görböi kocsma vastag falba vá­gott, rácsos ablakai üveges sze­mekkel bámulnak az eldiibörgő traktorokra és teherautókra, a megváltozott világba. MONOSTORI MIKLÓS — A spanyolországi Rianoban tűz ütött ki, amelynek oltásá­hoz nem állt rendelkezésre meg­felelő mennyiségű .víz. A faiu lakossága úgy segített magán, hogy a rianoi híres tejgazdaság raktárából több száz hektó tej­jel oltotta el a tüzet, Riano egyi- ke Spanyolország legnagyobb 1 tejtermelő központjainak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom