Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 5. szám
6 tíLífCW PÄKOUTZ ISTVÁN: Fürdőkádban Nem járta nálunk úri hóbort, fürdőszobánk a nagylavór volt; csatakos lett a földes konyha a pocsétáló vigalomba. Színes gömbökbe bújt a szappan, eltűnődtem a tűnő habban: ha egyszer én is, tel be-ny árban lubickolnék a fürdőkádban! Ha várva vártam is tíz évig, de nincsen későn, ami késik; s ne furcsálld ha kibuggyan számon: hihetetlen, de van lakásom! Tükörfényes a sima parkett, elcsúszástól csak az tart meg, hogy lassan járok óvakodva s emlékezve az ősz Tiboréra! Ki csak harangszót örököltem, oldódom apró örömökben; s mit hóbortnak és flancnak láttam, most itt ülök a fürdőkádban. Színes gömbökben száll a szappan, eltűnődöm a tűnő habban: mennyi mindent tett már az ember, hogy nyugton éljen, kényelemben; s a régi mérték is kísért még: csak ami nincsen az az érték, és ami megvan bármi szinten: magától értetődik minden! Csak üldögélek elmerengve, fütyülnék is, ha nyugtom lenne, de tömegszállás, cigányputri elől nem lehet hova futni; s a víz is azt csobogja zsongva: milyen sok még a fő'des konyha, ’•ogy kevésnek van fürdőkádja, hogy... mennyi minden van még hátra! \ gond, a munka még temérdek, rJég se lesz a kurta élet, le a szándékot tettre váltva r.cm élünk egészen hiába. 1958. A MI FALUNK H osszú volt ez a nyár. Úgy tűnt, mintha nem is akarnának elhervadni a lombok s folyóparton. Hosszú hónapok teltek el, míg beleszédült egy kerge levél a habos vízbe. A hullámok elkapták, tovavitték. A férfi ott áll a folyó partján. Nézi a vizet. Látja, amint beleperdül a levél. Sokáig néz utána. Tudja, hogy az elhullott levéllel va- •laminek vége szakadt. S az, ami ott elment a hullámok hátán, több mint jelkép. Nemcsak a nyár ringott el a habos vizep... Ráborul egy görbe fára. Nézi a vizet, amely lustán hömpölyög tova. Nyalja, harapdálja a partot. A fák között gyalogösvény fut keresztül. Fölötte darvak húznak el. Nem emlékszik pontosan, azon a gyalog- Úton jött-e ide. Csodálatos módon a korábbi emlékek zúgnak benne csak. Ami tegnap és ma történt, arra alig emlékszik. Reggel felöltöztette a gyerekeket Mind a hármat. Egymás mellé állitotte őket, úgy gyönyörködött bennük. Remegett a keze. Belső indulatok hevítették. Már az este is érezte ezt a hevültséget. Későn tért haza. Kakast fogott, meg galambsakat. Megkopasztotta őket, oda készítette a tűzhelyre. Miután felöltöztette a gyerekeket, rögtön hozzáfogott, hogy elkészítse az ételt. Az ünnepit. Mert érezte, hogy ünnep lesz ez a mai nap. Nyár elején levelet küldött az asszonynak. Megírt benne mindent, ami nyomta a szívét Jöjjön csak vissza. Legyen csak újra itt a házban, mert jaj, olyan rideg itt minden, mióta elment. A gyerekek is furcsák, komolyak. Befelé sírnak. Reggelente könnyes a szemük sarka. A kis Gyurka nem meri ugyan mondani, de látja ő, hogy hiányzik neki az anyja. Hogyne hiányoznék, hiszen akkor ment el tőlük, amikor járni tanult. Meg a másikak is. Sári — maholnap kimarad az iskolából — felsír álmában. Nemsokára nagylány lesz. Hogyan mondja ő meg neki azokat a dolgokat, amire anyjának kell megtanítani. És Jóska is. A középső is várja. Jöjjön vissza, legyen csak újra itt velük. Megbocsát ő neki mindenért. Sohasem veti a szemére azt a szégyent, ami megesett. Hosszú a nyár, addig meggondolhat mindent. De ha a nyáron nem tud jönni, legalább akkor térjen vissza a házba, ha lehull az első levél a fáról... A nevét is ráírta a borí- ” tékra az asszonynak. Kusza betűkkel kanyarította oda: Kerekes Istvánnénak, Ma- gócsfalvára. Nézte a betűket, s mintha az asszonyt látta volna mögöttük. Az asszonyt, aki az ő nevét viseli, s aki immár két esztendeje, hogy itthagyta őket. Kerekes Istvánt higgadt, becsületes embernek tartották a faluban. Amióta itthagvta az asszonya, még szánták is. A szomszédok átjártak hozzá, segítettek neki mosni, takarítani. Néha szóba hozták neki az asz- szonyt. Fanyarul elmosolyodott. — Majd visszajön — mondta — Nem úgy ment el az az asszonv, István. — Majd visszahozza az. igaz kenyér — reménykedett Kerekes István, s amióta elküldte a levelet, csak fokozódott ez a hite. De ezen a reggelen már nem bírt tovább várni. Megfőzte a kakast, meg a galambfiakat. Odakészftett mindent a gyerekeknek. Aztán megcsókolta őket sorra. — Legyetek jók, majd visz- sza jövök. — Hova megy édesapa? — kérdezték a gyerekek. Kerekes István nem tudott szólni. Csak mosolygott titokzatosan. Az izgatottságtól remegett a keze. Nem mondta meg a gyerekeknek, hova készül. {Hinduit az úton, vitte búbánatát. Fiatal korában sokszor megtette ezt az utat. Észre sem vette, hogy egyszercsak megváltoztatta az irányt. Keresztül vágott az erdőn és meg sem állt a folyóig. Ott járt föl-alá, nézte az omladozó partokat, a vizet, amely lassúnak tűnt, de nagyon erősnek. Volt ott a parton egy öreg fűzfa. Megállt alatta, úgy nézte, mint a bálványt. Megkerülte, lehajolt mohos törzséhez. Vizsgálgatta, mintha rejtett kincset keresett volna a kérges fa oldalában. És meg is találta. Halványan, elmosódottan rajzolódott ki egy szív. Benne két név. Igen, igen, itt, e fa alatt esküdtek örök hűséget egymásnak. — Volt már neked szeretőd? — kérdezte Mária itt a fa alatt. István hirtelen nem tudta, mit feleljen. — Nekem még soha nem fogta meg férfi a kezemet — folytatta a lány — És nem is fogja senki, csak te. 1/ erekes István azt hitte, *'■ beleőrül. Milyen világos az emlék! Most, hogy itt jár- kel a parton, szinte hallani véli Mária hangját. Tépi, marcangolja a szívét. Legszívesebben belekiáltaná a tájba: hát hazudtál nekem, Mária? Miért tetted, Galambos Mária? Ide kellene hoznia, meg kellene mutatni neki ezt a fűzfát. Ha elmosódottan is, de itt van még a jel, az ő nagy szerelmük jelképe, a szív. Az esküvő után úgv éltek mint a galambok. Kerekes István dolgozot látástól vakulásig. A nyolc hold földhöz két év múlva még kettőt ragasztottak. Nem volt nekik semmi gondjuk. És akkor, egy szép napon Kerekes István me-,,'sota a behívóját. A háború kinvúitotta a kezét, hogy kettészakítsa a fiatal házasokat. Lázas napok következtek. Kerekes István elrendezte az itthoni dolgokai A gazdaság vezetésére Mária faluiából fogadtak fel egy fiatal legénykét, Petris Sanyit. Alig volt tizenhat éves. Nyugodtan hagyta rá a gazdaságot. És elváltak. Mielőtt kiment a frontra, hazajött látogatóba. Itthon rendben talált mindent. Petris Sanyi ügyes fiúnak látszott. A fronton az első vonalba került. Hónapokon át birkózott a téllel, a faggyal. Társai elhulltak mellőle. Esténként együtt hált a halállal, s igazán csak a véletlennek köszönhette, hogv életben maradt. Egy ukrajnai faluban bekerítették őket a partizánok. Fogságba esett. Ott érte meg a háború végét. Mire hazakerült, kereken három év telt el. De sokat gondolt az otthonra a három év alatt! Százszor is megálmodta a viszontlátást. Számtalanszor átélte azt a pillanatot, amely ismét összekapcsolja majd őket. Csak éppen azt. azt az egyet nem tudta megálmodni, ami mégis bekövetkezett. Feleségét és Petris Sanyit, aki azóta erős férfivá serdült, együtt találta otthon. Késő este volt már. feküdtek az ágyban. Kerekes István véresre harapta a száját, s azt hitte, meghal a kíntól. Legszívesebben visszafordult volna. hogy magukra hagyja őket. Maid meg olyan gondolata támadt, hogv kizavarja mind a kettőt a házból. Menjenek, ahova akarnak, ahova tudnak. De egviket sem tette. Másnap a legény végleg elköltözött, Kerekes István pedig hozzákezdett az új élethez. A felszabadulás újabb két hold földdel gyarapította a birtokot, tehát meg kellett fognia a dolog végét. Ami feleségével történt. lassan elfeledte. Később, ha az esetről beszéltek a faluban. maga szállt szembe velük. Kiállt a felesége mellett. Nem törődött senkivel. Dolgozott látástól vakulásig. Gyűjtött, szerzett. A házhoz is ragasztott egy darabot. Aztán jöttek a gyerekek. Egy. kettő. három .;. Néha eszébe jutott az a másik. Aki sihederként jött a j házba, s akivel asszonya megosztotta az ágyát. Tépte, emész- ; tette magát. Félrevonult kínjával. mint a sebzett kutya. így akarta orvosolni a rajta esett ■ súlyos sebet. S önmagát okozta, hogy Petris Sanyit állította be a gazdaságba. Végül azonban mindig talált valamit, ami megnyugtatta. Legtöbbször az, : hogy nem élnek egy faluban, nincsenek közel egymáshoz. Évek múltak el. Zárkózottsá- ■ ga egyre nyilvánvalóbb lett. Bántotta ez az asszonyt is. Néha megpróbált a szívébe látni emberének. Elhatározta, hogy elmond neki mindent, azt is. • hogy keservesen megbánta a ■ dolgot, hogy emészti a bánat. : nem bírja már tovább a szótlanságot. Szóljon hozzá úgy, mint egykor, vagy. ha úgy már nem is tud, legalább emberséges legyen hozzá, ne éljen mellette úgy, mintha nem is tartoznának együvé. Kerekes István máig sem tudja, hogy azon a három évvel ezelőtti magócsfalvi vásáron történt valami. Késő este érkezett haza akkor is a mezőről. Az asszonyt már otthon találta. Olyannak tűnt, mint mindig. Szótlan volt. akár ő. De. ha jobban szemügyre veszi, tán észrevette volna, hogy megint más volt már ez az asszony. A szívébe beleköltözött újra annak a másiknak a susogása, aki sihederként került egyszer a házba, s aki legyőzte őt. Az őszre tél, a télre tavasz jött. De micsoda tavasz! A környéken egymás után alakultak a tsz-községek. S egy napon Kerekesák porti3 án is megjelentek a szervezők. István gazdával az istállóban, feleségével a jó meleg konyhában beszélgettek. Órákig vitatkoztak — eredmény nélkül. Este így szólt az asszony az urához. — Nem lépünk a közösbe, István? — Meglátjuk. — mandte az ember. — Ha mindenki belép ... — Mi akkor se, nem leszek én senki cselédje — pattogott az asszony. Aztán még mást is mondott. Kikötötte, ha chV'rja a belépési nyilatkozatot, hátat fordít a háznak. — Bolond vagy, te — mondta neki István. P gy hét múlva elment az asszony. Nem szólt semmit. csak összepakolta a holmiját és elment. Kerekes István akkor már tsz-tag volt. Az asz- szony pedig beváltotta a szavát. Itthagyta őt is. a gyerekeit is. A férfi nézi a vizet. A hullámok nyalják a partot, mint sebzett kutya a sebét. A folyó közepén örvény játszik, elkapja a beléhullott faleveleket. Megpörgeti. megforgatja őket. maid meg tovaviszi a víz a leveleket Igen. tudja ő. hogy nem az volt az igazi ok. Az a m*sik is közösben dolgozik azóta. Galambos Mária mégiscsak tsz-tag- nak a ... Meghökkent a gondolattól. Hivatalosan még nem váltak el. Nem lehet Petris Panyinak a hites felesége. Talán nem is igaz, amit beszélnek. Talán nem is volt igaz az a két év, ami elmúlt. Hull, hull a lomb a vízbe. Itt van az ősz. Eszébe jut a levél, amit a nyár eleién írt. „De. ha a nyáron nem tudsz jönni, legalább akkor gyere vissza a házba, ha lehull az első levél a fáról ...” S íme. hullnak a levelek. A Nap nyugvás előtt áll vörösre festi a tájat. Eszébe jutnak a gyerekek. Tebetetle" mozdu’atot tesz. mintha e1 akarná törölni mindazt, am* lát. Aztán elindul az ösvénye” hazafelé. Várják otthon a gye rekek. Horváth János (Folytatás az 5. oldalról.) adásnak. Kezdődik a tánc, és nézd, ott van Iluska. Az öccs csak bámult, álmélko- dott. aztán halkan mondta: — Te bátyám, szakasztott Révész Treszka. — Nem egészen az, csak a lánya, Kelemen Ilonka, Ilus az életben is. A mulatságban majdnem botrány kerekedett, hogy a pesti vendég Kelemen Ilonkát mondhatni teljesen lefoglalja, ha lekérik tőle, alig fordulnak egyet- kettőt vele, már jön ez a csőnad- rágos, csukaorrúcipős alak és viszi. forgatja Ilonkát. Jóval éjfél után. amikor mentek hazafelé, azt mondja az öccs: — Te, ez a lány úgy táncol, mint egy angyal! — Én azt hiszem — mondja a bátty —. úgy táncolt, mint egy menyasszonyjelölt... Most már hazáig hallgattak mind a ketten, és csak akkor szólaltak meg, amikor a mögöttük ballagó családtagokat kellett lépésre biztatni. A következő reggelen a háznép még aludt, amikor a vendég nagy gonddal me.gborotválkozott. felöltözködött és ment a szövetkezeti cukrászdába. Meg kell hagyni, nemcsak a pesti vendég felejtette magát a cukrászdában, de a feketék sem sikerültek ezen a napon, mint máskor, és ez így ment nap mint nap, amíg a boltvezető nem szólt. — Ilonka, vagy a cukrászda, vagy a csőnadrágos. — Mind a kettő — mondta Ilonka, a csőnadrágos pedig már a második sürgönyt menesztette a munkahelyére szabadságmeghosszabbításért. Aztán egy napon felkerekedett, Budapestre utazott és ott a főnöke legnagyobb csodálkozására kilépését jelentette be. — Szakikám. megbolondult maga, ezen az aranyhelyen nincs edve maradni. — Nézze, vezető kertárs. be kell vallanom, én úgy mentem haza, mint valamikor régen ., az európaiak, ha Afrikába utaztak, és bevallom, Ilonka nélkül nem is élet nekem az élet. Elmegyek hát, el, a boltvezetőjük úgyis kilép, hát majd leszek én helyette. És a vendég nemsokára újból megérkezett — de most már nem vendégnek — Csöndölére, csak most az állomáson valaki már várta, de a csók olyan soká tartott, hogy a főnök kénytelen volt rájuk szólni: — Kérem, tessék vigyázni, mert jön a következő vonat! Nekem ezt a történetet maga az új boltvezető mondta el. amikor Csöndölén való átutazásomban az eső bekénvszerített a szövetkezeti vendéglőbe. — Gyurikám, estére a „Szegény gazdagok”-at közvetíti a televízió. megkértem a sógoromá- kat, hogy ma helyettesítsenek bennünket — szólt be a boltba egy. a pesti Váci utcába beillő, fehérkötényes szép fiatalasszony. — A feleségem — mondta a boltvezető, és sietett a többi vendégeihez. Magamra maradtam. Nem sokáig. Fiatal pár kért engedőimet, hogy az asztalomnál helyet foglalhasson. Jegyzeteimet összekapkodva indultam hazafelé. Csak az utcán eszméltem rá, hogy nem a megszokott budai cukrászdából léptem ki. Siettem volna hát a szállásomra, de útközben annyi ismerőssel találkoztam, hogy mire vendéglátóimhoz értem, a történetet félig-meddig már el is feledtem. azért sikerült ilyen rap- szódikusra. Csak még annvit: szülőfalum, a mi falunk már csak annyiban különbözik a várostól, hogy itt hajnalban csak azután dübörög fel az autóbusz, midőn már a kakasszó felébresztett bennünket, no meg abb^n is. ho°v a kinyitott ablakon át nem zaj zúg be, hanem friss tavaszi illatok áradnak, s pattanásig szívom tele a tüdőmet 'evegővel, mert a kertekalján az erdő, már pattantgatja a friss rügyeket. Borsi Darázs József
