Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

-•■ó'j'fct x 'é.O 8 » 3 ■*; xc-u3. sz. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL-TíTEK! XII. évfolyam A párt ideológiai, politikai és szervezeti mimkája fejlődésének magasabb szakaszába lépett Megyei párt aktíva illés Bostyhádon Zsúfolásigmegtelt pénteken délután a bony­hádi járási művelődési ház nagyterme. Közel hatszáz párt-, állami és tömegszervezeti funk­cionárius, aktivista, gazdasági vezető jött el hogy meghallgassa Marosán György elvtárs­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának, a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXII. kong­resszusán részt vett magyar pártküldöttség tagjának beszédét. Marosán elvtárs délelőtt a járás párt- és állami vezetőivel találkozott, délután a megyei pártaktíva értekezleten vett részt. Soczó József elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkárának üdvözlő szavai után Ma­rosán elvtárs lépett a mikrofon elé, hogy megtartsa nagy érdeklődéssel várt beszédét Marosán György elvtárs beszéde Kedves elvtár­sak! Azok közé a sze rencsés emberek közé tartozom, akik a XXII. kongresszuson részt vettek. Vala. hány helyen meg­fordulok, termé­szetesen azt kér­dezik tőlem, mi­lyen volt a kong­resszus. Magát a kongresszust ösz- szefoglalni nem egyszerű dolog. El lenben gondolom, hozzásegíthetem magukat, hogy e világtörténelmi je lentőségű kong­resszus anyagát jobban megismer­hessék, ha nem olvasták, de ha el­olvasták, akkor is. Azok közé tar­tozom, akiknek az a véleményük, hogy ezt a kong­resszust a vitás még nem mérte le. Az ellenség igen. Ami lezajlott, 1961-ben a kong­resszuson, azt csak érzékelni lehet. Ez az, amit előre szerettem volna bocsátani Talán kezdjem azzal, hogy mentem én el a XXII. kongresz- szusra? — Hát, először is elővet­tem az egész XX. kongresszus anyagát, újból áttanulmányoz­tam. Miért, Mert az utóbbi évek­ben ez volt a vitatott, központi kérdés. Utána elővettem a Kom­munista és Munkáspártok 1957-es Nyilatkozatát, a párt I959-es tézi­seit, a Kommunista és Munkás­pártok 1960-as nyilatkozatát, át­tanulmányoztam már jóval előbb a XXII. kongresszusnak a prog­ramját és a párt szervezeti sza­bályzatának tervezetét. Tehát úgy mentünk oda, hogy ismertük a vitatott kérdéseket, volt állás­pontunk, és nyugodtan fejt­hettük Ott ki, az MSZMP és az egész ország közvéleményének álláspontját. Miért játszottak olyan nagy szerepet a XXII. kongresszuson a XX. kongresszus megállapításai? — Mert a XX. kongresszus 1956- ban felvetette a következő kérdé­seket: A háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. Az imperia­lizmus természete nem változik, de megváltozott a világ. Az első­ből következik, hogy lehetséges a békés egymás mellett élés. Nem az ideológiai békés egymás mel­lett élésről, hanem a két világ- rendszer békés egymás mellett éléséről van szó, amelynek lé­nyege az, hogy tulajdonképpen a szocialista világrendszer olyan erőssé és hatalmassá vált, hogy háború nélkül is meg tudja olda­ni problémáit. (Taps). De ha va­laki háborút provokál, annak sú­lyos következményei lehetnek. A harmadik kérdés az volt: Lehet­séges-e a szocializmus győzelmo polgárháború nélkül? A negyedik kérdés a személyi kultusz kérdé­se, illetve az egész párt kérdése volt. Marosán elvtárs a továbbiak­ban arról beszélt, hogy a XX kongresszus óta végbement fejlő­dés mindenben igazolta e kérdé­sek felvetésének, az SZKP érté­kelésének helyességét. A XXII. kongresszuson — mon dotta Marosán elvtárs — nyolc­vanhét párt vett részt, a felszó­lalók negyvenmillió párttag ne­vében beszéltek. A Szovjetunió Kommunista Pártja húszéves programjában célul tűzte ki a kommunizmus felépítését. Magya­rul ez annyit jelent, .hogy az ipa­ri termelés húsz év múlva e Szovjetunióban meghaladja e"ész világ jelenlegi ipári term-: '-ét. Merre tart a világ? — G kér désre adott választ a huszadik kongresszus, az 1957-es és 1960-as Nyilatkozat, majd a XXII. kong­resszus. Korunk fő jellegzetessé­ge, hogy a szocialista világrend- szer az emberi társadalom fejlő­désének döntő tényezőjévé vált. Az emberi társadalom fejlődésé­nek fő irányvonalát, fő sajátos­ságait korunkban a szcc'aUsta világrendszer, azok az erők hatá­rozik meg, melyek az imperia­lizmus ellen, a társadalom szo­cialista átalakulásáért harcolnak. Az imperializmus semmiféle eről­ködéssel nem állíthatja meg a történelem előrehaladását, létre­jöttek a szocializmus győzelmé­nek szilárd előfeltételei, a szocia­lizmus teljes győzelme elkerülhe­tetlen. Helyesek-e ezek a megállapí­tások? Ezt nemcsak az SZKP történelmi jelentőségű dokumen­tumaival, a Kommunista és Mun káspártok 1957-es és 1960-as Nyi­latkozatával bizonyíthatjuk. Már Lenin is megállapította 1913-ban, a Kommunista Kiáltvány évfor­dulója alkalmából írt kiáltványá­ban, hogy a Kiáltvány megjele­nése óta a világtörténelem há­rom fő szakaszra oszlik. Az első 1848-tól 1871-ig, a Párizsi Kom- münig tartott. A második 1871- től az 1905-ös orosz forradalomig. Ekkor kezdődik a harmadik. Azóta a világ forradalmi korát éli. Ha az újságot kezedbe ve­szed, ne csodálkozz, hogy hol Guineával, hol Laosszal, Kongó­val vagy Kubával találkozol. Ha nem lett volna az Októberi For­radalom, ezekkel a kérdésekkel nem találkozhatnál, nem építhet­néd a szocializmust Magyarorszá­gon. Egyre szűkül az imperializ­mus kizsákmányolási területe. Az imperialista országok a világ la­kosságának 25 százalékát tartják kezükben. A szocialista világ- rendszer több mint egymilkárd emberével a Föld lakosságának 35 százalékát teszi ki. A gyarma­ti igából már felszabadult, vagy felszabadulni készülő és a sem­leges országok a Fö'd lakosságá­nak 40 százalékát adják. Felte­hetjük a kérdést: Ezt a 40 száza­lékot ki befolyásolja? A XXII. kongresszus, vagy az imperializ­mus? A válasz nem kétséges. A kérdés feltevéséhez hozzál "üst­jük azt is: Hogyan lehet, hogy a kubai ügyet az amerikaiaknak már kétszer meg kellett kerü'ni? Húsz évvel ezelőtt az ilyet úgy intézték volna el, hogy csak úgy ropog. Aztán India visszacsatol­ta Goát és a többi volt indiai portugál gyarmatot. Megthette, mert mellette állt a szoc'a'ista tábor a maga hatalmas erejével. De bizonyítsanak az imperia­listák! — Marosán elvtárs ez­után több, az elmúlt években nyugati politikusok, gazdasági vezető emberek által tett kije­lentést, nyilatkozatot idézett. Köztük Kiesingernek, Kennedy egyik tanácsadójának még a mai amerikai elnök hatalomrajutása előtt írt könyvét. — Azt mond­ja Kiesinger: »Ha a világ tovább romlik, mint a második világ­háború óta, akkor tizenöt év múlva nem marad belőlünk más, mint Amerika, egy olyan erő a világban, amelyre alig számítha­tunk.-“ ö tizenöt évet adott, ami­kor az SZKP XXII. kongresszu­sa még nem is tűzte napirendre a kommunizmus felépítésének programját A továbbiakban Marosán elv­társ az SZKP Szervezeti Szabály­zatáról beszélt, majd így foly­tatta: — Míg a koiiuíi ..anus építésének programja e*óírja, hogy mennyi vas, olaj, mennyi iskola, nyaraló meg mennyi dip­lomásra lesz szükség, addig a párt szervezeti szabályzata a kom. munislák életformáját akarja szabályozni. A kommunizmus általános kibontakozását és épí­tését veszi figyelembe. Magasabb szakosa következett be a párt fejlődésében, ideológiai politikai, szervezeti munkájában. A szer­vezeti szabályzat tehát meghatá­rozza a belső pártéletet. A párt szervezeti és gyakorlati felépíté­sének módszereit Ezért nagy je­lentőségű az SZKP Szervezeti Szabályzatának az a tétele, hogy a párt irányításának legfőbb el­ve a kollektív vezetés, amely megóvja a pártot és vala .er.nyi szervét az egyoldalú szubjektív határozatoktól. De nem csökken­ti a funkcionáriusok felelőssegét a rájuk bízott feladatok terén. A párt szervezeti szabályzata ér­dekes a mostani korszakra érvé­nyesülő elvi és politikai szabály, fokozódik minden komm •> sta szerepe a párt és a nép elő.t vi­selt felelőssége. Növekszik a párttagság jelentősége. A párt programja és szevezeti szabályzata kötelezővé teszi, hogy a kommunistának kötelessége a termelésben és a társadalmi élet­ben példát mutatni. Azt mondja a szervezeti sza­bályzat, hogy a párttag szol­gáljon példaképül a munka iránti kommunista viszony­ban. Legyen mindennek kezde ményezője, minden újnak a kezdeményezője. Támz ssan, szervezzen, mindenben élen­járjon. A továbbiakban Marosán elv­társ az ifjúság szerepéről, je’en- tőségéről beszélt. Példákkal bi­zonyította, hogy a szovjet fia­talok milyen szerepet vállalnak, (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom