Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-06 / 4. szám
1CÜ2. január C; tOt.VA SlüGTTEt VEPŰJSAG o &W mMUh tevéi MftonálaH, Meggyorsult a mezőgazdaság gépesítése Ebben az egyhangú, téli időszakban feltűnően színpompás látvány a szekszárdi vasútállomás rakodójának környéke. A rakodóról és a közeli AGROKEK telepéről nap, mint nap gördülnek ki az élénk színű gépek, pöfögő traktorok, kifelé a városból — el a falu felé. Aratógépek hosszú sora vonul a télben!? Igen. Több száz kévekötő aratógép, traktor, trágyaszóró, palántaültető, négyzetbevetőgép és még számtalan egyéb eszköz, felszerelés kerül szállításra a nagyüzemi gazdaságok részére. Fura, de érdekes, részben még soha nem látott tarka-barka gépek, körülöttük sürgő-forgó, csizmás, bekecses falusiak? AGROKER? Ki tud mindezeken eligazodni? Pedig el lehet. A gépeket bel- és külföldi gyárak tervezői, mérnökei, munkásai alkották, mezőgazdaságunk megsegítésére és felvirágoztatására. Mezőgazdaságunk fejlesztését célzó párt- és kormányhatározat végrehajtása nem tűr halasztást. Mezőgazdaságunknak olyannyira kell a gép, a műtrágya, a növényvédőszer, mint éhezőnek a falat kenyér. Azért gördülnek már most a gépek a havas mezők felé, hogy a tavaszi kikeletkor készen álljanak a nagy munkákra. Mi az az AGROKER? A vállalatnak csak a neve új. Tevékenysége régi keletű. Korábban MEZÖSZÖV (Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat) néven töltötte be hivatását és látta el megyénk mezőgazdaságát részben nagy, és teljes egészében kisgépekkel, egyéb eszközökkel. Rajta kívül az erő- és nagymunkagépeket a FÖMAV (Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata) tolnai telepe, a műtrágyát, és növényvédőszereket pedig a MÜNÖSZER szállította a mezőgazdaság részére. Ez a megosztottság sok tekintetben zavarta és hátráltatta a gazdaságok ellátását, komplikálttá tette a hitel- és pénzügyi bonyolítást. Mezőgazdaságunk átalakulása, fejlődése meggyorsult. Ez a körülmény magával hozza a gazdaságok eddiginél sokkal fokozottabb mérvű gépesítését és a legkorszerűbb termelési eszközökkel felszerelésekkel való ellátását. Amióta megtörtént a fúzió és az új vállalat megkezdte működését, azóta teljesült nagyüzemi gazdaságainknak az a régi kívánsága, hogy minden mezőgazdasági gépet, alkatrészt és eszközt egy helyen kaphassanak meg. A folyamatos gépellátás biztosítása, a termelési eszközök gyors helyszínre szállítása, a műtrágya és növényvédőszer fokozottabb mérvű felhasználása, az állattápszerek alkalmazásának propagálása és bevezetése, mind, mind olyan fontos feladat, melynek megoldása komoly biztosíték nagyüzemi gazdaságaink termelési kapacitásának maximális elérésére. A jelek arra mutatnak, hogy az új Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, az AGROKER meg fog feléri 1 hivatásának. (S) KISZ-élet Tolnait émedin A tolnanémedi KISZ-szervezet 1961. december hónap második felében tartotta az óév utolsó taggyűlését. A taggyűlésen számot adtak az év munkájáról, és megállapították, hogy értek el eredményeket, de a jövőben ezt még fokozni kell. Az Ifjúság a Szocializmusért mozgalomban szép eredményt értek el a tolnanémedi kiszesek: 31 fiatal teljesítette a követelményeket, elsősorban a tsz-ben végzett társadalmi munkával. A fiatalok igénylik a tudást, és ennek növelésére beiratkoztak az általános iskola levelező tagozatára, hogy elvégezhessék a nyolc általánost. Többen vállalkoztak a gimnázium elvégzésére, de eredményesen folyik a József Attila olvasómozgalom is. A művelődési házat a KISZ- szervezet kőműves fiataljai társadalmi munkával segítették rendbehozni, ezt a munkát az elmúlt év decemberében végezték el. Fellendült a kultúrmunka is a KISZ-szervezetben. Bányai Imre, a művelődési ház igazgatója irányításával egy háromfelvonásos színdarab tanulását kezdték meg. Vezetőségünk jelenleg egy igen fontos feladat megoldásán fáradozik. Elkezdték a KISZ-tagok összeírását, amelyet 1962. január elseje és tizenötödike között kell végrehajtaniok. E munka lebonyo lítására a KISZ-taggyűlés három tagú bizottságot választott. IZSÁK ISTVÁN KISZ-titkár Nem szeretjük a névtelen leveleket. Akinek nincs bátorsága megmondani nyíltan a véleményét, annak eleve gyanús az igazsága. Van azonban néhány olyan névtelen levél is, amelynek olvasása után úgy érzi az ember, hogy jó szándék adott tollat a levélíró kezébe. így voltunk egy Pusztahencsén feladott névtelen levéllel is, amely néhány, a levélíró által visszásnak vélt puszta- henesei jelenségre hivta fel a figyelmünket. így hát névtelenség ide, névtelenség oda, úgy gondoltuk, jó lenne kiutazni Pusztákén- cséré. Világ Lajos irta a lovaiét Nem kellett sokat nyomozni a levél írója után, könnyen megtudtuk: Világ Lajos a szerzője. Miről írt Világ Lajos névtelen levelében? Arról, hogy Pusztahencsén megüresedett egy boltosi állás. No már most kihirdették a faluban, hogy aki boltos akar lenni, az jelentkezzék a tanácsházán, s majd a falu vezetőinek véleménye alapján a földművesszövetkezet igazgatósága eldönti, hogy kit vesz fel a jelentkezők közül. Jelentkeztek is vagy hatan boltosnak és a végén érthetetlen okokból, éppen olyan embert vettek fel — Háhn Jánost — aki nem is jelentkezett, akit senki se javasolt Miért vették pont őt fel? Azért, mert ennek a családja és egész rokonsága nagy protekciót élvez, mindenki valamilyen funkcióban van, így nát nem is csoda, hogy a boltosi állást is ők kaparintották magukhoz. Egyébként a tsz-ben a háztáji földeket igazságtalanul osztják el, s a szóbaníorgó családdal is kivételeznek. Röviden ezt állítja a levél, és kéri a Népújság Szerkesztőségét, az ügy alapos kivizsgálására. Mit szólnak ehhez az illetékesek? A háztáji földek kérdése elég zavaros a pusztahencsei Kossuth Tsz-ben. Nem könnyű az újságírónak igazságot tenni. Közgyűlésen kellene ezt a dolgot tisztázni, olyan közgyűlésen, ahol a járási szervek képviselői is jelen vannak. így hát mi ebbe nem bonyolódunk bele, mert hetekig nyomozhatnánk, öles léccel mérhetnénk kerteket, szőlőket, vitázhatnánk, milyen bel- és kültelállt. A hátsó kocsikon ülők nem tudták, mi van. Hamarosan azonban jött a parancs kocsiról-kocsi- ra. — Kiszállni! Minden kocsin öt fő maradhat! A többiek előre! Gazsóék kocsija körülbelül a huszadik volt a sorban. A parancs vétele után öt kivételével, ők is leszálltak és siettek előre. A tank előtt már nagy volt a csoportosulás. Amint Gazsó odaért, meglepetéssel látta, hogy az utat majdnem egy kilőnie tér hosszúságban, kát-három méterenként, teljes szélességben átvágták. Elég mély és széles gödrök voltak, bizony- ha a gépkocsi belemegy, vagy tengelytörést kap, vagy nem tud onnan kimászni. A karaván parancsnoka káromkodott. — A szentségit neki, ez még tegnap nem volt itt! — Bizonyára az éjjel csinál- tár, monsieur captain — mondotta a hadnagy. — Számítottak érkezésünkre. — De hogyan tudták meg? — ordította a kapitány. — Kitől? Vagy ördögök ezek, hogy mindent tudnak?!... Izgatottan járt fel és alá, majd a hadnagy felé fordult. — A kísérő század azonnal kutassa át a környéket, ön vezeti őket hadnagy úr. Persze, csak addig nyomuljanak a vadonba, ameddig lehet. Mi pedig megkezdjük az út helyreállítását. Adjon parancsot a tanknak az indulásra. Az tud közlekedni. És talán beszaggatja a furfangosan kiásott gödrök két oldalát Induljon !..; — Igenis! A kísérő század négy kisebb csoportban hamarosan megindult az út két oldalán elterülő erdőben, a tank pedig hatalmas zajjal előrelendült. A kapitány jól számított. A tank leszaggatta a gödrök szélét, s miután még kétszer-háromszor véglment oda és vissza rajuk, elég tűrhetően néztek ki. A kapitány kezeit dörzsölte. — Szépen haladunk. Egy kicsit még fel kell töltenünk ezeket a gödröket, utána indulhatunk is. Szerszámokat elő! Hamarosan előkerültek az ásók, lapátok, csákányok. Nem sok volt belőlük, hiszen ilyen rendkívüli eseményre nem számítottak. A négyszáz légiós közül alig jutott egynek-egynek. Az egyik őrmester a kapitány elé somfordáit. — Kapitány úr kérem, mivel töltsük fel a gödröket? — Marha. — A kapitány szeme szikrázott. — Hát azzal a kő- és földmennyiséggel, amit ezek éjszaka kiszedtek a gödrökből. — Nem találjuk sehol. — Ez nem létezik. Kelésété!:! Néhányi’dmn-’vnl nz őrmester is az erdőbe indult. Múlt az idő, a kapitány időnként nyugtalanul tekintett órájára. A géppuskások és az aknavetők készenlétben álltak, hiszen minden perc drága, itt minden elvesztegetett pillanatot keservesen megfizethetnek. Csak a tank dübörgött egyhangúan föl-le, íöl-le. Körülbelül egy óra múlva különböző irányból ugyan, de szinte egyszerre ért vissza a hadnagy és az őrmester. Jelentették, hogy senkit és semmit nem találtak. A kapitány dühösen dobbantott. — Dehát hogyan csinálták akkor?! Gépkocsi nem vehetett részt a földhordási munkában. Minden utat mi tartunk ellenőrzésünk alatt, a mi tudtunk nélkül gépkocsi nem haladhat át. — Nem gépkocsikkal hordták el — jegyezte meg csendesen a hadnagy — hanem ők maguk, kosárral. — őrültség! — válaszolt ingerülten a parancsnok. — Tudja milyen emberfeletti munka ez?! Egyetlen éjszaka mintegy kétszázötven ilyen gödröt kiásni egy köves úton aztán a kikerülő követ és földet kosárban olyan messzire clcipelni, hogy re akadjunk rá! Lehetetlen, érti?! — Kapitány úr — jegyezte meg cendespn a hadnagy — ezek nem ismernek lehetetlent! (Folytatjuk.) keket lehet háztájinak tekinteni, kinek milyen alapon mennyi jár: 000, 1200 vagy 1600 öles parcella. Maradjunk hát a boltos-választásnál, utazzunk Nagydorogra, mert ott székel a Nagydorog és Vidéke Földművesszövetkezet központi irodája. Valóban, mint azt Nagydorogon, a szövetkezeti irodában megtudtuk, jelentkeztek néhányan boltosnak Pusztahencsén — köztük Háhn János is —, amikor megüresedett az állás, és azt szakképzett híján szakképzet- lennel kellett betölteni. Jelentkezett a levél írója, Világ Lajos is. A jelentkezők közül voltak, akiket javasoltak a községi vezetők, és voltak olyanok is, akiket nem javasoltak. Világ Lajost például nem javasolták. (A véleményeknek írásos nyoma van a nagydorogi földművesszövetkezetnél.) A javaslatokat figyelembe véve a földművesszövetkezet 1961. október 23-i igazgatósági gyűlése döntött arról, hogy Háhn Jánost veszik fel boltosnak. A szövetkezet eljárása szabályos, az igazgatósági gyűlés határozatképes volt, az adminisztráció pontos. Az elintézésnek mégis volt szépséghibája Bizony, ha egy kicsit a dolgok mélyébe nézünk, akkor nem lehetünk elégedettek. Nem az a baj, hogy Háhn János lett a boltos, mert ő érdemes erre az állásra. A baj az, amit Varga József pusztahencsei lakos mondott, aki tagja a Nagydorog és Vidéke Földművesszövetkezet igazgatóságának. — Minket, Pusztahencsén lakó igazgatósági tagokat nem is hívtak meg arra az ülésre, amelyen a községi boltos ügyéről döntöttek. Egyetlen pusztahencsei igazgatósági tag sem volt jelen az ülésen. Mi egyetértünk azzal, hogy Háhn János lett a boltos, de azért a ml falunk ügyében ne döntsenek nélkülünk! Főleg azért sérelmes nekünk ez az eljárás, mert nem első és egyetlen eset. t A másik szépséghiba az, hogy a községi tanács vezetői titokban adták jó vagy rossz véleményüket a boltosi állás pályázóiról. No, nem kellett volna ezeket a javaslatokat kidoboltatni, de legalább a jelentkezőkkel közölni kellett volna a jó vagy rossz véleményt. Ehelyett mi történt? Az, hogy a vezető emberek minden jelentkezőnek szembe azt mondták: >-Mi javasolunk«. S még most is szembe azt mondják: »Mi javasoltunk«. Féltek talán megmondani Világ Lajosnak, Bartos Józsefnek, Rátkai Jánosnak azt amit nekünk és a földművesszövetkezet vezetőinek megmondták? Például nyugodtan megmondhatták volna Világ Lajosnak is a szemébe, hogy fiatalnak, komolytalannak és képzetlennek tartják a boltosi teendők ellátásához. Akkor Világ Lajos, Bartos józsef, Rátkai János nem keresné most vélt igazát és nem Írogatnának különböző szerveknek névtelen leveleket. Az őszinteség és igazságosság tartósabb és értékesebb népszerűséget biztosít mint az ilyen eljárás. A Háhn-család nem protekcióból él? A névtelen levél írójának nem egyedülálló véleménye Pusztahen csén, hogy a Háhn-család és rokonságuk különleges protekciót élvez. A látszat talán ezt is mutatja. Ugyanis Háhn Mihály a tsz-ben brigádvezető. Háhn Éva^ a brigádvezető testvére a tsz irodájában könyvelő. A brigádvezető lánya nyáron a cséplőgépnél adminisztrátor volt. Háhn János most boltos lett. A sógoruk, Koch Adám kocsmáros, a kocsmáros felesége felvásárló. S mindez Pusztahencsén! Azt mondják: »A Háhn-család minden tagja hivatalt visel.« Mit mond azonban a puszta- hencseiek többsége? Azt, hogy a brigádvezető jól dolgozik a tsz- ben, s jó képességei miatt választották meg erre a tisztségre. Az irodai dolgozók elmondják, hogy Háhn Éva jó munkát végez a könyvelésben, ő ugyancsak képességei miatt került az irodába. Háhn János most ugyancsak képességei miatt (négy polgárit végzett) került a boltba. Koch Adám azonban rossz kocsmáros, udvariatlan, mogorva, fölényes, trágár és nem tartja tisztán a kocsmát. Erre ezúton fel is hívjuk a földművesszövetkezet vezetőinek figyelmét. A Háhn-családról több jót lehet hallani Pusztahencsén, mint rosszat. Akik protekciózással vádolják őket, azok is elismerik, jó képességeiket, becsületességüket és azt, hogy a kocsmáros kivételével mindannyian jól elvégzik munkájukat. Tehát nem protekcióból, hanem jó munkájukból élnek és nem támogatja őket sehol semmilyen »befolyásos ember«. Miért írunk ennyit a pusztahencsei boltos ügyről? Azért, mert tanulságos! Azért, mert sokat beszélünk arról, hogy nálunk az emberek mind több jogot formálnak beleszólni a közügyekbe. És ez helyes! Ezt támogatni kell. Még az sem közömbös ma már a falu népének, hogy ki a boltos, és hogyan, milyen módszerekkel töltenek be egy boltosi állást. Ebből a falusi vezetőknek le kell vonni a tanulságot: Jól kell gyakorolni a demokráciát és őrködni kell annak tisztaságán. Nem szabad előfordulni többé annak, amiről Varga József beszélt. A másik dolog az őszinteség és a nyíltság gyakorlása. Az emberek elvárják a falusi vezetőktől, hogy legyenek hozzájuk szemtől- szembe őszinték még akkor is, hogyha ez az őszinteség néha kényelmetlen. Ha a pusztahencsei vezetők őszinték lettek volna, akkor nem kerekedett volna boltosügy Pusztahencsén. És még egy. Merjük aláírni a leveleket. Világ Lajost nem töri senki kerékbe azért, mert megírta a véleményét. Ugyan elfogult lévén — mivel őt elmarasztalták a boltos-ügyben — nem tudott igazságos lenni, de azért mégis megköszönjük neki, hogy megírta azt a levelet. S ha névvel írta volna meg, akkor meg is dicsérnénk a leveléért. _________ Gyenis János K ét szál vas Teherautók, lovaskocsik hordják az anyagot a leendő műszer- gyár épülő tanműhelyéhez. Az egyik kocsi vasszerkezeteket visz — az épület tetőszerkezetét. Amint a kövesútról lefordul, leesik két szál vas. Ott is marad, senki nem áll meg nem hajol le értük, hogy visszategye. Gépkocsi jön, a sofőr észre sem vszi, keresrtüfhaj- tat rajtuk. Ottmaradnak, de most már össze visszá görbülve. Az'áti a többi jármű is áthalad a két szál vason. Oda se neki.., Értékük nem sok lehet, tán száz forint, pontosan csak a kivitelező tudja. Nem csináltak belőle problémát. Elvégre két szál vasszerkezetért nem hajol le senki. De lefogadom, hogy a kocsis, vagy a gépkocsivezető meglát az úton heverni egy tízforintost, megáll, leszáll érte és zsebreteszi, mondván: — No, lám, szerencsém van, találtam Hz forintot... Ezúttal sárbatapostak talán százat... B. I.
