Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1862. január 3. fÖÖTS MEGYEI WWŰJSAS Köleseién A SIET DÉLELŐTT ÁSTAK meg és az öregembert délután temették. A születés, a házasság, a halál télen nagyobb esemény mint nyáron, és ezért néhány es­tén még a távoli ismerősök is beszélnek róla. Emlegetik majd, és aki hazalátogat, annak elújsá­golják: »Látod, ő is elment, nem érte meg az új évet.« Sok más is szóbajön a téli estéken, régi történetek, jó lakodalmak, emlé­kezetes disznótorok. A nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak. Mikor a fél ötös autóbusz meg­áll a régi megyeháza alatt, ak­kor már este van. A várakozók között mindig akad egy ember, aki ilyenkor elmondja; barátom, nyáron ilyenkor még mennyire fönt van a nap, most meg már teljesen sötét van. A tanácsháza ablakai fényesek, mert ott már rég meggyújtották a villanyokat. Dolgoznak. A hi- i'atali munka télen-nyáron egy­forma. Mátyás István, a taná:s vb elnökhelyettese, a titkár szo­bájában tartózkodik. Sipos Imre. a titkár, az íróasztal mögött ül és néhány hivatalos aktát ír még alá. Utána vacsorázni indulnak Igyekezniük kell, mert estére ta­nácsülés lesz. Hatra, leské fél hétre vissza szeretnének érn: öt óra. A házak tetején a tele­vízió-antennákat már alig látni. TÍZ TV-KÉSZÜLÉK van a községben, s a kölesdiek estén­ként ezeken keresztül Iáinak be­le a nagyvilágba. Sok a faluban a szenvedélyes TV-néző. Lakncr Vendel, Szalai Ferenc nem mu­laszt el egyetlen műsort sem. A televízió-nézés a legnépszerűbb szórakozás Kölesd.en. Hangosban az Uj Élet Tsz, Borjádon a Ha­ladás Tsz gazdái nézik esténként. Benn a faluban a KlSZ-helyi- ségben láthatják azok, akik a TV-tulajdonos szomszédokat min­den este mégiscsak restellik za­varni. A KISZ-helyiség jó me­leg, mert a kultúrház gondnoka 4 óra után fűteni kezd. Mikor a fél ötös busz kiindul a vasútállomásra, otthon készü­lődni kezd König Zsigmondné. Neki egy órával hamarabb kel) nyitni, mert pénztáros. A kapu alatt legtöbbször várják néhá- nyan. Ha jó filmet játszanak, Kőnigné is örül, mert minden jegy elkel. Most a Fehér éjsza­kák című film van műsoron. A kölesdi közönség körében, sikere van. Míg a televízió a legnépsze­rűbb, a mozi a leglátogatottabb. Kétezerötszáztíz lakosa van a községnek, és hetenként nénv la­pon, vasárnap kétszer kell elő­adást tartani. A söntés nem forgalmas túlsá­gosan. ez azzal is magyarázható, hogy Kölesd bortermő vidék. Sok jóhangú, vígkedéiyű, nótás em­ber terem benne. Kajdi József a régi nótákat szereti, de ttídja is. Úgy mondják, még a rádióban is felléphetne. Tavaly egy kirándu­lás alkalmával a Balatonon egy kicsit berekedt, de hol van már a tavalyi hó? Kaposi József bri­gádvezető is érti és kedveli a szép nótát, de csak módjával, em­berhez illően. Különben mindket­ten tagjai a kölesdi vegyeskar- r.ak és a téli estéken ők rend­szerint próbákra indulnak. AMIKOR ELJÖN A VACSO­P./MBÖ, idős Szabó Sándor fel­csavarja a rádiót, maid vacsora után megkezdi az üvegfonást. Ne ki ez a kedvenc időtöltése. Már vége a tanácsülésnek, de még csinálja. A kocsma csendes. Nyolc ‘ öt vizsga? rrednsényét tárgyalta a ToSna megyei lépi EiMízési OizsBliság Ülést tartott a Tolna megyei | Népi Ellenőrzési Bizottság. A bi­zottsági ülés napirendjére öt vizsgálat eredményének megvita­tását, elemzését tűzték. így meg­tárgyalták a szőlő rekonstruk­ciójával. az országfásítással, a gépkocsijavító iparral, a műve­lődési otthonokkal, az építési anyagokkal való takarékos gaz- ! dá1 kodással kapcsolatos vizsgá- ' latokat. A Tolna megyei Nép; Ellen­őrzési Bizottság éltesén részt vet­tek a Központi Népi Ellenőrzési ! Bizottság szakértői is. I óra tájt becsukták. A rex-asztal rossz, és akinek szomjas a torka, az otthon is ihat. Minek kocs- mázni? A tanácsülés részvevői beszélgetve ballagnak haza, és ki-ki pihenni tér. Kovács János tsz-elnök még előveszi a tankönyveket, mert a dolog sürgős, minden percet ki kell használni, most végzi a me­zőgazdasági technikumot. De va­lahogy ilyen késő este nincs már sok kedve tanulni. A faluból s> kan járnak felsőbb iskolába, tech­nikumba, gimnáziumba, egyetem - re: levelező úton tanulnak. K. S7ABŐ Benedek, kerté­szeti brigádvezető és református pap a téli estéken a közelgő ker­tészeti munkákat tervezgeti. Mes­ter János szövetkezeti gazda a meleg szobában ül és sokszor még éjfélkor is olvas. A köny­vekre. az újságokra ez a fő sze­zon. Csakhogy most már ké-őre jár. Lassan á'omra hajtja fejét a falu. Leoltják a villanyokat, ki­hunynak az ab’aksz'-mek. C^ak a két éjjeliőr kopogása hallat­szik az ablakok alatt. Td"s Budai István, a Petőfi Tsz. Törtek Sán­dor a Kossuth Tsz környékét i ár­ia. Fáznak. Hidegek az éjszakák, tél van. — Sz. P. — SZINTETIKUS ÜTŐN ELŐÁLLÍTOTT CITItAL Kőit Leets tallinj vegyésznek sikerült .szintetikus úton előállí­tani az A E és K vitamin alap­anyagát, a citrált. A talál mán v révén az előá’iítási költségek az eddifr'ek tized részé-e csökkentek. A cit-élt mostanáig konander ólaiból állítot'-v e’ő a Sznvte*. unióban. A Koriander ma°iából hektáronként ősimén másfél ki­ló olajat sajtolnak. — Modern jugoszláv kiállítás Pári-sban. A nár^si Modern Mű- | vészek Múzeumában ISO művet j mutatnak be mai jugoszláv fes-1 tőktől, szó1 —i-v«-w'i szőnyeg-j készítő művészektől. A hemuta-; tott művek túlnyomó többsége absztrakt képzőművészeti alko­tás. A népfront-bizottságok r % r • * «a njen terveiből Gazdag programot állítottak össze az új év első hónapjára a községi és járási népfront-bi­zottságok. Ahol pedig még ez nem történt meg, ott az elkövet­kezendő napokban megállapítják a végleges munkatervet. A mai napon például Szekszárdon tar­tanak járási titkári értekezletet, ahol a járás területén működő népfront-bizottságok munkáját hangolják össze. Az év első népfront-bizottsági ülésén a termelőszövetkezetek zárszámadási problémáival fog­lalkoznak, ahol a népront-tagok által nyújtható segítség lehető­ségeit beszélik meg. Ilyen ülés­re kerül sor például január 4-én Izményben és Závcdon. 5-én Ma- joson, 12-án Dunaföldvéron. Nagvdorogon január 5-én ma­gyar—lengyel barátsági estet ren­deznek a mozi helyiségben, ahol Kaszás Imre országgyűlési képvi­selő tart előadást. Az estet film­vetítéssel kapcsolják össze, ame­lyen a Lengyel Kultúrától ka­pott színes filmeket vetítik le. Dcrnbóvárot január 8-án ak- c’óbizottsáRi ülést rendeznek. Műtárgyai,iák a szocialista bri- nádmozeálom helyzetét a terme­lőszövetkezetekben. A mozgalom kiszélesítése érdekében több szo­cialista brigádtagot és fcrigádve- zetőt meghívnak erre a megbe­szélésre, ahol az iparban dolgo­zók kicserélik tapasztalataikat az ugyancsak ott megjelenő kiváló termelőszövetkezeti gazdákkal. Ugyancsak Dombóvárott járási népírontbizotsági ülést tartanak 12-én. Földi István, az Országos Tanács tagja ezen az ülésen is­mertetni fogja az Országos Ta­nács legutóbbi határozatait, és munkáját. Bárdi József beszá­molója alapján megbeszélik a tanácsi és népfront-munka kap­csolatát és feladatait. A Könyv­barát mozgalom tennivalóit is megtárgyalják ezen a napon. Felsőnyéken január 10-én ke­rül sor népfront-rendezvényre, ahol este 6 órakor Péti János tart élménybeszámolót távol-ke­leti útjáról. Ezen a napon Nsgy- mányokon lengyel—magyar ba­ráti estet rendeznek, amelyet ugyancsak filmvetítéssel kötnek egybe. Tizenötödikén Bonyhádon a községi népfront-bizottsági ülé­sen a községfeilesztés feladete.it beszélik meg. Ezenkívül sor ke­rül az ..Igaz hazafiság. proletár nemzetköziség” című előadásra is. Bar« srITn c ve! és* «*«le ét A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya és a nö tanács rende­zésében egésznapos barom Cineve - lesi ankétot tartottak Nagydoro- gon a dohánybeváltó kultúrter­mében. Az ankéten a szekszár­di járás és a Nagydorog-környé- ki termelőszövetkezetek nötagjai vettek részt, mintegy 45-en. A jelenlévőket Kiss Antal elv- társ. a szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője tájékoztatta a baromfite­nyésztés hasznosságáról, amelyet ha gonddal és szakértelemmel végeznek, lényegesen emeli a közössé? jövedelmét. Külön fel­hívta az asszonyok figyelmét ar­ra, ahol megvan a lehetőség szor­galmazzák a közös baromfiállo- mény kialakítását. Az előadó ki­tért arra is, mennyire megemel­heti a család jövedelmét a ház­táji baromfinevelés is. Kiss elv- íárs után a községi állatorvos, a baromi'betegségek megelőzésével kapcsolatban látta el hasznos ta­nácsokkal a tsz-asszonyokat. A tsz-asszonyok közül többen lettek ígéretet arra, hogy háztá­ji gazdaságukban a Jövő évben több baromfit nevelnek. A me­dinai Béke Tsz-ből és a szed­red Petőfi Tsz-ből jöttek, pedig vállalkoztak arra, hogy a tsz ve­zetőségénél szorgalmazzák a kö­zös baromfiállomány kialakítá­sát. TTfnnffTffffTflTTffTfffVITffTTTTfTfTTTTffTfTfTfTTffmffWtTTItf • 7 7VfffffTftffYVVYYVVTTVVYYYYVTVVTVTVYYYYYYYYVYY7YYYYYTYYTYYYYYYYYY fß :!3 'f W5 m lírái !rrta: GÚZS MIHÁLY — RECZE KÁROLY 22. — Most pedig erre nézz.. Előt­tünk a kivilágított Algír, az or­szág fővárosa... Gazsó arrafelé nézett. A parton ezernyi fény csillogott a szivár­vány minden színében, önkénte­lenül is felkiáltott. — Gyönyörű! És milyen hatal­mas területen fekszik a város! — Igen, Algír nagyon szép, de szerencsétlen, mint az az egész ország, melynek mi hívatlan ven­dégei voltunk. Ez a sok fény, pompa amit itt látsz, algériaiak verejtékéből készült európaiak franciák számára... Gazsó elhallgatott, gyönyörkö­dött a szép látványban. Az ezer és ezer fényt a tenger tükre meg­duplázta. — A kivilágított Algír órák hosszáig látható lesz erről a ha­jóról... A csengő a vacsoraidőt jelezte, de ők nem mentek le. Több mint egy óráig nézték az ezerfényű Algírt... ...Másnap délelőtt 10 órakor szemlén kellett részt vennie min­denkinek, a civil utasoknak is éspedig mentőövükkel együtt. A kapitány — egy magas, piros­pozsgás arcú francia — mégszcyi- lélte az utasokat. Utána elkészí­tették a mentőcsónak-beosztást. Mindenkinek megmondták, me­lyik csónakba kell szállnia veszély esetén. Reggeli szemle a következő na-, pokon is volt, s ezeken minden­kinek részt kellett vennie, még a hajó személyzetének is. Utána mindenki úgy gazdálkodott ide­jével, ahogy akart. A légiósok nagyrésze moziba, vagy a büfébe járt. Moziba is lehetett menni s napnak szinte minden órájában, no meg a büfébe is. Néhányan három nap alatt teljesen elver­ték a távol-keleti szerződésért í.ddig kapott ezer frankot és tü­relmetlenül várták, mikor fizetik már a második részt... A negyedik nap hajnalán a Pasteur befutott Port-Saidba. A kikötőben sok kereskedelmi, és még több tartályhajó tartózko­dott. A tartályhajók olajat tan­koltak. A Pasteur a kikötőtől kis­sé távolabb vetett horgonyt. Ha­marosan két nagy uszály közelí­tette meg a hajóóriást. Egyik üzemanyagot, a másik élelmi­szert és ivóvizet hozott. Megkez­dődött a rakodás. A két barát kíváncsian néze­gette a várost, a Szuezi-csatorna kapuját. Port-Said kisebb város, mint Órán, de sokkal nagyobb je­lentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott: — Nézd, polip! Valóban, egy szép, rózsaszínű rolip . ebegett a szennyes, olajos víz színén. Mellette egy másik. Odább mégegy. Olyanok voltak, mint egy szál őszirózsa szár nél­kül. — Nagyon szép — mondotta V 'mos elragadtatással Aztán elmosolyodott. — Ott — mutatott a kiköt" felé —, ott is van polip, de annak sokkal több karja van. Most ép­pen az afrikai olaj után nyújto­gatja ki csápjait. Nézd, hogy nye­lik ezek a hajók az olajat... A legtöbb hajón angol felségjel van. — Igen... és ott, a csatorna jobb partján... azok a hatalmas olaj­tároló tartályok, amelyek egész kis városrészt képeznek... És az egész város, az egész ország... mind a polipé... A parton angol járőr cirkál mindenfelé... Az utcákon európai arcok... Mintha nem is Afrikában lennénk. — Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur „gyomra”, az uszályok eltávoztak. A hajó felszedte hor­gonyait, a gépek dolgozni kezd­tek. Alig indult el méltóságteljesen a hajó, még a csatornáig sem ju­tott, amikor négy légiós és két arab katona a vízbe vetette ma­gát és úszni kezdtek a part felé. — Mi ez? — kérdezte megle­petten Vámos. — Szöknek — válaszolt élén­ken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkalmas. Igaz, hogy közel van a part, de ott angolok vannak. Csö- börből-vödörbe. A hajó nem állt meg. Méltó­ságteljesen úszott tovább. Még Szuez városát sem érte el, ami­kor egy kis motoros hajó simult a hatalmas személyszállító mellé. Az angolok hozták a szökevénye­ket. a négy idegenlégióst és a két arabot. A hajóralénés után többé soha, senki nem látta őket... A szökés után minden idegen- légióst felzavartak a hatodik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elhatevniok a hajó 1 ''»magasabb c«ú»«-ót. amíg a ha­jó ki nem ért a Vörösben gerre. Gazsóék kíváncsian nézegettek mindenfelé. Közvetlenül a csator­na mellett elsőosztályú betonút húzódik. Mellette pedig hosszú kilométereken át az olajvezeték Egy hídja is van a Szuezi-csator- nának, azonban ez csak gyalogo­sok részére épült. Az út közepe táján kisebbfajta öblöt pillantot­tak meg, partján szebbnél-szebb villák sorakoztak... A távolban egy angol katonai tábor... Körülbelül hat óra múlva han­gosabban kezdtek dübörögni a gépek, a hajó kifutott a piszkos, iszapos és mindig viharos Vörös­tengerre. A hajó teljes sebesség­gel futott Távol-Kelet felé. A lé­giósok visszamehettek helyükre. Éppen idejében. Vihar készült. A hajó személyzete hamarosan be­csukta az ablakokat, miközben a hullámok egyre tornyosultak. Bi­zony, ezen az éjszakán alig aludt valaki a hajó utasai közül. Másnap reggelre csökkent a vi­har ereje. Délben a Pasteur utói­ért egy kisebb, közel sem olvan fényes hajót, amely két naonal korábban indult Oránból, és főleg légiósok utaztak rajta, szintén Távol-Kelet felé. A két ha.ió kürtje megszólalt és szűnni nem akaró szirénázással üdvözölték egymást. A légiósok átkiabáltak a másik hajóra, katonaszerencsét kívánva egymásnak... Azután a Pasteur motorjai han­gosabban kezdtek zakatolni és a nagy hajóóriás otthagyta unoka- testvérét. Gazsó és Vámos órák hosszat barangolt a hajón. Hat emeletes volt. volt rajta és benne mit néz­ni. És az emberek... A legfelső emeleten állandóan r.7ólt a zene, táncoltak, mulattak a vendégek, szórták a pénzt... Egy emelettel lejjebb is nagy volt a dáridó. A tiszteken kívül ezen az emeleten lakott 400 vö­röskeresztes nővér is. S a nővé­rek nemigen mondtak e'lent a tisztek meghívásának. Jól érez­ték maciikat nap nap után... Az egetverő tivornyák erről tanús­kodtak. A légiósoknak már csak az ol­csó vörös borra tellett, esstleg néha egy konyakra. Az arabok és a négerek rendelkezésére semmi­féle ital nem állt, a felsőbb eme­letekre ők nem melleitek fel... Singapur felé haladt a hajó, amikor Gazsó egy igen nagymé­retű bóját vett észre a tengerben. Átmérője lehetett vagy öt méter. A bója tetején harangláb, abban egv tekintélyes harang. Ez a víz hullámzása következtében éjjel- nappal szólt. Egy ola^-z fiú ma­gyarázata szerint ezen a helyen mérte össze erejét annak idején a japán és az amerikai f’otta. Több mint négyszáz hajó süllyedt el itt, s elpusztult azok legény­sége is. A csata emlékére és a tengerészek lelki rdvéért szól a harang éjjel-nappal... Singapurban ivóvizet vett fel a Pasteur, s folytatta útját Sai­gon felé. Tizennyolc napi út után. a Pas­teur megérkezett Távol-Keletre, közvetelnül Saigon alá. Megkezdődött az erők elosztá­sa. Még mielőtt a hajó kikötött volna, 800 légióst átraktak egy csatahajóra. Ezek tovább men­tek. Köztük volt Gazsó és Vámos is. Gazsó megcsodálta az acé!k> losszust, amelynek testét páncél borította, csupán lőrései voltak szabadon. A hajó. hosszúcsövű ágyúit a part felé irányítottál^ Hogy hová megy a hajó, senki sem tudta... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom