Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
4 TOfcSA HEGYEI JJEPÜJSÄG 1962. jatroär 3ÍÍ A KISBOLYGÓ K Bizonyára sokan hallottak naprendszerünk bolygóiról. Jelenleg kilencet ismerünk. Naptól való távolságuk szerint a következők: Merkur, Venus, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz, Uránusz és a Plútó. Ezeken az úgynevezett nagybolygókon kívül a Mars és a Jupiter között helyezkednek el a kisbolygók. Csaknem valamennyi kisbolygó pályája a Mars és a Jupiter között van. Bár ismerünk közöttük nem egyet, amely olyan nagy pályaexcentrikusság- gal rendelkezik, hogy amikor legközelebb van, a Naptól mindössze 28 millió km távolságra, a legtávolabbi ponton pedig 300 millió km-re kerül központi égitestüktől. Ezt a kisbolygót Ikarosznak hívják. De ne rohanjunk olyan gyorsan. Tekintsük át egy kicsit ezeket a bolygókat. Hogyan történt a felfedezésük? A csillagászoknak már régen feltűnt, hogy a Mars és a Jupiter között nagy távolságkülönbség van a többi ismert bolygók egymáshoz viszonyított távolságához képest. Ez különösen akkor derült ki, amikor Kepler felállította három törvényét. Tanultuk, hogy Kepler harmadik törvénye a bolygók keringési ideje és a naptávolság közti összefüggést magyarázza meg. Nos ennek a törvénynek az ismeretében Bode berlini csillagász hosszas okoskodás után egy képletet alkotott, mely szerint a bolygók naptávoiságát egy számsorral lehet felírni. Ebből a számsorból egy bolygó hiányzott. Ez a hiányzó bolygó a Mars és a Jupiter között foglal helyet, e számsor szerint. Az a legérdekesebb, hogy már 1596- ban maga Kepler is említést tesz erről a bolygóról, azonban akkor még rejtély volt a kisbolygók jelenléte. * r Miután William Hersckel 1781- ben felfedezte az Uránuszt, és annak a naptól való távolsága is egyezett a Bode által számított értékkel, a csillagászok lázas kutatásba kezdtek. Felosz— Fekete porcelán. A bajorországi Selb híres porcelángyárában hosszas kísérletezés után a világon először sikerült fekete porcelánt előállítani. Minden eddigi kísérlet égéstechnikai nehézségeken bukott meg. tották egymásközt az égboltot, és figyelni kezdték a hiányzó bolygót. Még a munka megkezdése előtt bejárta a hír a világot, hogy Piazzi szicíliai csillagász 1801 január 1-én megtalálta a keresett bolygót. Piazzi ugyan foglalkozott az említett bolygó keresésével, de akkor azon az emlékezetes estén egy csillag-katalóguson dolgozott, és ahhoz végezte megfigyeléseit. Többször is megfigyelte az általa felfedezett bolygót, de pályáját nem tudta kiszámítani, mert közben megbetegedett. Megfigyelései eredményeit levélben közölte valamennyi ismert csillagásszal. Gausz egy pályaszámítási elméletet dolgozott ki. Ez jó alkalom volt, hogy igazolja elmélete helyességét. Hozzá is fogott a számításokhoz. A közölt megfigyelési adatokból meghatározta a Piazzi által felfedezett bolygó helyét. és pontosan egy év múlva, 1802 január 1-én meg is találták. Ezt a kisbolygót Ceres-nek nevezték el. Hamarosan újabb kisbolygókat találtak. Olber műkedvelő csillagász találta a másodikat, amit Pallasznak neveztek el. Ezután sorra újabb kisbolygók kerültek elő. Olber szerint a kisbolygók egy valamikor a helyükön lévő nagybolygó maradványai, mely szétrobbant. Elméletét arra alapozta, hogy az első időben felfedezett kisbolygók pályája keresztezte egymást. A fényképezés bevezetésével egyre több kisbolygót találtak. A később felfedezett kisbolygók azonban nem mind estek közel egymáshoz. Ez a tény megingatta a csillagászokat abban, hogy közös eredetűnek tartsák a kisbolygókat. Az igazság az, hogy még ma sincs teljesen tisztázva ez a kérdés. Smidt szovjet csillagász elmélete szerint a kisbolygók valamikor egy összefüggő övét alkottak a Nap körül, mint ahogyan a Szaturnusz körül is van egy gyűrű. Mindenesetre igen valószínűnek látszik, hogy a kisbolygók és a nagybolygók meteorokból álltak össze. Egyes csillagászok szerint abban a térségben, ahol ezek a bolygók találhatók, a gravitációs hatás miatt nem jöhetett létre egy nagyobb bolygó. Ez mindenesetre még tisztázásra vár. Hány kisbolygót ismerünk? Az első kisbolygó felfedezése után egy kis szünet következett, de a fényképezés valamint nagyobb nagyítású távcsövek alkalmazása és a pontosabb csillag- térképek elkészítése után hihetetlen módon kerültek elő az eddig még ismeretlen kisbolygók. Manapság mintegy 1600-at tartanait nyilván, de számuk ennél jóval nagyobb. Egyes csillagászok százezerre becsülik a számukat. Mekkora tömeget képviselnek ezek a kisbolygók? Sajnos be kell vallani, hogy á kisbolygók tömegét igen nehéz megbecsülni. Az igazság az, hogy még egyetlen kisbolygó tömegét sem sikerült pontosan megmérnünk. Putyilin szovjet csillagász szerint az össztömegük egybegyúrva mintegy 6880 km átmérőjű gömböt tenne ki. Meg kell itt jegyeznem, hogy az egyes csillagászok által közölt adatok között igen nagy eltérés mutatkozik. Hasonló a helyzet, a kisbolygók össztérfogatánál is. A kisbolygók kutatása A kisbolygók viszonylag kisméretű égitestek. A legnagyobb méretű sem több mint 700 km átmérőjű. Ez az oka annak, hogy szabad szemmel egy sem látható. A fényképezéssel felfedezettek már csak néhány km-es átmérővel rendelkeznek, vagy még annál is kisebbek. Többnyire szabálytalan alakúak. Erre a fé- nyeséeükből lehet következtetni. Hol fényesebbek, hol halványabbak. Ez a fényingadozás szabálytalan alakjukkal magyarázható. Kutatásukban a magyar csillagászok is kivették a részüket. Különösen kiemelkedő eredményeket ért el Kulin György, aki 83-at fedezett fel, melyek közül 12 került a kisbolygó-katalógusba. E kisbolygók pályáját a felfedező számította ki. A kisbolygók pályája igen eltérő lehet. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a közelükben lévő Jupiter nagy mértékben befolyásolja mozgásukat, emiatt van nak olyan kisbolygók, amelyeknek a pályáját lehetetlen hosz- szabb időre előre meghatározni. így van az, hogy ma még nem tudjuk milyen pálván fognak ezek a bolygók néhány ezer év múlva keringeni. Veszelovszky Gyula a TIT csillaeás7"ti szakosztály tagja A védőszárnyak melege M‘ égésik, hogy a hatóságok valaki ellen eljárást indítanak, vagy munkahelyén elma- i asztal jak, esetleg el is bocsátják. Az ok ezerféle lehet, kezdve a sikkasztáson, a csaláson keresztül a munkafegyelem megsértéséig. Törvény szabályozza, hogy milyen esetben lehet és kell eljárást indítani valaki ellen. Hozzá kell tenni, hogy az iyen eseteket többnyire örvendetes jelenség kíséri: A dolgozók megvetéssel beszélnek arról, aki bűnt követett el, elítélik, megbélyegzik, aki az üzem, hivatal rendjét megsértette. Ez pedig igen figyelemreméltó, mert azt mutatja, hogy nálunk egyre kisebb talaja van a bűnözésnek, de még a gyakoribb fegyelemsértésnek is. De néha történik más is, olyan dolog, ami egyáltalában nem örvendetes. Megesik, hogy valóságos mentőakció indul meg bizonyos szervek, vagy emberek részéről. Sorra érkeznek a felmentés érdé kében a levelek, vagy éppen személyesen járnak el a mentés ügyében. Igaz, van egy olyan általános nézet, hogy szép dolog síkraszállni embertársaink védelmében. Csakhogy eme elv mögött nem fér meg minden eset, s főként nem férnek el azok az »embertársaink«, akik akár ilyen, akár olyan formában vétettek a társadalom ellen. Vajon emberség kérdése védőszárnyaink alá venni olyan embert, aki kárt okozott, a társadalomnak, s ezen belül valamennyiünknek? Ellenkezőleg. Aki védelmébe vesz egy ilyen embert, akarva-akaratlanul bizonyos tekintetben azonosítja magát azokkal a bűnökkel, szabálytalanságokkal, amelyeket az elkövetett. Távol áll tőlem az az állí- • tás, hogy ha valaki ilyen, vagy olyan ügy miatt bíróság elé kerül, vagy fegyelmivel el- bccsátják munkahelyéről, akkor mindenki rúgjon még egyet bele, de ha tud, többet is. Az arra illetékesek majd pálcát törnek felette, s ezáltal nyilván bűnhődik mindazért, amit elkövetett. A társadalom pedig ne próbálja kivetni magából az újabb ütések, csípések által, mert az illetőt társadalmon kívülivé úgysem tudja változtatni, hanem inkább próbálja megnyerni a tisztességes élet számára, segítse a helyes útra való viszatérését, támogassa a hibáktól való megszabadulásban. Mind a védőszárny, mind a rúgás szélsőséges megoldás és egyik sem helyes. Talán a rossz A vidéki vasútállomás restijében összeverődött három alkalmi ivócimbora. Egyikük idősebb, jó ötvenes bácsi, keményszárú csizmában, fekete kiskabátban, kalapban. A másik jóval fiatalabb, micisapkában, viseltes, szürke ruhában — külseje után munkásnak ítélhette az ember. A harmadik gumicsizmás, negyven év körüli, cserzett arcú, hajlott, erős, inas kezekkel. Mint egy vérbeli kubikos. A csizmás bácsi jobb vállán hanyagul odavetve, hátizsákká vedlett szütyö lógott kövérkésre tömve. Kisfröccsöt ittak. — Szépen mutatnak a szőlők — magyarázott a bácsi, miközben feljebb rántotta a vállán a lecsúszni készülő szütyőt. — Ha végig kedvező lesz rá az idő, olyan termés lesz, hogy csak na... — Legalább segítünk szüretelni — mondta a fiatalabb. — Hát ha más dolguk nincs, csak jöjjenek. De addig is igyunk... A három pohár összekoccant. — Kapálni kéne már, de az asszony addig rabmálódott rajtam, hogy vonatra ültem... — magyarázott tovább az öreg. — Csak legalább korábban menne (i vonat. /Oúh (ín tj eietit phzeíz' — Ajánlhat valakit, akinek kapás kellene. Elmennék, mert most nincs más munka. Kihúztuk a cseresnyést árkot, aztán azt mondták, elmehetünk haza. Ha majd lesz munka, akkor értesítenek. Addig is valami kereseti lehetőség után kellene nézni — vélekedett a kubikos. — Hát így hamarjában nem tudok mondani, de jöjjön át vasárnap... Biztos lesz olyan, aki felfogadja... Az öreg közben megunta, hogy a szütyö mindig le akar csúszni a válláról. Lehuppantotta a Padlóra. — Nincs benne törékeny? — emelte meg a fiatalabb. — Nincs. — Akkor ráülök. — Csak rajta... Amint a szütyő-hátizsó.kra telepedett, az valami zizegő hanggal lapult összébb. Néhány lépésnyire tőlük testesedé, kupecforma itta pálinkáját. A zöld vadászkalap alól sunyi tekintet villogott, a rezes arc és orr arról tanúskodott, hog’i gazdája nem vetette meg az italt világéletében. A zizegő hangra felkapta a fejét. Odalépett a hátizsákon trónoló fiatalemberhez. Odahajolt hozzá, hogy az arcába szuszogott, majd cinkosan kacsintva a fülébe súgta: — Dohány van benne? — Az... — vágta rá a fiatalember, csakhogy szabaduljon a kellemetlen érdeklődőtől. De az nem tágított. — Honnan hozza? — Dorogról... — Mennyiért adja? A fiatalembernek mintha valami eszébejutott volna, elmosolyodott. Úgy válaszolt. — Harminc pöngő. — De rábeszél... Faddon kapok huszonötért, amennyi csak kell. — Az meglehet. De ennek harminc az ára. — Gondolja meg. Huszonötöl adok érte. — Harminc az, se több. se kevesebb. — Hát akkor jó... adja el harmincért, ha tudja, ’sten áldja... — állt tovább a kupeckülsejű. Néhány perc múlva a restibe léptek a csend marcona őrei. Szú rós tekintetük körbefutott az id- dogáló magyarokon. Odaléptek a fiatalember elé. — Álljon fel! Mi van abban a zsákban? — Nem tudom ... — Ne tagadjon. Dohány van benne— — Nem tudom... Nem az enyém. — Ne hazudozzon, mert... — meredt rá fenyegetően a szúrósra pödört bajusz. — Nem hazudok őrmester úr. Nem az enyém. — Hát kié? — Az enyém... — lépett előbbre megilletődötten a bácsi. Mit véthetett az 6 zsákja? — Úgy! Szóval a magáé a dohány? — Nincs ebben dohány, tekin... — Ne povedáljon! Borítsa ki! De mozogjon, gyorsan! — és a puskaszíjon lejjebb csúszott egy ököl. Az öreg bizonytalanul oldozta ki a zsák száját, majd a két sarkát megfogva megrázta. Nagy halom — összegyűrt újságpapír hullott a padlóra. — Tetszik tudni — nyögte az öreg — a feleségem elküldött, hogy vegyek a városban egynéhány háromnegyedliteres, literes dunsztosüveget. A papírt azért hoztam, hogy becsomagoljam, ne törjenek össze. Bognár István. értelemben vett védőszárny for« dúl elő gyakrabban. Kézzel fogható az illető bűnössége, mégis patyolattisztára igyekeznek o! mosni. Mondjuk, adva van egy kocsmáros. Tagadhatatlan a bűnössége és az átlagember szamára természetes, hogy ezért bűnhődnie kell. De aztán jön X( akinek a kocsmáros jóbarát jaj mert zárás után is kiszolgálta, sőt, olyan napon is szívesen mért neki egy-két fröccsöt, amikor a kocsma nem is tart nyitva. Sőtj a kocsmáros gyakran mondja: »Kedves X, most tedd el a pénzi tárcádat, az én vendégem vagy. Sört parancsolsz, vagy bort’« Mindezt X. szívesen el is fogadta, mert elseje előtt különben is vékony a pénztárca. Sőt, ha gyenge minőségű bor kapható csaiij hogy honnan, honnan se, X poharába mégis kiváló minőségű kerül. Kezdetben nincs is különösebb probléma. X-nek jólesik a kocsmáros »figyelmessége« és semmi több. De aztán fokozatosan kezd nőni a kocsmáros becsülete X előtt. A kocsmáros kezd kiváló szakember lenni, hamarosan egészen megbízható emberré válik, »minden tekintetben« lehet rá számítani, sőt... És amikor kiderül, hogy a kocsmáros sikkasztott, vagy loport, ugye az már csak természetes, hogy megérdemli a védőszárnyakat... »Oh, nem azért a pár pohár borért, meg sörért, szó sincs róla — ki meri ezt állítani rólam, ki mer ezzel megrágalmazni? —, csakhát mert olyan rendes ember és ki tudja, kapunk-e hasonló jó szakembert?« V/égül aztán elindul a men^ tőlevél a maga útjára, Nem kerül sokba, egy-két telefon sem az illetékesekhez, sőt, a-: autóbusz-költség sem olyan nagy. Csattognak a védőszárnyak. A tisztelt Hivatalban dolgozik a munkájához nem sokat értő Y, aki viszont a sportmozgalomnak jeles oszlopa. Namármost, a Hivatal vezetője ez esetben nem tartozik a sportbarátok köréhez és azt mondja, hogy »engem nem elégít ki semmi más, mint a h:- vatal eredménye és nem tűrhetem meg a létszám növekedését a munkaerő növekedése nélkül«. Tehát erősen meginognak Y pozíciói. Ez viszont kitudódik. Ilyenkor aztán jön a telefon innen, jön a telefon onnan, a főnököt megállítják az utcán, felkeresik dolgozószobájában, ellátogatnak a lakására, mert azért kár lenne Y-ért... A Hivatal vezetője pedig mit tehetne, mégsem kerülhet szembe sem ezzel, sem azzal, mert hát az esetleg kellemetlen lenne. »Tényleg, próbáljunk meg másképpen foglalkozni Y-nal«. De ha mondjuk Zsebők Báliul középszerű munkaerőt — akinek nincs sem rokona, sem ismerőse illetékes helyen, semmi köze a sporthoz és nem tett valamiféle »jószolgálatot« senkinek — kiteszik a Hivatalból, bizony kellemetlen helyzetbe kerül. Védőszárnyak nélkül roppant nehezen ud majd a mélyvízből a száraz partra vergődni — ha egyáltalán sikerül neki. \/agy mondjam el Z esettt. ’ Azt mondta, hogy ő bizony egy lépést sem tesz K ügyében: Nyilván rászolgált arra, amit tettek vele. Telt, múlt az idő, K már el is felejtette a történteket és ismét megerősödtek pozíciói. Egy szép napon kiderült, hogy Z füle mögött is megtaláltak bizonyos dolgokat és ezért neki is bűnhődnie kell. Akkor K azt mondta; »Egy lépést sem teszek Z ügyében, mert egy jellemtelen fráter, amikor bajban voltam, egy lépést sem tett az érdekemben, pedig ha ő is kiáll mellettem, megúszhattam volna...« Z azóta alkalomadtán mindenkit a pártfogásába vesz, mert amint mondja, »néha nekem is jói esik a védőszárnyak melege«. Boda Ferenc
