Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 17. szám
6 C omogyban „sziget”-nek nevezik azokat a zsom- békosokban elterülő kisebb- nagyobb halmokat, ahol tavaszon és nyár eleién, vagy nedvesebb esztendőkben szép. frissfűvű legelője van a jószágnak. Forróbb nyári napokon érdekes jelenségnek lehetünk tanúi ezeknek a „szigeteknek” a közelében. Egyszerre csak azt látjuk, hogy a szigetek között valami különös, furcsa köd lebeg, olyan, mintha a zsombé- kosban elkalandozó jószág ezüstport vert volna fel, s a porszerű tüneményben a tinók, a néhány csenevész bokor akkorának látszik, hogy közülük a legkisebbek is kazalnagyságúnak tűnnek. A kisbojtár első nyarának egyik napján is, ebben a kavargó porban — ezüstködben — egyszerre csak egy óriás, imbolygó árny jelent meg. A fején nagy barna korong lengett, s ahogy a ködből közeledett, mintha az uradalmi intéző úr kisasszony-lányának megcsodált rózsáskertje indult volna meg: piros meg mégpirosabb virágok remegtek, valami kellemes, szédítő ingással. Czikli Bábi, a gulyásszámadó leánya hozta fejeskosárban az ebédet, meg a heti „váltást” apjának és a bojtárnak. Bidres-bodros. százráncú, rózsamintás kasmérszoknyája, mint egy álombéli virágoskert, terült szét a gyepen, amikor a lány lekuporodott a nagy berekfa alá és szedegetni kezdte elsőnek a tiszta mosottat, majd a sokféle jót, amit a gazda és a bojtár olyan régóta vártak. Ám hiába mosolygott ki a paprikás-zsíros levesből a kolbász, a gyerek se hallott, se látott, csak Bábit bámulta, mint egy megigézett. Pedig korgott a gyomra és fogáravalót is régen evett már, unta a mindennapos tarhonyát, lebbencset, mégis most nem érdekelte a heti egyszeri ünnepi ebéd, csak a leány. A gyerek ágrólszakadt, korán a maga kenyerére kényszerült kis bojtár volt. Bábi észre sem vette, mert titokban az ispángyerekkel szokott lecsúszkálni a szénakazalról, s ilyenkor az ifiúr majd elnyelte a szemével, de a gyerek ezt se bánta, egyedül az érdekelte, hogy egyszer-egyszer — mint most is ebédhozatal alkalmával — a közeliben lehessen. A kisbojtár a természet fia, az állatok fesztelen életmegnyilvánulási tettei hamar „érlelték”, és az ébredő férfiúság, a kamaszkor szomorú szomjúságával, mint eleven bálványt, „imádta” Bábit — nem sok sikerrel! A gácsértollas, lyukas kalap, kifakult rajtaválója, tarka foltjaival, meztélába, színehagyott, kékfestő gatyája, iinge nem hatott vonzóan, és a haja sem látott ollót már szent György- nap óta. pedig a magyarodi urasági cséplőgép halk, búgó dorombolása már hallatszott. Ahol ültek, kis domb volt. Lent, az emelkedő alján a Határ-árok — írás szerint Ormán- di-csatorna — vize folydogált, tükrét belepte a sárgavirágú vízitök vízszint úszó levele. Alig kezdte el a kisbojtár a kolbásztalanított, füstöltbürkés bablevest kanalazni — persze csak a maradékot, az árokparton megjelentek a magyarodi bóbitás, libák — Vérivel. Veri kis nyíszlett, fehér arcú leányka, akinek vézna vállaira úgy borult a színevesztett perkálrékli, mint a bánat a nagy szegénységre. Lábbelije Vérinek még talán télen sem volt és — ellentétben Bábival — szomorú volt, s szótlan, mint a hollödi néma koldus — Bungató Vince bácsi. Ha a legelésző csorda a dombszélt járta. Veri mindig kiült az árokpartra és órahosz- szat is áttekingelődött a másik part felé. Vériről — akik ismerték — csak annyit tudtak, hogy amolyan senkilánya, akinek ta-. Ián még anyja sem volt. Egyik magyarodi nagygazdánál volt olyan ötödik-kerék féle — mindig éhes. hamar síró. szódéS uaíáddd KONCZ ANTAL: • Életeddel felelj morú kis jószág, megtűrt „lelencből hozott". „Akik” kíváncsiak voltak rá — béka, sikló, szitakötő — gyakran láthatták, hogy milyen kitartóan nézte, ha a pásztor, vagy a bojtárja ke- nyerezett. A bojtárnak gyakorta jutott eszébe, hogy nem sokkal előtte ő is így leste, ha az ispángyerek vajaskenyeret majszolt és amíg az evett, a bojtár vele együtt nyelt: a kenyérmajszoló az unt finomat, a bojtár meg a szájában összefutó nyálat. A kisbojtár igen jól emlékezett, hogy a tisztelendő úr hányszor mesélte: — Jézus Krisztus egy alkalommal öt kenyérből ezreket látott vendégül a pusztában, de ebben a so- mogyszéli pusztaságból kitellő gyehennában ilyen csoda sohasem esett. Vérivel is csak olyan formán, hogy amikor a fog alatt csikorgó penészes kenyérből a bojtár egyszer-egyszer kitűrt, a megmaradt részből egy falat Fürgencnek — a kutyának — és egy darab újságpapírba csomagoltan át az árkon: Vérinek. — Ne, te béka, egyél te is! — volt a kiáltáskíséret, de a leány mindig megvárta, amíg a csorda bojtárostul, ebestül eltűnt a partról. A bojtár, ha titkon visszalesett, láthatta, hogy a göngyöleg — igen sokszor csak lapulevél — sincs már a helyén. ellenben a lény jól benn a berekben egy zsombékon ülve valamit majszolt: lehetett sóskaszár is. de mégsem, hiszen a száraz rétet már régen lekaszálták, meg ott nem is termett, csak madársóska. Idők folyamán a kislány a bojtár „kenyerespajtásává” lett, de ettől még felkophatott az álla, hiszen neki is csak szűkén mértek, fölöslegbe csak akkor maradt, ha Bábi — hetente látogatóba jőve — az újonnan hozottnak helyet csinálni, apja tarisznyájából „ne, te rihes!” kiáltással a régi, összeszáradt darabokat a kisbojtár szűrére hullajtottá, lévén lusta hazavinni a maradékot a malacoknak. Akkor is ilyenformán készült hazamenni, de előbb következett még. amiért — legalábbis a bojtár szerint — élni volt érdemes! Kristálytiszta. langyos víz folydogált az árokban és Bábi meg szokott benne fürdeni. Mindig valamiféle furcsa ruha volt rajta. Ez azért volt szokatlan, mert a falusi kisgyerekféle. ha a két nembéliek egymástól távol is, de anyaszült meztelen szoktak fürödni. Bábi más volt ebben is — igaz. kezdtek már nőni az „almái”, de nem ezért csinálta ezt a víznek való öltözködést, hanem mert ez volt akkor az új módi. A tekintetes asszonyok is felöltözködve úszkáltak a Balatonban, de a berki ember — mint a kisbojtár is — csak hírüket hallotta, hiszen a Balaton. amely valaha a szigeteket is körül csillogta, nagyon mesz- sze visszahúzódott már. mesz- szebbre, mint a kisbojtártól az álmait beragyogó Bábi, aki, ha kijött a vízből, abban a tapa- dós micsodában, mindig felgyújtotta a kisbojtár képzeletét. Szegény bojtárt előbb a hideg lelte ki. aztán azt hitte, meggyül, s utána összeverődtek a térdei, akárcsak az öreg reszketős kódusé. ha a templom előtt megjelent remegni a szívek meglágyítása végett. Most is nagy izgalomban várta a bojtárgyerek az ebédutánt, de Bábi most kényeskedett. nyafkás volt és késlekedett, ellenben Veri már megjelent a parton. Égő szemekkel tekinge- lődött át. a gyerek már csomagolta is lapúlevelesbe a „já- í’andóságot”, és mert úgy látta, hogy „nárcizmusra” nagyon is hajlamos Bábit nagyon elfoglalta önnön szépsége — kitartóan bámulta a víztükörből visszara.gyogó alakját —, meg- lóbálta a csomagot. Vesztére. Bábi. mint a vércse, csapott le rá és kikapta a kezéből a kenyérdarabot. s nagy erővel belevágta a vízbe. Szeme villámokat szórt és furcsa, rekedtes hangon megszólalt: — Annak a kehesnek egy falatot se! Miért lopja a napot a dologtalan. csak itt lebzsel a kész körül, mint a másik sem- mitlen! — sziszegte. A kisbojtár a készülő égből egyszerre visszapottyant a valóságba. Ezért szedett hát ő függő cinkefészkeket a mélyvizű, alattomos folyású Cölöm- pös vízre hajló fűzfáiról, és lopott dinnyét Bábi számára Csacska Csana bácsi féltve őrzött kertjéből már a múlt nyáron is, hogy most „másik sem- mitlen” legyen. Nagyon elszomorodott. és el is gondolkozott a kisbojtár, hogy az, aki mindennap belakhatik, az a szegénytől még a falásnyi kenyeret is sajnálja. Na és Bábi mit dolgozik? Kenyi-fenyi magát, öltözködik, cserélgeti ruháit, a lába pedig olyan, mint a musz- lóbot, maga pedig olyan, de olyan dologtalan. és még ő nevezi annak, a libái után egész nap lótó-futó Verőn i Icát. Veronika haja akár az érett kalász, a szeme nefelejcs, dereka hajlékony és a termete, ó. a termete, hát még a réklije alatt az a két ijedt gálambocska. hogy repkednek, reszketnek rajta haj, a dúdo- rok, ha fut a libái nyomában, bezzeg Bábi blúzában két rózsaszínű malac hányta-vetette magát, ha szégyenszemre világos nappal orcapirító módon ott ugrált a parton, abban a ta- padós micsodában. Éjjel a bojtár már azt álmodta. hogy a Fekete-sziget felől, a tölgyes vén fái alól virágos aranyhintq robog elő. és hosszúnyakú ludak húzzák. Veri pedig koszorús szulákostor- ral hajtja a furcsa madarakat — Zala menti ember, kivált gyerekféle nem ismeri a hat.y- tyút, csak meséből, mint a darumadarat. Az álom után a kisbojtár, mintha a maga gazdájaként ébredt volna. Fütyörészve, felszabadultan nézett át a túlsó partra, s mintha tündérjelenésre várt volna. E naptól kezdve mind gyakrabban legeltek a magyarodi libák az egyik és a vörsi tinók a másik parton. Borsi Darázs Józse? Lányok a hűn és az erkölcsi posvány útján Cinikus kegyetlenséggel végre- hosszú idő óta fiatal lányokból pészik a mindenre kapható süldőhajtott bűntények sorozata fog- alakult bandákkal küzd. Körül- lányokat a legénységi kabinokba, lalkoztatta hosszú ideig az olasz belül hatezer bűnös hajlamú, A könnyűvérű bakfisok hajnalrendőrséget. Milánó közelében mindenre elszánt fiatal nőt tar- ban kerülnek elő onnan, többolyan „szakértelemmel” követtek tanak nyilván. Ennél is nagyobb nyíre kiadós alkoholmámorban, el számos bűntényt, hogy a nyo- azoknak a fiatal lányoknak a szá- Mi az oka, hogy Nyugaton a mozó hatóságok sokáig New ma. akik még nem kerültek a fiatalok, köztük a leány-ifjúság York. Chikago hírhedt alvilágá- rendőrség nyilvántartásába, de körében mind nagyobb mérete- ban iskolázott hétpróbás gengsz- különböző bandákba tömörültek, két ölt a bűnözés, az erkölcsi terekre gyanakodtak. Ezek az úgynevezett „alsószok- romlás? Számos kapitalista szoAzutón sikerült rábukkanni az nyás gengszterek” az áruházak- ciológus és pszichológus igyekszik első nyomra. Egy kereskedelmi ban. üzletekben és a földalattin magyarázatot keresni erre Akad- utazót Milánótól tíz kilométernyi- rendszeres zsebmetszést folytat- nak. akik egyszerűen azt állít- re leállított egy csoport álarcos nak, s éjszakánként a félreeső ut- iák. hogy a háború utáni if júság lány és fiú. A lába elé lövöldöz- cákon asszonyokat és idősebb fér- féktelen. Persze, ez a nézet tel ve, táncolni kényszerítették, fiakat rabolnak ki. A lánybandi- jesen hamis, hiszen Svédország- amint az a vadnyugati filmekben ták alaposan fel vannak fegyve- ban például másfél évszázada szokásos. Miután ígv „kiszórakoz- rezve. s élvezik azt a kiváltságot, nem volt háború, s az ifjúság ták” magukat, elrabolták az hogy a férfi rendőrök nem mo- féktelensége, erkölcsi zabolátlan utazó pénzét, értékeit, majd bele- tozhatják meg őket. sága mégsem kisebb, mint más-lőttek gépkocsijának abroncsaiba Nyugat leányifjüsága nem csu- nyugati országokban, és autóikon elhajtattak. pán a gengszterkedésben és-egyéb Mi tehát az igazi ok? Nem kétAz utazó nem sokkal később bűnözésben igyekszik lépést tar- séges, hogy ez az ok mindenek- Milánó városában felismerte tani a fiatalkorú és felnőtt férfi előtt a társadalom jellegében rej- egyik fiatalkorú támadóját. En- bűnözőkkel. A gátlástalanság, a lik. Az önzés, a cinizmus, a ha- nek alapján a rendőrség hama- kalandkeresés és a társadalom szonhajhászás társadalmában rosan lefülelte a bandát. Kidé- farkas-erkölcse más vonatkozás- ahol a kapitalizmus ragadozó tör- rült. hogy a mindenre elszánt ban is elvégzi a maga romboló vényei uralkodnak, s az utca, a gengszterek valamennyien kisko- munkáját. táncterem, a kávéház ..neveli’’ a rúak: a legfiatalabb tizenöt, a A stockholmi kikötőben például fiatalokat, ahol a mának élés legidősebb nem egészen tizen- alighogy megérkezik egy-egy ide- szemellenzős jelszava hódít és nyolc esztendős. S a banda feje: gén hajó. a rakparton máris nyü- rombol, szinte törvényszerű az if- egy tizenhat éves gimnazista zsögnek a 14—15 esztendős ka- jóság féktelensége, a fiatalkorú lány! landkereső diáklányok. Persze, a bűnözők számának növekedése, a Nyugaton az effajta eset egyál- hosszú tengeri útról érkező ten- fiatalok erkölcsi romlása, talán nem egyedülálló. A New gerészeknek több sem kell: habár York-i rendőrség például már a hajószabályzat tiltja, becsem- Bertalan István Könnyű ünnepelni, mikor bízó szirmát bontja a rozsa, dús csokorba kötni, odaadni vasárnapi szívvel elfogadni, napos örömre lelni, mikor bízó szirmát bontja a rózsa — könnyű ünnepelni! Tudsz-e ünnepelni, magasba szállni, jókedvűen szeretni, ha fojtó köd öli meg a rózsát, éhes fagyok kerted letarolják, télben tavaszra várni. jókedvűn szeretni, tudsz-e ünnepelni, magasba szállni!? Erős, vidám szívvel, ha vigyáznak rád — könnyű jónak lenni, diadalmaskodni Júdás-csókon, ha valaki a vad buktatókon kézen fogva vezet át, könnyű jónak lenni: erős, vidám szívvel, ha vigyáznak rád! Jónak maradni tudsz-e, ha hétköznapok száz gondja [görnyeszt,. sivatagban friss forrásra lelsz-e kísértő szóra nemmel felelsz-e? az alkalomtól futsz-e? , ha hétköznapok száz gondja görnyeszt, jónak maradni [tudsz-e? Ha melléd szegődik a nyugodt siker — könnyű hűnek lenni elvhez, baráthoz, gyűlt szeretőhöz, nem nyúlni doronghoz kardhoz, kőhöz, ka kapod mindig, mi kell. könnyű hűnek lenni, ha melléd szegődik a nyugodt siker! Hitedhez maradsz-e konokul hű, ha kudarc kudarcot ér, Ha kincset ígérnek becsületedért jellemed lándzsát visszavető vért-e vagy hajlékony gyenge fű? Ha kudarc kudarcot ér, hitedhez maradsz-e konokul hű? Könnyű lelkesedni, ha rakéta röpül a Venus felé szívedhez simul a jószárnyú hír sújtó sebektől óv balzsamos ír — elégedettnek lenni, ha rakéta röpül a Venus felé — könnyű lelkesedni! Hullt forradalmak után töretlen szívvel erőre kapni, jelző máglyaként tudsz-e lobogni hibák súlyától meg nem inogni az eszmék keskeny útján töretlen szívvel erőre kapni hullt forradalmak után? Tisztatekintetű boldogságot, vagy kába gyönyört akarsz? Lustán, mint disznó a pocsolyában sütkérezni a sors mosolyában, vagy szítani a lángot? Kába gyönyört akarsz, vagy tisztatekintetű boldogságot? Életeddel felelj! ne idomítható kacér szavakkal, harcolni tudó elvhű szeretet vezérelje szerelmes szívedet, ha szűnik is a delej. ne idomítható kacér szavakkal, életeddel felelj! KÓPIÁS SÁNDOR: Hit és jóslat Fény ég a kezek szép tetteiben, önsorsát biztatja bennünk a nemzet; míg homlokunk gyöngyét gyűjtötte a föld: szívünkben az élet új világot nemzett. Vérünkben ragyog a tavasz ereje s elhivatottságunk lelkesítő láza, mert tudjuk, hogy kezünk a félkész (percekből a szépen megtervezett éveket formázza. Ihletett órában alkotunk jövendőt, s megsimogat minket a nép bizalma. Ván-e köztünk költő vagy kőtörő, aki vágyainkból mindent ne vállalna? Van-e, kiben a fények nem szövik a kifeszített álmok szivárvány-hálóját? Van-e, ki nem tudja, miért zsong a gép, s és hogy a mezsgyéket kik ostromolják? Kegyelmet sorsunktól nem kérünk, nem (kapunk, de ha megvívjuk századunk harcát naponta, akkor mellénk áll a büszke emberiség, ahogyan azt Lenin hitte s megjósolta.
