Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

1962. január 21. TÖfWX MEGYEI SrEEÜJSÁ'Ö 3 A PÁRTÉLET HÍREI Felelősség es kártérítés híémetkéren a tsz pártszerveze­tének tagsága foglalkozik a köz­ségben működő termelőszövetke­zetek egyesítésével. A Béke Tsz és az Alkotmány Tsz tagsága kö­zött már létre is jött a megegye­zés, sőt a Ságvári Tsz tagsága körében is helyeslésre talált az egyesülés terve. A tsz-tagok vé­leményét összegezték a január 11-i párttaggyülésen, ahol már részt vettek a tsz-ek igazgatósági tagjai is. Sok szó esett arról, hogy az ötéves terv végrehajtá­sa érdekében is előnyösebb len­ne, ha egyesítenék a termelőszö­vetkezeteket. A gazdasági erők összpontosítása ugyanis meggyor­sítaná a község fejlődését. * A bölcskei Rákóczi Tsz párt­vezetősége a tsz vezetőivel kar­öltve tárgyalta meg a tsz-veze- tés megszilárdítására irányuló személyi változásokat. A párt­vezetőségi ülésen elhangzott ja­vaslatot a tsz-közgyűlés is egy­hangúlag elfogadta. * A bonyhádi járás több párt- szervezete a pártoktatás kereté­ben hozzáfogott az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanul­mányozásához. Az előadók meg­felelő szinten és súlyának meg­felelően ismertetik a kongresz- szus anyagát. A hallgatók ér­deklődése nagyobb, mint koráb­ban volt. * A bonyhádi járáshoz csatolt Hőgyész, Kalaznó és Felsőnána községekben párttaggyűlést tar­tottak az elmúlt héten. A taggyű­léseken részt vettek a Bonyhádi Járási Pártbizottság munkatár­sai, akik ezt az alkalmat is fel­használták arra, hogy megismer­Szabad horgászni a taplósi Hoit-Dunán A Földművelésügyi Miniszté­rium Állattenyésztési és Állat­egészségügyi Főosztálya rendelete értelmében a tolnai Béke Htsz bérletében lévő tolnai Alsó-Duna ágat (Mözsi-Duna) 1962. január 1-vel védterületté nyilvánítom, továbbá a taplósi Duna-ág véd- terület jellegét megszüntetem. így a tolnai Alsó-Duna ágon a horgászat egész éven át tilos, ugyanakkor azonban a taplósi Duna-ágon a horgászat egész éven át szabad. Ez utóbbi víz­területre a 70 forint értékű hor­gász területi jegy érvényes. A felemelt mennyiségű ponyt-iva- dék a taplósi Holt-Dunán a jö­vőben is évente ki lesz helyez­kedjenek a párttagsággal. A tag­gyűlést megelőzően a község la­kosságával ismerkedtek. * Az MSZMP Dombóvári Járási Végrehajtó Bizottsága ülésén Ku- rucz József, a KISZ járási tit­kára és Simon Károly járási út­törővezető számolt be az ifjúság körében, illetve az úttörő szer­vezetekben végzett munkáról. * A Szekszárdi Járási Pártbi­zottság legutóbbi vb-ülésén a két tolnai üzem, a selyemfonógyár és a textilgyár 1961. évi tervtelje­sítésével foglalkozott. Megállapí­tották, hogy az üzemi pártszer­vezetek és a szakszervezetek jó munkája is nagyban hozzájárult az elmúlt év eredményeinek el­éréséhez. • A tamási járás tizenhárom köz­séggel gyarapodott a gyönki já­rás megszűnésével. A járási párt- bizottság az összevonásával egy időben megkezdte a politikai munkát. Mind a tizenhárom köz­ségben párttaggyűléseket tartot­tak, amelyek igen aktívak vol­tak. Jó volt a párttagság meg­jelenése és az egyéb politikai kérdések iránt is érdeklődtek, megnyugtatóan oldódik-e meg a közlekedés a tamási járási szék­hely, és a járáshoz kapcsolt köz­ségek között. Végül arra kérték a pártbizottság jelenlévő munka­társait, minél sűrűbben tegye­nek látogatást a községekben, hogy a helyszínen is megismer­hessék a problémákat. Már készítik az 1963-as mintakollekciót Az idén nagy feladatok meg­oldása előtt állunk. A múlt évi munkához viszonyítva, igénye­sebb és minőségileg jobb termé­ket kell adnunk. S ezt érzik vál­lalatunk dolgozói. Megkezdtük az 1962-es és az 1963-as minta- kollekciók gyártását. Szokás sze­rint az idén a legújabb divatot követjük, a belföldi és a külföl­di igények figyelembevételével készült tervünk, s ennek meg­valósítása ránk, dolgozókra vár. A Bonyhádi Cipőgyár feladatait az idén is megvalósítjuk. Már az eddigiek során is arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a szocialista bri gádok példamutatása, versenye magával ragadja a dolgozók szá­zait. A gazdaságvezetés, a pártszer­vezet, a szakszervezet megad min­den segítséget a munkához. És ez a segítség, a munkások akara­tával párosulva a biztosítéka, 1962. évi munkánk sikerének. Büchner János kiváló dolgozó Az egyik gyárból jogtalanul el­bocsátottak egy munkást. Az il­lető először az egyeztető bizott­sághoz, majd — miután a válla­lati egyeztető bizottság nem ha­tálytalanította a fegyelmi döntést — bírósághoz fordult. Mire a bí­róság megtartotta a tárgyalást, eltelt pár hónap. Közben egyszer- kétszer el is kellett, napolni a tárgyalást, míg döntés született. Fellebbezés... újabb tárgyalások., jó félévig tartott a dolgozó kál­váriája, mire jogerős döntés szü­letett, hogy vissza kell állítani munkaviszonyát, kifizetni részére az elbocsátás és a munkaviszony visszaállítása közti időtartamra járó munkabért. Nem mindennapos eset, de saj­nos, ma még elég gyakran elő­fordul. Ilyenkor aztán — ha bár­milyen „nehéz szívvel” is, a vál­lalatnál benyúlnak — no, nem a zsebekbe — a kasszába és kifize­tik a dolgozónak a néha párezer forintra rúgó összeget. Milyen pénz ez? — Olyan, amit lényegében mun­kateljesítmény nélkül fizettek ki. A népgazdaság, a vállalat fize­tett, de cserébe nem kapott még egy percnyi munkateljesítményt sem. A dolgozó, aki kézhezvette az összeget, jogosan tartott rá igényt, ő szívesen dolgozott vol­na, nem az ő hibája, hogy nem végezhette munkáját. A lényegen mitsem változtat, ha a bíróság, vagy az egyeztető bizottság nem a dolgozó teljes fizetését ítéli meg kártalanítás címén, hanem csak egy hányadát, mivel a dolgozó közben másutt elhelyezkedett, vagy elhelyezked­hetett volna. Mint ahogy olyan eset is előfordult, hogy több dol­gozóval pár napig „igazolatlan mulasztó”-ként bántak, nem en­gedték őket dolgozni, de végül is a vállalatnak ki kellett fizetnie részükre az e napokra járó mun­kabért. Elég a Szekszárdon működő Területi Egyeztető Bizottság tár­gyalási jegyzőkönyveibe belete­kinteni, hogy megállapíthassuk- Sajnos, még mindig túl sok a munkajogi törvénysértés és szin­te nem múlik el tárgyalási nap anélkül, hogy egy-két vállalatot ne marasztalnának el, ne köte­leznék, hogy panaszos dolgozójá­nak kiesett időre járó bért fi­zessen. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben súlyos hibát követtek el azok, akik jogtalanul bocsátot­tak el embereket. Ebből kár szár­mazott azon túlmenően, hogy sok keserűséget okoztak a panaszo­soknak. Látszólag — amikor az elmaradt munkabér kifizetésre került — rendbejött minden. De jogosan tehető fel a kérdés: Miért a népgazdaság károsodik meg egyesek hibás intézkedései miatt? Megnyugtató, hogy a három kis­korú gyermekét egyedül felne­velő Cseh Györgynének munka- viszonyát a Tolna megyei Tej­ipari Vállalatnál visszaállította a Területi Egyeztető Bizottság, ré­szére kifizették a kiesett időre járó bért. De mi fogja a jövőben meggondolásra késztetni jogtalan elbocsátásának intézőit, ha most sem ők fizettek rá a törvénysér­tésre. Ma már szinte mindenütt tud­ják, hogy a selejtes munkáért nem jár bér a selejtkárt a selejtgyártóval meg kell fizettetni. Az előbbi eseteket' is nevezhetjük nyugodtan selejt- nek, a vezetés selejtjének. Ezt a kárt teljes egészében a népgaz­daság viselje? Mert ritka, mint a fehér holló, az olyan eset, amikor az ilyen kárt — akár csak részben is — megtéríttetik. Pedig a Munka Törvénykönyve idevonatkozó ren­delkezései egyértelműen kimond­ják: „A dolgozó a vállalatnak vétkesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik”. Igen rit- tán fordul elő az is, hogy kötbér- fizetésnél, kocsiálláspénznél meg­keresnék a felelősöket és — ha legalább részben is — ezzel eny­hítenék a népgazdasági kárt. így aztán egészen különös hely­zet alakul ki. A vállalat igazga­tója, vagy személyzeti vezetője hibájából kiesett időre járó béri fizetnek a jogtalanul elbocsátott és visszavett dolgozónak. Ez a — teljesítmény nélkül — kifizetett munkabér növeli a termelési költ­ségeket, csökkenti a vállalati nye­reséget. A vállalat tehát keve­sebb nyereséget fizet be az álla­mi költségvetésbe, de kevesebb lesz a nyereségrészesedés is. A kár egy részét tehát a dolgozók fizetik meg, akik egyáltalán nem ludasak a károsodásban. A Bonyhádi Cipőgyárban az el­múlt évben több mint ezernyolc­száz forintot vontak le a dolgo­zóktól selejtkár-térítés címén. Pre­cíz előírások vannak a gyárban arra, hogy az egyes műveletek­nél mennyi a megengedett se­lejt, aminek túllépése esetén már kártérítést szabnak ki. így ez a közel kétezer forint igen apró, 2—3 forintos tételekből összege- ződik. De a kártérítésre kötele­zettek közt hiába keresünk segéd­művezetőnél magasabb beosztású dolgozót, mint ahogy hiábq keres­sük a megtérített összegek közt a munkateljesítmény nélkül kifizet tett több ezer forintot is. Sok a selejtkár-térítés a Bonyhádi Zo­máncgyárban is. A vállalati egyeztető bizottság elé kerülő ügyek nagy része kártérítés el­leni panasz. Nos, a panaszok egy részét az egyeztető bizottság el­fogadta. Az egyik ilyen érdekes ügy volt Bajkai Ferencné és Bu- zási József panasza. Harminc­harminc forint selejtkár térítésére kötelezték őket, mivel egy alka­lommal 360 db fazék az ő rossz munkájuk következtében selejt lett. Az egyeztető bizottsági tárgya­láson megállapították, hogy nem a két dolgozó a felelős, hanem a művezetőjük, mivel a2 ő figyelmét annakidején a dol­gozók felhívták a hibára, ő még­is továbbengedte a sorozatot. A két dolgozót mentesítették a kártérítés alól — mivel nem ők a hibásak —, de a tulajdonképpe- ni felelőst már nem kötelezték a kárnak legalább részbeni meg­térítésére. Nem egy olyan ügyben kellett már döntenie a TEB-nek, amikor a vállalat — egyébként jogos kártérítési döntését kelleti hatályon kívül helyezni, mert a vállalat igazgatója későn hozta meg a határozatot. Ugyanis a Munka Törvénykönyve szerinl »Az okozott kár nagyságát és a kártérítés összegét a dolgozóval a kár felfedezésétől számított 3? napon belül írásban kell közöl­ni.« Ha ezt elmulasztják, a? egyeztető bizottság köteles helyt adni a dolgozó panaszának. Ilyen­kor — hogy a vállalatot, a nép; gazdaságot mégse érje kár — »kártérítési felelősség érvényesí­tésének elmulasztása« címen le­het kártérítésre kötelezni a mu­lasztást elkövető vezető beosztá­sú dolgozót. A gyakorlat azon­ban az, hogy a vállalatnál tudo­másulveszik a TEB döntését, de nem keresik tovább a felelőst. Következetesebben kell érvé­nyesíteni a kártérítési felelőssé­get. Nemcsak a dolgozók igazság­érzete követeli ezt meg, hanem csak így lehet a munkát, a veze­tés színvonalát is megjavítani Térüljön meg — még ha részben is — az a kár, amit bárki, tekin­tet nélkül állására, beosztására okoz a népgazdaságnak. Ennek az elvnek érvényesítése meggon­dolásra készteti azokat is, akik sokszor alapos mérlegelés, az ösz- szes körülmények figyelembevé­tele, a munkajogi törvények nél­kül döntenek emberek sorsáról. Jantner János ve. Tolna megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya még kevesebb ideig tartott, mint a kapitány gondolta... Akárme­lyik beteget kérdezte meg: hogy érzi magát, mind azt felelte: ki­tűnően kapitány úr, és minden­kinek sugárzott az arca. A vizit végeztével a kapitány meglepődve fordult beosztottjá­hoz. — Mi történt itt tulajdonkép­pen? — Semmi, kapitány úr. Csak a betegek megkapják azt, ami jár nekik. Élelmet, cigarettát, min­dent. — És eddig miért nem kap­ták meg? — Nem tudom, kapitány úr. — Felháborító, Bogy az a két csirkefogó mit csinált itt! De még a mai napon intézkedem!... Elrohant.;. Késő délután érkezett vissza a kórház területére, ahol azonnal hivatta a két németet és irgal­matlanul leszidta őket. — Hadbíróság elé állíthatná­lak benneteket kutyák! — üvöl­tötte. — Beteg társaitokat káro­sítottátok meg, s ezzel hátráltat­tátok felgyógyulásukat. És te, rü- hös kutya, mindjárt a beledbe mászok! így gazdálkodtál a rak­tárral?! No, ezért még számo­lunk. A kulcsot azonnal add át új kollégádnak és takarodjatok a szemem elől! A két német egész délután dúlt-fúlt. Végül a tizedes szemé­ben fény villant. Rangjánál fog­va a kórház területén ő állította össze az őrséget. A 6-os számú őrhelyre este 10-től éjfélig a gyű­lölt 57 081-est osztotta be... A ti­zedes elégedetten dörzsölte te­nyerét... Gazsó a szobájában üldögélt... Jókedvűen, derűsen várta a va­csorát. És kíváncsian várta a kislányt, vajon hogy jön be, va­jon milyen ruha lesz most rajta, és... Rajtakapta magát, hogy nem is annyira a vacsora érdekli... El­pirult. Megzörrent az ajtó függönye..; Gazsó arrafelé kapta tekintetét. A lány egyenesen, felemelt fővel lépett a szobába, két szép szemét mosolyogva függesztette a fiúra. Letette a vacsorát, aztán arca el­borult. Tanácstalanul álldogált egy darabig, majd bizonytalanul elindult kifelé. Útközben kétszer is visszanézett. Gazsó melléje ugrott. — Valami baj van?... Monda­ni akarsz valamit?..; A lány ránézett. — Baj?... Nincs... De a két né­met nagyon haragszik rád... Gazsó el nevette magát. — Tudom. — Ne nevess — nézett rá ko­molyan a lány. — Te nem isme­red ezeket... Este... — Mi lesz este? — Nem tudom... de valamit terveznek! Vigyázz! — Köszönöm, hogy szóltál. Vi­gyázok majd magamra... A lány kisietett. A következő percben Szalai lé­pett be hozzá. — Üzenetet hozok — szólt. — Estére összeállították az őrséget. A tizedes téged is beosztott. 10 és 12 között a 6-os őrhelyen kell lenned. Gazsó felugrott. 10 és éjfél kö­zött?... De hiszen... Ez világos! Akkor a legerősebb a lövöldözés. Ö kinn áll őrségben.. Aztán egy golyó süvít feléje valahonnan és el van intézve... Hát ez az, ami) a lány említett... Ö, a két gaz­ember! Hát ezt fundálták ki?.,. De ebből nem esznek. ökle összeszorult. Szalai meg­lepetten nézett rá. — Mi bajod? — Egészségügyit nem lehet őr­ségbe osztani — hadarta Gazsó —, ez benne van a szabályzatban. — Persze, hogy nem lehet — mondta nyugodtan a másik —, no de a tizedes azt mondta, hogy ez meg van veled beszélve. Elvál­laltad... (Folytatjuk) Akár lehetne kezdeni a tavaszi munkákat A nagydorogi gépállomás akár holnap kezdhetné a tavaszi mun­kákat; munkagépeit csaknem tel­jes számban kijavította már, ott sorakoznak katonás rendben az udvaron. — Kilenc brigád javította a munkagépeket — mondja Talpai István főgépész. — Készen van a 29 műtrágya-szórónk, a kilenc tárcsánk, a négy dixtillerünk, húsz vetőgépünkből 18, a 13 négy­zetes vetőgépünk, tizenöt sor­művelő és 16 talajművelő kulti- vátorunk, a négy burgonyaültető­gépünk. Két sorosvetőgépünk sor­sa még bizonytalan, mert nem kaptunk eddig alkatrészt a javí­tásokhoz. Most vagy megróbáljuk házilag összehozni, vagy pedig kiselejtezzük. A műhelyekben most teljes ap­parátussal folyik az erőgépek ja­vítása. Az erőgépeket hat bri­gád javítja, három szerelő pedig — három tsz-traktoros közremű­ködésével a termelőszövetkezetek gépeit. — Hatvanöt saját és 22 terme­lőszövetkezeti erőgép fő- és folyó javítását végezzük el most a tél folyamán. Ezenkívül az idén 51 tsz-erőgépre van szerződéses szer­viz, havonként és háromhavon- ként. Az egyik műhelyben DT—413- as áll „széttrancsírozva”. Csak éppen a motorblokk áll az alvá­zon. A szerelők a kiemelt sebes­ségváltó állapotát vizsgálják. A szétszedett traktor mellett ott terpeszkedik egy bakon az új motorblokk. — A Diesel-rendszerű trakto­roknál bevezettük a motorcserés főjavítást — magyarázza Talpas elvtárs. — Bejön javításra a trak­tor, a régi motor helyére besze­reljük az újat, illetve a már meg­javított motort. Külön brigád fog­lalkozik a motorok javításával. — A cséplőgépek, aratógépek javítása a terv szerint folyik, már csak három aratógép javítása van hátra. A kombájnjavításban saj­nos, akadályoz bennünket az al­katrész-hiány. — Egyébként — teszi még hoz­zá a főgépész — az SZ—100-asunk dolgozik; Cseresznyésben gyü­mölcsös alá forgat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom