Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-28 / 304. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. december 28. Bonckés alatt as NB 111. Az első két cikkben az őszi bajnokság hazai és idegenben játszott mérkőzései alapján vizs­gáltuk meg a csapatok teljesít­ményét. Mai cikkünkben rövid értékelést kívánunk adni az őszi szezonban látottakról, majd a megyék közti és a megyén belüli rangsort állítjuk össze. Ősszel abban a szerencsés hely­zetben voltunk, hogy az NB III 16 csapata közül csak a Pécsi VSK, a Kiskunhalas, a Bajai Építők és a Kaposvári Dózsa já­tékát nem volt alkalmunk látni, őszintén meg kell mondanunk, hogy a látottak igen vegyes be­nyomást keltettek bennünk. A já­tékosok technikai képzettsége igen sok kívánnivalót hagyott maga után. Messze el­pattant labdák, a folyamatos játéknak csak szórványai, fejjá­tékbeli hiányosságok, pontatlan átadások, taktikai hibák jellemez­ték a legtöbb esetben a csapatok küzdelmét. Sok esetben a csa­patok küzdőszelleme is kifogás tárgyát képezte. A csatárjátékról, amely a labdarúgás savát, borsát adja meg, ne is beszéljünk. Kevés volt azoknak a csapatoknak a száma, amelyek a góllövést te­kintették elsőrendű feladatuknak, még a vidéki találkozókon is ar­ra törekedtek, hogy lehetőleg gól nélkül ússzák meg az összecsa­pást. A tavalyihoz viszonyítva visz- szaesett az NB III. színvonala. Ezt a megállapítást igyekszik alá­támasztani azt is, hogy amíg ta­valy ilyenkor 5—6 csapat egyen­lő eséllyel indult a tavaszi küz­delmeknek, addig most a Pécsi VSK már az őszi idény végén 4 pontos előnyre tett szert és lé­nyegében már csak a másik pé­csi csapat, a Pécsi BTC tudott vele lépést tartani. A tavalyiak közül a Kaposvári Kinizsi elment az NB II-be (örvendetes, hogy a csapat évadvégi visszaesése elle­nére is jobban szerepel, mint ta­valy a Pécsi BTC), a Kaposvári MTE, a Bajai Bácska alaposan visszaesett, de lényegesen keve­sebbre képes az idén a Szekszár­di Petőfi, a Kaposvári Dózsa, a Pécsi Vasas és hiányzik a Cse­pel Autó is. Ezzel szemben csak a Bajai Építők javult valamit, ta­valy óta (vagy a többiek estek vissza) és az újoncok közül Mo­hács és Kiskunhalas hozott egy kis élénkséget, örvendetes azon­ban Tolna megyei szempontból az is. hogy a Szekszárdi Dózsa és a Dombóvári VSE is a bajnokság első felében várakozáson felüli teljesítményt nyújtott. Ha a Szekszárdon látott csa­patok teljesítményét méltatni akarjuk, akkor a sort nem a má­sodik helyezett Pécsi BTC-vel kell kezdenünk, hanem azokkal a csapatokka], amelyek szelle­mes. ötletes csatár játékukkal hív­ták fel magukra a figyelmet. Eb­ből a szempontból annak ellené­re, hogy a csatárok egyetlen eset­ben sem voltak gólképesek, a Szekszárdi Petőfi—Mohács, a Szekszárdi Dózsa—Székesfehér­vár. a Sz. Dózsa—Pécsi Bányász, a Sz. Dózsa—Dombóvár és a Sz. Dózsa—Pécsi Vasas mérkőzés vit­TOLNA MEGVEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapia felelős szerkesztő: Petrits Ferenc KJadia' a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd. Mártírok tere 15—17. Telefon: Szerkesztőség: 20—11 Kiadóhivatal 20—10 KészOl a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előflz.téii d<| w hónapra M M te el a pálmát. Székesfehérvár korántsem játszott már olyan passzív játékot, mint az előző években. Bár ezúttal is Székesfe­hérvár játszotta a legszervezet­tebb védőjátékot, nagy gondot fordított a támadásépítésre is. A Dózsa ellen megzavarodott a vé­delem az első félidőben, szünet után azonban a vendégcsapat vé­dekezésre késztette a hazai együt. test, de mint ahogyan ilyenkor lenni szokott, a csatárok ideges­sége nem vezethetett eredményes­ségre. A Petőfi ellen nagyszerű védőjátékot mutatott Székesfehér­vár. Minthogy Zörényi képtelen volt Kovács IV. semlegesítésére, a volt NB I-es játékos nemcsak góljával döntötte el a mérkőzés sorsát, de számtalan támadásnak az elindítója is lehetett. Hogy a székesfehérvári csatársor mégis­csak egyetlen góllal nyerte a ta­lálkozót, ez kizárólag annak tu­lajdonítható, hogy a székesfehér­vári csatárok kihasználatlanul hagyták adódó helyzeteiket. Veresége (a Petőfi ellen) elle­nére is jó benyomást gyakorol a nézőkre a mohácsi csapat játéka, amelyben a Pécsi Dózsától átiga zolt Pleck volt az irányító, a gyors, fiatal csatárok, főképpen Heim pedig ontotta a gólokat. Szerencsére nem a Petőfi elleni találkozón. Heim az NB III. egyik legeredményesebb csatárá­nak bizonyult. Meglátszott az őszi idényben a Pécsi Bányász szereplésén, hogy újra Krivanek Vilmos vette át a csapat edzéseinek irányítását, aki annak idején — a csapat NB li­es szereplése idején is a csapat edzéseit irányította. Krivanek Vilmos is elsősorban nem a véde­kezésnek, hanem a korszerű csa­tárjátéknak a hive. Hogy van is eredménye működésének, azt éke sen mutatja, hogy a csapat, bár csak a hetedik helyen végzett — a lőtt gólok tekintetében közvet­lenül a Pécsi VSK (38), a Szé­kesfehérvár (37) után következik, 34 góllal. Szekszárdon a Dózsa ellen a II. félidőben nyújtott a pécsi csatársor átlagon felüli tel­jesítményt. A csatársor erénye elsősorban abban keresendő, hogy nem egyetlen játékosra vár a góllövés, mint a legtöbb csapat­ban, hanem Kása, Pintér, vagy a fiatal Györkő és Müller egyaránt igen veszélyes kapura. Igen Ör­vendetes, hogy az újoncok között a Szekszárdi Dózsa is elsősorban csatár játékával hívta fel a fi­gyelmet. Bár a Tolna megyei csa­patokkal még majd külön is szándékozunk foglalkozni, elöljá­róban állapítsuk meg azt, hogy a szekszárdi belügyi csapat minden sikere ellenére egy félidősnek bi­zonyult. A Pécsi Vasas ellen is lényegében csak az első félidő­ben játszott igazán szellemesen, ötletesen a csapat. De ugyanezt észlelhettük Székesfehérvár, Er­csi és a Pécsi Bányász ellen is. Novák hátravitelévei kétségkívül alaposan megerősödött a véde­lem. de ugyanakkor a támadósor féloldalassá vált. Dombóvár a Dózsa ellen sze­repelt Szekszárdon és veresége ellenére is igen jó benyomást gyakorolt a nézőkre. Őszinte re­ménykedéssel tekintünk a csapat tavaszi szereplése elé és meg va­gyunk győződve arról, hogy a csapat az őszi szezon tanulsá­gainak felhasználásával tavasszal még sok örömet okoz majd lí- veinek is és a megye szurkoló- táborának is. Kevés csapattól láttunk olyan gyors támadásindítást, mini; ép­pen a dombóváriaktól és meg­győződésünk, hogy a mezőny egyik legatletikusabb együtte­sének bizonyultak az őszi idény folyamán a dombóváriak. Az őszi idény folyamán a Szíek szárdi Dózsa két olyan veresé­get szenvedett, otthonában, amely vereségek elkerülhetők lehettek volna, annál is inkább, mert olyan csapatok lepték meg a Dó­zsát, amelyeknek játéktudása semmivel sem volt nagyobb a Dózsáénál. A vereségek oka sze­rintünk a taktikai éretlenség volt. A Bácska tudta azt, hogy Dunai II. nélkül sem sokra ké­pes, ezért arra igyekezett, hogy jobb taktikai felkészültségével lepje meg a Dózsát. Ez teljes mértékben sikerült is. A Dózsa- védelem egyszerűen nem tudott mit kezdeni a 4 csatárral táma­dó vendégek ellen, akik mindig tisztán juthattak a labda birto­kába. Ezenkívül jó napot fogtak ki a Bácska-csatárok is, mert góljaikat szép lövésekből érték el. Még fájóbb volt a vereség Ercsi ellen. Itt a Dózsa gólarányt akart javítani. Novák középcsa­tárba állítása azt szolgálta volna, hogy növeljék a Dózsa-csatársor gólképességét. Ezen kívül elbiza­kodott is volt a hazai csapat. A fiatal ercsi csapat azonban nem állt be védekezni, hanem olyan magabiztosan kezdett, hogy az a mezőny minden csapatának be­csületére vált volnd. Mire a fö­lényes Dózsa-védelem felébredt, már 3:0 volt az eredmény a ven­dégek javára. Szünet után aztán már nem sikerült semmi, pedig volt a Dózsának annyi helyzete, hogy akár meg is fordíthatta volna a mérkőzés sorsát. A Pécsi BTC gólnélküli mér­kőzésen szerezte meg az egyik pontot a Dózsától. Mintha nem is akartak volna a pécsi csatá­rok gólt lőni, és mintha csak az lett volna a csapat feladata, hogy gólt ne kapjon. Kétségte­len tény, hogy ezt a célját az együttes elérte, de az ilyen szel­lemű játék egyáltalán nem szol­gálja a labdarúgás fejlődését. Különben a volt NB Il-es együt­tes második helyezése ellenére sem váltotta be a szerepléséhez fűzött reményeket. A Bajai Bácska Szekszárdon a Dózsa ellen jó napót fogott ki, és a Petőfi ellen is megszerezte a mérkőzés egyik pontját, mégis azt kell látnunk, hogy ugyan­olyan visszaesés! jelentett a Bácska számára Dunai II. távo­zása. mint ahogyan a Szekszárdi Petőfi is alaposan megérezte góllövő csatárának. Töröknek a távozását. Bár a csapat teljesít­ményével külön cikkben akarunk majd foglalkozni, elöljáróban hadd jegyezzük meg azt, hogy a mérsékeltebb szereplés okát Tö­rök távozásán kívül még abban is látjuk, hogy a csapat szinte minden mérkőzésen más felál­lításban szerepelt. 1961 legjobb atlétikai eredményei 10« m FÉRFI SÍKFUTÁS Hosszú évek gyakorlatának megfelelően ismét elkezdjük is­mertetni az 1961. év legjobb at­létikai eredményeit. Összehason­lításul az elmúlt 10 év átlagát, az 1960. és az 1961. évi legjobb eredményeket tüntetjük fel a legjobb tavalyi eredmények is­mertetése előtt. Az elmúlt évek Legjobb eredmény: Tízéves átlag; 1960: 1961: 11.35 11,00 10,9 Tizenegy esztendő óta először került a 100-as eredmény 11 mp alá. Az átlagok alakulása is igen biztató. A hármas átlag legjobb eredménye 11,30. Tehát ebből a szempontból 1960 és 1961 volt a gyakorlatának megfelelően közöl­jük a legjobb eredményeket, va­lamint azt, hogy hogyan alakul a hármas, az ötös és a tizes át­lag. Ezután kerül sor az 1961, év' legjobb eredményeinek is­mertetésére majd rövid meg­jegyzéseket fűzünk a táblázat­hoz. Először a férfi versenyszámok, és azok közül is a 100 méteres síkfutásra kerül sor: Hármas Ötös Tizes átlag 11.54 11,67 11,81 11.30 11,62 11,81 11.30 11,46 11,66 legeredményesebb év. Az ötös átlagban 1961 új csúcsot hozott: A régit 1959 tartotta 11,52-vel, A tizes átlag is csúcs beállítás­nak számít, volt 11,66 a Utoljára 1955-ben tizes átlageredmény: 1961. évi ranglista: 1. Gyűrű László (Szekszárdi Dózsa) 2. Kovács Lajos (Bátaszéki VSK) 3. Halmos Ferenc (Szekszárdi Dózsa) 4. Schwartz Márton (Szekszárdi Dózsa) 5. Garamvölgyi László (Bátaszéki VSK) 6. Szeleczky Mihály (Sióagárdi KSK) 7. Steiner István (Szekszárdi Dózsa) 8. Doboly István (Dunaföldvári gimn.) 9. Tóth Gyula (Szekszárdi Dózsa) 10. Molnár János (Szekszárdi gimn.) 10.9 f — 11.4 i 12.0 11,6 i 12.0 11.6 i 11.8 f — 11.8 f 11.7 11.8 i — 11.9 i —* 11.9 i 11.9 i — Egy esztendő alatt rendkívül sokat változott a ranglista. Amint látjuk, mindössze három olyan versenyző szerepel az 1961. évi ranglistán, akik már az 1960. évin is szerepeltek. Ugyanakkor a 11 másodperces Kosztolányit elvesztette a megye. Helyette vi­szont nagy nyereség az idén had­seregbajnokságot nyert szekszár­di honvéd: Gyűrű László ered­ménye, akinek először sikerült belül kerülni a 11 másodperces eredményen. így Péterfalvi La­jos 1943-ban beállított, és Dör- nyei Ágostonnak 1947-ben, és Kosztolányi Györgynek 1960-ban beállított csúcseredményeit adta át a múltnak. Gyűrű eredetileg kézilabdázó volt, és ma sem hagyta abba ezt a sportágat, pedig atlétikai si­kerei arra intenek, hogy ebben a sportágban szép jövő állna előtte. Rajta kívül a bátaszéki Ko­vács Lajost és a két szekszárd) vágtázót kell kiemelnünk. Az if­júsági Halmos és Schwartz szép eredménnyel hívta fel magára a figyelmet. Garamvölgyi a labdarúgással jegyezte el magát, így termé­szetszerűleg korántsem érhetett el olyan eredményeket, mini amilyenekkel atléta korában di­csekedhetett. Sokat vesztett gyorsaságából is, amely bizony a labdarúgó-mérkőzéseken is hasz­nára lehetett volna. A többszörös szpartakiád-győz- tes Szeleczky Mihály a ranglis­tán lényegesen lejjebb került, de mindössze egy tizeddel ért csak el rosszabb eredményt a tava­lyinál, amely még így is dicsé­rendő. Az utána következő fia­talokban is van fantázia, hiszen mindannyian ifjúsági sorban té­vő versenyzők. (Folytatjuk.) A Szekszárdi Járási Atlétikai Szövetség elkészítette szokásos évvégi mun­kastatisztikáját a járás verseny­zőiről és kiegészítette a járási at­létikai csúcseredményeket járási szinten. Az örvendetes utóbbi listán, hogy 6 új női járási csúcs született, férfivonalon kevés volt a kiemelkedő tudású versenyző. Az új járási csúcsok: Nők: 200 m: Fenyvesi Katalin (Bátaszék) 28.7, 40Ö m: Erdösy Mária (Tolnai gimnázium) 68 2, Sportérdekességek Nagylelkűség Az embernek elakad a léleg­zete és megsajdul a szíve. Antonio Alfonsi, 38 éves ro­mai lakos öngyilkosságot köve­tett el, felvágta az ereit, — Nem tudta elviselni szörnyű nyomo­rát. Leveleket, is hagyott maga után és ebben felajánlotta sze­meit Montuorinak, Fiorentina volt játékosának. Tudvalevő: Montuorinak egy mérkőzésen erős labdát -rúgtak az arcába, ez súlyos szembeteg­séget okozott, úgyhogy örökre fel kelleti: hagynia a labdarú­gással. És most az a szívszag­gató testamentum. hogy leg-' alább ő lásson. Brazíliában történt Brazília északi államában, Re- cifében — illetve Pernambuci- ban — ritka eset játszódott le. Az ottani vezető egyesület, a Nautico, fontos bajnoki mérkő­zésen a Central ellen csak dön­tetlent játszott és ezzel elvesz­tette az első osztálybeli vezeté­sét. Amikor a meccs után a pénztáros ki akarta osztani a já­tékosok között a prémiumot, a futballisták nem fogadták el. A csapat kapitánya kijelentette: »Olyan rosszul játszottunk, hogy nem érdemiünk jutalmat«. Ez aztán szerencse! Azon a napon, amikor a hír­ügynökségek jelentették, hogy Chile lesz a labdarúgó-világbaj­nokság színhelye, Cedomir Sa- mardzija belgrádi diák a posta- hivatalba sietett és táviratozott a chilei követségre: »Kérem be­lépői egyel; rezerválni részemre a jugoszláv és a chilei csapat vi­lágbajnoki mérkőzéseire«. Egy íratlan törvény szerint, aki el­sőnek rendel jegyet a világbaj­nokságra, azt a rendező bizott­ság vendégül látja. így történik most is, a belgrádi diák meg­kapta az értesítést: ingyen utaz­hat, ingyen tartózkodhat Chilé­ben és szabadj eggyel nézheti vé­500 m: Szuprics Mária (Tolnai Selyem) 1:23, 80 m, gát: Koródy A.nna (Bátaszék) 14,2, magas: Szuprics Mária (Tolnai Selyem) 140, 4x100 m: Bátaszék 56. Férfiak: diszkosz: Takács Ist­ván (Bátaszék) 44,20, tízpróba: Karsányi László (Bátaszék) 0371 pont, A tanulságos járási munka­statisztika eredménye a szorga­lomtól függött leginkább. A hi­vatalos járási versenyek első 0 helyezettjét pontozza a szövetség és a legjobb eredményt- elérő versenyzőt díjazásban részesíti a szövetség, szokásos évi értekezle­tén. A női lista: 1. Koródy Anna (Bátaszék) 79 pont, 2. Borbát Anna (Bátaszék), 3. Habi ny ék Erzsébet (Bátaszék) 41 pont. 4- Péter Franciska és Szepesi Er­zsébet (Bátaszék) 39—39 p. 6. Tő* zer Erzsébet (Tolna) 34 p. 7. Ve­csernyés Irén (Várdomb) 31 p. 8> Heronyányi Erzsébet (Tolna) 27 p. 9. Szuprics Mária (Tolna) .26 p 10. Fenyvesi Katalin (Báta­szék) 19 p. Férfiak: 1. Harsányi László (Bátaszék) 87 p. 2. Kovács Lajos (Bátaszék) 68 p. 3. Arady István (Bátaszék) 44 p. 4. Zala István (öcsény) 36 p. 5. Somogyvári Gá­bor (Bátaszék) 30 p. 6. Lengve! Lajos (Bátaszék) 27 p. 7. Cih Já­nos (Bátaszék) 26 p. 8. Pulay György (Öcsény) 24 p. 9. Gellér István (öcsény) és Ezer Ferenc (Tolna) 23—23 pont. A legjobb versenyzőket a járási szövetség díjazásban részesíti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom