Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

1961. december 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 ^ gyors építés nem boszorkányság! Mi a titka a komlói építők sikeres munkájának? Határidő előtt adtak át minden létesítményt a megyében Nem az év vége szorítja az építőket, hanem az idő. S az épí­tő tevékenységre kiválóan alkal­mas időjárást alaposam kihasz­nálják a Komlói Állami Építő­ipari Vállalat hármas számú fó- építésvezetőségének dolgozói. Teg nap látogatást tettünk a szek­szárdi építkezéseken, s az ta­pasztaltuk, hogy talán még a legnagyobb kánikulában sem ment úgy a munka, mint most. Bár az építkezéshez vezető utak rosszak, s ez kissé körülményes­sé teszi az anyagszállítást, de za­vart nem okoz, mert az anyagok jórészét már korábban kiszállí­tották. így most minden építke­zésen zavartalan a munka. Erről tájékoztatott bennünket Kobra József építésvezető, s csak ezután mentünk a különböző építkezésekre. Kísérőm, a szek­szárdi építkezések egyik vezető­je, Darvasi József tájékoztatott a részletekről, — amely, és a lá­tottak is — arról győztek meg: valahogy így képzeljük el most már az építőipari munkát. Gyorsaság, jő szervezettség, gépesítés, olcsóság jellemzi a szekszárdi építkezése­ket. A Mészáros Lázár utcai tizen­hat lakásos bérház helyén au­gusztusban kezdték meg a bon­tást, szeptember elején a föld- kitermelést, de úgy, hogy a mun­kahelyet két részre osztották. így egy időben volt a földkiterme­lés és az alapbetonozás. Már te­tő alatt áll az épület, néhány nap múlva befejezik a födémtöltést, az üvegezést, és átadják az épüle­tet a szakipari munkásoknak. Ta­vasszal pedig a lakók veszik bir­tokukba a szép bérházat. A huszonnégylakásos bérház befejezési határideje április else­je. De még az idén átadják. Sőt az első lépcsőház átadása már holnap megtörténik. Az épületen már az utolsó simításokat vég­zik. Hátráltatja a munkát, hogy nincs víz, bár a csatornázást a vállalat elvégezte, de a vízmű ígéretét nem tartotta be, s még nem is tudják, mikor kötik be a bérházat a vízhálózatba. Az AKÖV forgalmi telepén is serény munka folyik. Az épüle­tek jórészt első emeleti falegyen- ben vannak, és betonozzák az alapot. Itt sajnos nem tudták megvalósítani azt, amit a válla­lat a gyors és olcsó építés érde­kében szeretett volna. Az út még most sem készült el, tengelyig érő sárban lehet megközelíteni az építkezést. Ezen az építkezésen is határidő előtt járnak, biztató jel ez a jövő évi munkára, csakúgy mint a leendő műszergyár tan­műhelyének építésénél. Tegnap délelőtt a Róth János vezette kubikos brigád megkezd­te a tanműhely alapjainak ásá­sát. Még az idén egymillió fo­rintot beépítenek, tavasszal pe­dig már beköltözhet a tanmű­hely az épületbe. A Széchenyi utcai bérház, a ko­rábbi sok huzavona után gyors ütemben épül. A tervek szerint még az idén falegyenbe hozzák ezt az épületet is. Az a válla­latnak a célja, hogy a léli hónapokra mind több munkahelyet tudja­nak biztosítani a szakiparosok­nak. A kórház-konyha építése is igen előrehaladott állapotban van. Már a szigetelő munkák foly­A pécsi irodalmi színpad vendégszereplése Tamásiban Nagy sikerrel vendégszerepeit a tamási járási művelődési ház­ban a pécsi irodalmi színpad. A Pécsi Nemzeti Színház művészei, akik az irodalmi színpad mun­kájában közreműködnek, a tamá­si gimnázium meghívására ren­dezték meg maradandó élményt nyújtó előadásukat. A műsor a >-Nagy szerepek, szép versek« cí­met viselte. Az előadáson részt vett a gimnázium tanári kara, tanulóifjúsága és a meghívott vendégek. A nagy városoktól tá­voleső középiskola tanulóinak ritkán van alkalmuk ilyen szép előadásban gyönyörködni. Éppen ezért a gimnazisták köszönetüket fejezik ki a pécsi művészeknek s azt a reményüket, hogy a jö­vőben hasonló találkozásokra még sor kerül, ami nagyban hoz­zájárul az ifjúság irodalmi ízlé­sének csiszolásához — írja tudó­sítónk, B. M. nak, s még az idén, határidő előtt falegyenbe hozzák ezt az épületet is. Ma és holnap a szőlőkombi­nát építésénél részleges átadás­ra kerül sor. Ez határidő előtt történik. A hármas számú főépítésveze­tőség valamennyi Tolna megyei munkahelyén jelentős határidő­előnnyel dolgoznak. Az építőipa­ri szakmunkák jó szervezettségé­re jellemző, hogy az idén az összes átadott létesítmény határidő előtt készült el Bízunk abban, hogy a most épü­lő létesítmények átadása is ugyanúgy történik majd a jövő évben. A gyors építés nem bo­szorkányság — mint a szekszár­di és Tolna megyei példák mu­tatják — az egyösszegű munka­utalványozás. a szocialista mun­kaverseny, a gépesítés, a magas­fokú szervezettség segítségével le­het a beruházásokat határidő előtt olcsóbban a tervezettnél megvalósítani.-pj­Dicséret Bulgáriából A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz — a Tolnai Asztalos és Má­zoló Ktsz-szel együttműködve — évek óta gyárt üzletberendezése­ket, amelyek eljutnak az ország minden részébe. A két szövetke­zet már eddig is több alkalommal részesült elismerésben a korszerű és jó minőségben elkészített bolt- berendezésekért. A Bolgár Szö­vetkezetek Központi” Szövetségé­nek elnöke, Peke Takov elvtárs közölte az OKISZ-szal, hogy a tolnaiak által a bulgáriai Trudo- vec község szövetkezeti áruháza részére készített üzletberendezé­sek — a tetszetős kidolgozás és a jó minőség következtében — az érdekelt szövetkezet és szövetke­zeti központ lettel iesebb megelé- gedését váltották ki. Dicséretet kaptak a tolnai szövetkezeti dol­gozók a jó munkáért, azért, mert az üzletberendezéseket a rendel­kezésre álló rövid idő ellenére jó mi nőséiben és határidőre szállí­tották le. Felkészítés a télre A HARCI UJ ÉLET TSZ-BEN vezetőségi ülésen foglalkoztak az állatok átteleltetésével és ezzel kapcsolatban az évi takarmány­mérleg összeállításával. A vezető­ség és a tagság — az állatállo­mány sikeres átteleltetését figye­lembe véve — apró részletesség­gel mérte fel a takarmánykész­letet. A termelőszövetkezet állatállo­mánya az idei évben szépen fej­lődött. A fejőstehenekkel és nö­vendék állatokkal együtt 81 szarvasmarhájuk van. A sertés­állomány 400-ra szaporodott. Eb­ből következően, előrelátóan gon­doskodnak a jövő évi húsellátás­ról is. Biztosítva van a tsz jövő évi hízóanyaga. Van 116 negy­venöt kilogrammos és 80 huszon­öt kilogrammos süldőjük, ezen­kívül 107 kismalacuk. Ehhez jön még 13 anyakoca várható szapo­rulata is. A termelőszövetkezet 1962 év márciusában 90, június hónapban pedig 100 hízott sertés szállítását tervezi. A harci Uj Élet Tsz jól felké­szült az állatok átteleltetésére. Készítettek 550 köbméter zöld és 200 köbméter kukoricaszárral és cukorrépafejjel kevert silót. Ezen kívül van 1550 mázsa takarmány- répájuk. A KUKORICATERMÉST — 1330 mázsa csöves kukoricát — teljes egészében a közös állatál­lomány takarmányozására hasz­Gyarapodik a duuaíöldvári könyvtár A dunaföldvári tanács nagy gondot fordít a községi könyv­tár fejlesztésére. Ennek egyik bizonyítéka, hogy jövőre a köz­ségfejlesztési tervben mintegy 10 ezer forintos támogatást biztosí­tott a könyvtár részére, a könyv- állomány bővítésére. Ezenkívül a költségvetésből szintén 10 000 fo­rintos beruházást eszközölnek. Megéri a gondoskodást a duna­földvári községi könyvtár. Az el­múlt évek során sok-Sok új ol­vasóval gyarapodott a könyvtár olvasótábora. A községi tanács legutóbb, amikor a könyvtár munkáját vizsgálta, megállapítot­ta, hogy egy év alatt 13 000 kö­tet könyvet vittek ki a könyv­tárból a dunaföldvári olvasók nálják fel. Közgyűlésen hoztak határozatot arra — s ezt a tagok is egyhangúlag elfogadták —, •hogy munkaegység-részesedésre nem osztanak az idén kukoricát. A tagság háztáji földterületén ugyanis termeltek annyit, ameny- nyi biztosítja a tagok háztáji ál­latállományának takarmányozá­sát. A takaumAnymérleg SZERINT 465 és fél mázsa — májusi morzsoltra átszámított — kukoricát adnak át cserébe ser­téstápért a Terrnényíorgalmi Vál­lalatnak. Kukoricából 982 má­zsára van szükségük. Ezzel szem­ben rendelkeznek 985 mázsa ku­koricával. Szénából 487 mázsát irányoztak elő az újig, készletük pedig 500 mázsa. Takarmányszal­mából 352 mázsát számoltak és a készletük 520 mázsa. Silóból és takarmányrépából 4254 mázsát használnak fel a takarmánymér­leg szerint, ez a mennyiség is hiány nélkül megvan. Hiány csak az ipari takarmányból mutatko­zik (korpából és olajpogácsából). A hiányt lucernaliszttel pótolják majd. Nagy és körültekintő munkával készítette el a harci Uj Élet Tsz vezetősége és tagsága takarmány­gazdálkodási tervét, amely nem­csak a téli hónapokra szabja meg az állattenyésztésben dolgozók feladatát, hanem egészen az új takarmányféleségek megjelenésé­ig. Az állattenyésztők bevonásá­val részletesen kidolgozták, hogy a fejős és vemhes teheneknél két kiló abrakot, egy kiló lucerna­lisztet, 3 kiló lucernaszénát, húsz kiló silót és 15 kiló takarmány- répát etetnek fel naponta. Ugyan­így számították ki a hízók, a nö­vendék állatok és a sertések na­pi takarmányadagiát is. A takarmánymérleg elkészíté­sével a harci Uj Élet Tsz tagjai figyelembe vették a nemzetgaz­dasági érdekeket. Figyelembevet­ték azt, hogy termelőszövetkeze­tük a jövő évben is eleget tud­jon tenni az állam iránti kötele­zettségének. És nem utolsó sor­ban figyelembe vették, hogy mint állattenyésztő termelőszövetkezet, a jövő évben is biztosítani tudja az állattenyésztésből származó jö­vedelmet, s ami ezzel szorosan összefügg, a tagság jövő évi ré­szesedését. __ P-né — H ég öt helyen mutatják be a Tolna megyei tájak, emberek fotókiállítás anyagát A jelenleg Bonyhádon látható Tolna megyei tájak, emberek fo­tókiállítás anyagát még öt helyen mutatják be a közeljövőben. A kiállítás másodbemutatóját kérte a MADOME, Dombóvár, Paks, Szekszárd és Tolna. Ez a művé­szi fényképezés iránt egyre nö­vekvő igényt mutatja, s azt, hogy a bonyhádi kiállítás megrendezé­sével jó munkát végeztek me­gyénk amatőrfotósai. HZ 97181-1!! |^^j^rta^üa^HÄL¥ 8. Gazsó felpattant. — Eh! Az emberség, mindenhol emberség, a becsület, meg becsű let... Az altiszt lépett be újra. — Mondtam már, hogy ne or­dítson! — rivallt rá Gazsóra. — Túl vagyunk a zónahatáron — vágott vissza. — Többé nem kell ránk vigyázni. Maga nekünk nem parancsol! Nemsokára új ha­zánkban, Franciaországban le­szünk. Az őrmester gúnyosan elmoso­lyodott. — Akkor parancsolok csak iga­zán — s egyszerre ordított. — öt éves légiószerződést írtak alá, hü­lyék! öt évig harcoltok a francia idegenlégióban, ha közben meí nem döglötök! Röhögött. A német kezében megállt a sü­temény, a jugoszláv felugrott. A lengyel továbbra is fejét tenye­rébe hajtva ült. Gazsó riadtan nézett Vörösre. — Most mit csodálkozol — pró­bált Vörös kedélyeskedni —, hi szén te magad is sejtetted a dol­got. — Most pedig uraim — foly­tatta gúnyosan az altiszt —, vo­natunk megáll. Amerikai ellenőr­zés lesz. Nem kell félni tőle. Valóban, pár perc múlva vé­geztek az igazoltatásokkal. Fül­kéjükbe be sem jött senki. Az egyik őrmester ezután összeszed­te az igazolványokat. — Mire jó ez? — kérdezte Vö­rös. — Viszem vissza, Bécsbe, — nevetett az altiszt —, hogy má­sok is átjöhessenek vele. Az utolsó pillanatban leugrott a vontáról. Gazsóval forgott a világ. Vörös jókedvűen a vállára csapott. — Oda se neki, pajtás, majd lesz valahogy. Legalább világot látunk ... Gazsó felugrott. — Hát ez vagy te? Ilyen szi­lárd a te elved? Bécsben még az egész világot meg akartad hódí­tani, aztán már csak Ameriká­ban akartál karriert csinálni, most pedig megelégszel azzal hogv mint légiós, „világot láss”. Fuj!... Vörös felugrott. — Hát ez már sok! Kirohant. Az őrmester meg akarta állítani, de a nagydarab legény félrelökte. Füttyszó harsant. A kocsi végén élesen felelt rá egy másik. Vöröst három francia katona hozta vissza, és belökte a fülké­be. Szakadt ingét megigazította és a sarokba húzódott. Gazsóra rá sem nézett. __ A kocsira újabbak szálltak f el. Linzben tizenkettővel, Salz­burgban kilenccel gyarapodott a légiós-jelöltek száma ... * Kehi.:: Látszólag csendes hely a Rajna jobb partján. Pedig vá­ros, sőt, katonaváros. Lakói ka­tonák, légiós tisztek, de a civilek is a volt katonák közül kerültek ki.' Itt volt a gyűjtőtábor. Ide ke­rültek azok, akiket Bécsben to­boroztak, de irányítottak ide másfelől is embereket. A különböző nyelven beszélő­ket itt egy csoportba állították, s igyekeztek őket egyetlen egység­gé, katonai alakulattá kovácsolni. A civilruhás fiatalok nehezen akarták megszokni a fegyelmet, de ilyenkor az őrmester cifra ká­romkodása, vagy jól irányzott rú­gása jobb belátásra térítette őket. A második napon, létszámel­lenőrzés után Gazsó odasompoly- gott Vöröshöz. — Jóska... — No? — Én azt hiszem... — Ugye, belátod, hogy nekem van igazam?! — Nem erről van szó! Ez még nem lezárt téma! Erről még be­szélünk. De... úgy érzem, ne­künk szükségünk van egymásra. A bábeli nyelvzavar nő, aláfesti az őrmesterek ordítása. Mindin­kább idegenebbnek, érthetetle­nebbnek tűnik előttem a világ. Legyünk jóbarátok, ne hagyjuk el egymást! — Drága, kedves pajtás — ölel­te meg Vörös —, rendben van. Fogadjuk meg, hogy mindig, min­denkor együtt maradunk. — Fogadom... — Én is fogadom ... — Erre jó lenne inni is vala­mit. — De egy fityingünk sincs ... — No, majd talán holnap iha­tunk. A légiós-ünnepen bizonyá­ra nekünk is csurran valami. — Miért ünnep nekik április 30-a? — Tudja az ördög. Gyere alud­ni. Fanyalogva léptek be szobájuk­ba, kelletlenül elhelyezkedtek fa- priccsükön. Sokáig hallgattak. — Mi lesz velünk? — törte meg a csendet Gazsó. — Hallottad: tegnap kihirdet­ték, hogy aki elhagyja a tábort, azt hatonaszökevénynek tekintik és hadbíróság elé állítják. No, meg ez az egész város! Az biz­tos, hogy itt nem segítenék a me­nekülőt. — Hát... nyugodjunk bele? — Várjunk ... — Hallod — szól Vörös —, ezeknek van pénzük. Isznak. És fizetnek az öreg légiósoknak, akik hátborzongató hazugságok­kal traktálják őket. — Talán nem is hazugságok.. I — Várj — emelkedett .fel Vö­rös hirtelen —, mindjárt jövök..i — Hová mégy? — Azonnal itt leszek ... Gazsó egyedül maradt. Próbál­ta rendezni gondolatait. Az utób­bi napok eseményei azonban erő­sen megviselték. Bécs ... Bőgős* Radeczky-laktanya ... zónaha­tár ... Lovász! Egy pillanatra eszébe villant otthona, Budapest is ... Elnyomta az álom. A takaródét sem hallotta és azt sem vette észre, amikor Vörös visszajött.... — Másnap, reggeli után azon­nal sorakozót rendeltek el. A sok leszerelt légiós tiszt a sor élére állt. Valamennyinek rengeteg ki­tüntetés volt a mellén. Vajon miért kapták? — villant át Ga­zsó agyán. A félszemű, aki a zászlót tar­totta, intett az altisztnek, aki azonnal induljt vezényelt. A menet megindult a zászlórúd fe­lé. Elöl a veteránok, utánuk az öreg légiósok, végül az újoncok. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom