Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

6

Próbáljuk meg továbbfejleszteni az ismeretterjesztést

Meghívtak X. községbe, hogy tartsak ismeretterjesztő előadást. A meghívás olyan, hogy nem lehet visszautasítani, pedig amiről beszélnem kell, nem tartozik -a szakmámba, s arra sem marad időm, hogy kellőképp felkészülhessek. De mindegy; az előadásnak nem szabad elmaradnia, s némi lelkifurdalást is érzek, amikor robog velem a gépkocsi a távoli faluba.

Minden úgy zajlik le, ahogy kell; az előadás után a rendező dörzsöli a kezét, hogy rendekül sikerült. A terem — nem is éppen kis terem — valóban megtelt, a hallgatóság fegyelmezetten ült a helyén, s tételezzük fel a legjobbat: senki nem is csalódott. A statisztikai jelentésekbe joggal írják be az előadás tényét, a nagyszámú hallgatóságot, s tekintettel arra, hogy a rendezők derekas munkát végeztek, az évvégi összesítésben növekedni fog a hallgatóság átlaga.

A jelentőszolgálat és adatgyűjtés azonban kizárólag számadatokat jegyez fel, s nincs olyan statisztikánk, amelyik azt vizsgálná, hogy ezek az ismeretterjesztő előadások, amelyekből jó pár ezret tartanak évente a megyében, milyen hatást váltanak ki, okosabbak lesznek-e a hallgatók, megnyílik-e valamilyen irányban az érdeklődésük, s egyáltalán, van-e olyan értelme és jelentősége is az isméretterjesztés- nek, amely lényegesen több, mint tetszetős statisztikai adathalmaz.

A kulturális forradalom természetesen megtette a hatását, a változás, az eredmény azonban — szükségszerűen — elsősorban mennyiségi. Azt tudjuk, hogy hányán olvasnak könyvet, meg azt is tudjuk, hogy mit olvasnak, de arról nincs statisztikai kimutatás, hogy kire hogyan hatnak olvasmányai. Köz- bevetőleg: a könyvtári statisztikák sem megbízhatók, mert a könyvtáros nem egy könyv kölcsönzésére rábeszéli az olvasót, ilyen vagy olyan okok miatt, az olvasó azonban — a könyv Piszkolódásából ellenőrizhető! — a huszadik oldalnál rendszerint nem olvassa tovább.

— Jó-e ismeretterjesztésünk jelenlegi rendszere? Természetesen jó, hisz az a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a faluban kihirdetik az egyes előadásokat, a könyvtárosok, művelődési vezetők pedig szorgalmazzák, hogy minél többen legyenek a hallgatók. Valószínűleg, mégis nem ártana tovább is menni. A nagy számok önmagukban nem jelentenek minőséget, s az ismeretterjesztésnek, a régied mellett, most már sokkal személyhez szólóbb, „egyedibb” formáit kellene megtalálni. Mert nem kétséges, hogy

az emberek fejében hihetetlen mennyiségű ismeret, s nem egyszer ál-ismeret halmozódott fel. Az újságok, a rádió, a televízió naponta felhívja a figyelmet számos olyan tudományos vagy művészeti jelenségre, ami az ismeret csíráját, a megismerés kezdetét jelenti. Ezt kellene elmélyíteni, s talán nem lenne felesleges, ha az ismeretterjesztésben egészen kis. meghitt összejöveteleket rendeznének, amelyeken nem egy ember beszélne, hanem valamennyi részvevő.

Mert mi a jelenlegi gyakorlat? Egy teremben összegyűlnek ötvenen, százan, vagy százötvenen. Ha kevesebben vannak, a rendező kesereg, s mentegetőzik, hogy miért nem sikerült a „szervezés”. A közönség végighallgatja az előadót, s amikor elhangzik a stereotip kérdés, hogy kinek van hozzászólása, rendszerint senkinek sincs. Nem is igen lehet, előadásról van szó, s a színházban sem szokott az előadás végén senki megjegyzést tenni, holott mindenkinek megvan a jól megfontolt véleménye a darabról. Kísérletnek talán nem lenne rossz, ha nem egy-egy falut hívnának egybe az ismeretterjesztő előadásra, hanem a művelődési ház helyett valamelyik családnál gyűlnének egybe a háznépe és a szomszédok. S a meghívó, ha úgy tetszik; az előadás-rendező miért ne lehetne Nagy János vagy Kis Péter, aki „rendel” egy előadást a baromfitenyésztésről. a magyar középkorról, vagy Arany Jánosról? S az előadás itt kollokviummá tágulna: a hallgatók valóban egyenrangúak lehetnének az előadóval, beszélgető társakká válnának, s rövid idő alatt — talán egy esztendő sem kellene hozzá — fel lehetne állítani egy minőségi statisztikát is. amelyből kiderülne, hogy mi érdekli az embereket, milyen irányban sikerült elmélyíteni az érdeklődést, s mennyit haladtunk előre, immár nemcsak az ismeretek szürke, bár nagyon fontos, mennyiségében, hanem minőségében is.

Persze, azonnal felmerül a kérdés: hol van ennyi előadó? Azt hiszem, előadó még csak lenne, de ahogy nem ismerjük a hallgatóság „minőségét”, nem ismerjük az előadók képzettségét, kvalitását sem. Persze, ezeknél a családi beszélgetéseknél ez is kiderülne. Mert egyetlen előadó sem élhetne a jól bevált szólamhalmazzal, ha kiderülne, hogy meghívó házigazdája többet tud a csillagokról, vagy az adott irodalmi témáról, mint ő maga.

így aztán egy távolabbi eélt is elérhetnénk: előadók és hallgatók egymás előtt vizsgáznának, s nem kétséges, hogy mindegyiknek csak haszna lenne belőle.

Mindez hazafelé jut eszembe, amikor X. községből szalad velünk a gépkocsi a téli estében. Rögtön el is mondom útitársnőmnek, aki tulajdonképpen hivatalos személyiség, az ismeretterjesztés hivatásos művelője és szervezője. Azt mondja, érdekes meg kellene próbálni. Valóban, meg kellene próbálni!

Csájjyi László

GALLAl KAROLY:

ÉJSZAKA

Az áttetsző bíbor éjszakában Hűs harmat szitál Égre mutató ujjként kisejlik Kémény és a gyár

Hosszan elnyúlt testtel alszanak a házak és a fák.

Az olvadt vas sűrű csillagokban szórja mosolyát.

Víztornyon égő csillag vigyázza a város álmát, lángja fenn lobog, s a csendben mint halk tücsökzene a hengersor dohog.

Aludjon békéy, aki teremtett Világot, várost, gyárat lelje örömét a zúgó napnak csendes éjszakának.

Legyen övé, amit magának,

Maga hitével alkotott,

Hiszen az élet szép, hatalmas, de egyszerű dolog.

Szőnyi Teofil a kertek qlatt lopódzott a városvégi akácos felé. A csöndölei szépnem ugyancsak csodálkozott volna, ha ekkor látja az ünnepelt bonvivánt; a va- lószínűtlenül karcsú Petrovot, a indám Kukorica Jancsit, aki most egyáltalán nem volt vékonydere- kú, és az orra lógott.

Hq az Eiffel-torany valami csoda folytán Párizsból Csöndölére költözködött volna, hogy abból nézzen széjjel városunk termetes „híradója”: Mácselné tinsasz- szony, hát bizony különös újságot súghatott volna a csöndölei asszonyságoknak és minden rendbéli kisasszonykáknak: Szőnyi Teofil helységünk egyetlen ló- hússzékéből osont ki az imént, és Esterházy-kockás zakó iának külső, valamint belső zsebei sza- faládékkal terhesek.

Az „elkarcsútlanodott” Teofil oson, oson az akácos felé, és ott hasonlatos lesz a fiókáit tápláló fecskéhez, azzal a különbséggel, hogy ő öt kis tátogó testvérke szájába igazítja a szafaládékat. Szigorúan ügyelve, nehogy bármelyik is az öt Skribek-csemr'f ’ közül nagyobbat harapjon a megJános vitéz

engedetnél, mert akkor a többi rövidül meg.

Czájg Márton pékmester özvegye fejét fájdítva jár-kél kertje végében, de migrénjétől még van kedve nézelődni — nem akarom azt mondani, hogy leskelődni. Feltűnik néki, hogy Teofil a „bálvány”, a kertekalján óvakodik valahová.

— Áhá, — mondja, és felejtő- dik a fejfájás, a délutáni sütésre készülődés. Hová is surranhatna Teofil, ha nem valamelyik elhanyagolt ifjasszonyhoz. Pompás pletykatéma lesz a holnap délutáni kávés, kalácsos összejövetelhez!

Czájgné csalódottan látta aztán, hogy a csöndölei mindenkorú fejérnépek „álomlovagja” hat kis gyereket — mert hatodikul ő is harapott — etetett a városvégi akácerdö egyik zugában. Czájgné alapjában véve jószívű teremtés mit. hát a végén mén el is sírta

agát. de lesbe is állt.

Csöndölén

csúbban, mint valaha — már a Fő-utcán közlekedett, az öt kis húg. meg öccs pedig illedelmesen igyekezett Fekete Ilka néni tanyája felé. Ilka néni arról volt nevezetes, hogy néhány niklipiTízért éjszakára bárkit befogadott hajlékába.

Czájgné a húgokat és öccsokét idejében utolérte, és fertályára múlva már mind ott üldögéltek a pékműhelyhez tartozó ház pitvarán. A mákosok, stanglik és társaik sohasem örvendtek olyan népszerűségnek, mint azon a délutánon.

Teofil másnap csodálkozva és megdöbbenve tapasztalta, hogy a szafaládéra csak fintorogtak az ccsikék és hiinieák. Végül is megtudta a titkot.

Csöndöle inkább falu, mint város. Itt mindenki mindenkiről, mindent tud. TeoHlnak sem volt nehéz ottartózkodása hetedik nap

jónak estéjén tudni, hogy az ..FziPlko s" szálloda nro-dermiben, ez elQő sorban C-e\-» frá- Teojil visszafelé jövet — kar-tonné ül. Teofil szívét a hála

HEGEDŰS LÁSZLÓ:

TAMÁSIBAN

Szelíd mosolyú, őszies vasárnap, zöld és rozsdáslevelű őszi fák.

Az ősi templom, képe a magánynak, állott magaslón, maga egy világ. Megért vagy három századot. Elődje török hordákat látott, s holtakat.

A magas téglapalánkot előtte lőrés lyukgatja még, mint várfalat.

Szemben a Várhegy fenyőkkel sötétült, várnak, bástyának ma semmi nyoma. Lenn Gimnázium S négyszáz éve épült kápolnával az ó kálvária.

Álltam az Idő szelétől megintve.

Rőtes, nagy dombok, e tájon hegyek, leszedve már a tőke féltett kincse, ma is látom, ahogy merengenek.

S ott, körülöttem a fél falu-város apraja nagyja. Erős, vidám és napszitt, csontos férfiak. Virágos kedvvel egy-egy mosolygó arcú lány. Itt-ott egy ősz fej. Kendők tarkasága, rakott szoknyák, divatos kosztümök. Nyugtalan gyerekhad. A térre vágyva* nyüzSgött volna már a sátrak között.

Tűnődve magányosan, álltam ott még, játszott velem a napfényes jelen.

Rőt fű alatt, a testük por és csont rég, aludtak a vert hősök csendben lenn.

E vidék mennyit látott. A legelső kőbaltát, a kelták bronz-ékeit.

S a poros mezőváros, a jövendő, láttam, utcáira követ terít...

e a* k e A é

s

Két lány ül a kupéban. Az ablaknál. Előttük táskarádió recseg. A felszállók odakapják a fejüket, s mennek tovább. A másik szakaszba. De két kamasz itt vet horgonyt, a sarokban. Félhomály dereng, valaki ellopta az égőket. ‘Csupán a lányok fölött pislákol egy. Az elég is. Későre jár. Az emberek szundikálni szeretnének. Ha a rádió... De nem szól már sokáig. Hangja — mint egy károgó tyúk.

— Nem kap levegőt — jegyzi ípeg a nyurga kamasz, a biztonságos félhomályban. A szőke lány biggyeszt a szájával és odakap a készülékhez. Ha lehet, még arti- kulátlanabb hangok.

— Akár egy vasúti megafon — kuncog a rövid fiú. — Nyiss ablakot! .. . —> int vigyorogva a társának.

Ezen nevetgélnek egy ideig. A szemük — a lányokon. Akik rájuk se néznek, mégis látják minden mozdulatukat.

Fiatal nő lép be, mögötte egy negyven körüli férfi. Akkor rnn- dul meg a szerelvény. A nő leül, á férfi se megy tovább. Újságot húz elő, körülnéz. A nő igazgatja a haját. A kamaszok hallgatnak. Egy pillanatig. De .amint a hangzavarba zene vegyül, a rövid újra megjegyzi:

— Te, ez féldecire szomjas. Törkölyt neki ...!

A kis szőke elnyom egy mosolyt és a társára sandít. Barna, gömbölyű lány. Komolyan ül, a

melegének hulláma járta át, mert a szafaládékból több jutott néki delente, és nem korgó gyomorral járt-kélt most már a színpadi patak partján, amikor olyan szívhezszálóqn epekedett a furulyája a zenekar jóvoltából.

IXagy szenzációja volt Csöndölének. hogy a búcsnaste után a bonviván nem helyezkedett el Rosstäuscher uram ócska szekerén, fia-nem a lelkes csöndöleiek soraiból integetett a távozó színészek után.

Szőnyi Teofil visszavdltozo4 Skribek Vendellé, és famíliástul Czájg Márton özvegyének házába költözött.

A többi mán nem is érhekes. csak ottjártamkor igen meglepett, hogy a csöndölei ..Szorgalom Tsz" önteuékeny kultúrcsoportja mekkora rutinnal mozgott a János vitéz előadásán.

— Nem meglepő ez, — mondta informátorom —, híres bonviván vált a mi pékmesterünk, — mutatott egy bi\liárdgolyó sima koponyája, verejtékező, kövér emberre, a valamikori Szőnyi Teofilra.

BORSI D. JÓZSEF

szeme se rebben. Csak a válla veszi át a vonat rázódását.

A fiatal nő — ott a másik oldalon — elteszi a fésűt. Cigarettát húz elő.

— Pardon! — ugrik a férfi, egy égő gyufaszállal. A kamaszok el- vigyorodnak, a rádió cleset sípol.

— Egy pillanatra le kellene ejteni! — szól a nyurga, komolykodó képpel.

— Magg talán ért hozzá?! — veti oda fpghegyyől a szőke. Fel is áll, és áthajol a pad fölött,

Csend. A szőke gúnyos arccal Visszavonul. Vonatfütty. A ciga- reítás nő mosolyog.

— Tranzisztoros? — kérdezi most a nyurga, s a szeme odavág a készülékre. A szőke nyel egyet, de már kész a válasz:

— Azt se tudja?! Híres legény ...! — és elfekteti a beteg gépet. Mintha jobban szólna. Percekig. Érdeklődést mutat a férfi is. Pedig beszélgetni szeretne. A csinos, fiatal nővel. Ezek a kamaszok meg.... — bosszankodik, és elnyom egy ásítást.

Kafauz jön. Jó alkalom a nyurgának.

— Rossz a világítás! — azzal átül a lányokhoz.

Meglepődik a rövid is. A barna lány elhúzódik, a szűke várakozva mocorog. Csak a lyukasztó csattog egykedvűen. És a férfi rágja a sarokban a száját.

Állomás jön. Fények futnak az ablak előtt. Néhányon vágigmen- nek a kis szakaszon. Itt száll le a cigarctlás, fiatal nő is. Ráncos képű, feketeruhás anyóka ül a kelvén, mire a kocsisor újra indul.

Hosszú hallgatás. Pedig már a rövid legény is ott könyököl a pad tetején. Vigyorogva csiklandozza a csendes barna nyakát. Amíg a lány oda nem kap. De person vissza is rántja a kezét, mert a fiú ökléhez értek az ujjai.

Halkul a rádiózörej. Fölfigyel a két kamasz.

— Szabad? — Már a nyurga kezében a kis táska , n Odadugja kócos fejét a rövid is.

— Az elem! — mondja és visz- szahúződik. Sietve matat a táskáiéban. Mcgutóbb... De nem megtalálja a villanylámpát. S valóban, az új elem sokat ssg't. A férfin is. mert alkalma nyílt az odábbállásra ...

A végállomás előtt már táncol- !ak.

A nyurga a szőkével. Rövid a csendes barnára meregeti a szenét. Különös lány. a szavát se n.llani. Na, talán rpaid a leszállás után... ! — gondolja — és a bömbölő masinát lekapcsolva, szolgálatkészen szedi ' e a csomagokat.

Pesti János