Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-08 / 289. szám
9 1961. december 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG u Á szocialista brigádok önművelése a Tolnai Textilgyárban Alig egy esztendeje indult meg az üzemi munkások kezdeményezésére egy üj mozgalom: A »Szocialista brigád« cím elnyeréséért. Rövid idő alatt terjedt el és ma talán nincs egyetlen olyan jelentősebb üzem az országban, ahol ne fogtak volna össze a dolgozók egyes csoportjai a megtisztelő címért való küzdelemre. A szocialista brigádok már eddig is bebizonyították, hogy él bennük a .közösségi érzés, egymás segítése, megbecsülése, a műveltség és a kultúra iránti vágy és erősödnek azok az új tulajdonságok, amelyek a szocializmus építése közben fejlődnek ki. A Tolnai Téxtilgyár dolgozói is felismerték, hogy munkájúk sokkal eredményesebb lesz akkor, ha összefognak és egymást segítve törekednek a nagyobb termelési eredmények elérésére. Emellett többet törődnek már egymás személyi problémáival, magánéletével is. Példa érre: a Sáth- brigád: egyik társuk családi házát segítették felépíteni. A brigádok művelődése érdekében ilyen feladatokat oldottak meg: Minden brigádtag olvasója az üzemi könyvtárnak. Brigád- gyűlésen egy-egy olvasott könyv felett vitát rendeznek. Havonta a bel- és külpolitikai helyzetről beszámolót tartanak. Teljes Évá, a Sáth-brigád tagja beszámolót írt és tartott a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongrfes7,- szusának jelentőségéről, amit utána a brigád tagjai megvitattak. A brigádok tagjai felismerték a továbbtanulás jelentőségét. Minden brigádban találhatunk olyan munkásokat, akik az általános iskola VI.—VII. osztályában vagy gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Szakoktatásban is részt vesznek a brigád tagjai. Szakmunkás-vizsgát tett 35 fő. Élménybeszámolót tartett Sáth Sándor, a brigád vezetője a Szov jetunióban szerzett tapasztalatairól. Tapasztalatcsere üzemlátogatáson voltak a Bajai Posztógyárban és a Tolnai Selyemgyárban. Sehallai János brigádja, amely most küzd a »Szocia’isla brigád- elm elnyeréséért, a féléve* értékelés szerint a második helyet szerezte meg és ezért a brigád a jutalomból egy közös vacsorát rendezett. A Schallai-brigád egy tagja esküvőjére meghívta az egész brigádot. Megszervezték a televízió és a mozielőadások közös megtekintését egy-egy estére. Ez a sok kisebb-nagyobb teljesítés, vállálás mind a textilgyári dolgozók erejéből és összefogásából jött létre. Jelentősége, hogy nemcsak a szocializmus anyagi alapjainak lerakását gyorsítja meg, hanem gyorsítja a szocialista tudat kialakítását, a munkások kulturális felemelkedését. Minden vállalás teljesítése közös cél érdekében történik, s a cél az, hogy megszerettessük a kultúrát és annak tudatos élvezőivé tegyük a brigádok tagjait és az összes dolgozót. Petrits Mária Mikor megáll a tudomány TULAJDONKÉPPEN mindent meg lehet magyarázni, a tehetetlenséget is. Az ember a magyarázkodást megérti, csak nehezen nyugszik bele. A szövetkezeti gazdák és vezetők így vannak néhány állati betegséggel. A mezőgazdasági nagyüzemekben — itt, Tolna megyében is — évről évre, sőt hónapról hónapra gyarapszik az állatállomány. A tartási körülmények javulnak, és javul a gondozás is. Ez a folyamat természetes, olyan, amelyet — a különböző állami, tenyésztési kedvezményekről, serkentő intézkedő sekről most nem beszélve — sok tízezer szövetkezeti gazda, rengeteg fáradtsággal, tsz-elnökök, állattenyésztők, állatorvosok sok gonddal segítenek elő. Nagy haszon, de micsoda öröm a szép jószág. Annál nagyobb a baj, amikor a jószág megbetegszik és pusztulni kezd. Erről van szó. A tsz-vezetők, a gazdák, a velük dolgozó szakemberekkel együtt gyakran foglalkoznak néhány olyan állati megbetegedéssel, amelyre nincs orvosság. A dolgozó paraszt egyéni gazda korában két dologtól rettegett legjobban. Attól, hogy ő talál megbetegedni, nem bír dolgozni, s tetejébe jön még a rengeteg költség. örökös volt ez a gond. De nagyon félt attól is, nehogy valami vész üsse fel a fejét az ólak, az istállók környékén. Valóságos istenosapásnak számított az anyadisznó. vagy a tehén elhullása, Úgy megsiratták szegény párát, mint egy kedves családtagot. A JÓSZÁG NAGY ÉRTÉK a termelőszövetkezeiben is, és roppant nagy baj, amikor egynémely betegségnél megáll a tudomány. Márpedig ez előfordul. S a nagyüzemben a kár legtöbbször százezrekben mérhető. Ezért tolmácsoljuk most számos Tolna megyei szövetkezeti gazda kívánságát, kérését az állatbetegségek megelőzésével, leküzdésével foglalkozó kutató tudósainkhoz, Segítsenek! Az ötéves terv elkövetkező éveiben megyeszerte fejlődik az árubaromfi-tenyósztés. Nyugtalanító azonban hogy a baromfi kolera leküzdésére nincs hatásos orvosság. Mikor a vész kirobban, az elnök a fejét fogja, az állatorvos pedig különböző gyógyszerekkel kísérletezik, legtöbbször kevés eredménnyel. A gyógyszer sokba kerül, ez is pu)sz kiadás, de legnagyobb veszteség az állatállomány értékcsökkenéséből származik. A tagok megkérdezik az elnöktől. Hát nincs orvosság? Az elnök megkérdezi az állatorvostól. S erre sajnos az a válasz, hogy nincs. Folynak ugyan kísérletek, de még nem eléggé kielégítőek. A bonyhádi járásban is előfordult olyan sertésmegbetegedés, amelynél tanácstalanok voltak az állattorvosok. Az egyik tsz-ben 20 süldőt különítettek el. Ezeket most küjön tartják és figyelik. Az állatorvos nem tudja megmondani a baj okát, eredetét. A süldők választási korig szépek voltak. Jóétvágyúak egészségesek, majd minden átmenet nélkül kezdtek léromlani a nyakrész kiütéses, sömörös lett, és a test eldeformálódik. A tsz vezetői nem tudták elnézni ezt a helyzetet, s az elnök Végigjárta a fégi kupecokat, hogy tőlük kérjen tanácsot. Persze az ilyen gyógymód aligha vezet eredményre. De sajnos a szükség törvényt bont. VÉGEREDMÉNYBEN a példák sorolása helyett az a lényeg, hogy itt is csak a tudomány segíthet. A szövetkezeti gazdák ezt a segítséget kérik és sürgetik. Az ötéves terv célkitűzései nagyok de valóravólthatók. Ehhez azonban szükséges lenne ilyen tekintetben is jobban összedolgozni a tudomány és a gyakorlat embereinek. A készség bizonyára megvan mindkét résziül. Talán nem ártana bizonyos kísérleteket úgy meggyorsítani hogy a kutatók valamelyik ts*-ben a helyszínen is végeznék azt. Tolna megyében számos tsz-elnök kész örömmel fogadná a tudósokat, és szívesen rendelkezésükre bocsátaná a szült séges adatokat tapasztalatokat. Jóllehet a szövetkezeti parasztság nyitott kapukat dönget. Mégis célszerű szóvátenni, sürgetni azokat a gyógyszereket, amelyek még nincsenek, de nagy szükség lenne rájuk. Sz. P. A jövőben egyetemi tanszékek iráüyíiiák az orvosak továbbképzését Magyarországon állami feladat az orvosképzés. Törvényerejű rendelet teszi kötelezővé az orvosok továbbképzését. A Minisztertanács novemberben elhatározta, hogy az orvos- továbbképzés színvonalának emelésére felsőfokú oktatási intézménnyé kell fejleszteni az or- vostoVábbképző intézetet, s az intézetben egyetemi tanárok által vezetett tanszéket kell felállítani. Most jelent meg a minisztertanácsi határozat végrehajtását szabályozó egészségügyi miniszteri utasítás. Eszerint egyelőre 18 tanszéket szerveznek, amelyek felelősek az egész országban folyó orvostovábbképzésért. A jövőben fokozatosan növelik a tanszékek számát, s így minden orvosi szakmának meglesz a maga továbbképző tanszéke. A tanszéki rangra emelt kórházi osztályok az egyetemi klinikához hasonlóan működnek, s eddigi gyógyító mun kájukon kívül ellátják a szakmájukba tartozó orvosok továbbképzésének egy részét, valamint irányítják és ellenőrzik a nem saját osztályukon folyó továbbképzést. Az orvostovábbképző intézethez tartozó tanszékek léiesítését nem kötik helyhez vagy intézethez. Egyelőre 14 tanszék az orvostovábbképző intézet osztálya’n alakul meg, a további négy tanszéket pedig az Országos Közegészségügyi Intézetben, az Országos Élelmezés- és Táplálkozás- tudományi Intézetben, az Országos Munkaegészségügyi Intézetben és az Országos Traumatológiai Intézetben helyezik el. Az egészségügyi miniszter kiírta a pályázatot az orvostovább- képző ihtézet 18 egyetemi tanári állására. Az érvényben levő jogszabályok szerint a pályázat lejárta után a Minisztertanács nevezi ki az új egyetemi tanárokat* Egymillió kétszázezer lepkét gyűjtöttek az országban az idén, hogy tudományosan alapozzák meg a növényvédelmet Az idén mintegy 1 200 000 lepkét és egyéb rovart „gyűjtött be” az ország 31 fénycsapdája, — amint dr. Kovács Lajos, a Természettudományi Múzeum tudományos munkatársa elmondotta, — a világ első ilyen kiterjedt, úz egész országot átfogó gyűjtő- hálózata. Ezek a fénycsapdák viszonylag egyszerű berendezések. A mezőkre, rétekre, sőt újabban az erdőkbe is kihelyezett villanyégőkf felettük fémtető, alattuk hatalmas fémtölcsér. A fény által odacsalogatott, éjszaka repülő rovarok, lepkék a tetőnek ütődve belehullanak a tölcsérbe, s ott az alája erősített üvegből feláramló kloroformtól elkábulnak. Az immár 10 éve tartó óriási arányú lepkegyűjtéssel máris jelentős eredményeket értek el. A lepketömegben, amelyet aprólékos munkával, egyedenként vizsgálnak végig, húsz olyan fajt találtak, amelyek hazánkban ezt megelőzően még nem kerültek elő, sőt közülük két-három faj, ed dig az egész világon ismeretlen volt. És itt a tudományos és a gyakorlati szempontok már kapcsolódnak is: az újonnan felfedezett fajok között három kártevő is akadt. A. munka gyakorlati jelentősege ugyanis éppen azért rendkívül nagy, mert a nagyarányú gyűjtés révgn a kutatók évről évre figyelemmel tudják kísérni, melyik kártékony faj indult a szokottnál nagyobb elterjedésnek és melyiknek a szaporodása állt meg, vagy kezd csökkenni. Ez viszont a növényvédelem illetékes tényezőinek biztos támpontot ad arra, hogy előre elkészíthessék a részletes „haditervet” a következő év legveszélyesebbnek ígérkező kártevői ellen. December 22-től január 8-ig téli szünet az iskolákban A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az idei tanévben téli szünet az általános és középiskolákban december 22-én, pénteken kezdődik, és -1962. január 8-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap december 21-e, csütörtök, a szünet utáni első tanítási nap január 8-a, hétfő. HZ 5700HS lÉQiODiüfa Irta^HJZIJMIHÄL^^JECZ^JtAROLY 3. Gazsó nem értette, mit mond, de Vörös igen, kibontotta a csomagot és megmutatta az ingeket, alsónadrágokat. Szépek voltak, határozottan. Volt köztük tiszta selyem is. A gazda mindent értett. — Wieviel Schilling? — tudakolta. Gazsó a schilling szóra figyelt fel. Vörös azonnal válaszolt. — Zwanzig — s csomagját a hóna alá kapta, újjain is mutatta: húsz. Az iparosforma nevetve ingatta fejét, majd gondolt egyet, előszedett néhány schillinget. Nem sókat, éppenhogy csörgött a márkában, aztán kérdően nézett Vörösre. Az bólintott, s nyújtotta a csomagot. A kapott pénz kissé felvidította a két barátot. Első, külföldi valutájukkal azonnal egy trafik felé igyekeztek. Borítékot, levél papírt vásároltak rajta, majd be ültek egv kocsmába. Rendeltek egy-egy Dohár sör: majd Vörös hozzákezdett a levél íráshoz. Hamar befejezte, mosolygott, leragasztotta, majd átadva a tollát Gazsónak. Az gondolkozott, rágta a töltőtoll végét, majd hozzákezdett az íráshoz: Drága Édesanyám! Szerencsésen Szabad Földre érkeztem .., III. A Mariahilfestrasse egyik mulatójában vágni lehetett a füstöt. A pult mögött kövér kocsmáros törölgette a poharakat. Szájában vastag szivar lógott. Inge újjá felgyűrve, akár egy mészárosé. Szemét gyakran hordozta körű! vendégein. Különösen a sarokban duhajkodó néhány fiatal suhanc- ra pislogott sűrűn, akik már reggel óta ittak. Nem tetszett néki a dolog. A szomszéd asztalnál szemüveges, hivatalnokféle ember bújta az újságot, s órákig ücsörgött a pohár söre mellett. Említ két elegáns öltözetű férfi sugdolózott. Olykor egvikük valamit előhúzott zsebéből, amit a másik villámgyorsan eltüntetett A kocsmáros elmosolyodott.. '■’-''moészek. Kitűnő, gavallér ^ ',^9rek Nagyot pöffentett szivarjából, s kitekintett az ablakon. A kövér ember mozgása megelevenedett. Szeme élénkebben firtatott, kezében is gyorsabban járt a pohártörlő. Hirtelen hármat szippantott szivarjából, a legközelebbi asztal felé fordult, s halkan megszólalt: — Herr Bőgős! Az ott ülő kis ember felkapta fejét, megitta borát, s bicegve a pult mellé lépett... — Nézze — szólt a kocsmáros —, két lődörgő. Ott, a hentesüzlet előtt. Úgy gondolom, megfelelnek. Egyébként hpnfitársai. — Hát ezt meg honnan tudja? — Nézze, én már sok éhes csavargót láttam itt Bécsben. Ismerem őket. A magyarnak, ha éhes, mindig a hentesüzlet előtt ver gyökeret a lába ... Nevetett. Szája szinte a füléig húzódott, a szivar majdnem kiesett belőle. Hirtelen elkomolyodott. — Szóval, húsz százalék. — Hát ez csak természetes, Walterkém... — De nehogy be próbáljon csapni, mint a múltkor, mert megjária! — kiáltott a kis ember után, aki már az utcáról integetett neki vissza. Bőgős körülnézett, majd átvágott a túloldalra. A két fiú pénzt számolgatott, de látszott arckifejezésükön a csalódottság: kevés, rém ti'd'ák megvenni, amit szeretnének. A kis ember melléjük lépett. — Jó napot fiúk! Ugye, ma- .gyarok vagytok? — Igen! — válaszolták azok meglepetten. — És nemrég jöttetek át a határon ... — A napokban. — Látszik rajtatok, fiúk ... És az is, hogy éjszaka nem aludtatok ágyban, meg hogy napok óta nem borotválkoztatok... Talán éhesek is vagytok. A két fiú összenézett. Végül az egyik, egy nagy darab legény megszólalt: — Valóban, mindez így igaz. Csavarogtunk. Néhány fehérneműnket is el kellett adnunk, de na gyón keveset kaptunk érte. Egyszer lakhattunk jól belőle ... Az idegen megcsóválta fejét. — Ez így nem mehet tovább, fiúk. Azt már mégsem engedhetem, hogy honfitársaim ilyen fáradtan, szőrösen barangoljanak Becs utcáin. Gyertek velem. Nálam rendbe szedhetitek magatokat, ehettek, ihattok, amennyi jólesik, pihenni meg éppenséggel napokig pihenhettek, aztán . .. segítek rajtatok . .. S olvan kedvesen mosolygott hozzá, hogy a két fiú beleremegett. Gazsó Vörösre nézett, s mindketten egyre gondoltak. Hát mégis! Vége a szenvedésnek! Uj élet kezdődik! S talán ... Amerika! S miért ne? Lehet, hogy már nincs is messze! Az idegen félbeszakította gondolatmenetüket. — Nos, — kérdezte mosolyogva —, elfogadjátok ajánlatomat? — Hogyne, szívesen — felelték szinte egyszerre — és nagyon köszönjük a segítséget. Az idegen nevetve karonfogta őket, s elindult velük. Húzta-von- ta őket, örvendezve, közben ilyesmit mondogatott: — Ne féljetek, most már jobb sorsotok lesz... — A szűkölködésnek» vége, mostantól kezdve tiétek a világ ... Néhány percnyi gyaloglás után villamosra szálltak. Az idegen megváltotta a villamosjegyeket. Amikor kinyitotta pénztárcáiéi-, azok ketten látták, hogy vaskos pénzköteg van benne. Néhány darab aprópénzt vett ki, majd a tömött pénztárcát alig tudta ösz- szecsukni. Gazsó és Vörös nagyot nyeltek, s szinte áhítattal néztek vezetőjükre. Végül Vörös megkérdezte: — Régóta él kinn? — Hájaj! — És milyen itt?... Mire számíthatunk?... ön mire vitte? — Jól élek, semmi panaszom rém lehet... és ti is megcsináljátok a szerencséteket... ne féljetek ... (Folytatjuk)
