Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
tS61. flecemfcer 7. TOLNA HEGYEI NEPÜJSAO 3 Egy kérdés és több meglepő ráláss MAJOSON Forró sikerű magyar- lengyel baráti estet rendeztek Hégifészen és Szekszárdion AZ ÍRÓASZTAL KÖZÉPSŐ fiókjából gyűrött iratcsomót vett elő és az asztalra dobta. Ez volt az első meglepetés, miután nem az iratokra voltam kíváncsi, s főleg nem ilyen gyűrött fecnikre. —Ne vicceljen. Mi ez? Maga az elnök? — Ez kérem a válasz. Egyébként csakugyan én vagyok az elnök, úgy, ahogyan bemutatkoztam. Ettig László, a majosi Arany kalász Tsz elnöke. Ismerősöm valóban ilyennek festette: Magas, vékonyarcú, fiatalos tekintetű ember. De miért járatja velem a bolondját? A jószágállomány átteleltetéséről kértem tőle választ, s ezzel az ökör szájából kiszedett iratcsomóval «dobálózik«. Megkérdeztem tőle még egyszer. Ült az íróasztal mögött és mosolygott. — Mondom, ez a válasz — mutatott az iratcsomóra. Bámulok, ő pedig biztat: — Nézze meg jobban! MEGNÉZTEM, s ha lehet, még jobban meglepődtem. Szóval ebben a tsz-ben így vigyáznak a tervre, ügy látszik, csak ennyire becsülik. Gondoltam, rossz helyen járok. Némelyik tsz-ben olyan a terv, mint a kirakat legszebb könyve. Tiszta, vigyáznak rá, nem piszkítják, és hogy ne gyúródjon, még csak elő sem veszik. Hát ez az a híres majosi tsz? Ahol ilyen rendetlenség van az íróasztalban, ott mi lehet a határban. De Ettig László megnyugtatott. — Nézze kérem, a mi tervünk azért ilyen, mert sokat forgatjuk, Mindennap elővesszük. Szóval ez az iránytűnk. Bár közhely, de így van. Ez is a titka annak, hogy nálunk akkor sem lesz probléma a takarmányozással, ha április derekán is hó esik. Bólogatok. Jó, jó, de úgy van az hogy ilyen előzmények után mégis csak az a biztos, amit lát az ember. Az elnök hasonlóképpen gondolhatja a dolgot, mert invitál, hogy nézzünk körül. A faluhoz lóugrás a központ — egy olyan mesebeli paripaugrás persze — légvonalban 400 méter. Ez a légvonal egyébként most rengetegszer szóbajön a faluban. Nem mintha helikopter-járatot akarnának létesíteni, hanem más miatt. A tsz központjában felállításra vár a hidroglóbus, s ha minden jól megy, s ha lesz elegendő víz, akkor bevezetik a falunak is. S ez a légvonal a csatornázás költségei miatt nagyon fontos. A HIDROGLOBUS felállításba vár, úgy hever az istállók előtt, mint valami nagytestű bivcly. Úgy tudják a szövetkezeti emberek, hogy ez lesz az országban a A „Könyvbarát“ mozgalom célkitűzései 113. őket, különösen a jószággondozókat rengeteg fáradságtól kíméli majd meg. — A víz... Erről mi többet beszélünk most, mint a takarmányról. Mert a takarmányról nincs sokat beszélni. Nézzen körül elvtárs. Igen, a tanyaközpont elárulja, hogy a majosiak mégis csak jól forgatták annak a gyűrött tervnek a lapjait, s természetesen jól dolgoztak. Náluk a kukoricagóré- kat nem fújja át a szél. Az új marhaistállók végében ott sorakoznak a szénakazlak, távolabb, a tanyaközpont másik részén, ahol a tsz ezermestere buzgólko- dik, az új darálót szerelgeti éppen, ott a két silógödör. És ott látni az elvermelt takarmányrépát. Az útról szekerek fordulnak be, hordják a nedves szeletet. SZÓVAL ITT NEM KELL FÉLNI, nem lesz baj az áttelel- tetéssel. Ettig László mosolyog. És hogy a meglepetés teljes legyen, búcsúzóul azt mondja: — Nem félünk, de vigyázunk. Szabó Jenő, az állattenyésztőnk szigorú gyerek. Január 1-től következetesen bevezetjük a porciózást ... Igazat adok az elnöknek, mert bár mindenből van bőségesen, de nem jó pocsékolni, és mert jobb félni, mint megijedni. — Szekulity Péter — A Hazafias Népfront rendezésében kedden és szerdán Hőgyé- szen, illetve Szekszárdon került sor, forró sikerű magyar—lengyel baráti estre. Lengyel vendégeink, dr. Stanislaw Andrzej Sochacki, a Budapesti Lengyel Olvasóterem | helyettes vezetője és Jan Bloch, az Olvasóterem munkatársa, kedden délután hőgyészi dolgozókkal találkozott, s többek között felkereste a Hőgyészi Állami Gazdasá- ' got is. | Este nagysikerű magyar—lengyel baráti estre került sor a hő- ' gyészi művelődési házban, amelyben csaknem hatszáz érdeklődő szorongott. Lónyai Dezső, a köz- 1 ségi népfront-bizottság titkára köszöntötte a lengyel vendégeket, majd Kaszás Imre, országgyűlési képviselő és dr. Stanislaw Andrzej Sochacki méltatta a magyar— I lengyel kapcsolatokat, történelmi sorsközösségünket. Az est második részében művészi műsor következett, amelynek keretében a szekszárdi irodalmi színpad tagjai, Maros Éva, Mayer Györgyi, Oszetszky Gábor szavaltak lengyel költők verseiből. Hozzájuk csatlakozott Támer Ferencné szakályi pedagógus, és I Újvári László, a hőgyészi álta- * lános iskola tanulója. Nagy sikere volt Hőgyész két énekkarának, az általános iskola kórusának és a művelődési ház vegyeskarának is, amelyek hatásosan illeszkedtek a gazdag műsorba. A forró sikerű barátsági estet Lengyelországról szóló filmek fejezték be. Szerdán a megyeszékhelyen rendezett a Hazafias Népfront magyar—lengyel estet. Két lengyel vendégünk a déli órákban a Bőrdíszmű Vállalat dolgozóit kereste fel, megtekintette munkahelyüket, s hosszasan elbeszélgetett a dolgozókkal. Délután az általános iskolásoknak mutattak be lengyel filmeket, este pedig a Soós Sándor Művelődési Házban rendezték meg a magyar—lengyel barátság ünnepét. Itt ismét Kaszás Imre országgyűlési képviselő és dr. Stanislaw Andrzej Sochacki mondott ünnepi beszédet, majd gazdag műsor következett. Két kitűnő művész, Pavlánszky Edina, az Operaház magánénekese és Szendrei Imre, Liszt- és Chopin- díjas zongoraművész mellett sok tapsot kaptak a szekszárdi irodalmi színpad tagjai, akik magyar és lengyel költők verseit szólaltattak meg. Az est második felében a Lengyel Olvasóterem Varsóról, Zakopanéról és Nowa Hutáról szóló filmeket mutatott be. (i) A tanác^osítás ió eredményeket hozol! a szekszínfl járás könyvtáraién Levelező tagozat is nyílik a mezőgazdasági szakmérnökképzésben December 20~ig lehet felvételre jelentkezni A Hazafias Népfront, a Nőtanács és a SZŐ VOSZ által kezdeményezett „Könyvbarát’ mozgalom a kulturális élet egyik legjelentősebb mozgalmává válik. Elkészült a megyei terv, amely számos olyan célkitűzést tartalmaz, melynek megvalósítása a kulturális forradalom további fejlődését segíti elő. A „Könyvbarát” mozgalom feladatának tekinti, hogy a könyv- és oivasópropagan- da különböző eszközeinek felhasználásával elérjük, hogy az ötéves terv végére megyénkben a könyvtárak jelenlegi olvasói mellé még tizennégyezer olvasót szervezzenek be. A „Minden házból egy olvasót” mozgalom sikerrevitele azt jelenti, hogy megyénk valamennyi házába eljut a könyv, ami természetesen nemcsak egyetlen olvasót eredményez házanként. A mozgalom a könyvállomány mennyiségi és minőségi fejlesztését is célul tűzi ki. Ezen a téren a többi között a termelőszövetkezeteknek javasolják, hogy holdanként 1 forintos könyvtártámogatást szavazzanak meg évenként és ezt az összegét elsősorban népszerű ismeretterjesztő mezőgazdasági szak könyvek vásárlására fordítsák. A szak- és szépírókkal való találkozások — számos ilyen rendezvényre kerül sor, különösen a téli hónapokban —, is az olvasómozgalom fejlődését segítik elő. A nagy cél, hogy az ötéves terv végére megyénk minden ezer lakosára ezerkétszáz könyv jusson, s ezzel a jelenlegi könyvállomány megkétszereződjék, s a jelenleginek legalább ötven százalékával növekedjék az olvasók száma. Ma már lemérhető, milyen eredményeket hozott a tanácsosítás a községi népkönyvtárak fejlődésében. A szekszárdi járásban, csakúgy, mint megyeszerte, figyelemre méltó támogatást nyújtottak a községi tanácsok a népkönyvtáraknak. Míg a tanácsosítás előtt egy-egy letéti könyvtár évente 20—25 kötettel gyarapodott, addig a tanácsosítás után évente 250— 300 kötettel nőtt a könyvtári könyvek száma. Bogyiszlón például két évvel ezelőtt még csak 200 kötettel rendelkezett a községi népkönyvtár, ma a kötetek száma 1200. Bátaszéken két év alatt több mint kétszeresére növekedett, Tengeücen pedig 1600- ról 3000-re emelkedett a könyvtári kötetek száma. Hasonló fejlődés tapasztalható a többi között Mözsön és Öcsényben is. A Földművelésügyi Minisztérium új szervezeti formával bővíti a két évvel ezelőtt megindított mezőgazdasági szakmérnök- képzést. Az egyéves nappali tagozaton — amelyet két év alatt kétszázötvenen végeztek el — a jövő év elején öt szak nyílik: öntözéses gazdálkodási, növényvédelmi, baromfi tenyésztési és baromfiipari, halgazdasági, valamint tejgazdasági és tejipari. Emellett megkezdik a szakmérnökök levelező oktatását is. A kétéves levelező tagozaton három szak lesz: baromfitenyészté- si és baromfiipari, mezőgazdasági üzemgazdasági, továbbá takarmány-, legelő- és rétgazdálkodási Az öntözéses gazdálkodási szakon egyéves levelező tagozat indul. A két tagozatra az idén körülbelül 240 hallgatót vesznek fel. 1963-ban és a következő években a levelező oktatás további szakokon is megindul, A mezőgazdasági szakmérnökképzés nappali tagozatára legalább kétéves szakmai, a levelező tagozatra pedig a választott szaknak megfelelő, legalább kétéves gyakorlattal rendelkező mező- gazdasági mérnökök jelentkezhetnek. A levelező tagozaton tanulók ugyanolyan kedvezményekben részesülnek, mint a rendes egyetemi levelező oktatásban részt vevők. A felvételi kérelmeket december 20-ig a pályázók munkahelye felett felügyeletet gyakorló főosztályhoz kell eljuttatni. Részletes felvilágosítást az Agrártudományi Egyetem Mező- gazdaságtudományi karának dékáni hivatala (Gödöllő) nyújt. I! 37 DOMS líliDliStl írta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLY — Az, hogy az a ... — Barátom, drága barátom ... — Nofene, úgy elérzékenyed- tél, akár egy kisasszony. Hegy kerülsz ide. — A szemben lévő pádon feküdtem. A káromkodásra figyeltem fel. Olyan jólesett hallani... A másik figyelmesen megnézte Gazsót, már amennyire a félhomály engedte, majd megkérdezte: — Ki vagy te? — Nem mindegy? Magyar vagyok. Az osztrákok szóba ser.! álltak velem. Az angol lágerből meg kidobtak. — Téged is? — Igen. És most olyan jól esik egy földivel találkozni... — Mikor jöttél ki? — Pontosan egy napja. Tegnap éjjel. — És máris honvágyad van? II. Gazsó kissé bizonytalanul válaszolt. — Az, hogy örülök egy honfitársamnak, még nem honvágy .. A másik a vállára ütött. — Nos, semmi baj, pajtás. Gyere, ülj ide mellém. Beszélgessünk. Bizonyára célod van, hogy kijöttél. Vagy jönnöd kellett? Csináltál valamit? — Neem — ijedt meg Gazsó — nem követtem el semmit. Csak élni akarok. Jobban, szabadabban, mint odahaza. Meg segíteni anyámon. — Hol dolgoztál otthon? — Kórházban, nőgyógyászaton, majd a sebészeten. Később segédmunkás lettem... De ne haragudj ... szinte már mindent elmondtam magamról, én viszont nem tudom, te ki vagy. A másik jóízűen nevetett. — Ne neheztelj rám ... Ilyen vagyok. De ismerj meg ... Bokszoló voltam. Elég jó menő. Nem tudom, ez a név: Vörös József, mond-e neked valamit, de ... — Te vagy az? — vágott közbe Gazsó. — Igen. A bokszoláshoz értettem csak, semmi máshoz. De a „felszabadulás” után kénytelen voltam más munkával is próbálkozni. De nekem ebből elég! Nekem ne szabja meg senki, mit, és hogyan csináljak, s ne nézzen rám görbe szemmel, ha nem tapsolok ütemesen a többivel. Újjáépítés? Hároméves terv? Távlati célok? Hagyjanak engem békén, hagyjanak engem úgy élni, ahogy én akarok. Ha felfordulok éhen, hagyjanak ott, de ha meggazdagszom és két kézzel szórom a pénzt, akkor is hagyjanak. Államosítás! Egyenlőség! Eh! Egyenruhába húzzák az emberek egyéniségét! Megnyirbálják az emberi lélek szárnyalását! Megsokalltám! S nos . .. három napja kint vagyok... Én is úgy kódorog- tam, mint te... De ne csüggedj! Nyugaton korlátlanok a lehetőségek, de szemesnek, könyörtelennek kell lenni, mint a ringben. Ha kell, ököllel szerezz érvényt igazadnak! Aki utadat állja, annak verd szét a pofáját, érted? Gazsó kábultan hallgatott. — Remélem, ezentúl együtt ma radunk. — folytatta a másik. — Együtt, és meghódítjuk a világot! Szeme csillogott. Gazsót egy megmagyarázhatatlan, szorongó érzés kerítette hatalmába. — Meghódítjuk? Mi, ketten? — dadogta. — Igen. , Vagy félsz? Vissza akarsz menni Pestre? — Nem. Azt nem. Legalábbis egyelőre. — No, hát akkor! Légy erős, kíméletlen, hiszen veled szemben is ilyenek lesznek! No! Most még szundítunk egy kicsit, hajnalban pedig, irány: Bécs! Gazsó visszaballagott padjához, s végighevert rajta. A hallottak nem hagyták nyugodni. Mit beszél ez itt könyörtelen sédről, ökölről? ö nem íev gond«1*"' O az ölUöb az erősze'mt nem lálta bele a terveibe. Még a rádióban sem volt erről egy szó sem!... És a becsület, a tisztesség? ... Ezeket egy szóval sem említette Vörös ... Nyugtalanul forgolódott kemény fekhelyén. Hajnalig szinte semmit sem aludt. Amint derengeni kezdett, Vörös talpra ugrott. — Virrad! Ébresztő! — szólt oda társának. Gazsó kelletlenül felállt, nyújtózkodott egyet, s ásított. Lopva Vörösre nézett. Az, mintha megérezte volna társa tartózkodását. Gazsó mellé lépett. — Nézd — kezdte lassan —, én azt szeretném, ha nagyon jó barátok lennénk. Tudom, az éjszaka nem aludtál, hanem szavaimon rágódtál. Pedig hidd el... ami az itteni jövőnket illeti. . . csak így lehet. Erről egyébként magad is meggyőződsz majd .. . Elhallgatott. Hangja, mintha kissé szomorkás lett volna, szemében az éjszakai tűz alábbhagyott. Gazsó egy pillanatra meg is sajnálta. Úgy érezte, egy kicsit közelebb került ehhez a nagydarab legényhez. összeborzadt. Fázott. A másik észrevette. — Indulunk — mondotta. — Valamennyire szedd rendbe te is magad. Mondd, van valami csomagod? Csomagja, neki? Az égvilágon semmi. Egv lánca van csupán, édesanyjától kapta valamikor . . . Dehát. azt. .. — Nincs ... semmi ... — válaszolta szemlesütve. — Nálam van néhány fehérnemű. Eladjuk, szerzünk pénzt. Jó? — Jó. Gazsó próbálta kisímogatni gyűrött ruháját, kevés eredménynyel. Utána törött fésűjével meg- fésülködött. Elindultak. Beszélni nem volt kedvük, mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Szótlanul baktattak az országút szélén. Mellettük, a külvárosi utcán járművek, teherautók haladtak el, közbe-közbe egy-egy busz is akadt, amelyeknek utasai jókedvűen integettek feléjük. Néhány kocsit — főleg teherautót — próbáltak megállítani. Nem sikerült. Pedig olyan jó lett volna kocsival menni, hacsak néhány kilométert is ... Fáradtak, álmosak voltak. Az éjszakai beszélgetés után egyikük sem aludt. Ezt, no meg az előző napi kódorgást már az első kilométerek után megérezték. Mellettük sietős emberek szaladtak dolguk után. Mindegyiket megnézték, de egyiket sem merték megszólítani. A Nap éppen felkapaszkodott pályájának első szakaszára, amikor az egyik kapun iparosforma ember lépett ki. Kicsit kövérkés, arca barátságos. No, ez az ő emberük! Feléje tartottak. Vörös előhúzta csomagját és feléje tartotta. — Was ist das? — kérdezte az iparosforma. (Folytatjuk)
