Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-29 / 305. szám
19<S1. december 29. ■TOI,NA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 3 A talpgyári ssoeialista brigád JEGYZET a pártvezetőség újjáválaszfásáról ■ u. — Brigádban dolgoztunk mi rftár annak előtte is, amikor elhatároztuk, hogy követelményeket is állítunk magunk elé. — S ki bábáskodott az alakulásnál? — A szakszervezet kezdte a szervezést, aztán mi folytattuk — válaszol Nagy Imre —, s az a baj, hogy csak akkor törődtek velünk, most meg, azt sem tudjuk, hogy állunk a vállalással. Nem értékelik a munkánkat. — Még a patronálónk az, aki törődik velünk, tőle havonta kapjuk az értékelést. Riffer szaki már többször sürgette a dolgot, de még választ sem kapott. — Kovács István véleménye ez. Papp László még megtoldja: — Jövünk be egyszer műszakra, és ott látjuk képünket az eső- verte, nyűtt falitáblán. Se írás, se név, semmi sem utalt arra, hogy miért van képmásunk a táblán. Még jót nevettek a többi szakik rajtunk, hogy úgy pucéran kiragasztottak bennünket. — Az a helyzet — tájékoztat bennünket Csapó elvtárs —, hogy elkészült a kép, fotósunk nem várta meg az értékelést, s kiragasztotta a képet. — Olyan hamari munka volt az is. Pedig nem lenne rossz bennünket és a dolgozókat is állandóan tájékoztatni eredményünkről, hogy megtudjuk mi is, meg a dolgozók is, mit kell még tennünk, hogy teljesítsük a vállalást; és hogy megismerjék versenyünket azok, akik még tapogatóznak e versenyforma felé. — Maguk is segíthetik a versenyt — mondom — példájukkal, szavukkal. — Nem futja erőnkből annyira. — Nehezen hiszem! — Pedig hiheti — vitatkn-" velem Riffer elviárs —, napközben nem érünk rá beszélgetni. Ha vége a műszaknak, dkkor meg szalad a nép haza. Kapálni, kocsmába, szőlőbe, pinceszerre... hajaj, nagyon elfoglalt emberek a bőrgyáriak. — De azért jut idő tanulásra, olvasásra is. — Nekünk jut. Mert mi akarjuk. hogy jusson. Mi nedven például valamennyien tanulunk. Sőt szakmát tamilunk. Egy vizsga van még vissza, a faragásból, s ha azon is túl leszünk, akkor szakmunkás oklevelet kapunk. — Egyedül vagyok párttag az egész talpgyárban — mondja Papp elvtárs — pártoktatásra járok. a brigád tagjai pedig munkásakadémiára, melyet a művelődési otthon szervezett. A napi politikai eseményekről pedig úgy értesülünk, hogy olvassuk az újságot, rádiót hallgatunk, vitázunk, és ha nem is „tühtig” politikusok vagyunk, de eligazodunk a világeseményekben, már amennyire az újságokból lehet. _ ? ... — Lassú a magyar hírszolgálat. Amikor Gagarint fellőtték, előbb tudtuk, mint a magyar rádió bemondta. — Megint bennünket, újságírókat bántanak?... — Maguk is megírják, ha valami rosszat látnak. — Meg. — Na, akkor írják meg a gyári szőlőt is. — Miféle gyári szőlőt? — Hát maga nem tudja, hogy a gyárnak van szőlőbirtoka? — Tudom, de azt már leadták a tsz-nek. — Csak úgy határoztak, de nem lett a dologból semmi. Most reprezentációs „terület” a sző lő, saját üzemi vincellérrel, ha kell kapásokkal, permetezőkkel. — S a bőrgyártásba tán a tsz is bekapcsolódik? Nevetnek valamennyien. Mert furcsának tartják ők is ezt a szőlőügyet. A pár ezer öl szőlő ugyanis úgy maradt a gyárra a régi tőkéstől, mint szamárra a fül, „üzemeltetik”, „reprezentálják”, — miért is ne, hisz egy többszáz millió forintos volumenű gyár elbír egy ilyen maszek-féle szőlőgazdaságot. — Akkor jórészt itt kell keresni a simontornyai munkások két- lakisághoz való ragaszkodását. vezet legutóbbi jelentésében megállapította, hogy rendkívül sokfajta orvosság van forgalomban, amelynek túlzott szedése igen ártalmas lehet. A jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy az európai államok közül Svájcban és Belgiumban „fogyasztják” a legtöbb pirulát. Ezekben az országokban 30 000 különféle gyógyszerkészítmény van forgalomban, míg például Dániában csak 2000 fajta. — A végtelenségig ez úgysem mehet —, ellentmondásomat látszólag nem veszik észre —, mert a munkás az legyen munkás, teljes szívével, tudásával, erejével. Maguk is csak győzködnek a „háztájiban”. — Győzködünk, mert megszoktuk, s nehezen hagyja el az ember azt, amit megszokott, amihez évtizedek hagyománya köti. — S ha maguk hagynák először abba a kétlakiságot? Megint nem szól senki. A munkáról, a bérezésről beszélnek szívesebben. Csoportos elszámolásban dolgoznak. Jobban kiegyenlítődik így a munka, nincsenek elszakítva egymástól, s veszekedés sincs, mert egyikőjük csak a rossz, másikuk meg csak a jó munkát kapja. S bizonyítják is. A művezető is magyarázni kezdi, hogy ez a brigád „mennyire együtt van". S lassan már odajutnak ők is, hogy vérükk ■: válik a „gyári" munka. Pedig több évtizede a bőrgyárban dolgoznak. S a gyári munka alatt azt kell ez esetben érteni, hogy az egyéni érdek, a szőlő- a sógor- komaság stb. helyett a köz ügye kerül előtérbe a Riffer brigádban is. Sőt náluk már tolón az első lépésekkel men is tették a kezdetet, csak folytatni kell. Nemcsak a talpgyárban, hanem az egész gyárban. A szocialista munkabrigáddá válás szerződésében érdekes, ti; dolog is szerepel: „Növelni a brigád önállóságát”. Mit jelent ez? Hogyan valósul meg négyezer ember között? Hisz ez egyedüli kezdeményezés a bőrgyár ezer dolgozója között. Csapó János ad erre magyarázatot. Számottevő zenei élményt jelentett a zombai közönségnél- a szekszárdi úttörőzenekar vendég- szereplése. M'ntegv kétszáz főnyi közönség hallgatta végig a zenekar várakozáson felüli műsorát. Molnár József, járási művelődésügyi osztályvezető, a zenekar lelkes szervezője ismertette az egyes műsorszámokat. A megDöbröközön A pártvezetőség újraválasztása nagy esemény a pártszervezetek életében. Nemcsak azért nagy jelentőségű. mert a régebbi vezetőségi tagok mellé friss erők kerülnek. hanem azért is. mert az újraválasztó taggyűléseken a vezetőségnek számot kell adnia az egész pártszervezet, a kommunisták munkájáról, amelyet az adott üzemben, községben, vagy tsz-ben végeztek. Döbröközön. a pártvezetőségek újjáválasztásáig egy pártszervezet működött, s ez magába foglalta a termelőszövetkezet és a község területén dolgozó párttagokat. A pártszervezet Zöld Mező Tsz pártszervezete néven szerepel. Azt is meg kell mondani, hogy a párttagság nagy része nem a termelőszövetkezetben dolgozott. Ebből következően a pártvezetőség a tsz-ben nem tudott teljes értékű munkát végezni. Nem tudott megfelelő segítséget adni a tsz vezetőségének, de nem tudta átfogni a község politikai, gazdasági és kulturális életének irányítását sem. Az MSZMP Központi Bizottsága határozatának megfelelően Döbröközön újjáválasztottuk a párt- vezetőséget. s a párttagsággal A pálíai Egyetértés Tsz-ben igyekeznek a téli hónapokban is keresőmunkához juttatni a szövetkezeti , gazdákat. Ezért a újuló taps egyaránt köszöntőt; a zenekar tagjait és karnagyát, Véghelyi Miklóst. A zombai úttörők nevében Ki.szler József iskolaigazgató-helyettes zászlót adott a zenekarnak. Boros Béla művelődési otthon igazgató pedig köszönetét mondott a színvonalas előadáséit. egyetértésben most már külön községi és külön termelőszövetkezeti pártszervezet működik Döbröközön, tíz pártvezetőségi taggal. A pártvezetőségválasztó taggyűlések alkalmával elmondott beszámolók helyesen elemezték a pártszervezet és a vezetőség kétéves munkáját. Foglalkoztak a politikai, gazdasági és kulturális eredményekkel, de feltárták a fogyatékosságokat is. Ilyen fogyatékosság volt az ellenőrző munka gyengesége, a tömegszervezetek munkájának mellőzése, a pártépítés elhanyagolása, a párttagok szakmai, ideológiai képzésének lebecsülése. A beszámolókban felvetett hiányosságok megszüntetésére, valamint a pártmunka megjavítására a vezetőség határozati javaslatot terjesztett a taggyűlés elé, amelyek megvitatása után. határozattá emeltek. A döbröközi kommunisták nagy körültekintéssel választották meg az űj pártvezetőséget, s most az a feladat, hogy mielőbb fogjanak hozzá a vezetőségválasztó taggyű- Tés határozatainak végrehajtásához. Dr. Teszler Vendel pártmunkás szakcsiak példáját követve idén Pálfán is tíz hold cirkot termeltek, s a termésből a tél folyamán körülbelül 10 000 söprűt kötnek. A söprűt a Pécsi Vasút- igazgatóságnak adja el az'Egyetértés Tsz. A szövetkezet területén lévő fűzfavesszőből mintegy 1000 vékát készítenek a pálfai szövetkezeti gazdák ezen a télen. A vékát helyben értékesítik, ilieive a szövetkezet használja fe! azokat. A téli munkákhoz tartozik a nád- és gyékénypalló készítése, amelyet a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak gyárt az Egyetértés Tsz. A szövetkezetben ezek a munkák mintegy 15 szövetkezeti gazdának biztosítanak a téli hónapokban rendszeres jó keresetet — Talán itt is, nekünk is van zölönk. Nyáron mi is rohanunk lunka után. hogy még egy kicsit apálni tudjunk. (Folytatjuk) PÁLKOVÁCSJENŐ — Az Egészségügyi VilágszerA szekszárdi úttörőzenekar hangversenye Zombán Söprűt kötnek, vékát, nád- és gyékény palié! készítenek a téli hónapiban a pálfai szövetkezeti gazdák TTTV»VTTTT*TTTTTTTTTTTf TVTTTTTTTTTTTVTTITTTTTTTTTTTf »TTTTTTTTTTTTT» /•( »T»TV~1'*TfTTT*TT»*TTTTT»rT*»*T»ZVTrVTTTTTT*T»T»TTTTTTTTTTTTTTTTVTT »»VTSTTTTTTTTTTTTTTTTTTf TTTT7TTTTTTT 19. Ebben az időben érte Gazsót az a megtiszteltetés, hogy rábízták az őrséget. 24 órán át ő volt az őrparancsnok. Szolgálata estétől másnap estéig tartott. Éjszaka simán, zökkenőmentesen ment minden. Takarodó után Gazsó kiengedte a fogda- sokat, majd ellenőrző körútra !n- dult. Minden rendben volt. Másnap korán reggel futár érkezett, amely azt az üzenetet hozta, hogy a délelőtt folyamán érkezik Colonel Gatje. Hamarosan ott termett a hadnagy is. — Nagyon vigyázz — mondta élesen Gazsó szemébe nézve. — Ha a legkisebb hiba is becsúszik, éjszaka a sakálok osztozkodnak nyomorult testeden. Megértetted? — Igenis, hadnagy úr! — Tehát ide figyelj. Amint az autót észreveszed, azonnal vezényelj sorakozót az őrségnek, de oiyan hangosan, hogy benn az udvarban is meghalljuk! így az őrséggel együtt a századok is felsorakoznak! Megértetted? — Megéri'item, hadnagy úr! A hadnagy távozása után Gazsó is odaállt a sorompóhoz az ór mellé, s most már ketten figyelték az utat. Gazsó szíve a torkában dobogott. Valahogy nem tetszettek a hadnagy szavai. A legkisebb hiba esetén... Türelmetlenül rágta szája szélét. Végre a távolban feltűnt a gépkocsi. Idegességében akkorát ordított, hogy az épület legtávolabbi sarkában is meghallották. — Fegyveeer-be! Az őrség azonnal felsorakozott, benn az udvaron is pillanatok alatt felállt a három század: élükön 12 őrmester, minden század előtt egy-egy hadnagy, és legelői a kapitány. A gépkocsi gyorsan közeledett. Már tisztán lehetett látni a szép fekete Hudsont, a lefüggönyzött ablakokkal. A kocsi lassított. Az őr felhúzta a sorompót, aztán feszes vigyázzba merevedett. Gazsó idegei pattanásig feszültek, amikor a Hudson elsuhant az őrség előtt. Benn az udvaron a kürtös megfújta a harsonát, amely egy co- lonelnek jár, A kocsi megállt. Minden szem a kocsi ajtajára tapadt. Néhány másodperc telt el, de az ajtó nem nyílt. A pillanatok óráknak tűntek. Végre lassan feltárult a lefüggönyzött ajtó és farral előre kilépett egy hölgy. Felegyenesedett, majd mosolyogva integetett a felsorakozott egységek felé, megköszönte a kedves fogadtatást. Az első pillanatban mindenkiben meghűlt a vér. A mademoiselle a tábor nyilvános háza hat tagjának egyike volt. Előző éjszaka kimaradt, és most barátja, a fiatal ültetvényes hozta haza kocsival. A következő pillanatban kitört a nevetés. Egetverő hahota reszketette meg a falakat. Mindenki nevetett, a kapitány és az őrség parancsnoka kivételével. Gazsó azt hitte, megnyílik alatta a föld. Szégyenpir öntötte el az arcát. A kapitány rohant feléje. — Mi volt ez?! — ordította. — Mit csináltál te barom?! — Kapitány úr... én nem mondtam... az előző őrség nem mondta, hogy a kisasszony kint van — dadogta Gazsó. — Kuss! —- ordította még hangosabban a parancsnok. — Szolgálatod letelte után jelentkezz nálam. Megértetted? Elrohant. Gazsó századának hadnagya is sietve közeledett az őrség felé, sőt az őrmesterek közül is jöttek néhányan. A haragos, kipirult arcú hadnagy éppen megáit Gazsó előtt, amikor a sorompónál, álló őr felkiáltott. — Gépkocsi a láthatáron! A hadnagy és az őrmester rohantak vissza az udvarra, Gazsó pedig ismét elkiáltotta magát: — Fegyverbe! A gépkocsi már a kapu előtt megállt. A colonel pillanatok alatt kiugrott belőle és Gazsó, mintha mindent most akarna helyrehozni, feszesen előtte termete, tisztelgett és határozott hangon ;e- lentett. Mondatai szabályosak, katonásak voltak. Az őrnagy kedvtelve nézegette a feszülő izmú, tökéletes testtartású, bátor fellépésű fiút. — Köszönöm. Megszemlélte az őrséget, semmi hibát nem talált. Érdeklődve fordult ismét Gazsó felé. — ön milyen nemzetiségű? — Magyar vagyok, monsieur colonel. Az őrnagy elmosolyodott, hozzálépett és megveregette a vállát. — Monsieur captain — fordult a közben odasiető parancsnokhoz. — Kérem, 5 üveg fehér bort írasson fel a kantinban az én számlámra, az őrparancsnok in- vára. Mosolyogva intett az őrségnek, aztán a kapitánnyal együtt bevonult az udvarra... Gazsó megtörölte verejtékező homlokát. Egy kissé megnyugodott, de a kapitány kijelentései még mindig nyugtalanították.* Monsieur captain!... Egy vadállat! Elég sokáig a hírhedt büntetőtábor parancsnoka volt. Colomb Becharban. No, ezt le sem tagadhatná... Nevelési módszerei most is ugyanazok... Eh, lesz, ami lesz!... Tíz óra sem volt, amikor a colonel kocsija kigördült a tábor kapuján. Az őrnagy arca láthatóan derűs volt. Az újoncok kiképzése jól sikerült, az megelégedéssel töltötte el. Alig ült el a porfelhő az őrnagy kocsija mögött, amikor az előbbi hölgy közeledett Gazsó felé. Arcán mosoly, kezében igy üveg pálinka. — Nagyon, nagyon köszönöm ezt a kedves fogadtatást — csicseregte már messziről. — Igazán kedves volt öntől. — Jaj, mademoiselle Marina, ne köszönjön semmit... Tévedés volt az egész... — Akkor is jól esett... Kérem, fogadja el tőlem ezt az üveg pálinkát... — Köszönöm... de ne haragudjék, félek az eset miatt... Szolgálatom letelte után jelentkeznem kell a kapitánynál. (Folytatjuk)
