Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-20 / 299. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. december 26. Miért nem lehet megszervezni az idegenforgalmat Szekszárdon? Ä minap a megyei tanács művelődésügyi osztálya osztályértekezleten népművelési kérdésekkel foglalkozott. Az értekezleten a felszólalók általában úgy értékelték a megye kulturális helyzetét, hogy mutatkozik pezsdü- lés. Szóba került a szekszárdi és bonyhádi hangversenyélet, a Tolna megyei képzőművészek színvonalas szekszárdi kiállítása, a bonyhádon megrendezett nagyszerű megyei fotókiállítás, stb. Természetesen nem maradt említés nélkül az sem, mint sikkadtak el a megyeszékhely fennállásának 900 éves fordulójával kapcsolatos ünnepségek, de erre az alkalomra készült nagyszerű kiállításokat is (dr. Pataki József gimnáziumi tanár készítette a kiállításokat, amelyért a megyei tanács művelődésügyi osztálya éppen a napokban jutalmazta meg 1000 forintos jutalommal) pozitívan értékelték a felszólalók. Az értekezlet keretében szóba- került Szekszárd és a megye idegenforgalmának elhanyagolása is. Amikor most tollat ragadtunk, az ezzel kapcsolatban elhangzott felszólalások késztettek bennünket ennek a cikknek a megírására. Valóban, pl. Szekszárd mennyi minden emlékkel rendelkezik, mi mégis véka alá rejtjük ezeket az emlékeket, értékeket és azt várjuk, hogy magától alakuljon ki a város idegenforgalma. Énnek megvalósulása érdekében semmit sem teszünk. Az ezzel a feladattal való foglalkozást nem tekinti kötelességének senki sem. Az értekezleten is megmutatkozott ez a bizonytalanság. Általános volt azonban az a vélemény, és ezt el is lehet fogadni, hogy az idegenforgalom megszervezése nem népművelési feladat. Másutt mindenütt az IBUSZ és a városi tanács foglalkozik vele. A városi tanácsok állítanak fel idegenforgalmi hivatalokat, amelyeknek az a feladata, hogy a városi tanácsok kiadásában megjelenő prospektusokat szétküldjék az ország minden részébe, esetleg külföldre is. Szállásigényeket elégítsenek ki, idegenvezetőkről gondoskodjanak, érdeklődésekre válaszoljanak. Azt mondhatná valaki, minek ide idegenforgalmi hivatal, addig, amíg azokat sem tudjuk elszállásolni, akik hivatalosan, vagy idegenforgalmi célzattal ugyan, de csupán a saját elhatározásukból érkeznek Szek- szárdra? Valóban, így is van, de ennyiben mégsem maradhat minden. A szálloda bővítésére először is hamarosan sor kerül, másodszor a nyár folyamán a diákotthonokban mintegy 100 fős turistaszállást bármikor be lehetne rendezni, harmadszor pedig meg kellene szervezni a fizetővendég-szolgálatot, ahogy az már évek óta nagyszerűen működik Budapesten is és az ország nagyobb városaiban is. Ha valaki erre is azt mondaná, hogy megvalósíthatatlan, akkor hadd említsük meg a tavalyi filmforgatás esetét, amikor mi lepődtünk meg legjobban azon, hogy a Hunnia Filmstúdió egyetlen szervezője 80 fürdőszobás kiadó szobát talált a városban a film munkatársai részére. Ezekután vessünk számot arról, hogy milyen értékeink vannak és ez értékek közkinccsé tétele érdekében milyen feladatok várnának megvalósításra; Először is van világhírű vörösborunk, amelynek egymagában is nagyszerű vonzó hatása van. El kellene érnünk, hogy a szekszárdi termelői borokat árusító borpince a napnak minden szakában a vásárlók rendelkezésére álljon. (Az a panasz, hogy a Béla téri borpince éppen vasárnap nincsen nyitva, amikor az átmenő idegenforgalom megáll a városban körülnézni). Azután van egy Babits Mihá- lyunk és egy Garay Jánosunk. A Babits-házban soha nem volt aktuálisabb, mint ma, egy szobát Babits- és Garay-emlékekből berendezni. A Babits szülőházát keresőknek csak az épületet tudjuk megmutatni. Valóban nehezek a lakásviszonyok Szekszárdon, de egyetlen szobát lehetne erre a célra áldozni. A vidéki városoknak szinte mindegyike örömmel venné, ha olyan múzeumépülete lenne, mint Szekszárdnak. Az anyaga sem lebecsülendő, ha a háború alatt az értékek nagy része el is veszett A mostanihoz hasonló állandó kiállítások is nagymértékben segítenék annak látogatottságát, amely ma sem lebecsülendő. Hiszen hétköznap nem ritka a 60- as, vasárnap pedig 100—150-es látogatószám. Van továbbá egy Kálvária hegyünk, amelyről csodás a kilátás a városra is, meg a környékre is. Csak még a szekszárdiak sem tudják, mert még sokan nem látták. Hallatszanak olyan hangok is, hogy nem lehet megközelíteni a Kálváriát, mert az utat lezárták. Az a véleményünk, hogy az utat feltétlenül meg kell hagyni, sőt a feljutást is meg kellene könnyíteni. Természetesen nem szabályos autóút építésére gondolunk, mert aa I milliókba kerül, de arra feltét- | lenül, hogy valósuljon meg mielőbb a Vendéglátóipari Vállalatnak az a terve, hogy a félúton a Kálvária oldalában ugyanolyan szórakozóhely létesüljön, mint a Sörkert, amely napról napra és vasárnapról vasárnapra ezrekel vonz. Ha már nyomára akadtunk az 1061-ben létesített szekszárdi apátság romjainak, ugyanúgy fel kellene tárni, mint azt a székes- fehérváriak tették. A 900 éves évfordulóval kapcsolatos felbuzdulásnak tovább kell terjednie az évforduló évén. A városi tanácsnak kell megtalálnia a módját, hogy ezek az ásatások megtörténjenek és ennek a városnak, amely 1690. után szinte teljesen elölről kezdte az életet, a régi emlékeit jelképezzék ezek a feltárandó romok. Aztán ne feledjük el Liszt Ferenc szekszárdi kapcsolatait sem. Mutassuk meg az érdeklődőknek a Liszt-emléktáblát, a város műemlékeit, a templomot, kórházkápolnát, a volt megyeháza impozáns épületét, a Szentháromság-szobrot, a Bezerédj utca patinás épületeit, a város szép középületeit. Gondoljunk a Gemenci erdő nyújtotta idegenforgalni lehetőségekre is. Külföldi vadászok évről évre súlyos valutát fizetnek azért, hogy Gemencben vadászhassanak, és közülünk is hányán vannak olyanok, akik nem voltak még az alig 20 kilométerre lévő rezervátumban. Hát arra gondoltunk-e, hogy a gölöncsérművészetnek olyan kiváló képviselői dolgoznak városunkban, mint Steig István és Tamás József? Az ő művészetüket is hozzáférhetővé kell tenni az érdeklődők számára. Igen örvendetesnek tartjuk a háziipari bolt megnyitását. Ez juttatja eszünkbe a sárközi népművészetet .is. Ide is vigyük ki az érdeklődőket, hiszen nem mindennapi élmény egy decsi, vagy őcsényi látogatás. Ugyan még nem értünk a felsorolás végére, de hagyjunk ötletet másoknak is. Az első, és legfontosabb szerintünk, ha másutt nem, az IBUSZ irodájában megszervezni a városi idegenforgalmi hivatalt. Minden bizonynyal lehetne találni ebbe a hivatalba olyan mozgékony nyugdíjast, aki havi 500 Ft-ért legalább az év nyári felében foglalkoznék idegenforgalmi ügyekkel. Megítélésünk szerint helyes lenne, ha elgondolkoznának a javaslaton az illetékesek. O. I. Karácsonyi vásár a GUM-han * r r G rka tömeg hullámzik a GUM-ban, Moszkva legnagyobb áruházában. Méretei is megfelelnek a nagy világvárosnak, hosszúsága több, mint háromszáz lépés, háromhajós épület, a hajók közti két „udvar:f” üvegkupola fedi be. A vásárlók közt ott látjuk a szovjet ó.llam valamennyi nemzetének képviselőit, de rengeteg a külföldi vásárló is. Német, francia, cseh, lengyel, magyar, angol szó üti meg lépten-nyomon a járókelő fülét. Az áruház közepén levő szökőkút most, télidőben nem működik. Helyére tíz méter magas fenyőfát állítottak fel, feldíszítve csillogó díszekkel. Az emeletek folyosókorlátjait sokszínű vil- lanyégö-füzérek kötik össze. Karácsonyelőtti hangulat uralkodik a GUM-ban. Zsúfolt minden osztály, tán egy tűt sem lehetne leejteni, de a gyermekjáték-, az ajándék- és a sportosztályon még hatványozottabb a forgalom. A földszinti 3. épületnek mintegy harmadát foglalják el a karácsonyi áruk. Papírból, fából, üvegből, műanyagból, fémből készült karácsonyfadíszek ezerszínű pompája várja a vásárlókat. Ezen az osztályon az eladók ruhája is eltér a hagyományos, fehérgalléros, sötétkék köpenytől. Kék-fehér és piros-fehértarka kabátot viselnek, aszerint, hogyan illik össze jobban a karácsonyi díszek színével, ördöngös gyorsasággal szolgálnak ki, és számolják ki a végösszeget golyós — jobban mondva korongos — számológépeiken. Rakják a pultra, a vevő elé az árut a számológépen az egyik soron kilöknek három golyót, a másikon ötöt, visszarántják az egészet, újabbakat löknek ki, és máris mondják a végösszeget: — Tricetpet rubel, dvátcetszem kopéjka... A gyermekjáték-osztályon ezerféle játék, életkor szerint csoportosítva. A legkisebbeknek tetszetős gumi- és műanyagszivacs játékok, figurák, felfújható gumiállatok, fókától a kiscicáig. A nagyobbaknak autók, traktorok, repülőgépek, csónakok, hajók, helikopterek fából, fémből, műanyagból. Játéktankot, hadihajót nem látni, a „fegyverzetet” csupán a dugós puska és a díszes kozákkard jelenti. Viszont van lépegető exkavátor... A sportosztályon téli hangulat uralkodik, ámbár ezekben a napokban szokatlanul enyhe az idő Moszkvában. A hőmérséklet egész héten nem süllyedt mínusz egy fok alá. A sítalp itt a sláger. Különféle méretekben, a legkisebb tán két hároméveseknek való, a legnagyobb komoly verseny-sí. A vásárlók egyenként válogathatják ki a legjobban megfelelőt. Nagy keletje van még a korcsolyának. Az ajándéktárgyak osztályán a népi fafaragásokat a cseréptárgyakat vásárolják előszeretettel, A műszaki osztályon a televízió iránt a legnagyobb a kereslet, de választék is van belőle, bőven. Az eladók alig győzik a raktárból behordani a készülékeket hogy újból és újból feltöltsék az osztályt. Mindenki vásárol, mindenki siet, sok ezer ember hullámzik fel, s alá. Óriási áruházban, óriási tömeg, óriási választék. A GUM- ban is uralkodik a karácsonyi vásárlási láz. BOGNÁR ISTVÁN Jövőre minden utcában lesz járda Bogyiszlón Ismeretes, hogy Bogyiszló községet a jeges árvíz súlyosan érintette. Ismeretes az is, hogy azóta a nép államának segítségével a lakosság hozzájárulásával újjáépült a falu. Különb lett, mint volt. A községfejlesztési alap rendszeres évi felhasználása ezentúl pedig tovább fejlesztette a községet. Az elmúlt évben is felépítették a mintegy 500 000 forintos költséggel épülő községi egészségházat Közel 2 kilométer hosszúságban építettek beton, tégla és betonlapos járdát. A község további egészségvédelmének biztosítása érdekében vásároltak mintegy 60 000 forintért ápolónői lakást. Az 1962-es évi községfejlesztési terv legnagyobb beruházását a további járdásítás képezi. Ezzel Bogyiszló községben minden utcában lesz járda az egyik oldalon. Ez azt jelenti, hogy jövőre a községben mintegy négy kilométer hosszúságban építenek járdát. Ezenkívül természetesen a községfejlesztési alapból számos kisebb-nagyobb problémák megoldására is lehetőség lesz. Ezek közül csak egyet: Az új korszerű művelődési házban eddig kes- kenyfilm-mozi működött, azt jövőre normálmozira építik át. cAntja éj Leámja Eredményes munka a kétéves színjátszó- rendezői tanfolyamon A megyei népművelési osztály a községi színjátszó csoportok munkája megjavítása érdekében, a színjátszó rendezők szakmai, ideológiai továbbképzésére kétéves rendezői tanfolyamot indított. A tanfolyamra valamennyi számottevő színjátszó együttes rendezője jelentkezett, és ott figyelemreméltó munka folyik. Tizenöten vesznek részt az oktatáson. Egy-egy előadásra havonta kerül sor. A tanfolyam anyaga változatos. A műsorpolitikai, esztétikai, ideológiai előadásokon kívül a hallgatók drámatörténeti, dramaturgiai, színpad-, mozf ás- és beszédtechnikai kérdésekéi foglalkozó előadásokat hallanak. Foglalkoznak pedagógiai kérdésekkel is, amelyre egy-egy színdarab rendezése során van szükség. A havonta megrendezésre kerülő konferenciákon túl, a nyár folyamán kéthetes bentlakásos tanfolyam lesz. A konferenciákra időnkint meghívnak egy-egy színjátszó csoportot, s így gyakorlati oktatást is kapnak a hallgatók. A konferenciákon a szakmai jellegű előadásokat Kenderessy i Tibor, a Pécsi Nemzeti Színház j művésze tartja, I Több bosszankodó asszonyt láttam a közelmúltban. Közülük az egyik ismerősöm volt, s miután észrevett, ezekkel a szavakkal fordult hozzám: — Ezt is meg kellene ám írni az újságban. Képzelje el..; Nem akarom szóról szóra idézni, hogy szerinte mit kellene megírni. Nem is tehetném, mert még olyan szavakat is használt amilyeneket azért mégsem szokásos nyilvánosság előtt kiejteni. Méltatlankodott. Dühbe gurult. Végül pedig lemondóan legyintett kezével: — Persze, hiába mondtam én el mindezt, úgysem meri megírni. Kellő türelemmel végighallgattam, s végül megjegyeztem: — Nézze, asszonyom, ha éppen ez a kívánsága, megírhatom. Az egésznek tehát az a lényege, hogy a városban sehol sem lehet kapni olyan ötszínű kardigánt, amilyet Pesten a Keleti előtt látott egy asszonyon. A színek finom árnyalattal kapcsolódnak egymáshoz. — Ez az!! Látom, ért a női holmikhoz. Képzelje el, micsoda bosszúság ez. Itt a karácsony és az ember nem képes megvenni magának, amit szeretne. Mondja meg őszintén, nem bosszúság ez? Igenlően bólintottam mert magamról tudom, hogy boszszantó, ha nem tudok pontosan olyan holmit vásárolni, amilyet szeretnék. Csakhogy ezt az igent én mégsem egészen úgy értelmeztem, ahogyan ő várta. Ugyanis sietve hozzátettem: — Kétségtelen asszonyom, hogy szép dolog az az ötszínű kardigán, de az a háromszínű sem csúnya. Abból pedig az előbb még a kirakatban is láttam vagy hármat. Az asszony most ismét dühbe jött. Mintha a világon minden bajnak én volnék az oka, valósággal rámtámadt: — Ugyan, kérem ... Nagyon csodálkozom, hogy így gondolkodik egy férfi. Menjen el Pestre ... Minden második nő olyan háromszínűt visel. Csak nem képzeli, hogy ilyenért pénzt adok! Mondja meg őszintén, nem meri megírni, hogy a kereskedelem hiába csinálja a nagy propagandát, mégsem tudja az igényeket kielégíteni. — Azt nem tagadja senki sem, hogii a kereskedelem elmaradt egg kicsit az igények mellett. Miért ne írnám meg, ha így van. Elmeséltem azt is, hogy hasonló dologról már nem is egyszer írtam. A kereskedelmi vezetők például akárhányszor nyilatkoznak, mindig elmondják, hogy mennyivel lesz több a forgalomba kerülő áru mennyisége, mennyivel lesz nagyobb a választék, de aztán sietve hozzáteszik azt is: „Sajnos, nem biztos, hogy az igényeket minden tekintetben ki tudjuk elégíteni, mert azok gyorsabban növekednek, mint az árukészlet és a választék.” Nem tudtam meggyőzni az asszonyt hányavetien megjegyezte: — Nem így képzeltem el a karácsonyt de úgy látom, ezt hiába mondom magának... És otthagyott. Bár nehéz volt, de előkotortam régi jegyzeteimet. Néhány éve karácsony előtti riportot készítettem, s felkerestem néhány családot. A jegyzetemben szerepelt az asszonyka édesanyjának a neve is. Az asz- szonyka akkor még lány volt. s diákotthonban lakott. Az édesanya egy csomó holmit rakott az asztalra. Elújságolta, hogy ezt a lányának vette, karácsonyi ajándékba. Kicsit izgult, mert amint mondta, a lánya nagyon válogatós, és nem tudja, hogy tetszik-e majd neki mindez. Minden esetre, ö megvette, hadd emlegesse majd a lány ezt a karácsonyt is. Neki az a szokása, hogy minden karácsonyt emlékezetessé tesz. Hol egy télikabáttal, hol egy kosztümmel, hol pedig valami mással. — Mert, tudja lelkem, amikor egészen kis lány volt, még iskolába sem járt, volt olyan karácsony is, hogy el kellett titkolnom előtte. Az apja a fronton volt, és hiába, még valamirevaló ételre se jutott. Csak arra kérem, nehogy ezt megírja, mert hátha elolvassa a lányom is az újságcikket, s nem szeretném, ha megtudná, hogy kisebb korában milyen keserű napok is voltak. Tessék csak nézni, ez pedig itt a sta- firung... Akkor nem is írtam meg. Most sem jut eszembe az egész dolog, ha véletlenül nem találkozom össze a lányával, aki időközben asszony lett, s bátor. Bátran szidja az illetékeseket, mert karácsonyra nem vehet ötszínű kardigánt, legfeljebb háromszínűt... BODA FERENC h
