Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-22 / 275. szám
4 l»ei. november 22. fflPfJSMl Amíg megérkezik az autóbusz Több felelősséget, szilárdabb munkafegyelmet! Egy mépfr ont’bízott sági ülés tapasztalatai Ü gy vagyok az utazással, mint a parasztember, ha el akarja hagyni községét már egyórával előbb ott ácsorog az indóház- ban vonatra várva, s újabban az autóbusz érkezését is megelőzi legalább félórával. A De- csi-hegyi bolt előtt ácsorgók. Helyesebben ácsorgunk, mert társam is akad a várakozásban. Idős ember már, vállán tarisznya, fején ugyancsak megviselt kalap, s szakállát legalább fél hete nem látta a borbély kése. Az autóbuszra várunk, amely még tán el sem indult Báta székről, de biztos, ami biztos, jobb előbb érkezni, mint keservesen bámulni utána. A beszélgetés könnyen in dúl. Az. utasok mindig beszélgetnek. Külön lélektani tanulmányt érdemelne, miért teregetik ki egymás előtt akár legféltettebb titkaikat is utazás közben olyan emberek, akik máskor még nem is köszöntik egymást, mert fogalmuk sincs róla, kicsoda, micsoda a másik. Az öreg az időjárást szidja. Nem ok nélkül, mert a nyári szaharai szárazság után most meg az eső nem akar elállni, esik szüntelen. — Tudja, milyen termésünk lehetett volna, ha nem ilyen az időjárás? A jelenlegire fordítom a szót- — És így? — Nono. Mondom, lehetett volna nagyon jó. így bizony gyenge, de azért lett. Igaz, dolgoztunk is érte rengeteget. Ahogy így elnézem öregesen görnyedő vállait, reszkető kezét, nehezen tudom hinni, hogy f> is olyan »rengeteget« dolgozott volna. Hát megjegyzem, nem minden célzatosság nélkül: — Már aki bírta a sok mun kát. — Mindenki Mert dolgozni kell. Ha nem dolgozunk, nem lesz kenyér. Ér> is dolgoztam, pedig nyugdíjas vagyok. — Elneveti magát. — Hallott már ilyent, nyugdíjas paraszt. De hiszen hogyne hallott volna, vagyunk most éppen elegen Urat csináltak belőlem. — Nem kell ahhoz úrnak lenni. — Csak úgy mondom. — Akkor maga szövetkezeti tag. — Én az. — Rám néz a kalapja alól, s várja, mit kérdezek még, nem akar kirukkolni ő semmivel. Ha kiváncsi a beszélgetőtárs, hát kérdezzen. így aztán: — És mondja, mit szól a' szövetkezethez? Szívesen lépett be? — Hát nézze..; — keresi a megszólítást, »urat« nem akar mondani, mert erre már nem jár rá a szája, »elvtársat« megint nem, mert mit tudja, elvtárs vagyok-e, megmarad hét ennél: — ...kartárs. Minek hazudjak. Nem szívesen. De most már benne vagyok. Van háztájim. Azt dolgozom, meg ha nagyon sok a munka, altkor a közösben is. Mert dolgozni kell. Azt hiszi, meg tudnék én élni ínunka nélkül? Dolgoztam én kérem egész életemben. Félbeszakítom: — Ez itt a szövetkezet szőlője? — s felmutatok a hegyoldalra. — Ez nem. A mienk másfelé van. ez a gazdaságé. — Szép — dicsérem az új telepítést. — Szép. De látná csak közelebbről. Szép munkát csináltak. Csak a fák, azok hiányoznak. — Úgy nem lehetne géppel művelni. — Igaz. — Aztán átvált. — Nekem is beleesett egy darab Azt sajnálom. — Kártérítik érte. — Persze. De azért sajnálom. Pedig igazuk van. Mit tudtam én csinálni azzal a néhány öreg tőkével? Még az apám ültette ők bírjálc. — De azért akad így Is innivaló. — Már miért ne akadna? A háztájiban Is van egy_ kevés Nem sok keU már nekem. Meg vehetek is, ha akarok. — Persae, hiszen nyugdijai kap. — Mondom, hogy urat csináltak belőlem. Van egy pár munkaegységem is. Negyven kékül, az is hoz valamit. Meg az asszonynak is ugyanannyi. Megélünk. — Jobb-e így, mint az egyéniben? Rám néz. Hosszan. Gondolkodik, mit mondjon, aztán egyszerre diplomata válik belőle. — Kinek így, kinek úgy. — S magának? Nem válaszol, hirtelen Várdomb irányába fordul, ahonnan előtűnik az autóbusz. Alikor aa öreg azt mondja: — No cihelödjunkA buszban nem folytatjuk a beszélgetést, pedig egymás mellé kerültürik. Mindketten nézelődünk kifelé. Furdal a kíváncsiság, mi lehet a válasz, ami kérdésemre nenj hangzott el, de nem tartom ildomosnak a további faggatást. Csatárnál egyszer csali, megszólal az öreg: — Maga a központig megy? Mert én a temető után leszállók. — Néhány pillanatig gondolkodom, ne szálljak-e le én is, de biztosan tolakodásnak venné, mondom hát, hogy a központig. — Akkor isten vele. És ha már kiváncsi volt, megmondom, nekem jobb. — Lép egyet, visszafordul,, mosolyog lelógó bajusza alatt, Hozzám hajol, hogy más ne hallja, s cinkosan megjegyzi: •— Itt van ez a busz is. Ezzel járok. Mondom cn. hogy felvitte az isten a dolgomat. , Még be sem csapódott mögötte az ajtó, megindul a kocsi, s én hiáhá nézek visszafelé, a sárfoltós ablakon át csak elmosód? árnyakat látok. Leteoyd György A napokban Tengelicen népfront-bizottsági ülést tartottak. Amikor Lovas Henrik elnök megnyitotta az ülést, és ismertette a napirendi pontokat, talán még a tagok sem gondoltak arra, mi minden felvetődik ezen az ülésen. A külpolitikai beszámoló után Horváth István, a tengeli- ci Petőfi Tsz elnöke számolt be a termelőszövetkezet munkájáról. Elmondotta, hogy az emberek többsége becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, hiszen ennek köszönhető, hogy a nagy szárazság ellenére a vetési munkák közvetlen befejezés előtt állnak. Hangsúlyozta, hogy a gazdálkodásban alapvető hibák nincsenek, s a tagokhoz igen sok becsületesen elvégzett munka érdeme fűződik. Ezután őszintén feltárta a meglévő nehézségeket is. Hátráltatja a munkát a brigádsovinizmus. Egyes munkabrigádok nem szívesen mennek át egyik területről a másikra dolgozni, pedig most minden erőt össze kell fogni a vetés és a betakarítás mielőbbi befejezése érdekében. Sajnálatos az is, hogy a búcsúra való készülődés lelassítja a munkák végzésének ütemét. De sokkal nagyobb problémát jelent az elfajult, nagyfokú ital- fogyasztás. A hozzászólásokban is főleg e témával foglalkoztak, és a hibák őszinte és segíteniakaró feltárása jellemezte azokat. Tóth Gyula állatorvos megengedhetetlennek tartotta. hogy egyesek csak napi 5—6 órát dolgozzanak ilyen szoros munkaidőben, ami egyáltalán nem elegendő. A munkafegyelem megszilárdításával kell elérni, hogy a függetlenített tsz-tagok munkaidő alatt, ne menjenek a kocsmába. A termelékenység egyedüli módja a munkaidő alapos kihasználása. — Az asszonyokat dicséret illeti — mondotta felszólalásában Tancz József — és javasolta, hogy vonják be az őszi munkákba az összes asszonyt. Hiányolta a felelősségrevonást. Több gazdasági felszerelés tört össze, s ment tönkre, s ezt senki nem kérte számon a tagoktól. A hanyagság következtében okozott kárt meg kell téríteni, s akkor jobban vigyáznak majd a közös vagyonra a tagok. Sokat változtatják az emberek beosztását, s hogy nem dolgozik egy-egy ember folyamatosan azonos munkakörben, ez is hátráltatja a munkákat — derült lei Berta Ferenc felszólalásából. Kisebb munkacsapatok szervezését javasolta Palánkj József, ahol az emberek úgy dolgoznak együtt, hogy a munkatársakat megválasztják. Példát hozott fel arra, hogy a mértéktelen italfogyasztás mennyire akadályozta egy alkalommal a fogatosok mun káját. Látszólag apró dolgokkal foglalkozott Tóth Gyula második fel szólalásában, amely azonban a takarékosság szempontjából igen jelentős. Elmondotta, hogy a napokban tapasztalta, hogy a magtárban egész nap ok nélkül égett a villany, s azt, hogy a kukoricát a napraforgón keresztül hordják be, s azt összetiporják. A traktorosok hanyagságával foglalkozott Geiger Illés és Meszlényi János. A hibák orvoslására határozatot hoztak. A javítás módja nem a büntetés, hanem a meggyőzés. Ezt az elvet tette magáévá a vezetőség is, amikor kijelentette, hogy nem zsandárkodni akarnak a tagok felett, hanem a tudatot kell megváltoztatni, s ebben igen nagy segítséget adhatnak a népfront-tagok. Nyolcvan új mű — ÍJj magyar regények, verseskötetek A téli könyvvásár köteteiről A nagy téli könyvvásárt — a hagyományokhoz híven decemberben tartják. A tervek szerint a könyvvásáron előreláthatólag 70—80 új mű kerül az üzletekbe, és a választékot bővíti az 1961-ben megjelent mintegy 200 érdekes, értékes könyv is. amely decemberben szintén kapható lesz. A költészet kedvelői örömmel fogadják majd az Ébredő Afrika című kötetet, amelyben a legjobb afrikai költők alkotásai találhatók. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában sok érdekes magyar és külföldi regény lát napvilágot. Galabárdi Zoltán Átkozottak című regénye egy nyomorék lelencgyerek életútját ábrázolja a két világháború között. Újszerű regényt ír egy termelő- szövetkezet életéről Dobozy Imre. Jankovich Ferenc három történeti regényét, Hulló csillagok, A tél fiai, Hídégetés — egy kötetben bocsátják ki. A Rögös út című regény folytatásaként jelenik meg Gergely Sándor Tiltott utak című új műve. Érdekes újdonságnak ígérkezik Bondarjov szovjet író — a Ballada a katonáról című világsikert aratott film szerzője — Utolsó ágyúlövések című regénye. Megjelenik Aragon regény- sorozatának új kötete, Sziget a Szajnán címmel. Nagy vitákat váltott ki az elmúlt években a Szovjetunióban Szimonov Élők és holtak című regénye, amellyel most a magyar közönség is megismerkedhet. A szép külsejű, bibliofil, vagy díszes kiállítású munkák közül említést érdemel Euripidész válogatott drámáinak új kiadása. A Magyar Parnasszus sorozatban jelenik meg a Hét évszázad magyar költészete című prózai párja a Magyar elbeszélők négy kötete. A sok milliós mozilátogató közönség régi kérése valósul meg: kiadják a 175 képpel illusztrált Fii m-évköny vet. Az Európai Antológia-sorozatban lát napvilágot Pálvölgyi Endre szerkesztésében a Német- alföldi felfedezők és tengerjárók című kötet. Kedvezményes színházi előadások a tanulóifjúságnak Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei oktatási évben is lehetőséget nyújtanak a tanulóifjúságnak a kedvezményes színházlátogatásra. Az Állami Bábszínház Budapesten és vidéken óvodások, valamint az általános iskolák 1—5. osztályos tanulói részére rendez előadásokat. A repertoár- darabok közül a Jancsi és Juliska, a János vitéz, a Csalavári Csalavér, a Csintalan bocsok, az Ezüstfurulya, a Ludas Matyi, az Árgírus királyfi, a Hófehérke és a hét törpe szerepel műsoron. Sor kerül több bemutatóra is. így láthatják majd a gyerekek a Misi mókus vándorúton, az Aladin csodalámpája, a Csilicsala csodái, a Császár új ruhája, a Gulliver a törpék országában, a Mur- mula és társai, a Csipkerózsika, valamint a Világszép című előadásokat. Az Állami Déryné Színház az általános iskolák felső tagozatos tanulóinak rendez előadásokat. Bemutatja a társulat a Kőszívű ember fiait. S a Tamás úrfi kalandjait. Dreg szaki a mozdony mellett —- Mondtam az öregnek, hagyja abha ezt az örökös kísérletezést. Hiába. Belebújt a vascsövek közé, és az atyaúristen sem tudná kihúzni onnan. Váltig az erősítette: „Tudom én ecsém, hogy mitől gyógyul meg még a legbetegebb füstjárat is." — És meggyógyította? — Hát... még nem, pedig ha akarná, biztos már a végére járna a dolognak. Csak annyit mondott tegnap reggel, amikor a munkát kiadták, hogy két nap múlva rendben lesz a masina. A két kazánkovács egy ki- mustrálásra megérett, száz év körüli, csettegő, valamikor tüzes vasparipa mellett tárgyalja az öreg — Nagy Jenő bácsi — munkáját. Béla bácsi, az örökifjú művezető vetődik arra, és ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe, a kör így kiszélesedik, és kezdődik egy idős, nagytudású szakmunkás „csepülése”. , • — Emlékszik Béla bácsi, mikor először hozták ezeket az öreg Trumannokat, lábon húzták ide valamennyit. Senki nem értett hozzájuk az egész fűtőházból. — Csak Jenő bácsi, ö első látásra elsorolta összes jó és rossz tulajdonságát az öreg szerkezetnek, és már akkor mondta, hogy melyik alkatrésszel lesz a legtöbb baj, ha üzembe tudjuk állítani a Trumannokat. — És ment mindegyik masina, alig féléves pepecselgetés után. — Ment, de egynek sem volt jó a légszivattyúja. — Ez az, akkor azt hittem, hogy az öreg pácban marad. — Két napig nem ment haza. Felesége úgy hordta neki az ebédet, vacsorát... — ...meg a fröccsöt... — Na, az is kellett ahhoz a munkához. Addig fúrt, faragott a számunkra ismeretlen szerkezeten, mígnem eltalálta baját. — Még jutalmat sem kapott érte... — Nem is kell annak. Emlékszik arra Béla bácsi, amikor az egyik gép csatló nélkül jött haza Gyékényesről, milyen pa- táliát csapott az öreg? Még most is melegem lesz, ha rágondolok. Én meg a társam rak tűk össze a 324-est, s bennünket okolt, mert mi nem húztuk meg eléggé a csavarokat. — Pedig a szakvizsgálat anyaghibát állapított meg. — örül, ha valakit szidhat... — Nem, fiúk, csak zsémbeskedik a jóért, a jobb munka érdekében. — Ne védje, Béla bácsi! — Nem védem, de ez az igazság. — Ez is olyan Jenő bácsi igazság?! Mint a légvezeték szerelésével volt, emlékszik? Húsz, vagy tán harminc évig is működött a háború előtt az a szerkezet, azután mindenki elfeledkezett róla, s csak akkor emlegették a meg-nem javítóját, amikor géppel kellett az nk;na fölé állni minden szerelő- csarnokban, hogy levegő legyen a munkához. — Most meg csak ráakasztja az ember a csövet a levegő-vezetékre és már ott is van a négy légkör a markában, és gyerünk, lehet dolgozni. Ez is r\z öreg érdeme, az igaz. De hát ha már annyira szereti az igazságot, akkor ezért, miért nem fogadta el az újítást, pedig tudom, kellene neki egy kis dug- csi-pénz, fröccsre, egy kártya- partira az Arany Kulacsban. — Nem volt az újítás, fiúk, nem jár azért újítási díj. Régi szerkezet, kicsit megújítva még nem újítás. — Hát, az igaz ,hogy régi, da azt mondja meg nekem Béla bácsi, hogy az ördögbe tud egy ilyen öreg ember ilyen maimódon, modernül gondolkodni? — Hogyan fiam? Hát idefigyelj. Jenő bácsi már akkor az üllő mellett állt, amikor a ta jóapád még az iskolapadot koptatta. S akkor az volt a szokás, hogy az ember csak itt, ott, hébe-hóba dolgozhatott. Inkább hóba, mint hébe. Megismertük mi akkor mit jelent a munka, meg a munkafegyelem, meg a „jólét”. Ha jaj! Inas voltál, mikor az első vörös csillagot megláttad. De az öreg már azelőtt, harminc éve a proletárhatalomért harcolt, valahol Kubányban. S képzelheted, hogy meg tudta már akkor különböztetni a múltat és a várható jövőt. És hogy most eljött, maga erejével is segítette, hogy előbb jöjjön, csoda-e, ha úgy gondolkodik, ahogy egynémely fiatal segédnek gondolkodni kellene? — Hát, ami igaz, az igaz... — Na, de menjünk, mert. látom, ott jön éppen, s jaj lesz nekünk, ha beszélgetni lát bennünket, még akkor is. ha magával lát bennünket. Béla bácsi!... ... és elbújnak olyan gyorsan a javításra váró mozdonv alatt, hogy bűvész sem tudná őket gyorsabban eltüntetni. — Pj —
