Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
I96L november 7. TOLNA MEGVET NEPÜJSÁG 3 Beteljesült remények Gondolatok a XXII. kongresszus után Elcsendesedett a kongresz- szusi palota, elhangzottak a beszámolók, a felszólalások, megszavazta a szovjet kommunisták mintegy 5000 küldötte a történelmi határozatokat, - de még visszhangzik az egész ország szívében a moszkvai hang. Elcsendesedett a kongresszusi palota, de nem csendesedett el a világ. Minden újság, hírügynökség és minden rádióállomás ép- penúgy, ahogy a kongresszus napjaiban valamilyen módon, most is foglalkozik a kongresz- szussal. A nyugati sajtó sem tud szabadulni a kongresszus világot megrázó eszméinek hatása alól. A haladó sajtóorgánumokból, amelyek híven igyekeznek tükrözni a közvéleményt, azt tudhatjuk meg, hogy a dolgozó emberek legégetőbb kérdéseire választ, megnyugtató választ adott a kongresszus. A kongresszuson elhangzott beszédek, az elfogadott határozatok beteljesítették az egész világon a haladó emberek, a dolgozó százmilliók reményeit. Ezt várták a kongresszustól, amit adott, ezt akarják a népek is, amit a kongresszus a jövő út jaként kijelöl: békét, szabadságot az ember szépet és jót alkotó szellemének, munkájának és anyagi gazdagságot, jólétet. A kongresszus olyan időszakban ült össze, amikor végigsöpört ismét a világon az imperializmus halállal fenyegető szele. Az emberek félnek a modern háború borzalmaitól és gyűlölik az imperializmust, amelyet mint a dögöt a szaga, úgy kísér a háború réme. Azt várták az emberek a Szovjetunió kommunistáinak tanácskozásától, hogy szóljon arról, milyenek a béke kilátásai. Milyen választ kaptak erre a kérdésre az emberek? A kongresszuson elfogadott határ rozat hangsúlyozza: »A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása, arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekesztjük a világháborút a társadalom életéből«. Nagyszerű szavak ezek, s akkor látjuk valódi tartalmukat, ha megismerjük azt a hatalmas anyagi és erkölcsi erőt is, amely a szavak mögött áll. Erre mpn? dotta Hruscsov elvtárs záróbeszédében : »Ma az a helyzet, hogy az imperializmus nem kényszerítheti rá mindenkire' az akaratát és nem folytathatja akadálytalanul agresszív politikáját.; Az imperialisták megértik, ha világháborút robbantanak ki, ebben elkerülhetetlenül elpusztul a népek szemében oly gyűlöletes imperialista rendszer«. Ott tartunk, és ezt tudtuk meg ismét nagyon világosim a kongresszustól, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor ereje képes, ha kell »-erőszakkal« is békére kényszeríteni a háborús gyújto- gatókat* jVf erre tart a világ, mi lesz holnap, hogy néz ki az emberiség jövője? Erre a nagy kérdésre is választ adött a kongresszus, amikor a világ elé tárta a kommunizmus építésének a programját. A párt -ünnepélyesen jelentette ki: a Szovjetunió mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. A kommunista társadalom megvalósítása emberi közelségbe került: évekkel, számokkal, mértékegységekkel kifejezhető valósággá vált. És milyen lesz ez a kommunizmus? A kongresszus nagyon világosan válaszolt erre is. Tisztázott minden találgatást, eloszlatott minden kételyt, éles vonalakkal rajzolta meg a kommunizmus képét. A kommunizmus valósága, amellyel a kongresszus megismer-" tette a világot, minden eddigi képzeletet felülmúl, meghaladja az emberiség legoptimistább álmait. Ezt a lenyűgöző képet, amelyet a kongresszus a kom-, munizmusról rajzolt, befogadja az emberiség szíve, mert teljesen megegyezik az ember érdekeivel. ** 4~kriási, ma még felbecsülhe- tetlen erő van ebben, hogy az emberiség megismerkedett a kommunizmus valóságával. önkéntelenül is összehasonlít és az elnyomatásban, a kizsákmányolásban, az imperializmus rabságában élő ember magára talál a kommunizmus eszméiben, s ez az eszme értelmet ad az emberi életnek. Megszűnt véglegesen az az állapot, hogyha akarok hiszek, ha akarok nem hiszek a kommunizmus megvalósíthatóságában. Ma már, amikor Hruscsov elvtárs szavaival élve: »... a kommuniz- müs felépítése pártunk gyakorlati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált...«, akkor nincs létjogosultsága az olyan kispolgári álláspontnak, hogy: »Az eszme szép, szép, de vajon meg lehet-e valósítani?« Az emberi közelségbe került, számokban, évek ben, mértékegységekben mérhető kommunizmus megadja erre a kétkedésre a választ, és mérném is hitet, hanem csak elfogadást kíván. S a kommunizmus valóságát nem kell elfogadásra kínálni, a kommunizmus elfogadása az emberiség alapvető érdekévé vált. Amit a világ dolgozói a XXII. kongresszustól vártak, azt megadta, olyan jövő', körvonalait rajzolta meg, amelyért érdemes mindent megtenni. A kongresszus fényében mi is tisztábban látjuk feladatainkat. Látjuk az apró, mindennapi dolgok összefüggéseit a nagy feladattal, mostani céljaink a nagy célba torkollanak. Pontosabban, világosabban látjuk saját, nem is távoli jövőnket. A remények, '.amelyeket a kongresszushoz fűztünk, beteljesültek. Ezt vártuk, minden úgy történt, ahogy vártuk és a kongresszus szellemében megtisztulva, megerősödve napról-napra határozottabban lépünk mind közelebb ;« kommunizmushoz. Gyenis János Hegyei fotokonferencia Bonyhádon A megyei fotofonócs november 18-án és 19-én rendezi meg a IV. negyedévi szakkörvezetői konferenciát Bonyhádon. Ebből az alkalomból kerül sor a „Tolna megyei tájak, emberek” című kiállításra beküldött képanyag bírálatára. A bíráló bizottság tagjai: Bence Pál (Budapest) a Foto szerkesztő bizottságának tagja, Halász Rezső (Pécs) és Balogh Lajos (Bonyhád), megyei foto- szakreferens. Másnap a megye fotóművészeiének helyzetéről ren deznek vitát, majd elbírálják a fotoamatőrök és szakkörök minősítését. Ezután kerül sor a szekszárdi megyei "fotókiállítás díjainak kiosztására. Ünnepségek az üzemekben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvennegyedik évfordulója alkalmából ünnepségeket rendeztek a megye üzemeiben. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál vasárnap, a munkaidő befejeződése után a vállalat kétszáz ipari tanulója vett részt a tanműhelyben megtartott ünnepségen ahol Gerendái János oktató, KISZ-titkár emlékezett meg az évfordulóról. A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságán az évforduló alkalmából megtartott ünnepségen jutalmazták meg a jó munkát végzett dolgozókat. „Kiváló dolgozó” jel-l vényt négyen kaptak, nyolc dől*, gozót pedig „Kiváló dolgozó” oklevéllel tüntettek ki, A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál már hagyó-: mánnyá vált, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján adják át a vállalati törzsgárda-jelvényt azoknak a dolgozóknak, akik betöltötték á tizedik szolgálati évüket a vállalatnál. Ez alkalommal negyvr - két új „törzsgárda-tagot” köszfo, tött az ünnepségen Suszter 1\Hu hály szb-titkár, akiknek László István igazgató adta át a jelvé- I nyékét; Á KISZ veszi át a sárközi népi együttest Két évvel ezelőtt alakult meg Szekszárdon a sárközi népi együt tes amely azt a célt tűzte maga elé, hogy ápolja és továbbfejleszti, a maga sajátos módszereivel, elsősorban a Sárköz, de az egész megye népi kultúráját, népi hagyományait. A megalakulás nagy lelkesedéssel történt, és meg is indult a munka. A továbbiakban azonban a tevékenység ellaposodott. A megyei tanács művelődésügyi osztálya megfelelő anyagi támogatást biztosított az együttesnek, végső soron azonban nem volt gazdája a munkának. A művelődésügyi osztály helyzeténél fogva a közvetlen vezetés és szervezés feladatait nem tudja megoldani, a városi művelődési ház viszont nem érezte magáénak az együttest. A munka fellendítése érdekében az együttest a KISZ Ingyenes véradás a A véradó állomás, a városi Vöröskereszt, a bőrdíszmű üzem pártszervezete és szakszervezete közreműködésével Szekszárdon első ízben rendeztek ingyenes véradást a bőrdíszmű vállalatnál. A véradást megelőzően a vállalatnál a véradás jelentőségét méltató előadást tartottak, majd pénteken került sor a véradó napra. A vállalat dolgozóinak többsége — túlnyomórészt nők — első ízben adtak vért, köztük a válveszi át. Az anyagi támogatást á megyei tanács a jövőben is biztosítja és szakmai segítséget is nyújt a sárközi népi együttesnek; A KISZ, a gazda szerepében biztosítja a vezetést, a szervezőmunkát, előadások szervezését, szereplési lehetőséget a csoport tagjai részére. A távlati tervekben szerepel a kórus megalakítása a már meglévő tánccsoport mellett. Az énekkar vezetője ifj. Gerse József lesz. Ezenkívül a továbbiakban létre kívánnak hozni egy népi zenekart is, amely a tánc- csoport szereplésénél való közreműködés mellett önálló műsor előadására is képes; Reméljük ezzel megoldódik a sárközi népi együttes problémája, és rövidesen színpadon üdvözölhetjük az együttes tehetséges I tagjait; bőrdíszmű vállalatnál lalati párt- és szakszervezeti vezetők is. Többen féltek is egy kissé a véradás előtt, utána pedig ők biztatták a többieket a véradásra. Az egyik fiatalasszony saját tapasztalatával igyekezett meggyőzni a többieket a véradásról; elmondotta, hogy a férje életét — baleset után — három liter vérrel mentették meg; A bőrdíszmű dolgozói mellett a vasipari vállalat néhány dolgozója is eljött vért adni, s így összesen tíz liter és nyolcszázötven köbcenti vért adtak térítés nélkül. /J^ETTEHTŐ TS^odriguez • IRTA: HORVÁTH JÓZSEF 41. — Fél tízkor kezdtük. Háromnegyed tizenegy lehetett, de talán még annyi sem volt, amikor két pasas tűnt fel az Olasz fasorban. Az egyik egy vállas, erős fickó volt, a másik soványabb. Egy kézikocsival voltak, egyik húzta, a másik tolta. — Gyorsabban! — förmedt a jelentést tevő Gyulaira Szórádi testvér. — A kézikocsi meg volt rakva mindenféle ócska limlommal. — Például, milyen limlommal? — Hát, volt azon ócska madárkalitkától kezdve rossz autógumi köpenyig mindenféle. Még egy karácsonyfatartót is láttam rajta. Aztán rongyok, lyukas edények, két kisebb láda, meg ilyesmi. — Na és? — Mellettünk húzták el a kiskocsit, így volt, Kelemen? És akkor én azt mondtam, csak úgy tréfálkozva: Mit fuvaroztok, legények? Mire az a vállas, medvepof ájú tróger azt felelte: hát nem látják az urak? Dinamitot! Még el is nevettük magunkat, ígv volt, Kelemen? A fickók tovább álltak a kiskocsival, de nekem akkor eszembe jutott, hogy merészelt ez a dög ilyen szemtelenül pofázni? Hiszen valóságos gúnyt űzött belőlünk, még ha nem is tudhatta, hogy kik vagyunk... — Miért, hát kik vagytok ti? — sziszegte vésztjóslón Szórádi testvér. — Majd mindjárt megmondom én, kik vagytok. Folytasd! — Kérem, Szórádi testvér, akkor, mivel gyanús lett nekem a két ipse, mondom, gyerünk a nyomukban, vajon hová mennek? így volt, Kelemen? Utánuk sétáltunk, mondom, megtartjuk azt a nyolcvan, száz méternyi távolságot, úgy követjük őket. Egyszeresek azok befordultak a Szentiványi utca sarkán. Mi szép nyugodtan utánuk. Úgy gondoltuk, nem veszíthetjük szem elől őket. De amikor a sarokra értünk, csak bámultunk: a két ipsének, meg a kiskocsinak szinte nyoma veszett! Mintha a föld nyelte volna el őket! Pedig nekünk okvetlenül látnunk kellett volna őket! Még akkor is. ha az első, vagy a második házba forrwVWWVVVVWVVVVVVVWVVWVVVWW' dúltak volna be. De mondom, eltűntek, így volt, Kelemen? — Gyorsabban, a szentségit! — Én is azt mondtam akkor: gyorsabban, Kelemen, futás! Elkezdtünk futni a fickók után, de azok már jókora egérutat nyertek. Amikor a Szentiványi utca egyik hajlatához értünk, figyeltünk, nem látunk-e valami gyanúsat a hosszú kerítéses ház körül? Úgy éreztük, hogy azon biztosan nem jutottak túl az ipsék. Az a kőkerítés olyan hosszú, mondom, csakis oda mehettek be. Na, gyerünk, gyorsan utánuk! így volt, Kelemen? Becsöngettünk a házba. A portás erőskö- dött, hogy oda nem lehet bemenni, mert az a spanyol követség, meg, hogy ő ugyan senkit nem is látott, nemhogy beengedett volna azon a zárt kapun. Nagy nehezen mégis bejutottunk. — Erőszakkal, ügye? — szúrta közbe Szórádi testvér, egy mes- terdetektívhez illő éleslátással. — Úgy, de a portással semmire sem jutottunk. Hanem egyszer csak egy snanyol nevű valakinek kezdett kiáltozni, ígv szólította- Rodriguez úr. A többit mond el te, Kelemen. — Mit vacog a fogad. Gyulai, nem szégyelled magad? — förmedt rá Gyulai testvérre a kerületvezető. — Ó, Szórádi tesvér. mér az emlékezés is megborzongató! — Menten előkerült akkor érv őrült snanyol — folytatta Kelemen, de. Szórádi testvér erre a YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYl kifejezésre úgy pofon cserdítette Kelement, hogy az megtántoro- dott. — Nemzeti számonkérőszék elé hurcollak, te briganti! Hogy mersz így beszélni a baráti spanyol követség titkáráról? Mi? Értem már, mindent értek! Mi az, hogy őrült spanyol? Gyulai minden erejét és bátorságát összeszedte: — Egy szót, Szórádi testvér! Én nem mondom, hogy őrült spanyol, de tessék elhinni, az egy félelmetes... úr, a Rodriguez úr. Egy rettentő ember. Már első látásra ijesztő. De amikor ránkordított... — Mi az, hogy ordított? Te, beszélj tisztelettel Franco tábornok képviselőjéről, mert szétta- póslak, te féreg! Tudjátok ti, micsoda barmok vagytok? Titeket mutogatni kellene a városligetben, ti hülyék! Először is: attól lett nektek gyanús az a két kocsit húzó pasas, hogy a pofátokba mondták: dinamitot visznek’ Hát, aki dinamitot visz, méghozzá titokban, az csak úgv oda szokta mondani a járókelőknek: idesüssetek, dinamitot viszünk? Mi? Hát ennyi eszetek van nektek? Aztán tudjátok, milyen jogok illetik meg a külföldi diplomáciai képviseleteket? Ugv. Tehát tudjátok? Mégis meg merészeltétek tenni, hogy betörtetek a testvéri Spanyolország követségre? Vadállatok! Hát mi a spanyol követség, ti idióták. Cséri- telep? Teleki-tér? Hogy oda madárkalitkákat, meg karácsonyfatartókat cipelnek kiskocsin a tró- gerek? Gyulai és Kelemen megsemmisülve hallgatta a fél órán át rájuk zúduló szitokáradatot. A két nyilas mukkanni sem mert. Minden pillanatban attól rettegtek, hogy Szórádi testvér lenyeli őket. — Ha még egyszer ilyesmit merészeltek, kitaposom a beleteket, ti stricik! Most elkotródtók; és közösen írtok egy bocsánatkérő levelet Rodriguez követségi titkár úrnak. Ti pedig úgy kerüljétek a spanyol követséget, meg mindenféle követséget, hogy ha még egyszer előfordul ilyesmi; nem ússzátok meg a számonkérő- széket! Mars ki innét! A bocsá- natkétő levelet látni akarom! Lódulj! A két nyilas alig tudott kivánszorogni. Gyulai ment elöl, Kelemen követte. Bementek egy üres szobába, s ott leroskadtak egy székbe. Sokáig bambán előre meredtek. Végül Gyulai törte meg a csendet: — Ezt jól megcsináltuk. A rettentő Rodriguez az én arcomba sújtott, Szórádi testvér meg téged vágott képen. A kutyaúristenit neki! — Psszt! — csitította őt a társa és reszketve nézett körül. . — Végre hatalomra jutunk, és akkor ilyesmik történnek... — Tudsz te fogalmazni? — Még nem próbáltam — válaszolta Gyulai. — Majd együtt megírjuk a levelet annak az.; ' (Folytatjuk)
